Iránban minden megy a maga elrendelt útján, ami tegnap elkezdődött, ma folytatódik. Ha nagy tüntetések voltak, és sok volt az áldozat, másnap kétszer, tízszer akkorák jönnek – de ez a lineáris fejlődés a rendszer híveinél is működik, tegnap még a hadsereg állományában nem bíztak, mára már a biztonsági szervek parancsnokságáig ér a gyanakvás.
Közben pedig előkerült a naftalinból az ultrakonzervatív Ahmad Khatami, és a teheráni pénteki ima utáni prédikációjában kivégzéseket követelt: könnyen a saját fejére hullhat ez, mert az egész ország hallotta, hiszen közvetítették minden állami csatornán. Rengetegen vannak már őrizetben, lehet, hogy Khatami mindegyikükkel végezni akarna, de ez már nem lehetséges, amint a rendszer huzamos fennmaradása sem.
Lássuk az elmúlt nap iráni eseményeit! Az iráni válságról szóló híreket az American Enterprise Institute Critical Threats Project (CTP) szerkeszti az Institute for the Study of War (ISW) támogatásával.
A folyamatban lévő, rendszerellenes tüntetések valószínűleg törést okoznak a rendszer magas rangú tisztviselői között az iráni biztonsági apparátuson belül. A közösségi médiában meg nem erősített beszámolók olyan híreket terjesztettek, amelyek szerint a rezsim Legfelsőbb Nemzetbiztonsági Tanácsa (SNSC) két rendkívüli ülést tartott, amelyek eredményeként Ali Shamkhani SNSC-titkár lemondott. A rezsimellenes Iran International korábban egy jól értesült forrásra hivatkozva arról számolt be, hogy egyes keményvonalasok november 6-án Shamkhani menesztését szorgalmazták. Egy másik, meg nem erősített közösségi médiafiók arról számolt be, hogy Saeed Dzsalili – egy keményvonalas, aki 2007-2013 között az SNSC titkára volt – azonosítatlan biztonsági tiszteket hibáztatott azért, mert nem sikerült erőszakkal elfojtani a rendszerellenes tüntetéseket. A beszámoló továbbá azt állította, hogy az IRGC és az iráni rendfenntartó parancsnokság tisztviselői aggodalmukat fejezték ki a személyzeti létszámhiány és az alacsony morál miatt. A CTP nem tudja ellenőrizni ezeket a híreszteléseket, és az ilyen beszámolókat szkeptikusan kell kezelni. Az SNSC-hez kapcsolódó Nour hírügynökség november 18-án tagadta, hogy Shamkhani lemondott volna, arra utalva, hogy a jelentés elég figyelmet kapott ahhoz, hogy nyilatkozatot tegyen. A Nour tagadása nem döntő, mivel a hírügynökségről ismert, hogy olyan dolgokat is tagad, amelyekről kiderült, hogy igazak.
A rendszer tisztviselői és a rendszerhez közel álló szereplők azonban november 18-án utaltak az iráni biztonsági apparátuson belüli, a tiltakozások elnyomásának taktikájával kapcsolatos nézeteltérésekre. Egy Raisi-kormányzati tisztviselő november 18-án kijelentette, hogy a rezsim gyorsan véget vethet a zavargásoknak, amint „az illetékes hatóságok hajlandóak rá”, ami arra utal, hogy a rendszeren belül megosztottság van abban, hogy a biztonsági erők mennyi erőszakot alkalmazzanak a tüntetők elfojtására. Egy Chaharmahal és Bakhtiari egyik városában élő, a rendszerhez közel álló klerikus hasonlóképpen kijelentette, hogy azokat a tisztviselőket, akiknek nincs bátorságuk „nagy dolgokat” tenni, el kell távolítani a hatalomból, és olyanokkal kell helyettesíteni, akik jobban képesek megvalósítani Ali Khamenei ajatollah legfőbb vezető elképzeléseit. Hossein Shariatmadari keményvonalas lapszerkesztő, aki állítólag a legfelsőbb vezető közeli bizalmasa, november 18-án ezen felül a tüntetőkkel szembeni nagyobb mértékű erőszak alkalmazását szorgalmazta. A tüntetőkkel szembeni erőszakos eszkalációra felszólító nyilatkozatok – és azoknak a tisztviselőknek a bírálata, akik állítólag nem hajtják végre ezt a taktikát – megerősítik a CTP korábbi értékeléseit, miszerint a rendszer kritikus gócpontjai nem képesek konszenzusra jutni a Mahsa Amini halála miatt kirobbant tüntetésekkel szembeni fellépés módjáról.
