Ma valamivel békésebb, csendesebb lesz ez a második rész, épp nem találtak sem tömegsírt, sem kínzókamrát, vasárnap is van – a fegyverek ugyan nem nyugszanak, de aki távol van a harctértől, megpróbálkozik vele. Talán nem is hiába.
Zelenszkij elnök mindenképpen kellemes gondolatot vetett fel, ugyanis az a véleménye, hogy a Krím békésen, tárgyalásos úton is visszakerülhetne Ukrajnához. Mint a Meduza írja:
„Volodimir Zelenszkij ukrán elnök kijelentette, hogy a Krím diplomáciai úton visszakerülhet Ukrajna ellenőrzése alá.
Ez megtörténhet. Kétségtelen, hogy Ukrajnában az emberek inkább a kérdés megoldásának diplomáciai útját támogatják. De azt, hogy milyen kör fogja megvitatni ezt a kérdést, és mikor fog ez megtörténni, most nem tudom megmondani.
Zelenszkij hangsúlyozta, hogy Ukrajna „csak akkor lesz képes békében élni, ha visszaveszi az összes földjét”. „Nincs más lehetőség, egyszerűen nincs kiút, meg kell szüntetnünk a terület megszállását” – mondta.
A háború első heteiben az ukrán hatóságok megkísérelték, hogy „kompromisszumot” keressenek Oroszországgal a Krím hovatartozásának kérdésében, és többek között azt javasolták, hogy a kérdés katonai megoldását 15 évre hagyják el. Kijev most már csak akkor engedélyezi a tárgyalásokat Oroszországgal, ha Oroszország teljesen kivonul az ukrán területekről.”
Jól hangzik, de ehhez akkora győzelmekre lesz szükség – és nem utolsósorban a mariupoli korridor visszafoglalására – amikre képesek ugyan az ukrán erők, de nem biztos, hogy azonnal. Bár, amennyiben Nova Kakhovka felől közelítenék meg a félsziget szárzaföldi bejáratát, könnyen lezárhatnák azt – de továbbra is nyitott kérdés, Moszkvát mennyire kell megverni ahhoz, hogy lemondjon Szevasztopolról, a „meleg tengeri hadikikötőről”, mert ajánlani neki semmit sem érdemes a tárgyalások során: elveszi és megtartja a Krímmel együtt. Mindenesetre a Krím nélkül nincs Fekete-tengeri Flotta sem és így az orosz nagyhatalmi törekvések komoly csorbát szenvednek. Bár ha tovább tart a globális felmelegedés, rövidesen Szentpétervár is meleg tengeri kikötő lesz, szóval sok mindenre kell majd odafigyelni, ha egyáltalán lesznek tárgyalások a kérdésben.
A toborzás azonban már Csecsenföldön is nyögvenyelősen halad, ami nem csoda, mert elvittek mostanra mindenkit katonának, aki élt, mozgott és hímnemű volt. Ami kevés férfi még megmaradt, az meg jobban teszi, ha nem jár esküvőkre. Vagy ha jár, nem viszi magával a fegyverét, hogy a levegőbe lövöldözzön vele, csakhogy anélkül Csecsenföldön nincs esküvő. Ha mégis van: nem biztos, hogy érvényes.
Az történt, hogy az újoncok összegyűjtése arrafelé (is) a hatóságok dolga. Nekik fő a fejük, ha nem találnak annyit, amennyit rendeltek Groznijból, de most Rusztam Agujev, a csecsenföldi Kurcsalojszkij járási rendőrkapitányság vezetője (aki egyébként kemény, erőszakos ember, korábban a Nyugatra menekült, ellenzéki Szaidi Jangulbajev, a csecsen legfelsőbb bíróság volt bírájának családtagjai fejére tűzött ki vérdíjat, csakhogy ezt arrafelé szó szerint értik: egyenként megkeresik a családtagokat, levágják a fejüket, és a pénz akkor jár, mikor átadták a fejet), szóval ez az Agujev megtalálta a megoldást. Felszólította beosztottjait, hogy küldjék háborúba Ukrajnába azokat, akik fegyvert használnak az esküvői szertartásokon. Beszédét a NIYSO YouTube-csatorna által közzétett videón rögzítették.
A felvételen Agujev az irodájában, Ahmat Kadirov portréja alatt ül, miközben a falak mentén a parancsnoksága alá tartozó rendőrök állnak.
