Teherán továbbra is háborúra készül, csak még azt nem döntötte el Khamenei, hogy kit támadjon meg: Szaúd-Arábiát vagy mégis inkább Azerbajdzsánt, bár mindkét esetben parázs fogadtatásra számíthatna. Az azeri hadsereg morálja a karabahi sikerek után igen magas, a fegyverzete is megfelelő – de Szaúd-Arábiát sem kell félteni.
Khamenei jobban tenné, ha inkább a hit és az iszlám jog kérdéseivel foglalkozna, ugyanis még az sem igazán biztos az iráni ügyvédek mai nyilatkozata után (melyet majd alaposan bemutatok), hogy az uralma legitimnek minősül-e? Mindenesetre Irán népe felmondani készül a velayat-e faqih elvét és ezzel magát az iszlám köztársaságot, mint államformát.
Erről kicsit később lesz szó, egyelőre lássuk az aktuális eseményeket. Az iráni válságról szóló híreket az American Enterprise Institute Critical Threats Project (CTP) szerkeszti az Institute for the Study of War (ISW) támogatásával.
Irán jelzi, hogy kész megtámadni Szaúd-Arábiát és esetleg Erbilt, látszólag a sirazi terrortámadás megtorlásaként, de elsősorban az USA, Izrael és Szaúd-Arábia állítólagos szerepe miatt a tüntetések szításában. A rendszer október 30-án kitűzte a Fars tartománybeli Sirázban található Shah Cheragh mecset – a terrortámadás célpontja – fölé Imam Hossein vörös zászlaját, amely a síita iszlám hagyomány szerint az igazságtalan halálért való bosszút jelképezi. A vörös zászló a siita iszlám hagyomány szerint az igazságtalan halálért való bosszút jelképezi. A hatalom leszedi a zászlót, amint bosszút állt. A rendszer legutóbb Qomban tűzte ki a vörös zászlót, miután az USA megölte Qassem Soleimanit, és mielőtt az Iszlám Forradalmi Gárdák Testülete (IRGC) 2020 januárjában ballisztikus rakétatámadást hajtott végre az amerikai erők ellen Irakban. 2020 januárjában. Az IRGC Telegram csatornáin november 2-án olyan videókat tettek közzé, amelyek egy feltételezett iráni dróntámadást ábrázolnak a szaúdi energetikai infrastruktúra ellen.
Egy iráni proxy Telegram-csatorna november 2-án újraközölte az Iran International jelentését, amely szerint a rendszer mintegy 150 proxy harcost küldött Bagdadból Mashhadba a tüntetések elfojtására. Az Iran International november 1-jén azt állította, hogy a rendszer a Kataib Hezbollah és más, meg nem nevezett iraki milíciák harcosait küldte. Az iráni proxy beszámolója szerint a rendszer a Harakat Hezbollah al Nujaba személyzetét is behívta, és nem cáfolta a jelentéseket. Az IRGC Quds Erők a Kataib Hezbollahot és a Harakat Hezbollah al Nujaba-t széles körben használták a szíriai katonai beavatkozás során az Aszad-rezsim védelmében.
A legfontosabb hírek röviden:
-
- Irán jelzi, hogy kész megtámadni Szaúd-Arábiát és esetleg Erbílt, látszólag a sirazi terrortámadás megtorlásaként, de elsősorban az USA, Izrael és Szaúd-Arábia állítólagos szerepe miatt a tüntetések szításában.
- Egy iráni proxy Telegram-csatorna újraközölte az Iran International jelentését, amely szerint a rezsim mintegy 150 proxy harcost küldött Bagdadból Mashhadba a tüntetések elfojtására.
- Kilenc tartomány 14 városában legalább 22 tüntetésre került sor.
- Ali Khamenei legfelsőbb vezető megismételte állításait, miszerint a Nyugat és Izrael szítja a tiltakozásokat egyetemi hallgatók egy csoportja előtt tartott beszédében.
- Mohammad Saleh Jokar parlamenti képviselő azzal vádolta a külföldre szakadt iráni diaszpórát, hogy terrortámadásokat szervez Iránban, és büntetésüket követelte.