Az SNSC-n belüli megosztottság – különösen Shamkhani lemondása vagy eltávolítása – különösen jelentős lenne, tekintve a tanácsnak a rendszeren belüli jelentőségét. Az SNSC az iráni rezsim legmagasabb rangú nemzetbiztonsági és külpolitikai döntéshozó testülete, és Shamkhani 2013 óta a legfelsőbb vezető személyes képviselője a tanácsban. Shamkhani emellett számos magas rangú biztonsági tisztséget töltött be a rezsimben, és az IRGC parancsnoki hálózatában – az iráni-iraki háborúban együtt teljesített szolgálat által kovácsolt informális emberi hálózatnak, amely évtizedek óta irányítja az IRGC-t, és egyre inkább az IRGC-Artesh közös szervezeteit – kiterjesztett tagja. Shamkhani a legfelsőbb vezető megbízható tanácsadója, és a Shamkhani lemondását követelő felhívások közvetett kritikát jelenthetnek a legfelsőbb vezető tiltakozások elfojtására adott válaszaival szemben. Shamkhani bírálatai – és a folyamatban lévő zavargásokért való felelőssé tétele – alternatívaként arra utalhatnak, hogy Khamenei kevésbé aktív szerepet játszik a magas rangú politikai döntések végrehajtásában, mint ahogyan azt általában szokta.
Shamkhani a legvalószínűtlenebb nyilvános bűnbak. Nem rendelkezik kiemelkedő nyilvános arculattal, és inkább a legtitkosabb bennfentesek egyikeként fontos. Jelentős befolyása lehet az SNSC megbeszélései során, amelyek meghatározzák a rendszer tiltakozásokra adott válaszának formáját, különösen akkor, ha a legfelsőbb vezető elérhetetlen, illetve mentálisan vagy fizikailag képtelen ellátni feladatait. Figyelemre méltó, hogy Khamenei az utóbbi időben nem jelent meg nyilvánosan, és állítólag más eseményeken is részt vett anélkül, hogy aktuális fotókat vagy videókat tett volna közzé. A legfelsőbb vezető esetleges közelgő utódlásának árnyéka az egész tiltakozási időszakot beárnyékolta, és Khamenei egyik legközelebbi és legmegbízhatóbb tanácsadójának és szócsövének kihívásaként nyilvánulhat meg.
Az IRGC azzal fenyegetőzött, hogy a következő hetekben szárazföldi inváziót indít az iraki Kurdisztánba. Az AP november 18-án további információkat közölt az IRGC Quds Erők parancsnoka, Esmail Ghaani november 14-i bagdadi találkozójáról Mohammed Shia al-Sudani iraki miniszterelnökkel, Abdul Latif Rashid iraki elnökkel – egy kurd politikussal – és több más iraki és kurd tisztségviselővel. Gháni állítólag arra figyelmeztetett, hogy az IRGC szárazföldi hadműveleteket fog végrehajtani az Iraki Kurdisztánban állomásozó, rendszerellenes kurd fegyveresek ellen, hacsak az iraki hadsereg nem erősíti meg az iráni-iraki kurdisztáni határt, és nem fegyverezi le az Iraki Kurdisztánban működő, rendszerellenes kurd milíciákat. Az IRGC a 2022 szeptemberében kezdődött iráni tüntetések óta időnként tüzérségi, rakéta- és dróntámadásokat hajtott végre az iraki Kurdisztánban. Az iráni rendszer – amint arról a CTP korábban beszámolt – az iráni-iraki határ mindkét oldalán működő rendszerellenes kurd milíciákat hibáztatja az Iránban zajló belföldi zavargások szításáért.
