Szele Tamás: Téli háború Donyeckért

Hétfő van, ráadásul a harctereken sem kritikus a helyzet, tehát lassan már megszokhatjuk, hogy az ISW ilyenkor megint hadtudományi elemzéssel lepi meg az olvasóit a megszokott, nagyon részletes napi jelentés helyett, ami nem is nagy baj, mikor nem történik semmi különös (de mikor igen, annál jobban lehet miatta haragudni).

Ma arról írt Frederick W. Kagan hadtörténész professzor, hogy meglátása szerint merre tart ez a háború – és őt még nem láttam tévedni. Annyit előre jeleznék, hogy se az egyik, se a másik oldal elkötelezett hívei nem fognak a prognózis láttán tapsikolni és pezsgőt bontani, mert szó sincs benne gyors vagy elsöprő győzelemről, ellenkezőleg: Kagan professzor szerint még télen, a fagyban sem csitulnak majd a harcok. De lássuk a medvét, lássuk, mit mond!

Az ISW ma, november 13-án a háború várható alakulását tárgyalja, miután Ukrajna sikeresen visszaszerezte a nyugati Herszoni Terület ellenőrzését. Az oroszok nem a harcok enyhítésének feltételeit teremtik meg az ősz hátralévő részére és a télre, hanem inkább új offenzívát indítanak a Donyecki Területen. Az ukránok valószínűleg a nyugati Herszon felszabadításából visszanyert harci erőt arra fogják felhasználni, hogy megerősítsék a Luhanszki Területen folyamatban lévő ellentámadásukat, vagy hogy máshol új ellentámadást indítsanak. Ez nem a segélyezés lassításának vagy a tűzszünet vagy a tárgyalások sürgetésének ideje, hanem inkább annak az ideje, hogy segítsünk Ukrajnának kihasználni a lendületét olyan körülmények között, amelyek inkább Kijevnek, mint Moszkvának kedveznek.

Ukrajna fontos győzelmet aratott a nyugati Herszon területét felszabadító hadjáratban, amely az orosz erők november 11-én befejeződött visszavonulásában csúcsosodott ki. Vlagyimir Putyin orosz elnök eltökélten tartotta volna ezt a kulcsfontosságú terepet, amelynek birtoklása lehetővé tette volna számára, hogy a Dnyeper folyó nyugati partján lévő állásokból megújítsa invázióját a megszállt Ukrajna ellen. Ez a megfontolás valószínűleg fontosabb volt Putyin számításaiban, mint az a szimbolikus érték, hogy megtarthassa az egyetlen olyan megyszékhelyet, amelyet az erői 2022. február 24. óta elfoglaltak. (Oroszország 2014-2015-ös inváziója során már elfoglalta Luhanszk és Donyeck városát.) Putyin jelentős orosz erőket kötött le Nyugat-Herszon védelmére, beleértve az orosz hadsereg rendelkezésére álló megmaradt elit légideszant egységek nagy részét is. Emellett a tartalékosok szeptember 21-én elrendelt részleges mozgósításából keletkezett erősítéseket is bevetette. Ezek az erők beásták magukat és keményen harcoltak, hogy megtartsák a pozícióikat, sok veszteséget szenvedve. Ukrajna sikere az orosz elszántság és a szűkös elitegységek bevetése ellenére sok tekintetben még lenyűgözőbb, mint a szeptember közepén Harkiv területén aratott győzelme.

Ukrajna sikere nagyrészt annak köszönhető, hogy az Ukrán Fegyveres Erők (UAF) innovatív módon használta az Egyesült Államok által biztosított HIMARS precíziós rakétarendszert az orosz utánpótlási vonalak megszakítására. Az USA által Ukrajnának adott HIMARS lőszerek nem alkalmasak hidak lerombolására – a robbanófejek túl kicsik és nem ilyen csapásokra optimalizáltak. Az UAF kifejlesztett egy taktikát, hogy ezt a korlátozást megkerülve több precíziós csapást mérjen a kulcsfontosságú Antonivszkij hídra és a Kakhovka gát tetején futó útra oly módon, hogy az utakat egy sorban átszakítsa, használhatatlanná téve őket anélkül, hogy ténylegesen elpusztítaná a hidak infrastruktúráját (vagy súlyosan megrongálná a gátat). Az UAF folytatta a hidak elleni csapásokat, miközben az oroszok megpróbálták megjavítani őket, célba véve a javító berendezéseket és az utakat is, amíg az oroszok végül fel nem adták. Az oroszok megpróbáltak egy pontonhidat építeni az Antonivszkij híd alatt, mint enyhítő megoldást, de az UAF ezt az erőfeszítést is megtámadta, ami miatt az oroszok felhagytak vele. Az oroszok végül az ellátmányt, felszerelést és erősítést szállító uszályoknál maradtak a keleti part és a nyugati part között. Az UAF megtámadta az uszályokat és a partraszállási területeket is, de a komprendszer mindenesetre nem volt elegendő a folyó nyugati partján az állásaikat tartani próbáló mintegy 20 000 fős orosz gépesített csapat ellátására.

