Különös helyzettel kell ma szembenéznem, ugyanis most írom meg másodszor a reggeli anyagomat. Illetve nem én írom, én fordítom, Kateryna Stepanenko, Frederick W. Kagan és Grace Mappes írják, az ISW-től. Persze, hétfő van és ilyenkor a rangos nemzetközi kutatóintézetben valamiért nincs háború, ilyenkor írják az elméleti anyagokat, tanulmányokat.
Ez a mostani is ilyen, és valószínűleg őket épp úgy a The Bell monstre oknyomozó írása inspirálta, mint engem, amikor ma reggel egy másik lapban megírtam a híres-hírhedett Rybar történetét, tündöklését és várható bukását. Ha az ISW csak a Rybarral foglalkozna, bajban lennék, máshonnét kéne összeszedjem a híreimet, de szerencsére ők inkább átfogó képet kívánnak adni a milblogger-jelenségről, az orosz katonai bloggerek világáról, és ez fontos, ugyanis nem csak katonai, de sajtótörténeti jelentősége is van. Akkor lássuk, mit mondanak ez ügyben az ISW jeles szerzői!
Ez a jelentés a milblogger (katonai tudósító vagy voenkor) közösség növekvő befolyását tárgyalja Oroszországban, annak ellenére, hogy egyre kritikusabban kommentálja a háború vezetését. A milblogger közösség állítólag több mint 500 független szerzőből áll, és az orosz háborúval kapcsolatban mértékadó hangként jelent meg. A közösség erősen háborúpárti és orosz nacionalista nézeteket vall, és összefonódik prominens orosz nacionalista ideológusokkal. A milbloggerek szoros kapcsolatai a fegyveres erőkkel – legyenek azok az orosz fegyveres erők, csecsen különleges egységek, Wagner-csoport zsoldosai vagy proxy-alakulatok – olyan tekintélyes hangot adtak ennek a közösségnek, amely vitathatatlanul hangosabb az orosz információs térben, mint az orosz védelmi minisztérium. Vlagyimir Putyin orosz elnök megvédte a milbloggereket a védelmi minisztérium támadásaitól és megvédte függetlenségüket, még akkor is, amikor Oroszország-szerte fokozza az elnyomást és a cenzúrát.
A Kreml lehetővé tette, hogy az egyre növekvő informális milblogger közösség kvázi hivatalos, de független pozíciót szerezzen az egyébként növekvő belföldi elnyomás és cenzúra ellenére. A Kreml történelmileg az orosz szövetségi csatornákon, a televízión és a nyomtatott médián keresztül hirdette állami narratíváját, de megengedte a rendkívül individualista és gyakran kritikus blogger közösségnek, hogy saját narratívát terjesszen elő ezzel a háborúval kapcsolatban. A milblogger közösség a legkülönbözőbb karakterekből áll, kezdve azoktól, akik támogatják a Kremlt, miközben bírálják az orosz katonai vezetést, egészen azokig, akik közvetlenül Vlagyimir Putyin orosz elnököt hibáztatják Oroszország következetes ukrajnai katonai kudarcaiért. Az, hogy a Kreml tolerálja a miblogger közösséget, megdöbbentő, tekintve, hogy cenzúrázza a többi hagyományosabb médiumot, beleértve az ellenzéki és külföldi médiát is.
Az orosz bloggerek nem pusztán a háború szurkolói, hanem egy olyan csoportként jelennek meg, amelynek határozott hangja van Oroszországon belül. A bloggerek egy rendkívül informális platformot kínálnak, amely drámaian különbözik az orosz hadügyminisztérium strukturált háborús bemutatásától. A milbloggerek nagyrészt saját maguk által írt tartalmakat tesznek közzé az orosz közösségi médiaplatformokon, például a Telegram, a VK és a RuTube-on, kötetlen és megközelíthető módon. A legtöbb prominens milblogger vagy a frontvonalon tevékenykedik, vagy az orosz katonai struktúrákon belüli forrásokkal rendelkezik, ami lehetővé teszi számukra, hogy a védelmi minisztérium információitól és cenzúrájától független, első kézből származó beszámolókon alapuló értékeléseket készítsenek.