Az iraki alkotmány megtiltja az iraki hadseregnek, hogy belépjen az iraki Kurdisztánba, és az iraki hadseregnek valószínűleg nincs meg a katonai kapacitása ahhoz, hogy teljesítse Gháni követeléseit. Az iraki hadsereg jelentős átcsoportosítása az iraki Kurdisztánba valószínűleg lehetővé tenné az ISIS számára, hogy fokozza a műveleteket Irak más területein, és aláássa a jelenlegi Irán-barát bagdadi kormány népszerűségét. A Kurdisztáni Regionális Kormány (KRG) miniszterelnöke, Masrour Barzani november 17-i nyilatkozatában felszólította Iránt, hogy hagyja abba a katonai műveleteket a rendszerellenes fegyveresek ellen Iraki Kurdisztánban, és figyelmeztette Iránt, hogy a belföldi „feszültségeket nem szabad exportálni a szomszédos országokba.” Barzani megjegyzései arra utalnak, hogy a KRG és a Peshmerga, a KRG hivatalos katonai erőinek jelentős része valószínűleg aktívan ellenállna minden olyan IRGC vagy iraki katonai erőfeszítésnek, amely az Iraki Kurdisztánon belüli kurd csoportok ellen irányulna. Az iraki és kurd politikusok nagy valószínűséggel nem fognak engedni Ghaani követeléseinek, ami azt sugallja, hogy egy elfogadhatatlan ultimátumot nyújtott be nekik, amelyet egy tervezett szárazföldi invázió politikai fedezeteként használhatnak.
A közelmúltbeli török fenyegetések, miszerint katonai műveleteket hajtanak végre fegyveres kurd csoportok ellen Irakban és Szíriában is, növelik az IRGC iraki kurdisztáni szárazföldi hadjáratának valószínűségét, és az iraki Kurdisztánra nézve az északról és keletről történő egyidejű invázió veszélyét jelentik. Több magas rangú török tisztviselő is fegyveres kurd csoportokat vádolt meg azzal, hogy ők robbantották fel azt a bombát, amely legalább hat ember halálát okozta és további 81-et megsebesített Isztambulban november 13-án. Recep Erdogan török elnök és több kabinetszintű tisztviselő is figyelmeztetett, hogy Törökország a támadásokra válaszul katonai műveleteket tervez az iraki és szíriai fegyveres kurd csoportok ellen. A török hadsereg ennek következtében fokozhatja az iraki kurdisztáni fegyveres kurd csoportok elleni légi hadjáratát. Az amerikai külügyminisztérium erbíli konzulátusa figyelmeztetést adott ki az amerikai állampolgároknak, hogy az elkövetkező napokban „egy lehetséges török katonai akció” miatt kerüljék el az észak-iraki és észak-szíriai területeket, ami még inkább alátámasztja a török katonai műveletek lehetőségét valamelyik vagy mindkét régióban. Ahmad Vahidi iráni belügyminiszter és Szulejmán Soylu török belügyminiszter november 17-én telefonbeszélgetést folytatott, hogy megvitassák a „terrorizmus elleni biztonsági együttműködéssel” kapcsolatos kérdéseket, beleértve esetleg az iraki Kurdisztánban lévő fegyveres kurd csoportok elleni egyidejű katonai műveletek kilátásba helyezését. Egy párhuzamos török katonai művelet további politikai fedezetet biztosítana Iránnak egy szárazföldi invázió megindításához, és ráadásul növelné az invázió hatékonyságát.
