Khamenei rendszere egyre elvetemültebb módszereket vet be, mint majd látni fogjuk, már a holtakat sem hagyják nyugodni, de a vele szemben állók indulatait ez csak felkorbácsolja: a rendszer bukása elkerülhetetlennek tűnik, már a mérsékeltebb kormánypárti politikusok is kompromisszumkeresésre szólítják fel a vezetést, de mindhiába.
Mindezeken túl megjelent a síita vezetés szunnita ellenpólusa is Abdol Hamid zahedani hitszónok személyében, ami teljesen új színt és jelleget visz a tiltakozások eddig is kavargó világába: most már vallási jellegű sérelmek is előkerülnek, ami viszont Iránban nagyon bizonytalan útra terelheti az eseményeket, illetve lehet hasznos a tiltakozóknak, amennyiben a szunnita ellenzék beéri azzal, amit ők is követelnek, vagyis szekularizált állammal.
Először is lássuk, mi történt tegnap. Az iráni válságról szóló híreket az American Enterprise Institute Critical Threats Project (CTP) szerkeszti az Institute for the Study of War (ISW) támogatásával.
A prominens szunnita klerikus, Molavi Abdolhamid nem csak Zahedanban, hanem egész Szisztán és Beludzsisztán tartományban rendszeresen tüntetéseket szíthat. November 4-én Szisztán és Beludzsisztán tartomány legalább öt városában zajlottak tüntetések, köztük Zahedanban, ahol Abdolhamid az elmúlt hetekben pénteki prédikációi során tiltakozásokat szított. Abdolhamid november 4-i pénteki imaórája során népszavazásra szólított fel az iszlám köztársaságról. Abdolhamid rendszerkritikája visszhangra találhat a szunnita beludzs közösség nagyobb részénél, ami közvetve további megmozdulásokat szíthat a politikai berendezkedés ellen.
Abdolhamid november 5-én két nyilatkozatot is kiadott, amelyben bírálta a rendszer erőszakos fellépését a tüntetések ellen, és támogatását fejezte ki a Zahedánon kívül tüntetők iránt. Abdolhamid elítélte az iráni biztonsági erők november 4-i, a Szisztán és Beludzsisztán tartománybeli Khashban végrehajtott erőszakos fellépését, és a megölt tüntetőket „mártíroknak” nevezte. Abdolhamid egy nyílt levelet is írt, amelyet az állami média terjesztett, és amelyben felsorolta a rendszertől elszenvedett sérelmeket. Kijelentette, hogy a kormány tisztviselői nem vizsgálták ki kellőképpen a szeptember 30-án Zahedanban, Szisztán és Beludzsisztán tartományban lezajlott tüntetéseket, amikor a biztonsági személyzet több mint 90 tüntetőt és járókelőt ölt meg. Abdolhamid hozzátette, hogy a rezsim túlértékelte a külföldi befolyás szerepét a zavargások szításában, és hangsúlyozta, hogy az Iszlám Köztársaság elnyomta a beludzs nőket. Az IRGC-hez kötődő Tasnim hírügynökség bírálta Abdolhamidot november 4-i megjegyzései miatt, és zavargások szításával vádolta meg.
A rendszer egy történelmi jelentőségű síita mártírnő tiszteletére rendezett vallási ünnep körül próbálja mozgósítani támogatóit, és politikáját nőbarátnak állítja be. Egy magas rangú iráni lelkész a mártírt az iszlám méltóság női példaképeként mutatta be november 5-én. A Baszidzs szervezet egyik női tagja hasonlóképpen elítélte a nemek közötti egyenlőség nyugati normáit egy teheráni rezsimpárti gyűlésen. A fegyveres erők vezérkarának kulturális és propagandaügyekben helyettes vezetője, Abol Fazl Sherkachi szintén azt állította november 5-én, hogy a rendszer megvédi az iráni nőket a nyugati országokkal szemben, amelyek árucikké akarják tenni őket. Egy, a rezsimhez közel álló kulturális tisztviselő emellett a nyugati feminizmust az iráni nők elleni dezinformációs műveletnek állította be november 5-én. A rezsim nőbarátnak állítja be politikáját, hogy aláássa a Mahsa Amini tüntetései által táplált kritikákat.
A legfontosabb hírek röviden:
-
- Molavi Abdolhamid prominens szunnita klerikus nem csak Zahedanban, hanem egész Szisztán és Beludzsisztán tartományban rendszeresen tüntetéseket szíthat.
