Most nagyon komolyan mondom, hogy a következőket tényleg csak erős idegzetű felnőttek olvassák, némi itallal a kezük ügyében. Kellhet menet közben egy-két korty erős. Megjelent ugyanis az ukrán Stratégiai Kommunikációs és Információbiztonsági Központ jelentése a Harkivi Területen elkövetett orosz háborús bűnökről.
Mikor először írtan a balaklijai kínzókamráról, magam is megszenvedtem a témát, igaz, csak lelkileg, mikor kiderült, hogy volt annak párja, nem is egy, már dühös lettem, de nagyon – nos a jelentésből az derül ki, hogy csak a Harkivi Területen tizennyolc ilyen kínzókamra működött! Intézményes volt a kínzás, a megszállási rutin része. Tulajdonképpen csak azért sikerült rájuk bukkanni, mert Harkiv régió villámgyors megszállása lehetővé tette a rendőrség számára, hogy dokumentálja az orosz háborús bűnöket, amelyeket szinte minden faluban elkövettek, ugyanis a menekülő orosz egységeknek nem volt idejük eltüntetni a nyomokat, bizonyítékokat.
Szeptember 6. és 14. között mintegy 8500 négyzetkilométert szabadítottak fel a Harkivi Területen, 388 települést, 150 ezer lakossal. A rendőrség közlése szerint a felszabadított településeken 18 kínzókamra hálózatát fedezték fel, amelyet az orosz megszállók hoztak létre. Ez 8333 lakosonként, vehetjük úgy: nagyközségenként vagy kisvárosonként egy!
A nyomozók által összegyűjtött tanúvallomásokból kiderül, hogy a fogvatartottak „kihallgatása” során az oroszok, különösen az FSZB emberei gyakran alkalmaznak elektrosokkolót. Az illegális letartóztatásokban részt vesznek az orosz proxy formációk, az úgynevezett „DNK” és „LNK” fegyveresei is. Ez arra utal, hogy az Oroszország által megszállt terület azonnal a háborús bűnösök gyakorlóterévé válik.
Gyakoriak a gyilkosságok, rablások, emberrablások, nemi erőszak, valamint a helyi lakosok megfélemlítése. Mindazok, akik hűséget mutatnak Ukrajna iránt, a megszállás alatt az orosz terror célpontjai. A civil aktivisták mellett az orosz különleges szolgálatok olyan volt katonai és rendvédelmi alkalmazottakra is vadásznak, akik nem voltak harcosok, valamint családtagjaikra.
A Harkivi Területen széles körben alkalmazták az emberrablásokat és a megfélemlítést azokkal az iskolai tanárokkal szemben, akik nem voltak hajlandóak Oroszországnak dolgozni. Mivel sok helybéli nyomtalanul eltűnt, ma már nehéz megmondani, hogy hányukat ölték meg, és hányukat vitték Oroszországba. Jelenleg a Harkivban talált holttestek többsége az orosz hadsereg válogatás nélküli rakétatámadásainak és a lakónegyedeket célzó bombázásának áldozata. Ily módon Makszim Sztrelnyik izjumi városi tanácsi képviselő becslése szerint csak Izjumban legalább 1000 civilt öltek meg. Például egy légibomba, amely március 9-én, amikor az oroszok megpróbálták elfoglalni a várost, egy többemeletes épületet ért Izjumban, mintegy 50 ember halálát okozta. Izjumban egy rögtönzött temetőben, amelyet a megszállás idején hoztak létre, temették el a Sztolpakov családot: A 31 éves Olenát, a férjét, a lányát és a szüleit. A helyszínen összesen 445 sírt fedeztek fel, fölöttük keresztekkel.
A válogatás nélküli fegyverhasználatot bizonyítja az is, hogy szeptember 22-én az ügyészek a rendőrökkel együtt a felszabadított Kupjanszkban, a Harkivi Területen végzett ellenőrzés során FAB–500-as ejtőernyős bunkerromboló légibombákat fedeztek fel, amelyek nem robbantak fel.
Sok áldozatot azonban, akiknek a holttestét tömegsírokban találták meg, nem a bombázások vagy a bombázások során öltek meg, hanem a megszállás során végezték ki őket. A kihantolt holttesteken kínzás nyomai látszottak, például a nyakukra kötött kötél. Szerhij Pantelejev, az Ukrán Nemzeti Rendőrség főnyomozó főosztályának első helyettes vezetője szerint szeptember 23-ig 18 olyan helyszínt fedeztek fel a Harkivi Terület megszállásának megszüntetése után, ahol állampolgárokat tartottak fogva és kínoztak meg. Több mint 1500 háborús bűnökkel kapcsolatos nyomozás indult.
