Nem voltak rendőrök. Illetve voltak, nem túl nagy számban, kocsikban és a mellékutcákban, de rohamrendőrt nem lehetett látni.
Még annyit se, mint a Kutyapárt vagy Geri Tibi barátom (kétszer beszélgettem vele face to face, már évekkel ezelőtt letiltott) abszolút ártalmatlan Margit hídi piknikjein (az előbbiek legalább vidáman kutyásak voltak, az utóbbi közönségéről viszont leginkább a „csürhe” szó jutott az eszembe), pedig ez is a Margit híd volt, mármint az, amire kimentem.
Okosan, mondaná Matula bácsi.
Ezek zömmel nem nyugdíjasok vagy középkorú ilyenek-olyanok voltak, hanem diákok. Hogy ne mondjam, gyerekek. Az ember a későbbi gondolkodása által revideálva szokott emlékezni vagy nem emlékezni saját ifjúságára. Hogy én milyen forrófejű hülye voltam. Ma már másképp csinálnám. Az egykori márciusi ifjak se voltak kivételek, megkockáztatom, hogy az „ötvenhatosok” jó része se. Maga a Fidesz, ami már rég se nem fiatal, se nem demokrata, se nem hívő – a „hit” latinul „fides” – se kivétel.
Tehát nemigen voltak rendőrök. Forgalomterelők voltak, figyelőkocsi is volt a Margit körúton, de a többiek jól eldugva kvaterkáztak a Szalay utcai kapitányságon vagy a zárt furgonokban (nem láttam csapatszállítót sem). Készenlét egészen biztosan volt, csak nem látszott.
Még csak olaj kellett volna a tűzre, gondolhatta Pintér mester. Márpedig ha valaki, ő aztán igazán ért az olajhoz.
Itt nem kellett drón, ahogy az alaptörvény-ellenes Andrássy úti tüntetéshez kellett anno. Igazából a figyelőkocsira se volt szükség, mert az a környék (is) rogyásig be van kamerázva. Persze az Andrássy út is, de akkor izgulékonyabb idők jártak, még az elején. A kamerák csak akkor nem használhatók, ha egy robbantó akar elsétálni a rendőröktől hemzsegő Nagykörúton, miután két rendőrt sikerült is felrobbantania. Pardon, használhatók, de csak miután a vadregényes Népliget már elnyelte, utólagos elemzésre.
No de itt senki nem akart robbantani, Papp László Gergely pedig rég valamelyik zárka fekvő nyolcast élvező lakója, miután az IMEI-ben (Igazságügyi Megfigyelő és Elmegyógyító Intézet) megdolgozták.
Most vélhetően elég a listázás a figyelőszobákban.
Hát ez nagy hülyeség volt, Sándor, vonhatta le a következtetést előzetesen a Gazda. Egyszerre több tanárt elbocsátani, hangsúlyos az „egyszerre”. Egyetlen kémiatanárért nem lett volna ekkora ramazuri. Ez itt (még) nem Irán, én meg (még) nem vagyok ajatollah. Most legyünk kedvesek. Zenéljenek kedvükre, Lovasit még én is ismerem. Nem, az „Igyekezz, az égbolt zár” nem Kiscsillag, az még Kispál és a borz volt. Miért pont ezt kellett előhoznod? Na mindegy.
Mostantól szépen, csendben, egyenként. Elsősorban a tanárokat, azok nevelik ki a kis renitenseket, rossz állampolgárokat, ahogy kínai barátaink mondanák két bao-bao likőr között a belgrádi vasút büfékocsijában. A nebulók ráérnek, ha kicsit benőtt a fejük lágya. Mi nem felejtünk, illetve, izé, tudod, amit rólam is vezetsz, meg én rólad, és mi mindnyájan Tóniról. És szó ne essék se tüntetésről, se sztrájkról. Bízzunk az igazgatókban. Nem oktatja az előírt tananyagot – egy konok visszaeső miért is azt oktatná –, esetleg elkésik, valamit rosszul csinál, ilyesmik. A lónak is négy lába van, mégis megbotlik, ezek a disznók meg még lovak sem. Hogy már így sincs elég tanár? Na és? Minek annyit tanulni, az csak megzavarja a fejeket. Már meg is zavarta. Vlagyimir is rájött, már az első, Joszif is, Adolf is, Vlagyimir Vlagyimirovics is rá fog jönni, miután végzett az általa oly nagyon csodált ukránokkal, akik valójában nincsenek, mert oroszok. Már rá is jött. Annyi ablak nincs a világon, amin ki lehet esni, amennyi… Ha pedig mi is kapunk a tortából egy szeletet, el lesz felejtve nekünk minden örök időkre. Hogy ez irreális, Sándor? Miért volna irreális? Ha neked három éve azt mondják, hogy világjárvány, be kell zárni mindent, aztán háború napi atomfenyegetésekkel, gazdasági vasfüggönnyel, és még profitálunk is az egészből, elhitted volna? Nem, nem vagyunk csődben. Kaptunk három év fizetési haladékot, jó, nem ingyen. Hogy miért pont három évre? Mi lesz kicsivel több, mint három év múlva? Találd ki. Te olyan okos vagy. És utána… majd meglátjuk, mondta a vak. Hány éves is vagy? Utána még mindig lehetsz amerikai elnök, ha bebizonyítod, hogy ott születtél. Neked tényleg semmiség.
„Az októberi ló” Colleen McCullough Róma-sorozatának hatodik kötete. Nincs köze a magyar tanár-diáktüntetéshez, hacsak fordítva nem: az a ló nem botlott meg.
Igaz, eddig még ez sem. És addig? Addig megmarad a hit, remény, szeretet, e három, s közülük is a legnagyobb: a szeretet. Pál apostol, mint tudják, majdnem szó szerint.
A máglyák csak később lobbantak fel.