- A rendszer megpróbálja mozgósítani támogatóit egy korábbi síita mártírnő tiszteletére rendezett vallási ünnep alkalmából, és politikáját nőbarátnak állítja be.
- Kilenc tartomány 11 városában legalább 19 tüntetésre került sor.
- Ebrahim Raisi elnök „lázadóknak” nevezte a rendszerellenes tüntetőket, akik segítenek a zavargások szításában Iránban.
- Magas rangú iráni tisztviselők megvitatták a letartóztatott tüntetők elleni büntetőeljárás felgyorsítását.
Rendszerellenes tüntetések:
November 5-én kilenc tartomány 11 városában legalább 19 tüntetésre került sor. A CTP mérsékelt vagy nagy valószínűséggel úgy véli, hogy a következő helyszíneken került sor tüntetésekre.
Megjegyzés: A CTP csillaggal jelöli azokat a tüntetéseket, amelyeken a meggyilkolt tüntetőkre emlékező gyászolók is részt vettek.
Karaj, Alborz tartomány (lakosság: kb. 1 970 000 fő)
A karaji Kharazmi Egyetem több tucat diákja tiltakozott az egyetemen, és azt skandálta, hogy „halál a diktátorra” és „nem azért öltek meg minket, hogy megalkudjunk és dicsérjük a gyilkos vezetőt!”.
Neyshabour, Iszfahán tartomány (lakosság: kb. 264 375 fő)
Neyshabour utcáin több tucat tüntető gyűlt össze, és azt skandálták, hogy „halál a diktátorra”.
Shiraz, Fars tartomány (lakosság: kb. 1 556 572 fő)
A Shirazi Egyetem meghatározatlan számú hallgatója tiltakozott az egyetemen, és rendszerellenes jelszavakat skandált.
Rasht, Gilan tartomány (lakossága: körülbelül 679 995 fő)
A Gilan Egyetem körülbelül 50 hallgatója tiltakozott az egyetemen, és azt skandálta, hogy „ha a hallgatókat felfüggesztik, az egyetemet be kell zárni”, válaszul arra, hogy a biztonsági erők állítólag 110 hallgatót vettek őrizetbe.
Mashhad, Khorasan Razavi tartomány (lakosság: kb. 3 001 184 fő)
A Mashhadi Azad Egyetem meghatározatlan számú hallgatója tiltakozott az egyetemen, és azt skandálta, hogy „ti vagytok a mocskok, én egy szabadon gondolkodó nő vagyok”.
Egy-két tucat középiskolás diák tiltakozott az iskola területén, és azt skandálták, hogy „halál a diktátorra”.
*Sanandaj, Kurdisztán tartomány (lakosság: kb. 414 069 fő)
Több tucat diák gyűlt össze egy azonosítatlan egyetemen, hogy tiltakozzon.
Több tucat tüntető gyűlt össze ott, ahol a meggyilkolt Momen Zandkarimi tüntetőt eltemették egy Sanandajon kívüli temetőben. A tüntetők azt skandálták, hogy „halál Khameneire” és „halál a baszidzsikre”.
Meghatározatlan számú tüntető tüzet gyújtott a szanandaji utcákon.
Saghez, Kurdisztán tartomány (lakosság: körülbelül 165 258 fő)
Meghatározatlan számú tüntető tüzeket gyújtott és elzárta Saghez egyik utcáját.
Babol, Mazandaran tartomány (lakossága: körülbelül 250 217 fő)
A Babol Noshirvani Műszaki Egyetem több tucat diákja tiltakozott az egyetemen és rendszerellenes jelszavakat skandált.
Teherán város, Teherán tartomány (lakosság: kb. 8 700 000 fő)
A Teheráni Azad Egyetem meg nem határozott számú hallgatója tiltakozott és rendszerellenes jelszavakat skandált az egyetemen.
A Sharif Egyetem több tucatnyi diákja azt skandálta, hogy „nem akarunk korrupt rendszert, nem akarunk gyilkos vezetőt”.
A teheráni Kharazmi Egyetem meghatározatlan számú hallgatója egy meg nem határozott helyen azt skandálta, hogy „a rendszernek vége!”.
Meghatározatlan számú teheráni egyetemi hallgató tiltakozott azon diáktársaik letartóztatása és felfüggesztése ellen, akik korábban részt vettek a tüntetéseken.
