Mint ígértem, a mai második részben Duginról lesz szó, és arról, amit képvisel a mai „orosz világban” – voltaképpen a kvintesszenciája ő ennek a szerteágazó, borzalmas kultúrjelenségnek, ami egyszerre hány fittyet a józan észnek, a világ többi részének, gyakran ellentmond saját magának is, messze túl jár minden igazságon és posztmodernebb a posztmodernnél.
Ennek a lényege Dugin filozófiája, ideológiája, misztikája, és minden jel arra mutat, hogy most már intézményesítik is ezt a logikátlan, hipernacionalista-ultraortodox pánszláv imperialista valamit, ami annyira nem egységes vagy következetes, hogy még csak most próbálják kialakítani a rendszerét – mit csináljunk, Dugin kisipari használatra találta ki, egy előadáson vagy egy interjúban megoldható, hogy ha önellentmondásba keveredik, akkor előkap egy szentet, mindegy, élt vagy nem élt, azzal igazolja a mondókáját, legrosszabb esetben az „ortodox vének” próféciáira hivatkozik, de egy országosan, tantárgy keretében terjesztett ideológiának mégis kéne valami struktúrája, logikája, rendszere legyen. Nehéz lesz Dugin eddigi munkásságára menetet vágni, annyit mondhatok.
Márpedig az a tantárgy készül, írtam is róla korábban, az lesz a neve, hogy „az orosz államiság alapjai”, a nem bölcsészhallgatók egy évig, a történészek és politológusok pedig a teljes tanulmányi idejük alatt kell majd foglalkozzanak vele, ez lesz az új tudományos nacionalizmus.
Még azt is lehet tudni, hogy a kidolgozásával Szergej Kirienko és Alekszandr Haricsev vannak megbízva, ők konzultálnak az orosz alt-right krémjével. Ez szerintem csak látszólag lesz tantárgy, voltaképpen most készül az új orosz totális ideológia. Mint a Meduza megtudta, az elmúlt hónapokban az elnöki adminisztráció belpolitikai blokkja ultrakonzervatív filozófusokat és történészeket – elsősorban Alekszandr Dugint, Alekszandr Prohanovot és Vardan Bagdasariant – hívott meg „beszélgetésekre” a Kremlbe. Ezek a személyek nem vesznek részt a konkrét kérdésekkel (például a 2024-es elnökválasztás előkészítésével) foglalkozó megbeszéléseken – nekik más munkafrontjuk van. „A velük tartott magánbeszélgetések és találkozók kifejezetten ideológiai kérdésekről szólnak – mi Oroszország célja, mit akar” – ahogy a Meduza forrása fogalmazott.
Dugint már ismerjük, mint a rossz pénzt, de például kicsoda Prohanov? „Hazafias író”, és a Zavtra című újság főszerkesztője. Az „atomortodoxia” koncepciójának kidolgozója – ez egy olyan államot kíván megvalósítani, amely egyesíti a szovjet sztálinizmus és az ortodox cári Oroszország jellemzőit. Kegyetlenül imperialista.
Vardan Bagdasarian történész kevésbé ismert a nagyközönség előtt, mint Dugin és Prohanov. Tagja a Prohanov-féle sztálinista Zavtra című újság szerzői körének, és korábban szoros kapcsolatban állt – sőt közös köteteik is jelentek meg – Vlagyimir Jakunyinnal, az Orosz Vasutak egykori vezetőjével. Itt áll tőle egy jellemző idézet:
„Donbássz nemcsak Ukrajna nácizmus alóli felszabadításának ugródeszkájává válik, hanem olyan platformnak is, amelyről Oroszország civilizációs önmegújításának vektora indul. Egy új orosz ideológia születik Donbássz földjén. Nem az elmélet, hanem a vér és a halál által születik. És csak a hősök vérével megszentelt ideológiának lehet valódi történelmi perspektívája.”
Ezt azért nyugodtan írhatta volna egy múlt századi német vezér és kancellár is. De képes fokozni:
„Az élet és halál egzisztenciális kérdése visszatért, és minden bohém perverzió irrelevánsnak bizonyult. Donbásszban egy új típusú ifjúság alakult ki, amely különbözik a fővárosi posztmodernista diákoktól. És ezek a srácok, akik átélték a háborút, előbb-utóbb belépnek a civil életbe. És akkor a fővárosi törzshelyek fiataljai bajban lesznek.”
