A mai második részbe jut mindenféle hír, egyik sem világrengető de mindegyik fontos a maga módján és mindegyik segít képet alkotni arról a kétségbeesett, kaotikus zűrzavarról és – nem túlzás – rettegésről, amiben most az orosz társadalom él. Meg időnként hal is.
Az első hírben egy orosz informatikusról lesz szó, aki kiment az erdőbe egy hónappal ezelőtt és nem jött vissza. Nevezzük Adam Kalinyinnek, ahogy a Mediazona és a Meduza hívta (nem ez a valódi neve). Természetesen a mozgósítás elől bujkál, néhány sátor (alváshoz és munkához), napelemek, egy modem, egy antenna, egy láncfűrész és némi élelmiszerkészlet az a néhány dolog, ami kényelmessé teszi az életét. Kalinyin nem támogatja az ukrajnai orosz inváziót – pénzbírságra és több napos börtönbüntetésre ítélték, mert részt vett a háborúellenes gyűléseken. Az informatikus úgy döntött, hogy nem várja meg a behívót. De nem akarta elhagyni Oroszországot, ahogy két kollégája tette („Nem állok készen erre”) – és elment az erdőbe.
„Két lehetőség állt előttem: vagy elmegyek a boltba, aztán fegyverrel visznek a katonai sorozóhivatalba, vagy nem túl kényelmes körülmények között az erdőben, de szabad leszek. Nem volt éppen könnyű döntés” – mondta Kalinyin.
Az erdőbe vonulás előkészületei körülbelül egy hétig tartottak. Az elmúlt néhány évben, mondta Adam, túrázott, és rendelkezett a szükséges tapasztalattal és sok olyan dologgal, amire szüksége volt – például láncfűrésszel, baltával, modemmel és antennával. Az egyetlen dolog, amit meg kellett vásárolnia, a napelemek voltak. Az erdőben Kalinyin két sátrat állított fel. Az egyiket, ahol nincs szél, napsütés, tisztás, minden hűvös, de nincs internet: alváshoz. A második három perc sétára van az elsőtől, ahol „az időjárás nem túl jó, ha fúj a szél, de van internet”, a munkához. Ő ezt az „irodájának” nevezi.
Ádám az erdei életről beszél a „Logikus erdőlakó” című Telegram-csatornáján. Általában reggel hét óra körül kel fel, amikor „a madarak csicseregni kezdenek”. Megreggelizik – a felesége segítségével egy élelmiszerraktárt állított fel egy órányi sétára attól a helytől, ahol alszik, az út mellett. „Most vettem egy kukát. Nagy, meglehetősen olcsó, és lehetővé teszi, hogy minden készletet tároljak benne, amit magammal vittem: konzerveket, instant levest, teát, kávét, cukrot” – mondta. Ádám egy tábori gáztűzhelyen készíti el ételeit. Főzéshez és iváshoz esővizet használ. Kedvenc étele „zabpehely aszalt szilvával, esetleg sűrített tejjel vagy tejszínnel és cukorral”. Napi nyolc órát dolgozik távmunkában, online a hét öt napján. A fennmaradó időben a lakását rendezi be. Nincs tapasztalata az építkezésben, de van YouTube-ja és a vágya, hogy „valami komolyabbat” készítsen – „nem sátrat, hanem talán valamilyen kunyhót”.
Bevallja, hogy nincs mosógép és zuhanyzó, és nedves törlőkendővel kell mosakodnia. De biztos benne, hogy a mozgósított emberek most sokkal rosszabb helyzetben vannak:
„Az emberek bekerülnek ezekbe a kiképzőegységekbe, és ott teljesen vad körülmények között élnek. Mindent magadnak kell beszerezned, mindent meg kell venned. Ráadásul azt sem tudják, miért vannak ott. Egyesek ezt a haza iránti kötelességükkel magyarázzák, mások valami mással. De nem látok semmi pluszt ebből, abszolút. Természetesen nem védünk senkit, hanem támadunk. És ez nagyon szomorú.”
Kalinyin kételkedik abban, hogy valaki megtalálja őt az erdőben. Már régóta nem látott embereket. „Nem szenvedek sokat ettől” – ismerte el Ádám. – De természetesen szeretném látni a barátaimat, a feleségemet. A felesége körülbelül egy hét múlva látogatja meg – egy hónappal a legutóbbi találkozásuk után.
Az informatikus elmondta, hogy eredetileg egy hónapot akart az erdőben tölteni. Most azonban nem tudja, meddig kell maradnia. „A legfrissebb híreket figyelembe véve… – mondta. – Tulajdonképpen nem kizárt, hogy továbbra is itt maradok.”