Meghatározatlan számú középiskolás diák a „szabadságot, szabadságot, szabadságot” jelszót skandálta Teherán Bagh-e-Feyz városrészében.
A közösségi média felhasználói felvételeket terjesztettek az Amir Kabir Műszaki Egyetem diákjai és egy egyetemi tisztviselő közötti összetűzésről, aki kizárással fenyegette meg őket, ha nem oszlanak szét.
Boukan, Nyugat-Azerbajdzsán tartomány (lakosság: körülbelül 193 501 fő)
Meghatározatlan számú tüntető demonstrált Boukan utcáin, és azt skandálta, hogy „Halál Khameneire!”.
A CTP alacsony megbízhatósággal értékeli, hogy a következő helyszíneken tiltakozásokra került sor:
Marivan, Kurdisztán tartomány (lakosság: kb. 136 654 fő)
A közösségi médiából származó felvételek nem mutatnak közvetlenül tüntető embereket, de a lobogó tüzek és az egyik mariváni úton szétszóródott törmelék arra utal, hogy valószínűleg tüntetések zajlottak. További felvételeken a háttérből lövések hallhatóak.
Ebrahim Raisi elnök a rendszerellenes tüntetőket „lázadóknak” nevezte, akik segítik az Egyesült Államok által az iráni zavargások szítására irányuló vélt erőfeszítéseket. Raisi emellett november 5-én Gholam Hossein Mohseni Ejei igazságügyi vezetővel és Mohammad Bagher Ghalibaf parlamenti elnökkel tárgyalt a letartóztatott tüntetők elleni büntetőeljárások felgyorsításáról.
Az állami IRNA jelentette, hogy Morteza Gholamian biztonsági tiszt november 4-én meghalt Khashban, Szisztán és Beludzsisztán tartományban. Az IRNA Gholamiant mártírnak nevezte, utalva arra, hogy a rendszerellenes tüntetőkkel való összecsapásokban halt meg. Az iráni biztonságiak november 4-én erőszakkal verték le a tüntetéseket Khashban, amint arról a CTP korábban beszámolt.
Ismeretlen fegyveresek megtámadták a rezsim egyik magas rangú klerikusának irodáját a Khuzestan tartománybeli Shadeganban. Egy reformpárti szervezethez kötődő csatorna arról számolt be, hogy a támadás a lelkész elleni fenyegetéseket követte, amiért az a helyi kormányzati szerveket korrupció miatt bírálta.
Az iráni riál a folyamatos, rezsimellenes tüntetések közepette történelmi mélypontra süllyedt. Az Al Jazeera arról számolt be, hogy az árfolyam november 5-én 362 ezer riál/dollárra esett vissza. A gazdasági kérdések valószínűleg súlyosbítják a rezsimellenes hangulatot, és további zavargásokat szíthatnak.
Nézzük meg kicsit az Iran International nyomán, kit tisztelhetünk Abdolhamid úrban? Ugyanis Szunnita a vezető szunnita klerikus népszerűsége a szeptember közepén kezdődött országos tüntetések óta még a síita többség körében is növekszik Iránban.
Molavi Abdolhamid népszerűségének növekedése nagyrészt annak köszönhető, hogy bátor megjegyzéseivel megkérdőjelezte Ali Khamenei legfelsőbb vezető abszolút tekintélyét.
November 4-i pénteki imaprédikációiban Molavi Abdolhamid, hivatalos nevén Molavi Shaikh Abdolhamdid Esmailzehi ismét népszavazást sürgetett Iránban a kormányformáról és a politikai struktúráról való döntés érdekében. Ezt már korábban is megtette. Ezúttal azonban „nemzetközileg ellenőrzött népszavazást” akar, amely jellemzés elárulta, hogy bizalmatlan a kormánnyal szemben, és elutasítja a síita klérus uralmát, hiszen az egy meg nem választott legfelsőbb vezető abszolút hatalmán alapul.
Bár Abdolhamid mindig is hangosan kiállt a szunnita irániak jogai mellett, hangneme és retorikája egyre dacosabbá vált, miután szeptember 30. óta két alkalommal is támadást intézett az IRGC a pénteki ima résztvevői ellen szülővárosában, Zahedanban. A támadásoknak több mint 100 halottja és még több sebesültje volt.