Egyértelmű volt, hogy az oroszok képtelenek lesznek megvédeni ezt a pozíciót, mire Szergej Szurovikin orosz hadseregtábornok október 8-án átvette az ukrajnai orosz invázió parancsnokságát. Szurovikin szinte azonnal jelezte visszavonulási szándékát a nyugati Herszonból, és valószínűleg megkezdte a visszavonulás feltételeinek megteremtését néhány héten belül. Nem világos, hogy Putyin ekkor engedélyezte-e Szurovikin számára Nyugat-Herszon teljes elhagyását, vagy Szurovikinnak tovább kellett dolgoznia azon, hogy meggyőzze Putyint a Nyugat-Herszonban való kitartásra irányuló erőfeszítések reménytelenségéről. Akárhogy is van ez, Szergej Sojgu orosz védelmi miniszter november 9-én találkozott Szurovikinnel megrendezett, nyilvános keretek között, és felszólította őt a visszavonulásra, amit Szurovikin azonnal meg is tett.

Putyin valószínűleg felkarolta Szurovikint és hagyta, hogy kivonuljon Nyugat-Herszonból azzal a feltétellel, hogy a Donyecki Terület többi részét a Nyugat-Herszonból visszaszerzett orosz erőkkel, valamint az újonnan érkező mozgósított katonákkal foglalja el. Ez az Andrij Zagorodnyuk, az Ukrán Védelmi Stratégiák Központjának elnöke által felvetett gondolat a legvalószínűbb magyarázat az orosz támadó hadműveletek intenzitásának újraindítására, amely először Bakhmut körül, majd délnyugatra, Vuhledar térségében kezdődött október 28-án. Ezeknek az offenzív erőfeszítéseknek egyébként kevés operatív értelme van. Bakhmuton kívül messze vannak a hadműveleti szempontból jelentős helyektől, és nehéz, sáros időben indították őket nem megfelelően felkészült, mozgósított katonák, mielőtt az orosz parancsnokok a térségben elegendő harci erőt gyűjtöttek volna össze a döntő műveletekhez. Szurovikin valószínűleg a Putyin iránti elkötelezettségének komoly jeleként rendelte el, hogy akkor indítsák el őket, amikor elkezdték.

Az orosz támadó műveletek a Donyecki Területen a következő hetekben fokozódni fognak, ahogy további mozgósított katonák érkeznek a Nyugat-Herszonból kivont erőkkel együtt. A térségben lévő ukrán egységek nehéz helyzetben lesznek, és Kijevnek nagy valószínűséggel csapatokat kell majd átcsoportosítania, hogy megvédje magát ezekkel az újbóli orosz offenzívákkal szemben. Az oroszok az újabb erőfeszítéseik ellenére valószínűleg nem fognak jelentős műveleti előnyökre szert tenni, bár elképzelhető, hogy idővel, óriási áldozatok árán elfoglalhatják Bakhmutot. Az orosz mozgósított katonákról kiderült, hogy elégtelenül képzettek, rosszul felszereltek és nagyon vonakodnak harcolni. Nem egységes adagokban érkeznek, hanem nagyrészt egyenként vagy kisebb egységek pótlására küldik őket olyan alakulatokhoz, amelyek kilenc hónapja pihenés nélkül harcolnak, pusztító veszteségeket szenvedtek emberekben és felszerelésben, és maguk is nagyrészt demoralizáltak.