Nézetem szerint ebben a háborúban nem „új, nemzeti, orosz” ifjúság születik, hanem minimum százezer veterán, akik mind poszttraumás stresszben fognak szenvedni, szóval ne azt tessék képzelegni, hogy majd jól végigmészárolják a klubokat, bár lehet, hogy néhányan ilyen stílusban őrülnek majd meg: Vietnam után az amerikaiaknak is szembe kellett nézni ezzel a problémával. Szóval probléma ez, nem pánszláv újjászületés, bug, nem feature.
A Kreml emellett „konzultálni” kezdett Konsztantyin Malofejevvel, a Cárgrád TV-csatorna alapítójával és „ortodox oligarchával” is. Az elnöki adminisztráció belpolitikai blokkjának korábban feszült volt a viszonya az üzletemberrel. Az illető ugyanis 2019-ben úgy döntött, hogy a közéleti politizálásba kezd, és csatlakozott az Igazságos Oroszország párthoz – úgy tudták, hogy ő fogja finanszírozni a párt megújulását, és csatlakozik a vezetőséghez. Malofejev azonban megpróbálta átvenni a párt teljes irányítását, ami nem tetszett sem a Kremlnek, sem a párt jelenlegi vezetőinek.
A Kremlhez közel álló emberek szerint Malofejev, Dugin, Prohanov és Bagdasarjan segítenek a Kremlnek „egy új ideológia körvonalainak megérzésében”. Mind Szergej Kirijenko, a Kreml politikai blokkjának vezetője, mind a legközelebbi munkatársai – például Alekszandr Haricsev, az Államtanács ügyek osztályának vezetője és Szergej Novikov, a közprojektek osztályának vezetője – „ideológusokkal” találkoznak. Nyilván még Dugin közülük a legtehetségesebb, bár a legőrültebb is: az az ijesztő, hogy az ő kifejezései (például a „népi háború”, a „Sátán elleni harc”) már fel-felbukkannak Kirijenko, sőt, Putyin nyilvános megszólalásaiban is. Persze Dugin és Prohanov már korábban is együttműködött a Kremllel – például a 2000-es évek végén, amikor Vjacseszlav Szurkov vezette az elnöki adminisztráció politikai blokkját. Az utóbbi években azonban ezek a kapcsolatok szórványosak voltak. Most új szerepet kaptak: míg korábban a Kreml tervei szerint egy bizonyos (ultrakonzervatív) közönségnek kellett volna dolgozniuk, most az orosz nemzeti ideológia elvi megfogalmazásában segítenek.
Akkor lássuk Dugin tegnapelőtti cikkét, mi szépet, okosat mond, hogy még Putyin is hallgat rá?
„Oroszország önálló civilizáció, nem része a nyugati civilizációnak; nem esik egybe semmilyen civilizációval, sem a keleti, sem a kínai, sem az iszlám civilizációval, de egyenrangú a nyugati vagy a kínai civilizációval. Ez nagyjából körvonalazza szuverén nyelvünk szerkezetét, nem pedig szuverén narratívánkat.”
Viszont egyik civilizáció sem a többitől függetlenül, elszigetelten alakult ki és nem is úgy léteznek.
„Minden kultúrában, minden nyelvben ott van az ember. Van az iszlám ember, van a kínai ember, van a nyugat-európai ember, aki a nemek utáni ember, egy olyan ember, aki mesterséges intelligenciává, mutánssá, kiborggá alakul át. Az átalakulás és a felszabadulás verőembere. Megszabadítja magát a kollektív identitás minden formájától – ez a célja, ez a feladata –, hogy ne legyen többé vallása, nemzete, közössége, majd neme, és holnap már nem tartozik az emberi fajhoz, és ez a nyugat-európai ember programja.”
Elképzeltem ezt a hipotetikus „nyugat-európai embert”, aki napestig csak szabadul „a kollektív identitás minden formájától” – hamar éhen halna szegény, mert vagy szabadulunk, vagy kenyeret keresünk. Nem lehet nem érezni, hogy ez egy körmönfontan megfogalmazott sértés voltaképpen, mindenki dehumanizálása, aki „nyugati” – a „keletieket” másképp dehumanizálja.