A kormányhoz fordulva pénteken azt mondta: „Az irániak többsége elégedetlen. Ha nem értenek egyet, tartsanak népszavazást nemzetközi megfigyelők jelenlétében, és fogadják el az eredményt”. Hozzátette: „Gyilkossággal, veréssel és letartóztatással nem tudnak visszaszorítani egy olyan népet, amely már 50 napja az utcán tiltakozik.”
A múlt héten egy, a második támadás után készült videó terjedt el a közösségi médiában. Október 28-án egy rendkívül érzelmes és lenyűgöző prédikációban mellbevágó hangján azt mondta: „A szunniták az iszlám forradalom 1979-es kezdete óta szenvednek a diszkriminációtól”. Figyelmeztette a kormányt, hogy „az egyoldalú döntések gyengeséget jelentenek az ország közigazgatásában”.
A Forradalmi Gárdához kötődő Fars hírügynökség november 5-én azzal vádolta a szunnita vezetőt, hogy felkelésre buzdítja az embereket.
Molavi Abdolhamid, aki korábban Mohammad Khatami reformpárti elnököt (1997-2005) és a mérsékelt konzervatív Haszan Róháni elnököt (2013-2021) támogatta, arra biztatta Irán szunnita lakosságát, hogy a 2021-es elnökválasztáson az ultrakonzervatív Ebrahim Raisit támogassa. Később arra panaszkodott, hogy Raisi nem volt hajlandó teljesíteni az ország szunnita közösségének tett ígéreteit, miközben milliók szavaztak rá. A zahedáni prédikátorok elleni támadásokat követően egyesek bírálták Abdolhamidot, amiért Raisit támogatta.
Abdolhamid azonban elég bátor volt ahhoz, hogy felelősségre vonja Khameneit a támadásért. Ezt követően egyes iráni médiumok találgatásokba kezdtek arról, hogy Molavi Abdolhamidnak fontos szerepe lehet a politikai változások előidézésében. A 75 éves Abdolhamidot általában Irán egyik legbefolyásosabb politikai és vallási vezetőjeként ismerik, mivel közel 15 millió szunnita hallgat rá. A 2021-es választásokon való részvételük az ő óriási befolyását jelzi.
Az iszlám köztársaság korai történetében Molavi Abdolhamid és más szunnita klerikusok ellenezték az alkotmány egyik cikkelyét, amely csak síitáknak tette lehetővé, hogy elnökké váljanak. Az 1997-es reformmozgalom kezdetén Abdolhamid karizmatikus vezetőként kulcsszerepet játszott, aki a szunnitákat Mohammad Khatami reformpárti politikus mögé állította. Az iszlám köztársaság történelméből kiderül, hogy Szisztán és Beludzsisztán, valamint Kurdisztán tartományokban minden olyan jelölt megnyerte a választásokat, aki Abdolhamid támogatását élvezte.
Ennek ellenére egy belügyminisztériumi tisztviselő Abdolhamid október 28-i prédikációit provokatívnak minősítette, és azzal vádolta, hogy szavai több ezer beludzsot bátorítottak arra, hogy utcára vonuljanak a kormány ellen. Az ő befolyásának köszönhetően több magas rangú biztonsági tisztet leváltottak posztjáról a Zahedan elleni második támadást követően.
Abdolhamidot az iráni nőmozgalom tiszteli, bár a nők nem értenek egyet a poligámiát támogató elképzeléseivel. Ettől függetlenül a teheráni Rouydad24 weboldal szerint Beludzsisztánban állítólag sokan Abdolhamidot Amir Al-Momenin (a jámborok vezetője) néven emlegetik, ami a régió jövőjében betöltött esetlegesen nagyobb szerepére utal.
És most jöjjön az a vérlázító és halottgyalázó ostobaság, ami biztosítani fogja, hogy a tiltakozások ne csituljanak el, sőt, kifejezetten szítja őket. Szintén az Iran International jelenti, hogy az iráni hatóságok a biztonsági erők által megölt tüntetőket saját támogatóiknak próbálják beállítani, akik az ellenzék áldozatául estek.
„Az emberiség történelme tele van mindenféle atrocitással, de a holttestek ellopását az Iszlám Köztársaság találta ki” – állt egy november 1-jén közzétett tweetben.
Egyes családok megszólaltak arról, hogy a hatóságok nyomást gyakorolnak rájuk, hogy tagadják, hogy szeretteiket a biztonsági erők ölték meg, míg mások csendben szenvednek.