Törökország észak-szíriai fegyveres kurd csoportok elleni hadjáratának esetleges felújítása azonban akadályozhatja az IRGC és a török hadsereg közötti szoros együttműködést. A török retorika hangsúlyozta, hogy a november 13-i terrortámadás az északkeleti Aleppó tartomány Manbij térségében lévő állítólagos terrorsejtekhez kapcsolódik. Irán történelmileg prioritásként kezeli a Manbijtól mintegy 75 kilométerre fekvő, síita többségű Nubl és Zahraa városok védelmét; a Hezbollah harcosok jelentős katonai jelenlétet tartanak fenn a falvak körül. Egy esetleges Manbij elleni török katonai művelet a síita többségű falvak közelében katonai tevékenységet is magában foglalhat, amely ellen a libanoni Hezbollah harcosai valószínűleg heves ellenállást tanúsítanának. Egy közvetlen katonai konfrontáció Észak-Szíriában következésképpen akadályozhatja az Irán és Törökország közötti katonai együttműködést az iraki Kurdisztánban.
A legfontosabb hírek röviden:
-
-
- A folyamatban lévő, rendszerellenes tüntetések valószínűleg törést okoznak az iráni biztonsági apparátuson belül a rendszer magas rangú tisztviselői között, és ez vezethetett Ali Shamkhani, a Legfelsőbb Nemzetbiztonsági Tanács titkára távozásához.
- Az iraki Kurdisztánt a török erők északról és az iráni erők keletről történő inváziója fenyegeti.
- November 18-án 13 tartomány 31 városában legalább 33 tüntetésre került sor.
- Moulana Abdol Hamid prominens szunnita klerikus november 18-án, a heti pénteki imaóráján továbbra is bírálta a rezsim erőszakos tüntetéselfojtási válaszlépéseit.
- A tüntetők november 17-én állítólag felgyújtották az Iszlám Köztársaság alapítójának, Ruhollah Khomeini ajatollahnak egykori otthonát a Markazi tartománybeli Khomeinben.
-
Rendszerellenes tüntetések:
November 18-án 13 tartomány 31 városában legalább 33 tüntetésre került sor. A CTP mérsékelt vagy nagy valószínűséggel úgy véli, hogy a következő helyszíneken került sor tüntetésekre.
Megjegyzés: A CTP csillaggal jelöli azokat a tüntetéseket, amelyeken a meggyilkolt tüntetőkre emlékező gyászolók is részt vettek.
Ardabil város, Ardabil tartomány (lakosság: körülbelül 529 374 fő)
Meghatározatlan számú tüntető az esti tüntetések során Molotov-koktélokkal felgyújtott egy Baszidzs-bázist.
Bandar-e Deyr, Bushehr tartomány (lakosság: körülbelül 18 454 fő)
Meghatározatlan számú tüntető gyűlt össze a város egyik utcáján, és az autók dudáltak szolidaritásuk jeléül.
Bushehr város, Bushehr tartomány (lakosság: kb. 223 504)
A felvételeken több tucatnyi tüntető látható, akik állítólag megvertek egy meg nem nevezett biztonsági tisztet.
Tabriz, Kelet-Azerbajdzsán tartomány (lakosság: kb. 1 559 000 fő)
Több száz tüntető gyűlt össze, hogy megemlékezzen Aylar Haghi és Ali Iraki emlékére, akiket a biztonsági személyzet megölt, mert részt vettek a rezsimellenes tüntetéseken. A biztonsági erők megtámadták a tüntetőket az ünnepségen.
Iszfahán, Iszfahán tartomány (lakosság: kb. 1 961 000)
A közösségi médiában közzétett felvételeken látható, amint a biztonsági erők meghatározatlan számú tüntetőt üldöznek egy iszfaháni utcán.
*Semirom, Iszfahán tartomány (lakosság: kb. 26 260 fő)
Több mint 100 tüntető gyújtott tüzet és gyűlt össze a város egyik utcáján.
Több mint 100 tüntető gyűlt össze Morad Bahramian temetésére, akit a biztonságiak megöltek, mert részt vett a rendszerellenes tüntetéseken.
