Én kérek elnézést, hogy megint Prigozsinról szól ez a második rész, de nem nyughat ez az ember, pillanatra sem pihen, és olyan üstökös-szerű pályaívet látszik befutni, amire az orosz történelem folyamán kevés példa akadt, és azok közül egynek sem lett jó vége. Lehet erős, lehet hatalmas, lehet dúsgazdag, de kezd eljutni arra a szintre, ahol már veszélyes lehet.
Mint a Meduza informátorai – akik Putyin Elnöki Adminisztrációján dolgoznak – megtudták, Jevgenyij Prigozsin úgy döntött, hogy létrehozza saját „hazafias konzervatív mozgalmát”, ami a közeljövőben párttá alakul. Ráadásul elég ravasz tervei vannak, az orosz demagógia minden eszközét be fogja vetni, de hát mi egyebet várhatnánk attól az embertől, akinek a világ az orosz online dezinformációkat, álhíreket és a hírhedt szentpétervári „Internetkutató Központot”, más néven az olginói trollfarmot köszönheti?
Ha figyeltük a fejlődését, észrevehettük, hogy az elmúlt hónapokban a Wagner PMC alapítója, Jevgenyij Prigozsin szentpétervári üzletember egyre gyakrabban jelent meg a nyilvánosság előtt. Emellett az „orosz elit” ellen irányuló kijelentéseket is tett. Ez innen, Nyugatról kicsit érezhettük visszásnak, hiszen ő maga is ennek a gazdasági elitnek az egyik prominens tagja, de mikor szövetségre lépett Ramzan Kadirovval és valószínűleg Szurovikin tábornokkal, és majdnem nyílt összetűzésekre került sor a Prigozsin-féle szilovik frakció és a Védelmi Minisztérium körül tömörülő háborúpártiak között, mikor majdnem letartóztatták a Prigozsin által pénzelt prominens katonai bloggereket, mikor ezeknek a doyenje, a háborús bűnös Girkin elmenekült és most a Wagnernek szervez ökéntes alakulatot a Donbásszban, és végül mikor Herszonból átcsoportosították az alakulatokat Donyeckbe, akár a város feladása árán is, rájöhettünk: itt palotaforradalom zajlik. Azt az egyet nem lehet még megmondani, hogy a cár ellen, vagy a cár kegyeiért de hogy a Prigozsin-féle szilovikok már nem a régi szilovikok, az „új elit” már nem a „régi elit” és eközött a két réteg között folyik az élethalálharc, az biztos.
Prigozsin pedig minden eszközt bevet, mint volt elítélt, még a befolyását is a blatnojokra, a szervezett bűnözőkre, akiknek jól ismeri a nyelvét és a gondolkodását egyaránt, hiszen közülük érkezett a társadalom csúcsaira. Mikor egy tyumenyi honlap a foglyok toborzásáról kérdezte, igen célzottan válaszolt:
„A foglyok lelkiismerete a legmagasabb szintű, sokkal magasabb, mint az orosz elité. Mert a rabok hétköznapi emberek, akiknek balszerencséjük volt az életükben, és ezért reagálnak olyan masszívan az önkéntesség lehetőségére.”
Hogy kerül a balszerencsés rablógyilkosokkal – hiszen, ha szerencsések lennének, megúszták volna az ítéletet – egy mondatba az „orosz elit”? Sehogy, illetve úgy, hogy Prigozsin előszeretettel szidja. Sőt, a mozgósításukat is követeli:
„Az elitek mozgósítása nem történt meg. Az oligarchák és az elit más tagjai a végtelen kényelem állapotában éltek és élnek. Amíg a gyermekeik nem mennek háborúba, addig nem lesz teljes mozgósítás az országban.”
Ez lehet igaz, de akkor is ostobaság: egy vékony társadalmi réteg besorozása maximum ezt a réteget semmisíthetné meg a fronton (ezt viszont szeretné Prigozsin) de nem hozhatna sem békét, sem győzelmet. Ellenben igen népszerű az orosz átlagpolgár számára, aki azért nem Bentley-n jár, sőt, lassan már Ladán sem.
Márpedig ez az „elitellenes retorika” nem véletlen. Megbízható források szerint Prigozsin egy „konzervatív mozgalom” létrehozását fontolgatja, amely rövidesen politikai párttá alakulhat. Ez a mozgalom állítólag a „hazafiságra és az államférfiúi magatartásra” alapozna – és folyamatosan bírálná az orosz tisztviselőket és üzletembereket. Honnan jött az ötlet? Most tessék figyelni!
Prigozsin többek között azután jutott erre az ötletre, hogy megfigyelte Alekszej Navalnij csapatának tevékenységét, amely rendszeresen közzéteszi a korrupcióval kapcsolatos vizsgálatokat. Ezt az információt egy, a szentpétervári hatóságokhoz közel álló forrás megerősítette.