A milbloggerek azonban nem teljesen függetlenek az orosz kormánytól. A The Bell című orosz oknyomozó portál például feltárta, hogy az egyik legbefolyásosabb orosz Telegram-csatorna, a Rybar létrehozója az orosz védelmi minisztérium sajtószolgálatának korábbi alkalmazottja. Más bloggerek az orosz állami média, például a Komszomoszlkaja Pravda, a Ria és a RiaFan tudósítói, ahol fenntartják a háborúról szóló rendkívül véleményes tudósításaikat, és még javaslatokat is tesznek az orosz katonai kampány vezetésének javítására. A megszállt Donyecki és Luhanszki Terület néhány megbízott tisztviselője szintén milbloggerként tevékenykedik, mivel a Kremltől függetlenül, a hivatalos védelmi minisztérium és a Kreml irányvonalával gyakran ellentétes módon hangot adnak véleményüknek, megosztják más bloggerek elemzéseit, és a frontvonalról származó felvételeket terjesztenek.
Egyes bloggerek ma már hivatalos pozíciókat töltenek be a Kremlben. Putyin támogatott néhány prominens, nagyszámú követővel rendelkező milbloggert, hogy elérje azt a nacionalista szavazótábort, amelyhez szólnak, és ami a legfontosabb, hogy megakadályozza, hogy ez a csoport a putyinizmus ellen forduljon. Putyin például november 20-án kinevezte az orosz Emberi Jogi Tanács tagjává az orosz milbloggert és a Komszomolszkaja Pravda tudósítóját, Alekszandr (Szása) Kotsot, amint arról az ISW korábban beszámolt. Putyin egyénileg találkozott néhány orosz bloggerrel, és meghívta őket a szeptember 30-i annexiós beszédére. Putyin elkötelezettségei ezekkel a bloggerekkel azonban nem enyhítették a háborúval kapcsolatos kommentárjaikat. Továbbra is kritizálják az orosz háborús erőfeszítéseket és különösen az orosz hadsereget, még akkor is, ha Putyin védelmezi és támogatja őket.
Néhány orosz milblogger szoros kapcsolatban áll kiemelkedő nacionalista ideológusokkal. A nacionalista és az orosz Állami Duma korábbi tagja Zakhar Prilepin (aki arról ismert, hogy 2017-ben önkéntes zászlóaljat hozott létre a megszállt Donyecki Területen) és a modernkori Nemzeti Bolsevik Párt alapítója, Eduard Limonov állítólag ünnepelte az orosz milbloggert, Szemjon Pegovot (aki Wargonzo álnéven ismert). A bloggerek podcastokat is tartanak olyan széles körben ismert orosz neonacionalistákkal, mint Alekszandr Dugin és a peresztrojka-korabeli szovjet televíziós személyiség, Alekszandr Ljubimov. A milbloggerek hovatartozása és kölcsönös népszerűsítése ezekkel a személyiségekkel elősegíti az információs téren belül a teljes ukrajnai orosz fennhatóság maximalista célját. Dugin még közvetlenül Putyint is hibáztatta Oroszország katonai kudarcaiért a Herszon városból való orosz kivonulást követően – tulajdonképpen azért kritizálta Putyint, mert szerinte nem fogadta el eléggé az orosz nacionalista ideológiát. Dugin kritikája nem vezetett más bloggereket Putyin kifejezett bírálatára, de a bloggerek sem védték Putyint Dugin kritikájával szemben, vagy támadták Dugint.
Putyin valószínűleg megakadályozta a védelmi minisztérium azon kísérleteit, hogy ellenőrizze a milbloggereket. Az ISW október 14-én arról számolt be, hogy az orosz védelmi minisztériumon belül meg nem nevezett orosz magas rangú tisztviselők megpróbálták büntetőjogi felelősségre vonni a legjelentősebb milbloggereket. Az orosz milbloggerek nyilvánosan bírálták az orosz védelmi minisztériumot a cenzúra kísérlete miatt, folytatták a szokásos háborús tudósításaikat, és nem számoltak be arról, hogy büntetőjogi vádakat emeltek volna ellenük. Ismeretlen orosz tisztviselők korábban támadták az orosz milbloggereket, azzal vádolva őket, hogy orosz pozíciókat fednek fel az ukrán erők számára. Putyin azonban láthatóan kiállt a milbloggerek mellett, nemrégen megjegyzést tett az átláthatóság és a pontosság fontosságáról a háborús tudósításokban – ez a megjegyzés csakis a milbloggerek tudósításaira irányulhatott.