Shiraz, Fars tartomány (lakosság: kb. 1 566 000)
Több tucatnyi tüntető vett részt a rendszer biztonsági erői által megölt sirazi tüntetők emlékére rendezett megemlékezésen.
Ghazvin város, Ghazvin tartomány (lakosság: kb. 402 748 fő)
Több mint 100 tüntető gyűlt össze Sepehr Esmaili megemlékezésén. A biztonságiak állítólag lelőttek egy gyermeket, miközben megpróbálták elfojtani a rendszerellenes tüntetéseket.
Kermanshah város, Kermanshah tartomány (lakosság: kb. 946 651 fő)
Meghatározatlan számú tüntető skandált rendszerellenes jelszavakat.
Paveh, Kermanshah tartomány (lakosság: körülbelül 25 771 fő)
Több tucatnyi tüntető gyújtott tüzet és gyűlt össze a város egyik utcáján. A jelentések szerint a város több pontján is tüntetések zajlottak.
Izeh, Khuzestan tartomány (lakosság: körülbelül 119 399 fő)
Több száz – valószínűleg több mint ezer – tüntető vett részt a kilencéves Kian Pirfalak temetésén, akit a biztonságiak november 16-án a rezsimellenes tüntetések leverése közben megöltek. A CTP tévesen jelentette november 17-én, hogy Pirfalak tízéves volt.
Bijar, Kurdisztán tartomány (lakosság: kb. 50 014 fő)
Tüntetők tucatjai tüntettek Bijar egyik utcáján, és azt skandálták, hogy „halál Khameneire”.
Ghorveh, Kurdisztán tartomány (lakosság: körülbelül 136 961 fő)
A közösségi média felvételei összecsapásokat örökítettek meg több tucat tüntető és a biztonsági erők között.
Saghez, Kurdisztán tartomány (lakosság: kb. 165 258 fő)
Több tucat tüntető – valószínűleg többen – gyújtogatott és rendszerellenes jelszavakat skandált Saghez utcáin az esti tüntetések során. Az iráni közösségi médiában közzétett beszámolók azt állították, hogy a tüntetők „átvették az irányítást az utcák felett” Saghez meg nem határozott területein.
*Sanandaj, Kurdisztán tartomány (lakosság: körülbelül 461 000 fő)
Több mint 50 tüntető vonult végig egy sanandaji utcán, hogy megemlékezzen Aram Habibiról, akit a biztonságiak megöltek, mert részt vett a rendszerellenes tüntetéseken.
Több mint 50 tüntető gyújtogatott egy sanandaji utcán az esti tüntetések során.
Sari, Mazandaran tartomány (lakosság: körülbelül 309 820 fő)
Meghatározatlan számú tüntető Molotov-koktélokkal felgyújtott egy rendőrőrsöt az esti tüntetések során.
Chabahar, Szisztán és Beludzsisztán tartomány (lakosság: kb. 106 739 fő)
Tüntetők tucatjai köveket dobáltak és előrenyomultak a biztonsági erők felé egy chabahari utcán.
Iranshahr, Szisztán és Beludzsisztán tartomány (lakosság: kb. 113 750 fő)
Tüntetők tucatjai vonultak fel és rendszerellenes jelszavakat skandáltak. A biztonsági erők tüzet nyitottak a tüntetőkre.
Khash, Szisztán és Beludzsisztán tartomány (lakosság: kb. 56 584 fő)
Több mint 100 tüntető vonult végig Khash utcáin és a „halál Khameneire”, valamint más rezsimellenes jelszavakat skandált. Egy-két tucat tüntető menet közben letépett egy táblát, amelyen az IRGC Quds Erők elhunyt parancsnoka, Qassem Soleimani neve szerepelt.
Noukabad, Szisztán és Beludzsisztán tartomány (lakosság: kb. 5 261 fő)
Tüntetők tucatjai vonultak végig Noukabad egyik utcáján, és rendszerellenes jelszavakat skandáltak. A háttérben lövések hallatszottak.