- Hossein Hosseini kurdisztáni tartományi főbíró bejelentette, hogy 49 kézigránátot foglaltak le a kurdisztáni Baneh tartományban.
- Ismeretlenek lövéseket adtak le a Sisztán és Beludzsisztán tartománybeli Khashban a Rendészeti Parancsnokság (LEC) egyik őrsére, megsebesítve egy rendőrtisztet.
Rendszerellenes tüntetések:
November 2-án kilenc tartomány 14 városában legalább 22 tüntetésre került sor. A CTP elkezdte hozzáadni a tüntetések helyszínéül szolgáló városok és települések hozzávetőleges lakosságszámát, hogy nyomon követhesse, milyen mértékben mozognak a nagyvárosi területek és a kisvárosok és falvak között. A népességadatok a 2016-os népszámlálásból származnak.
A CTP mérsékelt vagy nagy valószínűséggel úgy értékeli, hogy a következő helyeken történtek tüntetések:
Karaj, Alborz tartomány (lakosság: körülbelül 2 000 000).
Több tucat karaji egyetemi hallgató tiltakozott Karaj utcáin[8].
Tabriz, Kelet-Azerbajdzsán tartomány (lakosság: kb. 1 500 000)
50-100 tabrizi egyetemi hallgató tiltakozott a kampuszon.
Több tucatnyi tüntető vonult végig Tabriz utcáin.
Iszfahán város, Iszfahán tartomány (lakosság: kb. 2 000 000).
25-50 iszfaháni művészeti egyetemista tüntetett az egyetemen, és azt skandálták, hogy „a végsőkig kitartunk”.
Több tucatnyi tüntető vonult végig az iszfaháni utcákon, és rendszerellenes jelszavakat skandáltak.
Meghatározatlan számú tüntető vonult végig Iszfahán utcáin a sötétben, miután a rezsim állítólag kikapcsolta az áramszolgáltatást Iszfahán város egyes részein.
Dehloran, Ilam tartomány (lakosság: kb. 30 000)
Meghatározatlan számú tüntető vonult végig Dehloran utcáin és a „halál Khameneire”, valamint más rendszerellenes jelszavakat kiabált.
Mashhad, Khorasan Razavi tartomány (lakosság: kb. 3 000 000)
A Mashhadi Azad Egyetem meg nem határozott számú hallgatója az egyetemi campus egyik épületében tüntetett.
Boukan, Kurdisztán tartomány (lakosság: körülbelül 200 000)
Meghatározatlan számú tüntető vonult végig Boukan utcáin, és tüzeket gyújtottak, hogy akadályozzák a forgalmat.
Marivan, Kurdisztán tartomány (lakosság: kb. 150 000)
Meghatározatlan számú tüntető vonult végig Marivan utcáin, és azt skandálta, hogy „mindannyian Mahsa Amini vagyunk”. A tüntetők sötétben vonultak, ami azt jelzi, hogy a rendszer valószínűleg kikapcsolta az áramszolgáltatást Marivan egyes részein.
A Payam Noor Egyetem meg nem határozott számú diákja összecsapott a biztonsági erőkkel, miközben az egyetemen tiltakoztak. A közösségi médiában közzétett felvételeken látható, amint a diákok menekülnek a biztonsági erők elől, akik megpróbálják őket őrizetbe venni. A biztonsági erők megöltek egy tizenévest, aki részt vett a tüntetéseken.
Sanandaj, Kurdisztán tartomány (lakosság: körülbelül 450 000)
Több mint 100 tüntető vonult végig Sanandaj utcáin, és azt skandálták, hogy „nem akarunk csecsemőgyilkos kormányt”.
Körülbelül féltucatnyi tüntető tüzet gyújtott Sanandaj utcáin.
Meghatározatlan számú tüntető tüzet gyújtott Sanandaj utcáin, és akadályokat állított fel a forgalom akadályozása érdekében.
Több tucat tüntető összecsapott a biztonsági erőkkel, és azt skandálták, hogy „Kurdisztántól Szisztánig, életemet áldozom Iránért”.