A Donyecki Területen tevékenykedő orosz alakulatok a reguláris orosz fegyveres erők hagyományos egységeiből, mozgósított katonákból, a Wagner Magán Katonai Társaság csapataiból, a BARS (orosz önkéntes tartalékos) alakulataiból, a Donyecki és Luhanszki Népköztársaságok milíciaegységeiből, Ramzan Kadirov csecsen egységeinek katonáiból és önkéntes zászlóaljakból állnak. A harci erők e bizarr összevonása lényegesen kisebb hatékony harci erővel rendelkezik, mint a hasonló méretű reguláris egységek csoportosítása. Rendkívül valószínűtlen, hogy Szurovikin képes lesz ezt olyan erővé kovácsolni, amely képes nagyszabású támadó gépesített manőverező hadviselésre, különösen, hogy még arra sem szán (vagy nem engedik szánni) időt, hogy koherens csapásmérő erőt építsen ki, mielőtt támadásba lendülne. Ez a furcsa erőkeverék valószínűleg a puszta számbeli súlya révén fog némi előnyt elérni, de a valószínűleg megerősített ukrán védők nagy valószínűséggel megállásra kényszerítik majd a következő hónapokban nem messze a kiindulópontjaitól.

Ukrajna valószínűleg a nyugati Herszonból is visszaszerzi majd a harci erőt, és átcsoportosítja más területekre mind a védelmi, mind az ellentámadási műveletekhez. Az ukrán hadsereg elképzelhető, hogy több ponton is megpróbálja átkergetni az oroszokat a Dnyeper folyón, de nem valószínű, hogy ezt meg fogja tenni, mivel a keleti parton lévő ukrán szállás támogatásának logisztikája nagyon nehézkes volna. Az ukrán hadsereg ezért valószínűbb, hogy megszilárdítja a nyugati part feletti ellenőrzését, elegendő erőt hagy hátra ahhoz, hogy megakadályozza az oroszok minden újabb kísérletét a folyón való átkelésre, és átcsoportosítja csapatait más területekre. A Donyecki Területen zajló orosz offenzíva miatt valószínűleg át kell irányítania néhány erőt az ottani védekezésre, de valószínűleg a visszanyert harci erő legalább egy részét vagy a Luhanszki Területen zajló ellentámadás megerősítésére, vagy egy másik ellentámadás megindítására küldi majd valahol máshol (nem fogunk spekulálni arról, hogy ez hol lehet).

Az ukrán erők továbbra is korlátozott előnyökre tettek szert a Luhanszki Területen, és valószínűleg további előnyökre lesznek képesek, ha a nyugati Herszonból érkező csapatokkal megerősítik őket. Az oroszok is megerősítik védelmi állásaikat a Luhanszki Területen, az biztos, de az ukrán hadsereg ennek ellenére előre nyomul, és nincs okunk azt jósolni, hogy a rosszul képzett, rosszul felszerelt és alacsony morálú orosz tartalékosok képesek lesznek megállítani a győzelmeiken felbuzdult ukrán csapatokat az előrenyomulásban.

A harci műveletek beszüntetése vagy tartós lassulása a következő néhány hónapban ezért nagyon valószínűtlen. Az oroszok hangsúlyozottan nem próbálnak védelmi pozíciókat kialakítani és megerősíteni az egész vonalon, hanem inkább felújítják a Donyecki Területen a támadó hadműveleteket. Az ukránok szinte biztosan folytatják a már folyamatban lévő ellentámadó hadműveleteiket. Mindkét fél már most is nagyon sáros körülmények között harcol. Valószínűleg nem fogják abbahagyni a harcot, amikor a tél befagyasztja a talajt, és még inkább alkalmassá teszi azt a nagyszabású gépesített manőverező hadviselésre. A hőmérséklet csökkenésével a harcok valószínűleg inkább fokozódni fognak, mint enyhülni.

