Tudhattam volna, Hétfő van, ilyenkor szokott az ISW komoly és elméleti írásokat közölni, és Murphy törvénye alapján ilyenkor szoktak különösen nagy disznóságok történni a háborúban. Ez a mostani egy olyan hétfő, hogy még Murphy törvénye sem érvényes: semmiféle különleges eseményről nem számolhatok be a szokásos mészárlásokon kívül.
Az ISW viszont komoly elemzést adott ki a nukleáris fegyverek ukrajnai bevetésének esélyeiről. Hogy röviden összegezzem: nem látnak sok esélyt egy atomháborúra. Mivel más forrásokból pedig úgy értesültem – ezt az összefoglaló második részében fogom elemezni – hogy a Kreml már kiadta a politikai aktivisták részére a módszertanokat arról, hogyan magyarázzák meg a herszoni visszavonulást, netán kapitulációt, egyelőre azt látjuk, hogy az Oroszországi Föderáció erős defenzívába szorult. Ami nem is árt neki, legalább Moszkvában is rájönnek, hogy még a nyírfácskák sem nőnek az égig.
Akkor lássuk az elemezést, melynek végén azért csak lesz egy rövid harctéri összefoglaló.
Az ISW ma, november 6-án rövidített kampányfrissítést tesz közzé. Ez a jelentés tárgyalja a Kreml kulcsfigurái által a közelmúltban végrehajtott nukleáris fenyegetések csökkentését, valamint az orosz katonai vezetés és a nemzetközi közösség valószínűsíthető szerepét e változás előidézésében, továbbá a további orosz nukleáris kardcsörtetés kockázatait.
A Kreml vezető tisztségviselői november elején kezdték kollektíven csökkenteni a nukleáris fegyverek használatával kapcsolatos retorikájukat. Az orosz Külügyminisztérium november 2-án nyilatkozatot adott ki „a nukleáris háború megelőzéséről”, amelyben kijelentette, hogy Oroszország „szigorúan és következetesen a nukleáris háború elfogadhatatlanságának posztulátumát követi, amelynek nem lehetnek győztesei, és amelyet soha nem szabad kirobbantani”. Az orosz külügyminisztérium azt is kijelentette, hogy elkötelezett a nukleáris fegyverek mennyiségének csökkentése és korlátozása mellett. Vlagyimir Putyin orosz elnök október 27-én kijelentette, hogy Oroszországnak nincs szüksége nukleáris fegyverek bevetésére Ukrajna ellen, és azt állította, hogy Oroszország soha nem tárgyalt a nukleáris fegyverek bevetésének lehetőségéről, csak „célozgatott a nyugati országok vezetőinek nyilatkozatai alapján.” Az orosz Biztonsági Tanács elnökhelyettese, Dmitrij Medvegyev hasonlóan egyre kisebb hangsúlyt fektetett az október folyamán használt tüzes nukleáris retorikára, és most az ukrajnai háborúban az orosz egység előmozdítására összpontosít.
Putyin és a Kreml kulcsfontosságú tisztviselői Putyin szeptember 30-i annexiós beszédétől kezdve és egész októberben egyre többször utaltak a nukleáris fegyverek alkalmazására, valószínűleg azért, hogy tárgyalásra kényszerítsék Ukrajnát, és csökkentsék a Kijevnek nyújtott nyugati támogatást. Putyin szeptember 30-i beszédében több általános utalást tett a nukleáris fegyverekre, de elkerülte a nukleáris fegyverek bevetésével való közvetlen fenyegetést. Putyin retorikája ebben a beszédben és egész októberben összhangban volt korábbi nukleáris fenyegetéseivel, és nem váltott ki olyan mértékű aggodalmat az ukrán kormányban, mint amilyet a Kreml valószínűleg szándékozott. Az ukrán katonai híreszerzés (GUR) főnöke, Kyrylo Budanov október 24-én kijelentette, hogy az orosz nukleáris fenyegetés a háború kezdete előtti szinten maradt. A Kreml fokozta nukleáris retorikáját a Harkivi Területen történt orosz katonai kudarcok után, valamint az október eleji limani és északi Herszoni Területen végrehajtott ukrán ellentámadások során is. A Kreml valószínűleg azért folytatta alig burkolt nukleáris fenyegetéseit, hogy elterelje a figyelmet katonai és mozgósítási problémáiról, valamint hogy megfélemlítse Ukrajna nyugati partnereit.
