Ma eléggé szerteágazó hírekről tudok beszámolni, lesz közöttük hamis reményt keltő, lesz olyan, ami igen jó, ha igaz, és lesz végül olyan horror is, amit tényleg csak felnőttek olvassanak, mert bizony elég borzalmas. Nem a legszörnyűbb, ami ebben a háborúban előfordult, de azért ettől is kinyílik minden bicska minden zsebben.
Akkor lássuk először a hamis reményt. Putyin elnök különös kijelentésre ragadtatta magát a mai napon. Azt mondta ugyanis, miszerint a mozgósítás két héten belül befejeződik. Innentől a Meduzát idézem:
„Putyin szerint most 222 ezer embert mozgósítottak, akik közül 33 ezren vannak az egységekben, 16 ezren pedig harci feladatokat látnak el.
Putyin azt is megjegyezte, hogy „a belátható jövőben” nincs szükség a mozgósítás mértékének bővítésére.
Az elnök a mozgósítás szükségességét azzal magyarázta, hogy az ukrán csapatokkal való érintkezési vonal 1100 km hosszú, és „lehetetlen csak szerződéses katonákkal őrizni”.
A mozgósítást szeptember 21-én jelentették be. A védelmi minisztérium azt állította, hogy 300 000 embert küldenek a háborúba ennek részeként.
Független megfigyelők számításai szerint október 5-ig már legalább 213 ezer embert mozgósítottak. Ezeket az adatokat azonban csak 53 orosz régióból szerezték be, így a számuk valószínűleg már akkor is magasabb volt.”
Nem hinném, hogy igazat beszél, ugyanis ezek a számok még egymáshoz viszonyítva sem stimmelnek, de értem, miért hazudik: meg akarja nyugtatni az egyre elégedetlenebb közvéleményt.
Érdekes információt osztott viszont meg Olekszij Reznyikov ukrán védelmi miniszter, ha igaz, amit mond, a háború legpusztítóbb szakaszának rövidesen vége. Már az első napoktól mondják, mondogatják a szakértők, hogy nincs végtelen mennyiségű orosz rakéta. El fognak fogyni, ha ilyen iramban pazarolják őket, pláne civil célpontokra. Mivel azonban erről pontos adataink nincsenek, ki-ki hite szerint esküdött vagy arra, hogy Oroszországnak tetszés szerinti mennyiségű „precíziós fegyvere” van, vagy arra, hogy mindennek van vége, a rakétának, sőt, a lószerszámnak is. Reznyikov most végre adatokat közölt, sőt, egy grafikát is. Eszerint:
Az invázió kezdete előtt az orosz hadseregnek 1844 rakétája volt: 900 rakéta az Iszkander rendszerhez (most 124 van belőle), 500 tengeri indítású Kalibr rakéta (most 272 van) és 444 légi indítású H–101 és H–555 cirkálórakéta (most 213 van). Oroszországnak még mindig van mintegy 300, Irántól vásárolt Shahed kamikaze drónja. Elképzelhető, hogy Moszkva a közeljövőben több ezer ilyen drónt próbál majd Teherántól vásárolni.
Hasonlóan nyilatkozott Oroszország rakétapotenciáljáról az ukrán Nemzetbiztonsági és Védelmi Tanács titkára, Olekszij Danilov. Szerinte Moszkvának a nagy pontosságú rakétáknak már csak 25-28%-a maradt meg a háború kezdetén meglévő mennyiségből. „A hírszerzésünk hibátlanul működik. Matematikai becslés útján tudjuk, hogy hány rakéta maradt az Orosz Föderáció területén. A nagy pontosságú rakéták azok, amelyek a legtöbb gondot okozzák nekünk” – mondta.
Nos, ez az arzenál már semmiképpen sem elég néhány olyan csapásnál többre, amilyent október 10-én mértek az ukrán városokra és civil infrastruktúrára. Az utánpótlás gyártása egyedül a Kalibr cirkáló rakéták esetében megoldott, de azokból sem képes többet termelni az orosz hadiipar évente 200 darabnál, legalábbis Pavel Luzin, az ismert katonai szakértő szerint. Hasonlítsuk össze ezt az adatot azzal a ténnyel, hogy a harcok első két hónapjában az orosz csapatok több mint 1300 rakétát lőttek ki Ukrajnára 7,5 milliárd dollár értékben, és be kell látnun: a rakétaháborúnak rövidesen vége.
