Ma bizonyos szempontból fordulóponthoz érkezett jó esetben csak az ukrajnai háború, rossz esetben maga az emberi történelem is, éspedig nem (csak) azért, mert az Oroszországi Föderáció ünnepélyesen, a Kreml giccses díszletei között annektálta a szakadár népköztársaságokat és a megszállt területeket – hanem azért, ahogyan ezt Putyin elnök tette és azért, amire készül.
Mert az világos, hogy semmi jót nem akar, az minden szavából sütött. Először lássuk az annexió potenciális következményeit, aztán azt, miért mutat túl az orosz elnök beszéde ezen a háborún.
Nos, Vlagyimir Vlagyimirovics szokása szerint az ellenkezőjét mondta mindennek, mint amit gondolt. Vagy majdnem mindennek. Ha levonjuk a szavaiból a pátoszt és a nacionalista uszítást – akit érdekel a teljes beszéd szövege, itt megtalálja, nincs az az Öregisten, hogy én 27 300 karakternyi Putyin-szöveget leközöljek – akkor is érdekes dolgokat találunk. Tehát, miután leszögezte, hogy
„Azt akarom, hogy a kijevi hatóságok és valódi uraik nyugaton meghallgassanak, és azt akarom, hogy mindenki emlékezzen erre: a Luhanszkban és Donyeckben, Herszonban és Zaporozsjában élő emberek örökre a mi polgáraink lesznek.”
közölte:
„Felszólítjuk a kijevi rezsimet, hogy azonnal szüntesse be a tüzet, minden ellenségeskedést, az általa 2014-ben kirobbantott háborút, és térjen vissza a tárgyalóasztalhoz. Készen állunk erre, ezt már sokszor elmondták. De a donyecki, luhanszki, zaporozsjei és herszoni emberek választása nem lesz vita tárgya, az már megtörtént, Oroszország nem fogja elárulni. (Taps.) A mai kijevi hatóságoknak pedig tisztelettel kell kezelniük a népakarat e szabad kinyilvánítását, és nem lehet másképp. Csak ez lehet a békéhez vezető út.”
Röviden: most már hajlandó lenne béketárgyalásokra, de még csak nem is éri be annyival, amennyit elvett! (Hol van már a februári ígéret, hogy „egyetlen négyzetcentiméternyi ukrán földet sem kívánunk elszakítani…) Arról van szó, hogy az annektált oblasztyok teljes földrajzi területét tekinti orosz földnek, tehát azt is, amit az ukránok szeptember eleje óta visszavettek. Azt is kéri vissza, harc nélkül, ingyen, ezüst tálcán szervírozva. Mert ha nem, akkor ő nem tárgyal. És azonnal hagyják el az ő birtokát, különben…
Igen, hát különben elkezd taktikai nukleáris fegyverekkel fenyegetőzni. Hangsúlyoznám, hogy fenyegetőzni, mert semmi bizonyíték nincs arra, hogy 1. van még ilyen eszköze, ami működőképes is, 2. be merné vetni az orosz határon belül vagy annak közelében. Ezt jeneti a következő bekezdés a beszédben:
„Minden rendelkezésünkre álló erővel és eszközzel megvédjük földünket, és mindent megteszünk, hogy népünknek biztonságos életet biztosítsunk. Ez népünk nagy felszabadító küldetése.”
A „minden eszköz” Putyinnál hagyományosan nukleáris fegyverek bevetését jelenti. Hogy blöfföl? Blöfföl bizony, de a világ nem tanulta még meg eléggé, hogy aki vele ül le kártyázni, nadrág nélkül megy haza, amennyiben elfogadja az ő játékszabályait. Ha majd megtanulja, blöffölhet, amennyit akar senki sem fog vele játszani. Blöff az ígérete is:
„Újjáépítjük a lerombolt városokat és településeket, a lakásokat, iskolákat, kórházakat, színházakat és múzeumokat, helyreállítjuk és fejlesztjük az ipari vállalkozásokat, a gyárakat, az infrastruktúrát, a szociális és nyugdíjrendszereket, az egészségügyet és az oktatást.”
Tehát amit ti lőttetek szét. Nem lett volna egyszerűbb nem háborút indítani? Különben – mindezt miből? Épp tegnap derült ki, hogy az orosz államkincstár egytrillió rubelig terjedő kölcsönt kíván felvenni, annyiba került eddig is a háború, és messze nincs még vége.
Körülbelül itt ér véget a beszéd aktuális ügyekkel foglalkozó része, summázzuk: Putyin hajlandó békét kötni, ha többet vihet el magával annál, mint amennyije egyáltalán van, harc nélkül, hogy gyűjthessen erőt és pénzt a következő támadásra. Igazi mongol kánra valló diplomácia. Pusztítás – dúlás – mészárlás – zsákmányolás – gyújtogatás – utána meg, az első komolyabb pofonok után előnytelen békeajánlat és blöffölő fenyegetőzés. Hanem ahol hatás van, ott törvényszerűen következik az ellenhatás. Zelenszkij a beszéd végén azonnal reagált.
„Ukrajna hivatalosan is kérni fogja gyorsított eljárásban az Észak-atlanti Szövetséghez való csatlakozását.
De facto már eljutottunk a NATO-ba. De facto már bebizonyítottuk, hogy kompatibilisek vagyunk az Észak-atlanti Szövetség normáival. Ukrajna számára ezek valósak – valósak a harctéren és az interakcióink minden aspektusában.