Saravan, Szisztán és Beludzsisztán tartomány (lakosság: kb. 60 114 fő)
Tüntetők tucatjai gyűltek össze egy pénteki imaórát követően, és végigvonultak Saravan város egyik utcáján.
Zahedan, Szisztán és Beludzsisztán tartomány (lakosság: kb. 587 730 fő)
Tüntetők tucatjai gyűltek össze a pénteki ima után és vonultak végig Zahedan utcáin „halál Khameneire”, „halál a diktátorra” és más rendszerellenes jelszavakat skandálva.
Teherán város, Teherán tartomány (lakosság: kb. 8 700 000)
Tüntetők tucatjai vonultak végig Teherán utcáin és rendszerellenes jelszavakat skandáltak az esti tüntetéseken.
*Boukan, Nyugat-Azerbajdzsán tartomány (lakosság: kb. 193 501 fő)
Több száz gyászoló vett részt Milad Maroufi temetésén, akit a biztonságiak megöltek, mert részt vett a rendszerellenes tüntetéseken. Több száz tüntető gyűlt össze és gyújtott tüzet egy meg nem határozott helyen.
Khoy, Nyugat-Azerbajdzsán tartomány (lakosság: kb. 198 845)
Több száz tüntető gyűlt össze a város egyik utcáján. 50-100 tüntető a biztonsági erőktől kevesebb mint 10 méterre rendszerellenes jelszavakat skandált. Erőszakról nem érkezett jelentés.
Piranshahr, Nyugat-Azerbajdzsán tartomány (lakosság: kb. 91 515 fő)
Több száz – valószínűleg több mint ezer – tüntető gyűlt össze egy látszólag városi utcán. A hatóságok állítólag kikapcsolták az áramszolgáltatást. A tüntetők a jelentések szerint megrongáltak egy helyi rendőrőrsöt.
*Mahabad, Nyugat-Azerbajdzsán tartomány (lakosság: kb. 168 393 fő)
Tüntetők százai vonultak végig Mahábád utcáin, és vettek részt a meggyilkolt tüntetők, Ahmad Gagshi és Azad Hossein emlékére rendezett megemlékezéseken. A biztonsági erők könnygázt vetettek be, és a jelentések szerint legalább egy tüntetőt éles lőszerrel megöltek.
Meghatározatlan számú tüntető elfoglalt és felgyújtott egy IRGC létesítményt Mahabadban.
A CTP alacsony megbízhatósággal értékeli úgy, hogy a következő helyszíneken tüntetések zajlottak:
Fouladshahr, Iszfahán tartomány (lakosság: kb. 88 426 fő)
A közösségi médiában közzétett felvételeken látható, amint a valószínűsíthetően tüntetők felgyújtanak egy táblát, amelyen Khomeini ajatollah neve szerepel.
Ilam város, Ilam tartomány (lakosság: kb. 194 030)
A közösségi média felvételein állítólag tüntetők láthatóak, amint az esti tüntetések során a biztonsági erők elől menekülnek egy ilami utcán[54].
Rask, Szisztán és Beludzsisztán tartomány (lakosság: kb. 10 115 fő)
A közösségi média felvételei a rendszer biztonsági erőit ábrázolják egy raski utcán, ami valószínűleg arra utal, hogy Raskban tüntetések zajlottak.
November 17-én a tüntetők állítólag felgyújtották az Iszlám Köztársaság alapítójának, Ruhollah Khomeini ajatollahnak az egykori otthonát a Markazi tartománybeli Khomeinben. A közösségi médiában közzétett felvételeken látható, amint a tüntetők több Molotov-koktélt dobnak egy épületre, amely állítólag Khomeini egykori lakhelye volt. Az IRGC-hez kötődő média és helyi tisztviselők egy olyan képet terjesztettek, amelyen az épület sértetlenül látható, és azt állították, hogy a támadás soha nem történt meg.