A kínzáshoz elég volt tanárnak lenni és nem az orosz tanterv szerint tanítani. Azok az iskolai tanárok, akik megtagadták, hogy a megszállóknak dolgozzanak, az orosz terror célpontjaivá váltak. Megfélemlítették, elrabolták és bántalmazták őket. Például Olha Isztocka általános iskolai tanítónő a Harkivi terület Lipci falujából elmondta, hogy fegyveresek keresték fel, akik elmondták neki, hogy gyűlölik és készek megölni „az ukránokat, lengyeleket és fehéroroszokat”, és végül arra kényszerítették, hogy távozzon a faluból. Lidiia Tilna, a Harkiv megyei Ivanivka falu 62 éves iskolaigazgatója elmondta, hogy elrabolták, éheztették, kivégzéssel fenyegették és a pincében tartották, mert nem volt hajlandó Oroszországnak dolgozni. Viktorija Scserbak, egy balaklijai tanárnő elmondta, hogy őt és családját egy kínzókamrába zárták, ahol együttműködésre kényszerítették, miközben a megszállók azzal fenyegették, hogy a szeme láttára megerőszakolják 16 éves lányát.
Összesen 200 ember kerülhetett abba az iziumi kínzókamrába, amelyet a rendőrkapitányság területén fedeztek fel. „Felfedeztük a fogvatartottak listáját tartalmazó naplókat, amelyeket az erőszakoskodók vezettek, valamint a kínzóeszközöket, például elektromos kábeleket – mondta Szerhij Bolvinov, a Harkivi terület Nemzeti Rendőrség Nyomozó Főosztályának vezetője. Ezenkívül minden cellát, ahol embereket tartottak fogva, megvizsgálnak – DNS-mintákat és ujjlenyomatokat vesznek, a bíróság számára bizonyíték-adatbázist gyűjtenek. A sötét alagsori cellákban több héttől hónapokig tartották fogva az embereket, akik nem is mindig értették, hogy mit akarnak tőlük a megszállók”.
Szemtanúk beszámolói szerint az orosz katonák gyakran részegek vagy más serkentőszer hatása alatt állnak. A Harkivi Területen lévő Mala Rohan faluban a helyiek szerint néhány civilt agyonlőttek. Egyikük Valerij Kot volt, akit akkor lőttek le, amikor egy rakétacsapás után kijött a pincéből, hogy megnézze, épek-e az ablakok. Egy másik személyt közvetlenül a lakásában öltek meg, mert nem volt hajlandó kinyitni az ajtót. A lakók szerint a megszállók betörtek az egyik házba, ahol egy család lakott, és géppisztollyal lövöldözni kezdtek, mielőtt „felvitték a lányt az emeletre”.
A Harkivi területen lévő, már felszabadított Lipciben az úgynevezett „LNK népi milícia” kínzókamráját fedezték fel. Az Ukrán Biztonsági Szolgálat szerint brutális kínzásoknak vetették alá foglyaikat, majd erőszakos deportálással orosz területre hurcolták őket. Anton Jevtusenko, a derhacsi ügyészség helyettes vezetője arról számolt be, hogy a teljes körű invázió előtt mintegy 4500 ember élt ebben a faluban. A megszállás után a lakosok mintegy felét deportálták Oroszországba. „Jelenleg lehetetlen azonosítani az orosz megszálló erők által érintett összes embert, mivel a lakosság egy részét a megszálló csapatok az Oroszországi Föderációba vitték. Úgy vélem, hogy a lakosok 80%-át erőszakkal vagy az orosz katonaság nyomására vitték el” – mondja Jevtusenko.
Tata Kepler önkéntes azt vallotta, hogy az oroszok információs terrort alkalmaznak a helyi lakossággal szemben, meggyőzve az embereket arról, hogy Ukrajna most már árulónak tekinti őket: „A retorika ugyanaz volt, mint Mariupolban: Kijev elesett, ti Ukrajna árulói vagytok, ha az ukrán fegyveres erők idejönnek, mindannyian meghaltok”.
Vegyünk pár konkrét esetet.
Szerhij Bolvinov, a megyei rendőrség nyomozóosztályának vezetője megosztott néhány részletet: „Az orosz hadsereg háborús bűnei közé tartozik a civilek főbe és hátba lövése. Zaliznyicnében (egy Csuhujiv melletti településen) már négy helybéli nyilatkozott a kivégzésekről, amelyeknek szemtanúi voltak. Szerhij, 61 éves. Hátba lőtték az otthonában. Szomszédai a kertben temették el a holttestet. Ilham, 58 éves, és Kosztyantyn. Ilham kertjében temették el, a vizsgálat során a fején találtak golyó ütötte sebeket. Volodimir, 47 éves. A holttest február 26. óta feküdt az állomással szemben lévő gyár tornyán. A helyiek szerint gépkarabéllyal lőtték le”.