Mindenesetre meggondolandó, amint az is, hogy milyen világ az, amiből érdemesebb kiköltözni a vadonba, az állatok közé, mint benne maradni. Adam Kalinyin elbújt a háború elől, mások viszont – némi meggyőzés hatására – akár önként is odamennek. Igen, a Wagner-csoportba besorozott rabokról van szó, akikkel a lehető legkegyetlenebbül bánnak a harctéren, naponta egyszer kapnak enni és minimális az esélyük a túlélésre – Olga Romanova, az „Ülő Oroszország” alapítvány vezetője, aki az oroszországi fogvatartottak és elítéltek jogait védi, úgy tudja, már húszezren szolgálnak Prigozsin magánhadseregében. Egy héttel ezelőtt még 15 000 újoncról szóltak a hírek. Az emberi jogi aktivista annak tulajdonítja ezt az ugrást, hogy a Wagner PMC az Urálon kívüli kolóniákra ment, és elítélt FÁK-polgárokat is elkezdett toborozni a háborúba. Szeptember végén vált ismertté, hogy toborzók érkeztek az orenburgi büntetőtelepekre.
Hát, nagyon is meg tudom érteni azokat, akik nem szeretnének együtt szolgálni a rablógyilkosokkal, ugyanakkor azokat a rablógyilkosokat is meg lehet érteni, akik inkább mennek a frontra, mint maradnak az orosz börtönben vagy büntetőtelepen. Más kérdés, hogy esélyük is alig van a túlélésre.
A végére egy elég riasztó hírt hagytam, aminek van bizonyos előélete is. Már egy hete kiderült, hogy a moszkvai mélygarázsokat atombiztos óvóhelyekké alakítják. Akkor szándékosan nem foglalkoztam a dologgal, nem tűnt eléggé megalapozottnak az információ, de mára kiderült: a helyzet sokkal rosszabb, Moszkva összes óvóhelyét felújítják!
A moszkvai iskolákban, kórházakban és lakóépületekben bombabiztos bunkereket alakítanak ki. A moszkvai városi önkormányzat megkezdte az iskolákban lévő óvóhelyek ellenőrzését – írta a Podjem című újság az érintett cégek meg nem nevezett alkalmazottaira hivatkozva.
„Külön utasítást nem láttunk, de szóban azt mondták, hogy volt egy utasítás a bunkerek üzemképes állapotba hozására. Jelenleg Moszkva központjában négy iskolában (Presznya és Kutuzovszkij, valamint a „Dobrynyinszkaja”/„Oktyabrszkaja” területen) készítjük elő a szennyvízelvezető csatornákat és állítjuk be az elektromos hálózatot” – mondta a lapnak egy forrás.
Október 14-én a „Sota” arról számolt be, hogy az egyik moszkvai önkormányzat értesítette a bérlőket a „védett személyek fogadására” szolgáló bunkerek előkészítéséről. Az értesítés szerint „a kollektív védelmi intézkedések felkészültségének javítására irányuló intézkedésekre” a moszkvai lakásügyi és kommunális szolgáltatásokért felelős polgármester-helyettesével, Pjotr Birjukovval folytatott megbeszélést követően került sor. Október 19-én a Sota egy moszkvai orvosi körökből származó forrásra hivatkozva azt írta, hogy a városi kórházak műtőket alakítanak ki a hozzájuk tartozó óvóhelyeken. Egy ilyen utasítást a egészségügyi minisztérium adott ki – állította a Sota forrása. Az egészségügyi minisztérium hamisnak minősítette az információt.
Október 21-én azonban a Baza arról számolt be, hogy legalább néhány moszkvai kórház és poliklinika megkezdte az óvóhelyek előkészítését a pincékben. Azokban az intézményekben, ahol a pincéket nem használták, elkezdték a világítás, a kommunikáció kiépítését, lámpák, eldobható edények és palackozott ivóvíz beszerzését – írta a lap. Ugyanaznap derült ki, hogy a moszkvai fővárosi önkormányzat megrendelte az óvóhelyek jelzőtábláinak tervét is.
Ez bizony nem jó jel: arra utal, hogy az orosz főváros bombatámadásokra készül.
Tekintve, hogy az ukrán légierő semmiféle módon nem volna képes elérni Moszkvát, és ezt azért az orosz kormány is tudja, ezek szerint máshonnan várják a támadást.
Tehát más országgal is készülnek háborúzni, és ez a lehető legrosszabb dolog, ami történhet.
Mára ennyi hír jutott, hagyjunk munkát holnapra is.
Békét Ukrajnának, békét Oroszországnak, békét a világnak!