A tűzszünetre vagy az ellenségeskedések beszüntetésére irányuló bármilyen kísérlet ebben az időszakban túlnyomórészt Oroszországnak kedvezne. Putyinnak saját érdekében kellene kívánnia egy ilyen tűzszünetet. Fel kell ismernie, hogy időt kell adnia erőinek a regenerálódásra, és időt kell adnia a hadszíntérre áramló tartalékosoknak, hogy beilleszkedjenek egységeikbe, kiképezzék magukat, és felkészüljenek a komoly harcra. Meg kell akadályoznia, hogy az ukránok a közelmúltbeli győzelmeik érzelmi felhajtóerejéből tőkét kovácsoljanak. Az tehát, hogy Putyin ilyen körülmények között továbbra is támadásokra ösztökéli tábornokait, katonai szempontból súlyos hiba. Valószínűleg abból fakad, hogy Putyin milyen pszichológiai tényezők miatt rendelte el az inváziót, de egyre inkább abból is, hogy Putyin keménységét akarja bizonyítani a keményvonalas frakciónak, amelyet – legalábbis a nyilvánosság előtt – Jevgenyij Prigozsin Wagner pénzember vezet. Putyin ezért valószínűleg nem hajlandó tűzszünetre törekedni, hacsak az nem jár együtt óriási ukrán vagy nemzetközi engedményekkel.

Napóleon híres mondása: Soha ne szakítsd félbe az ellenségedet, amikor éppen hibázik. Ez az aforizma soha nem volt igazabb – Ukrajnának és támogatóinak ki kellene használniuk Putyin hibáját, és folytatniuk kellene az ellentámadást olyan körülmények között, amelyek sokkal kedvezőbbek Kijev számára, mint Moszkva számára.

Ukrajna még a nyugati Herszonban aratott győzelemmel sem szabadította fel a jövőbeli biztonságához és gazdasági túléléséhez szükséges minimális területet. Melitopol városa és környéke, a Zaporizzsjai Atomerőmű, a Dnyeper alsó folyásának keleti partján lévő földek, valamint a Donyeck és Luhanszk megyékben lévő területek mind létfontosságú terepek Ukrajna számára, ahogyan azt az ISW korábban már kifejtette. A Krím és más, Oroszország által jogellenesen megszállt ukrán területek jövőjéről szóló viták 2014 után még koraiak. Ukrajnának több tízezer négyzetkilométert kell felszabadítania ezeken a területeken kívül, ha azt akarja, hogy képes legyen megvédeni magát a jövőbeli orosz támadásokkal szemben, és újra működőképes gazdaságot tudjon létrehozni.

Az ukránoknak és a Nyugatnak minden erőfeszítést meg kell tennie annak érdekében, hogy minél gyorsabban felszabadítsák ezeket a területeket, mielőtt azon aggódnának, hogy mi van mögöttük. A lendület fontos tényező a háborúban. Ukrajnának most megvan. Kijevnek és partnereinek a lehető legtöbbet kell kihozniuk belőle.

Azért jutott mára egy kis hírcsokor is.

A legfontosabb hírek röviden:

• • • A Wagner-csoport finanszírozója, Jevgenyij Prigozsin kérte az orosz főügyészséget, hogy indítson eljárást Alekszandr Beglov szentpétervári kormányzó ellen hazaárulás miatt, miközben a Wagner-erők egyik volt tagjának meggyilkolásáról készült videót terjesztenek a közösségi oldalakon. Prigozsin és az orosz nacionalista bloggerek nagyrészt támogatták az állítólagos áruló meggyilkolását.
    • A Fehéroroszországban állomásozó orosz katonai csoportosulás továbbra is társadalmi feszültségeket generál a fehéroroszok között.
    • Orosz források azt állították, hogy az ukrán hadsereg folytatta az ellentámadást Kreminna és Szvatove irányában.
    • Az ukrán csapatok folytatták a Dnyeper jobb partja feletti ellenőrzés megszilárdítását a Herszoni Területen. Az ukrán egységek csapást mértek egy orosz katonai támaszpontra a Herszoni Területen lévő Csaplinkában, Beriszlavtól 50 km-re délre, a Dnyeper keleti partján.
    • Az orosz hadsereg folytatta a támadó hadműveleteket Bakhmut, Avdiivka és Vuhledar irányában. Az orosz védelmi minisztérium azt állította, hogy az orosz csapatok elfoglalták a Bakhmuttól délkeletre fekvő Majorszkot.

Ennyit mond a mai ISW-jelentés, de maradjanak még a Zónán, mert rövidesen érkezik az összefoglaló második része.

Békét Ukrajnának, békét Oroszországnak, békét a világnak!