Ma Ukrajna azt kérelmezi, hogy de jure tegye ezt meg. Egy olyan eljárás keretében, amely összhangban lesz az egész közösségünk védelmének fontosságával. Gyorsított eljárással.”
Így fogalmazott az ukrán elnök. Mármost akadhatnak olyanok, akik azt mondanák: „idáig nem megy el a NATO, ennyit nem ér meg Ukrajna”, de van egy rossz hírem: ha ők Putyin híveinek tartják magukat ezzel a véleménnyel, akkor hatalmasat tévednek. Putyin pont azt akarja, hogy a NATO fogadja soraiba Ukrajnát és szélesedjen világméretűvé a konfliktus!
Hogy miért akarja, az nem világos, de különben nem állt volna a beszédének második része a nyugati világ legalpáribb rágalmazásából. Néha átcsúszott Monty Pythonba is nagy buzgalmában. Szovjet restauráció és a dekadens Nyugat sárba tiprása – mintha Brezsnyevet hallgattam volna, csak kicsit összezsugorítva. Lássunk pár idézetet.
„A Szovjetunió összeomlása után a Nyugat úgy döntött, hogy a világnak, mindannyiunknak örökre el kell viselnie a diktátumát. 1991-ben a Nyugat úgy gondolta, hogy Oroszország soha nem fog kilábalni ebből a zűrzavarból, és magától szétesik. Majdnem megtörtént – emlékszünk a 90-es évekre, a szörnyű 90-es évekre, éhesek, hidegek és reménytelenek voltak. De Oroszország kitartott, újjáéledt, megerősödött, és visszaszerezte az őt megillető helyet a világban.
Ugyanakkor a Nyugat kereste és keresi az újabb lehetőséget, hogy lecsapjon ránk, hogy meggyengítse és szétzilálja Oroszországot, ahogyan mindig is álmodott róla, hogy feldarabolja államunkat, hogy népünket egymás ellen uszítsa, hogy szegénységre és kihalásra ítélje.”
És ezt honnan veszi az úr, mégis? Onnan, hogy a Nyugat gonosz, megmondta már Joszif Visszárionovics is? Sőt, maga is megmondta, és se az említett elődjének, se magának nem mer senki ellentmondani? Megteszem én, egyet se féljen.
„Úgy látják, hogy gondolkodásunk és filozófiánk közvetlen fenyegetést jelent rájuk nézve, ezért támadják filozófusainkat. A mi kultúránk és művészetünk fenyegetést jelent számukra, ezért megpróbálják betiltani őket.”
Dugint nem azért szidom, mert orosz, Iljint sem: hanem mindkettőt azért, mert orosz mivoltuktól függetlenül nacionalista hülyék. Magyarnak is azok lennének. Ami meg a betiltásokat illeti: tényleg? Akkor a háború előtt miért nem volt nyoma sem ilyesminek?
„Minden oldalról csak azt halljuk, hogy a Nyugat a szabályokon alapuló rendet tartja fenn. Honnan jöttek? Ki látta egyáltalán ezeket a szabályokat? Ki tárgyalt róluk?”
Ja ha nincsenek szabályok, akkor tessünk visszamászni a fára. Ha mondjuk az a szabály, hogy két rubel egy kenyér, akkor nem rúghatom fel, és adhatom tízért, vehetem egyért, akkor sem, ha atombombával fenyegetőzök. Innentől Putyin teljesen átcsúszik konteó-apostolba, holnapra annyi magyar híve lesz a Facebookon, hogy csak győzze őket tiltogatni, már az Északi Áramlatot is „az angolszászok” robbantották fel: azért egy idézetet még mutatok, mert ez már az abszurdig komikus.
„Még mindig megszállva tartják Németországot, Japánt, a Koreai Köztársaságot és más országokat, és ugyanakkor cinikusan egyenrangú szövetségeseknek nevezik őket. Nézzék, vajon milyen szövetségről van szó? Az egész világ tudja, hogy ezeknek az országoknak a vezetői után kémkednek, és vezetőiket nemcsak az irodáikban, hanem az otthonaikban is lehallgatják. Ez igazán szégyenletes.”
És ezt egy volt KGB-vezető mondja, aki bizonyára soha, de soha nem élt a lehallgatás vagy megfigyelés módszerével, az ugyanis a szovjet hírszerzés egyenes szellemétől idegen. Na, ne essék röhögtetni.
Folytathatnám reggelig, hosszú a beszéd, inkább levonom a következtetést.
Mikor decemberben olyan követelésekkel zsarolta a világot, amikről maga is tudta, hogy teljesíthetetlenek, azt mondtam: ez az ember egymaga kirobbantotta az új hidegháborút.
A mai őrjöngése után egyet tudok hozzátenni: és most eszkalálja.
Mániásokra valló, helyenként ügyes, helyenként erőszakos módszerekkel.
Ez az ember – ha valaki vagy valami meg nem állítja – ki fogja robbantani a harmadik világháborút, ugyanis az az eltökélt célja.
Hogy miért, azt nem tudom, de világos, hogy erre törekszik.
Azt mondom: ne elemezzük, állítsuk meg.
Elemezni ráérünk majd akkor, ha kényszerzubbonyban lesz vagy rács mögött.
Békét Ukrajnának, békét Oroszországnak, békét a világnak!