Nowshahr, Mazandaran tartomány (lakosság: körülbelül 50 000)
500-1 000 tüntető gyűlt össze Hannanah Kia mártír temetésén. A biztonsági erők állítólag könnygázt és éles lőszert vetettek be a gyászolók ellen.
Zahedan, Szisztán és Beludzsisztán tartomány (lakosság: kb. 600 000)
A Szisztán és Beludzsisztán Egyetem 25-50 diákja tiltakozott az egyetemen, és olyan jelszavakat skandáltak, amelyekben figyelmeztették a rendszert arra, hogy ne rabolják el a tiltakozó diákokat.
Teherán város, Teherán tartomány (lakosság: kb. 8 700 000)
Teherán utcáin 20-30 középiskolás diák tiltakozott.
A Teheráni Orvostudományi Egyetem egy-két tucat diákja tiltakozott az egyetemen.
Az al-Zahra Egyetem meghatározatlan számú hallgatója az egyetem étkezdéjében tiltakozott és jelszavakat skandált.
A Beheshti Egyetem több tucat hallgatója az egyetemen tiltakozott, és azt skandálta, hogy „kiáltsatok az életetekért, diákok”.
Shahriar, Teherán tartomány (lakosság: körülbelül 300 000)
Több tucat középiskolás diák tiltakozott az iskola területén.
A CTP alacsony megbízhatósággal értékeli, hogy a következő helyszíneken történtek tüntetések:
Saghez, Kurdisztán tartomány (lakosság: kb. 150 000 fő)
Meghatározatlan számú tüntető demonstrált a jelentések szerint Saghez utcáin.
Babol, Mazandaran tartomány (lakosság: körülbelül 250 000 fő).
A jelentések szerint meg nem határozott számú tüntető tüntetett és akadályozta a forgalmat Babol utcáin.
A közösségi média beszámolói arról számoltak be, hogy október 31-én a biztonsági erők pszichológiai műveleteket hajtottak végre Teheránban a tüntetők elrettentése és megfélemlítése érdekében. A biztonsági személyzet hanggránátokat lőtt ki a lakónegyedek környékén. Egy biztonsági tiszt hangszórón keresztül megfenyegette a tüntetőket, kijelentve, hogy „ha kell, még a saját feleségeinket és gyermekeinket is lefejezzük”.
Ali Khamenei legfelsőbb vezető november 2-án, egyetemi hallgatók egy csoportja előtt tartott beszédében megismételte állításait, miszerint a Nyugat és Izrael szítja a tüntetéseket. Khamenei a tüntetéseket az Irán elleni nyugati-izraeli hibrid háború részének nevezte. Khamenei 2022 februárjában fogalmazta meg első nyílt vádaskodását azzal kapcsolatban, hogy az USA hibrid háborút folytat Irán ellen, bár tanácsadói már évek óta hangoztatnak hasonló állításokat. Khamenei beszédének nagy részét az USA bírálatával töltötte, és azzal érvelt, hogy Washington mindig is arra törekedett, hogy aláássa az Iszlám Köztársaságot. Khamenei továbbra is kerüli, hogy foglalkozzon az állampolgárok általános sérelmeivel.
Mohammad Saleh Jokar parlamenti képviselő november 2-án azzal vádolta a külföldre szakadt iráni diaszpórát, hogy terrortámadásokat szervez Iránban, és büntetésüket követelte. Jokar azt javasolta, hogy vonják vissza a külföldön élő, tüntetéseket szító irániak állampolgárságát. Jokar az IRGC egykori tagja, aki hagyományosan támogatja a kemény tiltakozó akciók leverését. 2011-ben az EU szankciókkal sújtotta Jokart az emberi jogok megsértése miatt.
Kurdisztán tartományi főbírája, Hossein Hosseini november 2-án bejelentette, hogy 49 kézigránátot foglaltak le a kurdisztáni Baneh tartományban. Hosseini bejelentette továbbá az üggyel kapcsolatos két személy letartóztatását, és kijelentette, hogy ők csempészték be a gránátokat Iránba. Az iráni-iraki határhoz közeli Baneh környékén gyakori a rendszerellenes kurd militáns magatartás és a csempészet.