Feltéve természetesen, hogy Reznyikov és Daanilov adatai pontosak.
Most jön az a rész, amit tényleg ne olvasson mindenki. Még Mariupol ostroma idején hírt adtunk Mantas Kvedaravičius, a kiváló litván dokumentumfilmes elhunytáról, de akkor nem ismertük még annak részleteit. Most a The Insider és a Proekt jóvoltából megtudtam az eset részleteit is. Bár ne tudtam volna meg.
A filmrendező haláláról áprilisban számoltak be. Mariupolba érkezett, hogy befejezze dokumentumfilmjét. A Proekt szemtanúkkal beszélt, akik elmesélték, hogy március 27-én Kvedaravičius három nőt próbált evakuálni Mariupolból, egyiküknek egy hónapos csecsemőjével együtt. Egy sofőr is kísérte őket.
Mint az egyik hölgy, a Mariupolban élő Angelina Szosznovszkaja elmondta a kiadványnak, a kisbusz, amelyet használni akartak, egy szomszédos kerületben parkolt, gyalog mintegy három kilométerre. A heves ágyúzás miatt 24 órát töltöttek azzal, hogy rövid szakaszokban odaérjenek. Amikor a Bohdan Hmelnyickij körúton egy ház udvarán haladtak el, Kvedaravičiust és a sofőrt feltartóztatták. Mint kiderült, a ház az orosz és a „DNK” hadsereg főhadiszállása volt.
A nők az egyik lakásban találtak menedéket, ahová a lakók beengedték őket. Többször fordultak az oroszokhoz, könyörögve, hogy engedjék szabadon a két férfit. Végül elengedték a sofőrt. Elmesélte, hogy a tisztek levetkőztették őt és Kvedaravičiust, és tetoválásokat, fegyverek vagy páncélmellények nyomait keresték a testükön, amíg a filmes hátán egy zúzódást nem találtak. Szosznovszkaja feltételezi, hogy a táskája cipelésétől kaphatta.
Kvedaravičius soha nem tért vissza. A nők egyedül mentek a kisbuszhoz, ahol a férfi menyasszonya, Hanna Bilobrova várta őket. Hanna elment megkeresni Mantast, és április 2-án megtalálta a holttestét egy szemétkupacon, nem messze attól a helytől, ahol utoljára látták élve.
A Hmelnyickij körúton élő helyiek megerősítették, hogy március végén a DNK harcosai és az orosz hadsereg ellenőrizte annak a lakóháznak azt a részét, ahol a filmrendezőt megölték. Az egyik harcos a „Pashtet” fedőnevet viselte. A Proekt a közösségi médiában két DNK-harcost azonosított ezzel a kódnévvel. A Kvedaravičiusszal utazó nők egy fénykép alapján azonosították egyiküket, Pavel Musjenkót, de nem voltak biztosak benne. Az újságírók üzenetet küldtek neki az Odnoklassznyikin (egy orosz közösségi hálózaton), de ő tagadta, hogy részt vett volna a mariupoli csatában. A Kvedaravičius meggyilkolását vizsgáló litván nyomozóhatóságok szóvivője azonban elárulta, hogy Pavel Musjenko, más néven Pashtet „a nyomozók látókörébe került”, és hogy „meg fogják állapítani a Kvedaravičius elfogásában való bűnrészességét”.
Kvedaravičiusról eredetileg azt jelentették, hogy egy Mariupolra mért gránátcsapás során halt meg. Ezt azért találták ki, hogy menyasszonya Oroszországon keresztül haza tudja szállítani a holttestét.
Nehéz ezek után megszólalni, inkább nem is teszem – de bízom egy olyan világban, ahol ezt a Pashtetet bíróság elé lehet állítani, és ott olyan igazságos büntetést kap, hogy belefeketedik.
Ennyi hír jutott mára, hagyjunk munkát holnapra is.
Békét Ukrajnának, békét Oroszországnak, békét a világnak!