A Kreml retorikai váltása azt jelzi, hogy a magas rangú orosz katonai parancsnokok és a Kreml egyes elemei valószínűleg bizonyos mértékig tisztában vannak azzal, hogy milyen hatalmas költségeket okozna Oroszországnak a kevés operatív nyereségért cserébe, ha nukleáris fegyvereket vetne be Ukrajna vagy a NATO ellen. A The New York Times magas rangú amerikai tisztviselőkre hivatkozva arról számolt be, hogy magas rangú orosz védelmi tisztviselők október közepén az erősödő nukleáris narratíva hátterében megvitatták a nukleáris fegyverhasználat lehetőségének feltételeit. A találkozón állítólag nem vett részt Putyin. Putyin négy ukrajnai terület szeptember 30-i illegális annektálásával, amelynek nagy részét az orosz erők nem tartják megszállva, valószínűleg túlbonyolította a meglévő orosz katonai doktrínát. Az orosz nukleáris doktrína egyértelműen megengedi a nukleáris fegyverek alkalmazását válaszul „az Orosz Föderáció elleni agresszióra hagyományos fegyverek alkalmazásával, amikor az állam léte kerül veszélybe”, amit a Kreml elképzelhetően alkalmazhatna az ukrán előrenyomulásra az Ukrajnában lévő, „orosznak” vallott területre. A jelenlegi frontvonalak mindegyike az orosz területre esik, és Putyin nem határozta meg nyilvánosan, hogy mi számít most orosz terület elleni támadásnak. Lehetséges, hogy a magas rangú orosz katonai tisztviselők ugyanilyen zavarban vannak Putyin annexiós parancsának a meglévő katonai doktrínára való alkalmazásával kapcsolatban. Az ISW korábban arról számolt be, hogy Putyin annexiós parancsa valószínűleg polarizáló kérdés volt, amely törést okozott a Kremlben, és háborúpárti, illetve tárgyaláspárti frakciókat hozott létre. Amerikai tisztviselők azt is megjegyezték, hogy nem észleltek semmilyen jelét annak, hogy Oroszország áthelyezte volna nukleáris fegyvereit, vagy bármilyen előkészítő lépést tett volna egy csapás előkészítésére.
A Kreml által irányított televíziós műsorok még mindig sugározzák az alkalmi nukleáris fenyegetéseket, amelyek gyakoriak az oroszországi belföldi információs térben. Például az orosz Állami Duma védelmi bizottságának elnöke, Andrej Kartapolov november 5-én röviden tárgyalt a nukleáris fenyegetésekről az orosz állami televízióban, a Kreml narratívájának általános enyhülése ellenére. Az orosz állami televízió (néhány populista személyiséggel együtt) korábban is hangoztatta a nukleáris fenyegetéseket az őszi orosz katonai kudarcok előtt, és retorikai kivirágzásaikat nem szabad félreértelmezni a Kreml hivatalos álláspontjának jelzőiként. Olyan figurák, mint a néhai orosz ultranacionalista, majd a Liberális Demokrata Párt akkori vezetője, Vlagyimir Zsirinovszkij, évekig rendszeresen és túlzóan hangzatos nukleáris fenyegetéseket tett az orosz állami adásokban, sőt 2018-ban azzal fenyegetőzött, hogy egy „kis” atombombát dob le Petro Porosenko akkori ukrán elnök rezidenciájára. 2018-ban az orosz katonai bloggerek közössége nagyrészt nem lépett kapcsolatba ezekkel a nukleáris narratívákkal, és továbbra is kritizálta az említett orosz katonai vezetést a hagyományos csatatereken elszenvedett kudarcai miatt. Az orosz propagandisták továbbra is ilyen fenyegetéseket fognak megfogalmazni, hogy a frontvonalakon bekövetkezett egyértelmű katonai kudarcok közepette emlékeztessék a hazai közönséget Oroszország hatalmára.
A Kreml valószínűleg bizalmasan tisztázta nukleáris politikáját az Egyesült Államokkal és szövetségeseivel szembeni de-eszkaláció érdekében. Amerikai és szövetséges tisztviselők arról számoltak be, hogy Jake Sullivan amerikai nemzetbiztonsági tanácsadó kapcsolatban állt Putyin külpolitikai tanácsadójával, Jurij Uzsakovval és a Biztonsági Tanács titkárával, Nyikolaj Patrusevvel, hogy csökkentsék a nukleáris fegyverek bevetésének kockázatát. Az Egyesült Királyság orosz nagykövete, Andrej Kelin október 26-án azt is megjegyezte, hogy Szergej Sojgu orosz védelmi miniszter többször is telefonált kollégáinak, és állítólag arról biztosította őket, hogy Oroszország nem érdekelt abban, hogy nukleáris fegyvereket használjon a háborúban. Kína is szerepet játszhatott abban, hogy nyomást gyakoroljon a Kremlre a nukleáris fenyegetések csökkentése érdekében. Hszi Csin-ping kínai elnök november 4-én kijelentette, hogy „a nemzetközi közösségnek… közösen kell elleneznie a nukleáris fegyverek használatát vagy az azzal való fenyegetést, kiállnia amellett, hogy nem szabad nukleáris fegyvereket használni, és nem szabad nukleáris háborúkat vívni, hogy megelőzzük a nukleáris válságot Eurázsiában.” A kínai védelmi miniszter, Wei Fenghe valószínűleg hasonló gondolatot fogalmazott meg Shoigu számára egy október 26-i telefonhívás során.