November 2-án ismeretlenek rálőttek a Szisztán és Beludzsisztán tartománybeli Khashban a Rendészeti Parancsnokság (LEC) egyik őrsére, megsebesítve egy rendőrtisztet. Az elmúlt hetekben Khash környéki területeken rendszerellenes tüntetések és támadások zajlottak, amelyekről a CTP közelről beszámolt. Zahedanban 2022 októberében nagyszabású tüntetések zajlottak. Október 30-án ismeretlenek megöltek egy LEC-tisztet a közeli Iranshahrban.
Az ellenállás tengelye és a regionális fejlemények:
Azerbajdzsán védelmi minisztériuma bejelentette, hogy az azerbajdzsáni légi, tüzérségi és különleges erők november 2-án többlépcsős hadgyakorlatot kezdtek az iráni-azerbajdzsáni határ mentén. Az azerbajdzsáni gyakorlat az iráni-azerbajdzsáni határon lévő Aras folyó mentén október 17. és október 19. között tartott iráni hadgyakorlatot követi. Azerbajdzsán valószínűleg Irán közelmúltbeli hadgyakorlatára és az iráni belügyekbe való állítólagos azerbajdzsáni beavatkozás megtorlásával kapcsolatos ismételt fenyegetésekre válaszul jelzi határozottságát.
A pakisztáni beludzs törzsi vezető, Malik Munir Sheikh Husseini videónyilatkozatot tett közzé, amelyben elítéli az iráni rezsimet a Szisztán és Beludzsisztán tartományban tüntetők erőszakos leveréséért. Sheikh Husseini a pakisztáni Quettában él, ahol az afgán tálibok és különböző beludzs militáns szervezetek is jelen vannak. Husseini retorikája a Pakisztánban működő, rendszerellenes militánsok részéről támadásokat szíthat a rezsim ellen.
Ezek bizony nagyon fontos hírek, de az sem lényegtelen, hogy a rendszer hatalmának a vallási-jogi alapja kezd eltűnni. Mint az Iran International írja, negyven iráni ügyvéd nyilatkozatot adott ki, amelyben kijelentették, hogy a legtöbb ember már nem akarja az iszlám köztársaságot, és felszólították társaikat, hogy szólaljanak fel és védjék meg a népet.
A folyamatban lévő tüntetésekről szóló nyilatkozatban szerdán azt mondták, hogy a „törvénytelen akarattal, a kormánnyal és annak döntéseivel, törvényeivel” való szembeszegülés a nép joga, hozzátéve, hogy „jelenleg a szabadság és a bírói igazságszolgáltatás a mi gondunk”.
A Legfelsőbb Vezető autokratikus uralmi rendszerére utalva az iráni jogászok élesen bírálták a „jogászok abszolút gyámságát”, kijelentve, hogy „minden törvény legitimitása a közakarattól és a közmegegyezéstől függ, és senkinek sincs joga, hogy helyettük döntsön”.
Itt dőlt ki az iszlám köztársasági államforma fő tartópillére. Ugyanis a jogász abszolút gyámsága vagy Velayat-e Faqih egy olyan kormányzati rendszer, amely az ország 1979-es iszlám forradalma óta Irán működését alapozza meg. A legalapvetőbb formájában a síita iszlámban gyökerező elmélet a klérus uralmát igazolja az állam felett.
Pontosabban a velayat-e faqih (fárszi nyelven, vagy arabul wilayat al-faqih) koncepciója minden politikai és vallási hatalmat a síita klérusra ruház, és az állam minden kulcsfontosságú döntését a legfelsőbb egyházi vezető, a vali-e faqih (az iszlám jogászok őre) jóváhagyásától teszi függővé. A legfelsőbb egyházi vezető (a faqih) biztosítja a nemzet gyámságát (velayat), és ezzel biztosítja az állam felülről lefelé történő iszlamizálását.