A CNN is beszámolt Ilham és Kosztantyin meggyilkolásáról zaliznyicni tudósításában. Az újságírók idéztek egy szemtanút, Marija Hrihorovát, aki még 2022 februárjában temette el az oroszok által meggyilkolt szomszédját és annak barátját. „Észrevettem, hogy az ajtók néhány napig nyitva maradtak. Amikor elmentem megnézni, hogy élnek-e még vagy megsebesültek, már kihűltek, majd két lyukat láttam Kosztantyin homlokán”. A Harkivi Regionális Ügyészség szerint mind a négy holttest Zaliznyicnében kínzás nyomait mutatta.
Ljubov Kaszajeva, Velyki Prokhody lakosa a BBC News Ukraine-nak elmondta, hogy orosz katonák megverték a férjét, csak mert azt mondta, hogy nincs nála telefon. A férfi elmondása szerint később két hétig tartották fogva, ami a kínzáshoz hasonlított, mert a cellában, ahol vizes volt a padló, nem volt hova lefeküdni. A foglyokat hetente egyszer etették, ételmaradékkal.
Oleksandr Kulyk, Derhacsi közösség vezetőjének szóvivője szerint a Kozacsa Lopany-i vasútállomás alagsorában is kínzókamrát alakítottak ki. Több tucat embert súlyosan megvertek és megkéseltek. Néhányan közülük még mindig kórházban vannak. Többnyire volt ukrán katonákról van szó, akik 2014 óta védték Ukrajnát az invázió ellen, valamint civilekről, akiknek a telefonján katonai felszerelések képei vagy hazafias, ukránbarát üzenetek voltak. Artem Naumenko helyi lakost azért kínozták meg, konkrétan sokkolták, mert egykor a hadseregben szolgált. A házát kifosztották. Az embereket azért is őrizetbe vették, mert egyszerűen csak telefonáltak, mivel a megszállók ezt gyanúsnak találták. Az embereknek még azt is megtiltották, hogy felemeljék a fejüket és ránézzenek az őket fogva tartó személyekre.
Egy kupjanszki lakos elmondta az Ukrán Biztonsági Szolgálatnak, hogy őt az FSZB egyik nyomozója, egy „Kot” hívójelű személy hallgatta ki, aki megpróbálta megkínozni a foglyokat, hogy rávegye őket, hogy mondják el, kik azok a helyiek, akik Ukrajnát támogatják, kik azok, akik a területvédelmi erőkhöz tartoznak, és kik azok, akik korábban katonák voltak. Az első kihallgatás során 40 percen keresztül elektromos árammal kínozták, pneumatikus vagy gázpisztollyal lőtték. Egy ütővel és csövekkel verték. Elmondása szerint más foglyok bőrére forrasztópákával horogkereszteket égettek.
A fosztogatás és a rablás, különösen az autólopás külön bevételi forrást jelentett a megszálló katonaság számára. Az oroszok visszavonulása során a Sztarobilszk – Luhanszk autópályán mintegy 300 autót figyeltek meg, amelyek többnyire a Harkivi területről tartottak Luhanszk felé. „A legtöbb járműnek lopott áruval megrakott pótkocsija volt, és orosz katonák vezették őket” – mondta az Ukrán Fegyveres Erők vezérkari szóvivője. Emellett az EuroKharkiv honlap arról számolt be, hogy 150 orosz katonából álló konvoj indult el Borzsovából és Artemivkából két autóbusszal, egy teherautóval és 19 lopott személygépkocsival.
A jelentés leszögezi: a Harkivi Terület gyors felszabadítása leleplezte az orosz megszállók által alkalmazott megszállási technikát, a hamar kiépített terror-infrastruktúrát. Ez úgy működik, hogy az orosz különleges szolgálatok nem harcolók – volt ukrán katonák, rendőrök és hozzátartozóik – után kutatnak, és kegyetlen kínzásokhoz folyamodnak, különösen elektromos árammal. A civilek megölése, a fosztogatás és a nemi erőszak hasonló mintát mutat, mint ami Kijev elfoglalására tett kísérlet során történt, különösen Bucsában. Az iskolai tanárok elleni terror bizonyítja, hogy Oroszország elpusztít minden olyan kultúrát, amely politikai kihívást jelenthet számára.
És, kérem, ezt az államot dicsőítik, imádják az álnok propaganda hatására honfitársaink közül is sokan. Ezt várják „felszabadítóként”. Ezzel játszanának össze, ha megtehetnék. Ezt a gyilkos gépezetet hívják kedélyeskedve „macinak”.
Nem maci ez, hanem vérmedve, a javából, mint a fentiek is mutatják. És nagyon nem plüssből van. Kicsit sem játék.
Ennyi fért a mai második részbe, holnap folytatom a Végtelen Történetet.
Békét Ukrajnának, békét Oroszországnak, békét a világnak!