A Kreml a jövőben retorikai nukleáris fenyegetőzést folytathat annak érdekében, hogy az Egyesült Államokat és szövetségeseit arra késztesse, hogy tárgyalásra kényszerítsék Ukrajnát; ám a Kreml nem fogja tudni közvetlenül nukleáris fenyegetésekkel tárgyalásra kényszeríteni Kijevet. Az ISW továbbra is úgy értékeli, hogy az orosz nukleáris fegyverek ukrajnai bevetése továbbra sem valószínű, és hogy a Kreml jelenleg lépéseket tesz a nukleáris retorikájának enyhítésére. A Kreml nukleáris fenyegetései nem tudták aláásni az ukrán politikai és társadalmi akaratot, hogy továbbra is ellenálljanak Oroszország inváziójának. Ahogy az ISW szeptember 30-án írta: „Ukrajna és nemzetközi támogatói világossá tették, hogy nem fogadják el a fegyveres fenyegetéssel kikényszeríteett tárgyalásokat, és nem mondanak le Ukrajna szuverén jogáról a területeihez.” Az Egyesült Államoknak és szövetségeseinek nem szabad aláásniuk Ukrajna folyamatos elkötelezettségét az összes orosz megszállás alatt álló terület visszafoglalása és Oroszország népirtó inváziójának megállítása iránt.
A legfontosabb hírek röviden:
-
-
- A Wagner-csoport finanszírozója, Jevgenyij Prigozsin november 6-án megerősítette, hogy a Wagner-csoport kiképzési és irányítási központokat hoz létre a helyi „népi milíciák” számára Kurszk és Belgorod megyékben.
- Orosz bloggerek megerősítették azokat a jelentéseket, amelyek szerint az orosz 155. haditengerészeti gyalogosdandár súlyos veszteségeket szenvedett a Donyecki Területen a Pavlivka felé irányuló legutóbbi offenzíva során.
- Orosz források azt állították, hogy az ukrán csapatok folytatták az ellentámadást Szvatove és Kreminna irányában.
- Orosz ellenzéki források arról számoltak be, hogy a Luhanszki Területen lévő Makiivka közelében lévő ukrán ágyútűz akár 500 orosz mozgósított személyt is megölhetett egy nap alatt.
- Az orosz erők folytatták védelmi állások kialakítását a Dnyeper folyó nyugati (jobb) partján, a Herszoni Területen. Az ukrán hadsereg viszont folytatta az orosz logisztika elleni hadjáratát a Herszoni Területen.
- Az orosz erők szárazföldi támadásokat hajtottak végre Bakhmut, Avdiivka és Vuhledar közelében. Orosz források azt állították, hogy az orosz erők áttörték az ukrán védelmet Bakhmutnál, Avdiivkától délre csekély előnyre tettek szert, és Pavlivka közelében, a nyugati Donyecki Területen morzsolódtak fel.
- Az ukrán személyzet november 5-én megjavította a Zaporizzsjai Atomerőmű (ZNPP) két külső távvezetékét, és ezzel újraindította a ZNPP áramellátását, miután november 3-án a lövések áramtalanították a létesítményt.
- Az orosz megszálló tisztviselők továbbra is a Kakhovka Vízerőművet érő ukrán csapás veszélyére hivatkoztak, hogy igazolják a civilek folyamatos kényszerű kitelepítését a Herszoni Területen.
- Az orosz megszálló tisztviselők folytatták az ukrán gyermekek erőszakos áthelyezését a megszállt Ukrajnából Oroszországba „vakációs” programok ürügyén.
- Az orosz hatóságok továbbra is küszködtek a belföldi ellenállással és a folyamatban lévő mozgósítási erőfeszítések rossz ellátásával.
-
Akkor tehát megnyugodhatunk: a tapasztalt és bölcs elemzők józan esze azt mondja, hogy nem lesz atomháború. Sajnos azonban a tapasztalt és bölcs elemzők egy része idén február 23-án még azt mondta, hogy Oroszország nem fogja megtámadni Ukrajnát, tehát fogadjuk fenntartással a jó híreket is.
Békét Ukrajnának, békét Oroszországnak, békét a világnak!