A síita iszlámban gyökerező velayat-e faqih történelmileg arra szolgált, hogy igazolja a korlátozott klerikális gyámkodást a lakosság egy kis része felett: azok felett, akik kiszolgáltatottak és képtelenek voltak saját érdekeik védelmére, mint például az özvegyek, árvák és fogyatékkal élők. Jelenlegi formája a doktrína viszonylag új értelmezése, amelyet az 1970-es évek elején fogalmazott meg a disszidens iráni klerikus, ajatollah Ruhollah Khomeini. Az 1979-es iráni iszlám forradalmat megelőző években, amikor Irakban száműzetésben élt, Khomeini kidolgozta az iszlám kormányzás elméletét, amely az iráni állam politikai hatalmát a síita ulemáknak, vagyis a papságnak kívánta átadni.
Khomeini 1970-ben megjelent, Iszlám kormányzás című könyvében vázolta fel az iráni iszlám állam létrehozására vonatkozó terveit, újrafogalmazva a velayat-e faqih doktrínát, hogy igazolja az állam papi gyámságát. Az ajatollah azt állította, hogy Isten azért teremtette az iszlámot, hogy az megvalósuljon, amit az isteni törvény (saría) megalkotása is bizonyít. Mivel senki sem ismeri jobban az iszlámot, mint a klérus – érvelt Khomeini –, természetes, hogy az állam őreiként kell uralkodniuk a 12., isten által felszentelt síita imám (Imam al-Mahdi vagy a Rejtett Imám) visszatéréséig, akit a síiták szerint Isten Kr. u. 874-ben rejtőzködésbe vont.
Meg kell jegyezni, hogy az 1979-es iráni iszlám forradalom előtt Khomeini velayat-e faqih elmélete nagyon kevés támogatást kapott a síita papság körében, sőt a legmagasabb rangú síita pap, Abol-Qasem al-Khoei nagy ajatollah még istenkáromlásként is elítélte azt.
Az 1979-es iráni iszlám forradalom után viszont a velayat-e faqih fogalma bekerült az iráni alkotmányba, és Khomeini 1989-ben bekövetkezett haláláig a legfőbb vezető szerepét töltötte be. Ma a velayat-e faqih az iráni legfelsőbb vezető, Seyed Ali Khamenei ajatollah politikai és vallási hatalmának kizárólagos forrása.
Khomeini halála után Irán módosította alkotmányát, hogy megerősítse a klerikális államfelügyeletet azáltal, hogy a legfelsőbb vezető tekintélyét és hatalmát abszolutizálja. Az abszolút velayat-e faqih-ra való áttérés a legfelsőbb vezető intézményi tekintélyének megerősítésére irányult, amelyet Khomeini a rezsim megőrzéséhez szükségesnek tartott. Az 1989-es módosítások azt az alkotmányos követelményt is eltörölték, hogy a legfelsőbb vezetőnek elismert marja-e taghlidnak – a síita papság legmagasabb rangú tagjának – kell lennie, hogy a középszintű klerikus, Khamenei tölthesse be ezt a szerepet.
Az abszolút velayat-e faqih azon a meggyőződésen alapul, hogy a legfelsőbb vezetőnek a tizenkettedik imám helyetteseként abszolút és kizárólagos hatalommal kell rendelkeznie az állam ügyei felett. Az 1989-es módosítások ezért a legfelsőbb vezető hatáskörét gyakorlatilag az állam minden szervére kiterjesztették.
E nézet szerint a legfelsőbb vezető felhatalmazása a lakosság feletti uralkodásra Istentől származik. Ennek az isteni megbízatásnak a fényében a választások és a nép részvétele kevéssé releváns, mivel a választási eredmények a legfelsőbb vezető jóváhagyásától függnek. Sem az állami tisztviselőknek, sem a lakosságnak nincs beleszólása a legfelsőbb vezető magatartásába, és az ellene való ellenállás Isten iránti engedetlenségnek minősül. A legfelsőbb vezető a Rejtett Imám helyetteseként a 12 isten által felszentelt síita imám tévedhetetlenségét örökli. A nyilvánosságnak nincs beleszólása a legfelsőbb vezető kinevezésébe vagy elbocsátásába sem, amelyeket isteni aktusnak tekintenek.