„Azért vagyunk ma itt, mert a férfiak szeretnek fegyvert hordani és használni az esküvőkön. Azonnal ellenőrizzék ezeket az embereket, és vegyék el a fegyvereiket. Ha lövöldözni akarnak, menjenek a mi zászlóaljainkhoz. Vezetőnk a legmodernebb fegyverekkel képezte ki és hozta létre ezeket a zászlóaljakat. Álljanak a soraikba, ha ennyire lőni akarnak” – mondja Agujev csecsenül.
Inkább hiszem azonban, hogy idén elhalasztják az összes esküvőt Csecsenföldön, minthogy felhagyjanak a szokásaikkal: hagyományőrző nép az, mutatja a fejvadászat is.
Végül egy keserédes hírt mutatok be: kamaszkoromban elviselhetetlenül giccsesnek éreztem Alla Pugacsova számait, bár mondjuk én alapvetően hard- és progresszív rockon nőttem fel, tehát ez nem is csoda, de most, őszülő szakállal, az ötvenes éveim közepe felé baktatva kalapot emelek előtte és azt mondom: Alla Pugacsovának nem lehet megtörni a gerincét. Tiszteletet érdemel: erős, nem mindennapi jellem.
Az történt ugyanis, hogy a háború kitörésekor férjével, Makszim Galkin műsorvezető-parodistával Izraelbe távoztak. Ennek az volt az oka, hogy Alla Pugacsova nyíltan nem foglalkozott politikával, de férje már az invázió napján, február 24-én közzétette első háborúellenes bejegyzését a közösségi oldalakon. Ez – Galkin elmondása szerint – arra késztette a hirdetőket, hogy ne hosszabbítsák meg a vele kötött szerződéseket, a szervezőket pedig arra, hogy lemondják Pugacsova Oroszországban tervezett koncertjeit. Galkint ezután Nikolai Ciszkaridze váltotta a Tonight című beszélgetős műsor házigazdájaként az Egyes Csatornán. Áprilisban Galkin elítélte a civilek gyilkolását Odesszában, Bukában és Mariupolban. Ezután az RT vezetője, Margarita Simonyan „képmutatással” vádolta meg. Szeptemberben Dmitrij Peszkov elnöki szóvivő azt mondta, hogy Galkin „nagyon rossz kijelentéseket tett”, így „egyértelműen nem velünk tart”.
Ekkor távoztak az országból, de pár hete Alla Pugacsova visszatért családi okokból. Részt vett Mihail Gorbacsov temetésén is, és épp Moszkvában tartózkodott mikor megtudta, hogy szeptember 16-án az orosz Igazságügyi Minisztérium felvette férjét az „idegen ügynökök” listájára. Akkor Galkin nyilatkozott is erről:
„Nem foglalkozom politikai tevékenységgel. A humoros műfajjal és a politikai szatírával foglalkozom. Már 28 éve csinálom ezt. Ha a műfajon kívüli előfizetőimet vagy nézőimet szólítom meg, azt abszolút őszintén teszem, és őszinte maradok önmagamhoz. Az Igazságügyi Minisztérium szerint tehát az őszinteség és a becsületesség nem kifizetődő a tisztességes emberek számára, akik közé remélem, én is tartozom. Nem adom el a véleményemet és a gondolataimat, és nem veszem meg másokét. Nem kereskedem a lelkiismerettel.”
A felesége pedig még bátrabbnak bizonyult.
A mai napon kérte az Igazságügyi Minisztériumot, hogy vegyék fel őt is az „idegen ügynökök” listájára!
„Kérem, írjanak be a szeretett hazámban regisztrált külföldi ügynökök sorába, mert szolidáris vagyok férjemmel, egy becsületes, tisztességes és őszinte emberrel, Oroszország igaz és megvesztegethetetlen fiával, aki hazájának jólétet, békés életet, szólásszabadságot kíván, és azt, hogy ne gyilkolják tovább embereinket illuzórikus célokért, amelyek országunkat számkivetetté teszik és polgáraink életét megnehezítik.” – írta.
Hetvenhárom évesen, úgy, hogy egy nemzedék bálványának számít, ehhez nem kis bátorság kellhetett. Tisztességből adott példát egész Oroszországnak – és sokan fognak erről tudni, mert ikonikus személyről van szó. Nem félteném azt a földet, ha minden orosz házaspár ilyen lenne: csak hát nem mindenki ennyire gerinces.
Ennyi hír jutott mára, holnap folytatom a krónikát.