Mahsa (Jina) Amini családja, annak a 22 éves lánynak a családja, akinek a rendőrségi őrizetben bekövetkezett halála közel két hónappal ezelőtt váltotta ki a jelenlegi tiltakozási hullámot, nyilvánosan beszélt arról a nyomásgyakorlásról és fenyegetésekről, amelyek arra kényszerítik őket, hogy megerősítsék a tragikus halálához vezető események kormányzati verzióját.
A 16 éves Nika Shakarami családja volt a következő. Bár saját testvéreit letartóztatták és úgynevezett televíziós „vallomásra” kényszerítették, Nika édesanyja nem volt hajlandó megerősíteni a hatóságok beszámolóját lánya haláláról.
Mahsa és Nika családjainak gondjai ezzel nem értek véget: tudván, hogy a fiatalok 40. napi megemlékezései kormányellenes tüntetésekké fognak válni, a hatóságok arra is megpróbálták kényszeríteni a családokat, hogy a nyilvános megemlékezésekről lemondva, saját otthonukban gyászoljanak.
Mahsa és Nika családjai ismét ellenálltak a nyomásnak, és a Mahsa és Nika megemlékezésein részt vevő hatalmas tömegek kormányellenes jelszavakat skandáltak. A biztonsági erők mindkét esetben megtámadták a résztvevőket, és rájuk lőttek, több tucat embert megsebesítve.
A hatóságok folyamatosan hasonló nyomást és fenyegetéseket alkalmaztak más tüntetések áldozatainak családjaival szemben is.
A hatóságok több alkalommal is megpróbálták arra kényszeríteni a családokat, hogy tagadják szeretteik tüntetésekhez való tartozását, vagy akár igazolják a kormány állítását, miszerint az áldozatok a Forradalmi Gárda (IRGC) baszidzs milíciájához tartoztak. Azt állították, hogy a tüntetők áldozatai vagy kétes „álrendőrök” voltak.
Jól értesült források az Iran Internationalnak elmondták, hogy a 29 éves Ali Fazeli apját azzal a fenyegetéssel, hogy fia holttestét nem adják át a családnak temetésre, arra kényszerítették, hogy megerősítse azt az állítást, miszerint a fiú a Baszidzs tagja volt, akit október 27-én Amolban a tüntetők öltek meg.
Ennek megfelelően a helyi IRGC és annak baszidzs milíciája félreállította a családot, és átvette a temetési szertartást.
„Kérlek, bocsáss meg nekem Ali, szégyellem magam Ali” – hallatszik az apja sírása a családi házában a halála hetedik éjszakáján tartott zártkörű szertartásról készült felvételeken, miközben az édesanyja sírva fakadt.
A közösségi médiában azonban egyértelmű bizonyíték van arra, hogy Ali Fazeli tüntető volt, és semmi köze nem volt a Baszidzs milíciához.
A hatóságok és a keményvonalasok hasonló állításokat tettek a 30 éves Hadi Chaksariról, akit szintén ugyanazon az éjszakán öltek meg Amolban. Őt és Ali Fazelit a „terror mártírjainak” nevezik.
„Úgy tűnik, hogy a hatóságok nem számítottak ilyen reakciókra a családok részéről… Ezek a tiltakozások társadalmilag és földrajzilag sokkal szélesebb körűek, Beludszisztántól Kurdisztánig és Khoraszánig, kisebb és nagyobb városokban egyaránt” – mondta Hosein Ghazian washingtoni szociológus és kommentátor az Iran International TV-nek szombaton.
Ghazian szerint a kormány nem tudja fenyegetésekkel és erőszakkal elhallgattatni az áldozatok családjait, mint a korábbi tiltakozások során tette, többek között azért, mert az áldozatok egy része olyan társadalmi körökből származik, akik a múltban esetleg támogatták a rezsimet, például az iráni-iraki háború (1980-1988) veteránjai. A rezsim több elnyomó intézkedést alkalmaz, olyannyira, hogy beavatkozik az áldozatok gyászába, mivel a társadalmi osztályok és az ellenzék között nagyobb a szolidaritás – tette hozzá.
A halottgyalázás nagy hiba volt Khamenei rendszerének részéről: a Közel-Keleten ezt a bűnt csak vérrel lehet lemosni. Azzal is fogják.
Ennyi iráni hírrel szolgálhatok ma, de maradjanak a Zónán, mert rövidesen érkezik az ukrajnai és oroszországi hírek összefoglalója is.