Tehát akkor vegyük át kicsit nyugatibb gondolkodással a dolgot: adott a nép, amelyiknek sok baja van, szegény, állítólag nem is túl okos, meg mindenféle sahok ültek a nyakán. Ámde Isten az ő végtelen kegyelmében adott mellé gyámolítókat, akik nála bizonyára okosabbak, annyira mindenképpen, hogy az orránál fogva vezessék, ez a siita klérus. Akinek a gyámkodását kétségbe vonni annyit jelent, mintha Isten végtelen jóságában és gondviselésében kételkednénk. Mivel pedig az állam a népből áll, természetes, hogy maga az állam is az ő gyámságuk alá tartozik, kergessük el a sahot! Elkergették. Csakhogy ezek a gyámok eléggé mostohán bánnak a néppel, tehát most már senki sem hiszi, hogy maga Isten jelölte volna ki őket a vezetésre, még akkor is, ha ebben kételkedni szerintük főbenjáró, államellenes bűn, hitetlenség és istenkáromlás. El kell őket is kergetni, nincs mese – de akkor velük megy a velayat-e faqih elve is, a vallási államformával együtt, nincs több mennyei küldetés, gyámkodás: választások lesznek, mint máshol is.
Térjünk vissza a nyilatkozathoz. Ez azzal is vádolja a rezsim katonai vezetőit, hogy „a láthatatlan (Isten) képviselőiként léptek fel”, és ezzel a „téveszmés felfogással bezárták a nép többségének akaratát az intézmény törvényei közé”. Az aláírók azzal érvelnek, hogy a hatalomnak ez a bitorlása az oka az utcai tiltakozásoknak, megjegyezve, hogy a tüntetők azért jöttek, hogy „visszavegyék a kormányzást ezektől a rasszista és alkalmatlan uralkodóktól”.
A tiltakozó jelszavak az elmúlt hetekben főként Ali Khamenei legfőbb vezetőt célozták, aki magát „Isten földi helytartójának” tartja. A dühös tüntetők azt hangoztatják: „Kegyetlen Khamenei, eltemetünk téged!”.
Máshol a nyilatkozatban az ügyvédek arra figyelmeztettek, hogy az iráni polgárok „megismerték az uralkodó klerikusok természetét, és nem hagyják magukat többé becsapni hazugságaikkal és ígéreteikkel, és különböző módokon kérik a mollákat, hogy távozzanak”. Sőt, az Iszlám Köztársaság igazságszolgáltatását „az autokrácia elnyomásának és stabilizálásának eszközeként” írják le, amelynek „nem független és korrupt tisztviselői” vannak, és ennek eredményeként „egy korrupt hálózat uralkodik, amely az ország sorsát alakítja”. A nyilatkozatot aláíró ügyvédek kötelességüknek tekintették, hogy „megvédjék a nemzet alapvető jogait a rezsim visszaélése és jogsértése ellen”, és reményüket fejezték ki, hogy képesek lesznek eleget tenni ennek a felelősségnek.
Miért fontos ez a nyilatkozat? Azért, mert ennek kibocsátásától fogva az, aki kimegy a teheráni utcára tüntetni, már nem „csak” Mahsa Amini ártatlan halála miatt tiltakozik, és nem „csak” annyi a baja, hogy az ország fegyvereket szállít egy aljas és igazságtalan háborúhoz, vagy az, hogy az élelmiszerárak egy év alatt kétszeresükre mentek fel, bár mondjuk az étolaj ára 377 százalékkal drágult – az már magával az állammal száll szembe, annak azzal az alapelvével, hogy mindennek ilyen pocsékul kell mennie, mert Isten így akarja.
Nem Isten akarja így, hanem csak pár, hatalomtól megrészegült szolgája. Viszont aki ezt mondja, annak levágják a fejét. Kivéve, ha olyan sokan mondják, hogy ne lehessen őket lefejezni sehogyan sem.
Hölgyeim, uraim: önök az iszlám köztársasági államforma végnapjait látják.
Mára ennyi iráni hír jutott, de maradjanak a Zónán, mert hamarosan érkezik az ukrajnai és oroszországi hírek összefoglalója, szokás szerint két részben.