„Prigozsin gyors felfogású, hamar tanul. A nép emberének mutathatja magát, aki egyenlőséget követel” – mondta Meduza egyik beszélgetőpartnere.
Hát nem mondom, ügyes, ügyes… nem akármekkora tolvaj az, aki képes ellopni Navalnijtól a népszerűségét. Sőt, biztosra megy: az „elitellenes” program mellett egy „revansista” programot is tervez, valami olyan logika mentén, hogy:
„A katonai kudarcokért való bosszú érzését kell ápolni. Ki a hibás azért, hogy nem érték el Kijevet, és konvencionálisan adták fel Herszont? Ugyanaz az elit.”
Meg maga Prigozsin, aki onnan oldotta meg a Bakhmutnál harcoló Wagner-alakulatok erősítését, de idáig az orosz szavazópolgár nem fog eljutni. A terjedő információk szerint Jevgenyij Prigozsin ebben a projektben a Vlagyimir Putyinhoz közel álló üzletemberek, a Kovalcsuk fivérek „junior partnerének” nevezhető. Kovalcsukék Prigozsinnal együtt már több mint egy éve harcolnak Alekszandr Beglov szentpétervári kormányzóval, bár korábban segítettek neki. A konfliktus okai a város nagy költségvetésű projektjeinek megvalósítására vonatkozó szerződések voltak. Nem is olyan régen Prigozsin két feljelentést is tett Beglov ellen a főügyészségen, kérve, hogy ellenőrizzék a kormányzó bűnszövetkezet létrehozásával és esetleges hazaárulásával kapcsolatos információkat.
Igen, vannak Prigozsinnál is nagyobb halak: a Kovalcsukok. És sem ők, sem Prigozsin nem ma kezdték a pártpolitika kóstolgatását. A 2021-es duma-választás előtt Kovalcsukék „patronálták” az Új Emberek Pártját, amely végül bejutott a parlamentbe. Körülbelül ugyanebben az időben Prigozsin hasonló politikai terveket szövögetett: az üzletember azt tervezte, hogy átveszi az Anyaföld párt irányítását, de az elnöki adminisztráció végül úgy döntött, hogy nincs szükség a párt fejlesztésére.
Nem véletlenül hangsúlyoztam ki ezt a szövegrészt: az elnöki adminisztráció hozta a döntést. Ugyanis a Kovalcsukok vagy Prigozsin lehetnek a pénz forrásai, de a hatalom az elnök (vagyis hát a cár) személyéből fakad, és kéz a kézben jár a vagyonokkal. Ezért is undorító Prigozsin „elitellenessége”. Azt viszont még nem tudni, mit szólnak majd a mostani mozgalom- majd pártalapításhoz. Mint a Meduza egyik forrása közölte:
„Meg kell érteni, hogy ez egy hiánypótló projekt, amelyet az ultrapatrióta többségnek szánnak, amely egyszerre nem támogatja mindenben a hatóságokat, és kritikus az elittel, a hivatalnokokkal és az üzleti szférával szemben.”
Ez ám a tolvajkirály: most lopja el Oroszország ellenzékiségét! Sőt. Ivan Preobrazsenszkij politikai elemző a Meduzával folytatott beszélgetésben azt mondta, hogy Jevgenyij Prigozsin „bizonyos körülmények között népszerű lehet Vlagyimir Zsirinovszkij közönsége körében”.
Konsztantyin Kalascsev politikai elemző viszont megjegyezte, hogy Prigozsin már most Zsirinovszkij retorikájára emlékeztető retorikát használ. De míg Zsirinovszkij „színész volt, aki szerepet játszott”, addig a Wagner PMC alapítója „komolyan veszi a dolgokat”: „A nemzeti-populizmus a frusztrált társadalomban bohózatként indult, de most minden kezd tragikusan komoly lenni.”
Amihez Preobrazsenszkij csak annyit tudott hozzátenni:
„Prigozsin semmiképpen sem fog valódi választási sikert elérni. De lehet, hogy erre nem lesz szüksége. Az oroszországi helyzet nagy valószínűséggel egy olyan állapot felé halad, amelyben a hatalomátvétel erőszakos lesz.”
Ilyenkor pedig nem árt, ha van a trónkövetelőnek magánhadserege. És Prigozsinnak van.
Élénk érdeklődéssel várjuk a fejleményeket, a dolgok jelenlegi állapotában minden elképzelhető, még az is, hogy egy csillagos éjszakán Prigozsin kiesik egy magas ablakból és zuhanás közben depressziója miatt felköti magát.
De az is, hogy sikeres lesz, csak még azt nem tudjuk, az mit fog jelenteni.
Ennyi fért ebbe a mai második részbe, a krónika holnap folytatódik.
Békét Ukrajnának, békét Oroszországnak, békét a világnak!