A prominens szunnita pap, Moulana Abdol Hamid továbbra is bírálta a rezsim erőszakos tüntetéselfojtási válaszlépéseit a november 18-i heti pénteki imaprédikációjában. Abdol Hamid kijelentette, hogy Szisztán és Beludzsisztán lakói nem fogják megadni magukat a fenyegetéseknek, és nem fognak engedni követeléseikből. Abdol Hamid a tartományban jelenleg tapasztalható zavargások eredetét arra vezette vissza, hogy a rendszer az 1979-es forradalom óta igazságtalanul bánik az iráni szunnitákkal és a beludzsokkal.
A rendszer biztonsági erői továbbra is veszteségeket szenvednek el. Az IRGC-hez kötődő Tasnim hírügynökség arról számolt be, hogy a tüntetők november 18-án megölték Sahneh város IRGC hírszerzési parancsnokát, Nader Birami ezredest. A Tasnim megerősítette továbbá egy baszidzs-tag és IRGC-tiszt halálát november 17-én Boukanban, Nyugat-Azerbajdzsán tartományban.
Ha már említettem Ahmad Khatami megszólalását, lássuk, mit ír róla az Iran International?
„A legfőbb klerikus megismétli felhívását az iráni tüntetők kivégzésére
Az iráni klerikális rezsim pénteki prédikációiban jelezte, hogy nem fog kompromisszumot kötni a tüntetők kemény megbüntetésében, lázadóknak és ellenségeknek nevezve őket.
Az üzenetet Ahmad Khatami, Teherán pénteki imámja és szélsőséges klerikusa adta át, aki szerint a vallási elvek szerint a rendszer gyengítésére irányuló minden kísérlet haram, azaz tilos, és a legkeményebb büntetésekkel kell elbánni a lázadókkal.”
A minden pénteken nyilvánosan elhangzó imák után a klerikusok rendszeresen üzeneteket küldenek a rezsim keményvonalas magjának legfőbb prioritásairól és politikájáról, amelyet Ali Khamenei iráni uralkodó hivatala irányít.
Khatami a tüntetőket „gyilkosok”, „Istennel szembeszegülő” emberek és „hazugságokat terjesztők és a közvéleményt izgató” személyek kategóriájába sorolta, és kijelentette, hogy mindegyikükre halálbüntetés vár.
A hónap elején az iráni parlament 227 keményvonalas képviselője levelet küldött az igazságszolgáltatásnak, amelyben halálbüntetés kiszabását kérte egyes tüntetőkre. Az Ali Khamenei legfelsőbb vezető által ellenőrzött igazságszolgáltatás már több letartóztatottat is kötél általi halálra ítélt.
Mielőtt azonban őrizetbe vennék az embereket, a biztonsági erők szélsőséges erőszakhoz folyamodnak az utcán, bármilyen fegyvert bevetnek, tekintet nélkül a korra, a nemre vagy a kockázatra. Azok, akiknek katonai fegyverük van, gyilkolni próbálnak.
Az emberi jogi megfigyelő szervezetek becslései szerint szeptember közepe óta legalább 350-re tehető azoknak a tüntetőknek a száma, akiket a rezsim különböző erői öltek meg. A becslések szerint körülbelül 15 000 embert tartóztattak le.
A hivatalos szervek Khamenei első jelzését követően a két hónapja tartó tüntetéseket „zavargásoknak”, a tüntetőket pedig „lázadóknak” nevezték. A letartóztatottak egy részét „moharebeh” vagy Isten ellen való harc vádjával vádolják, ami az iráni iszlám törvények szerint a legsúlyosabb bűncselekmény, és halálbüntetést vonhat maga után. A több ezer letartóztatott közül sokan mások is valószínűleg ugyanezzel a váddal fognak szembesülni.
Khatami azzal próbálta ellensúlyozni kemény szavait, hogy „a tüntetések nem tiltottak az iszlámban”, és a rezsim csak a „zavargókra” reagált, de tény, hogy a biztonsági erők erőszakot alkalmaztak az első kisebb gyűlésekkel szemben szeptember 16-án, amikor híre ment, hogy a 22 éves Mahsa Amini meghalt a kórházban, miután az „erkölcsrendészet” agyonverte.