„A kínaiak általában másképp csinálják a dolgokat. Még az iszlám hagyományban is, mert az az egyén Allahhoz való viszonyáról szól, és semmi más nem tartalmazza őt sem szabadságként, sem emberként – ez egy teljesen más antropológia ebben az egész milliárdos iszlám világban. Lehet, hogy formálisan egyetértenek bizonyos nyugati modellekkel, de a valóságban vagy nem értik, vagy átértelmezik őket, saját, mélyen gyökerező nyelvük van. Ezért immunisak a Nyugattal szemben. Indiának, Afrikának és Latin-Amerikának is megvan a saját embere.”
Azonban egyik sem orosz, így egyik sem ember. Alakul ez a tudományos nacionalizmus, alakul…
„Az orosz ember mindenekelőtt a konciliális ember – ez a legfontosabb. Nem egy egyéniség. Számunkra az ember egy család, egy klán, egy nemzet, egy Istennel való kapcsolat, egy személyiség. Nem egyén, hanem személyiség.”
A Brian élete jut eszembe:
– Ti mind egyéniségek vagytok!
– Igen, mi mind egyéniségek vagyunk!
– Ti mind különbözőek vagytok!
– Igen, mi mind különbözőek vagyunk!
– Én nem…
Az Ezeréves Adolf beszélt ilyeneket, de most jön a java!
„Az orosz kozmosz hasonló a középkori európai kozmoszhoz – és teljesen más, mint a modern Nyugaté; eltér, még Fjodorovtól vagy Ciolkovszkijtól is, és a legérdekesebb és legavantgárdabb kutatásaink a természettudományok tudományágaiban a valóság szerkezetének alapvetően eltérő meglátásaiból indultak ki.
Ha a humán tudományokban fogjuk a filozófiai hagyományunkat, kidobunk mindent, ami liberális, minden liberális nyelvet, és az orosz embert állítjuk a középpontba, akkor egy új nyelvet kapunk. A természettudományokban pedig ez a feladat sokkal bonyolultabb: itt még csak a kezdetnél tartunk, és rengeteg munka vár ránk.”
Ez valami gyönyörű lesz, ahogy kihajítanak a nyelvből mindent, ami „liberális” (mintha egy nyelvben lennének ilyen elemek), odaállítják a kellős közepébe az orosz embert, nyírfaligetestől, balalajkástól, aztán onnantól kezdve menyi a kétszer kettő az egzakt tudományok számára? Amennyit az orosz ember akar, pont annyi. Ha az orosz ember úgy akarja, a Föld lapos, ha amúgy, akkor sósperec alakú és három színarany svábbogár tartja, miközben lábaikkal kintornát hajtanak és a doni kozákok népi együttese a Poljuskát énekli. Itt csak annyi a baj, hogy mivel igen sokan vannak az orosz emberek, és ezért igen sokfélét is akarnak, ki kell jelölnünk egy legoroszabbat, aki aztán mintegy a népakarat esszenciájaként meghatároz mindent, ez legyen természetesen Putyin, elhunyta esetén Dugin. És nevezzük cárnak.
Szóval, folyik a munka a Kreml falai között, ott van már a teljes zárt osztály a cári gumiszobában, a cobolyprémes kényszerzubbonyok is készen állnak, ha valakit túlzottan elragadna a nemzeti hév.
Nem tudom, miért jut nekem erről egy dekadens, nyugati drámaíró, bizonyos Shakespeare pár sora:
„Üst, üst, gyűlj tele!
Férget, mérget üss bele!
Kő alatt, kit harminchárom
Éjjel izzaszt hideg álom
Legelőször buta béka,
Te kerülsz be a fazékba!
Szikra pattan, olthatatlan,
Ég a munka, forr a katlan. ”
Iszkra pattan, olthatatlan… vészbanyák ezek az ideológusok, a javából. Még a mondanivalójuk is stimmel:
„Szép a rút és rút a szép – sicc, mocsokba, ködbe szét!”
Most kéne ennek az egész ideologikus orosz világnak véget vetni, míg lehet, mert a nyakunkon ragad több száz évre. Hitlert meg Sztálint is alig hevertük még ki, és máris jön a következő járványos elmebaj.
Ennyi fért a mai második részbe, hagyjunk munkát holnapra is.
Békét Ukrajnának, békét Oroszországnak, békét a világnak!