Az alkotmány szerint a fegyvertelen polgároknak joguk van tüntetni, és a belügyminisztériumnak kellene fogadnia a kérelmeket és kiadnia a gyülekezési engedélyeket. A kormányzati gyűlések kivételével azonban egyetlen csoport sem kapott engedélyt tüntetésre.
Khatami a kormány erőszakos fellépését a „mentőautókat felgyújtó lázadókra” fogta, miközben a két hónap alatt közzétett több száz videófelvételen látható, hogy a biztonsági erők mindenhol minden gyülekezést megtámadnak, függetlenül attól, hogy a tüntetők mit tettek vagy nem tettek.
A keményvonalas klerikus prédikációjában a kormánykörök valódi gondolkodását is felfedte, mondván, hogy a tüntetők célja „a rezsim megdöntése”, és ezt nem fogják eltűrni. Azt is elismerte, hogy a tiltakozások meggyengítik a kormányzati rendszer alapjait.
Khatami megemlítette Irán feldarabolódását is, amely veszélyről a kormány a tüntetések kitörése óta előszeretettel beszél, hogy az átlagpolgárokat elijessze a kormányellenes mozgalom következményeitől. Azt állította, hogy az Irán ellen szervezkedő nyugati országok csalódni fognak, ha az egységet látják érvényesülni.
A tüntetők körében azonban kevés bizonyíték van szeparatista befolyásra, hiszen mindannyian a hatalmas ország különböző régiói közötti etnikai szolidaritást hangsúlyozzák.
Mahsa Amini ugyan kurd volt egy kurd városból, de az ország más részein élő emberek azonnal tiltakoztak a rendőrségi őrizetben történt meggyilkolása ellen.
Khatami szavai nem sok jót jelentenek a fogvatartottak számára, de hányan lehetnek? Elvben tizenötezer főről szólnak a hírek, de lehet ez a szám magasabb is. Az amerikai székhelyű Emberi Jogi Aktivisták Hírügynöksége (HRANA) legfrissebb jelentésében közölte, hogy szeptember 16-tól november 18-ig, péntekig legkevesebb 402 tüntetőt öltek meg, akik közül legalább 58-an kiskorúak voltak.
Bár az Iszlám Köztársaság nem közölt pontos adatokat a közelmúltbeli tüntetések során őrizetbe vett személyekről, a megfigyelőszervezet a továbbiakban azt állította, hogy legalább 16 813 tüntetőt tartóztattak le, köztük 524 diákot.
A letartóztatottak között több tucat újságíró, művész, filmes és más közéleti személyiség van.
Csaknem 150 iráni városban zajlottak kormányellenes tüntetések – hangsúlyozták.
A jelentés azt is megállapítja, hogy ebben az időszakban legalább 140 egyetem volt diáktüntetések színhelye.
Előző, csütörtöki jelentésében a csoport 381-re tette ezt a számot, és kimutatta, hogy csak 24 óra alatt legalább 21 embert öltek meg.
Az oslói székhelyű Iráni Emberi Jogi Szervezet szerdán azt közölte, hogy legalább 342 embert, köztük 43 gyermeket és 26 nőt öltek meg a biztonsági erők a folyamatban lévő országos tüntetések során.
Az IHR szerint 23 tartományban öltek meg tüntetőket, a legtöbb áldozatot Szisztán és Beludzsisztán, Teherán, Mazandaran, Kurdisztán és Gilan tartományokból jelentették.
Akár tizenötezren vannak most tömlöcben, akár majdnem tizenhétezren, egy biztos: ennyi embert nem lehet kivégezni. Vagy ha megteszik az ajatollahok, ki kell végezniük utána az egész iráni népet is. És akkor ki fogja őket eltartani?
Ennyi iráni hír jutott mára, de maradjanak a Zónán, mert rövidesen érkezik az ukrajnai és oroszországi események összefoglalója is.