A milblogger közösség kiemelkedése valószínűleg annak a közvetlen következménye, hogy a Kreml nem tudott hatékony Telegram-jelenlétet kialakítani, ami abból ered, hogy Putyin általában nem tudta felkészíteni népét egy komoly és elhúzódó háborúra. Az orosz médiastatisztikai központ, a Brand Analytics megjegyezte, hogy a háború február 24-i kezdete és október 1-je között a Telegramot használó orosz bloggerek száma 58%-kal nőtt, miközben a betiltott nyugati közösségi médiaplatformok, mint az Instagram és a Twitter használata jelentősen csökkent. A Telegramban nőtt a legnagyobb mértékben (23%) a naponta közzétett tartalmak száma is a többi orosz közösségi médiumhoz képest ebben az időszakban. A Bell megjegyezte, hogy Rybar követőinek száma szeptemberben és októberben meredeken, egymillió követő fölé nőtt a részleges mozgósítás és az ukrán ellentámadások megkezdése közepette keleten és délen. A Telegram növekedése és Rybar esete rávilágít az oroszok bizalmatlanságára a Kreml hivatalos narratíváival szemben és a pontosabb tudósítások keresésére. Érdemes megjegyezni, hogy az ukrán kormány ezzel ellentétes megközelítést alkalmazott. Ahelyett, hogy megpróbálta volna központosítani a háborúról szóló tudósításokat, Kijev megbízta az összes regionális tisztviselőt, hogy indítsanak hivatalos Telegram-csatornákat, hogy valós időben tájékoztassanak a háborúról.
A Kreml igyekszik utánozni az orosz háborúpárti szilovik figurák online sikerét. A csecsen vezető és szilovik Ramzan Kadirov a legtöbbet követett orosz milblogger több mint hárommillió követővel a Telegramon. Kadirov Telegram-csatornája formailag nagyon hasonlít a többi milbloggeréhez, és Kadirov videós eszmefuttatásait, harci felvételeket és szűretlen véleményeket tartalmaz a „különleges katonai művelet” menetéről. Kadirov csatornája azonban koherensebb narratívával rendelkezik, mint az egyes milbloggerek, tekintettel arra, hogy személyes érdeke a csapatai népszerűsítése. A Wagner-csoporthoz tartozó bloggerek szintén a zsoldos erőket népszerűsítik az orosz védelmi minisztérium és a hagyományos erők bírálatának rovására. A Kreml állami televízió prominens propagandistáinak, Vlagyimir Szolovjovnak és Margarita Szimonyannak viszont csak 1,4 millió, illetve 500 000 követője van a Telegramban, és Telegram-csatornájukon elkezdték megismételni néhány orosz milblogger kritikáját. Az orosz védelmi minisztérium csatornájának még kevesebb követője van a Telegramban, mint Szolovjovnak és Szimonyannak a platform növekedése ellenére – mindössze 480 000.
Putyin továbbra is duplán támogatja a milblogger-riportok függetlenségét, még akkor is, amikor kétszeresére növeli az orosz lakosság háborúra való mozgósítására irányuló erőfeszítéseit. Ez a két jelenség szinte biztosan összefügg. Putyin valószínűleg felismerte, hogy a Kreml és különösen a Védelmi Minisztérium elvesztette azt a bizalmat, amely sok orosz emberben megmaradt az állításai valóságtartalmával kapcsolatban, valamint azt, hogy az általa követelt növekvő áldozatok támogatásának fenntartása érdekében az ilyen hangokra kell támaszkodnia, amelyeket a háborúpárti oroszok hitelesnek találnak. Putyin védekezése a milbloggerek által választott tisztviselőivel szemben megfogalmazott kritikákkal szemben figyelemre méltó. Ez azt sugallja, hogy az orosz lakosság legalább egy jelentős részének támogatását a háborús erőfeszítések, ha nem is a rezsimje túlélésének súlypontjának tekinti, és hogy hajlandó elviselni egy olyan csoport kritikáját, amelyet lojálisnak tart, hogy biztosítsa ezt a súlypontot. Vajon a milbloggerek hűségesek maradnak-e Putyinhoz és a háborús erőfeszítésekhez, ha az orosz hadsereg továbbra is nehézségekkel küzd és kudarcokat szenved? Hogyan fog Putyin reagálni, ha nem így tesznek? Ezek a kérdések fontossá válhatnak, ahogy Putyin növeli a vonakodó lakossággal szemben támasztott követelményeit, hogy ágyútölteléket szolgáltasson egy sikertelen háborúhoz.
A legfontosabb hírek röviden:
-
-
- Az ukrán katonai főhadiszállás (GUR) november 20-án jelentette, hogy az orosz különleges szolgálatok hamis zászlós támadásokat terveznek fehérorosz kritikus infrastrukturális létesítmények ellen, hogy nyomást gyakoroljanak a fehérorosz hadseregre, hogy lépjen be az ukrajnai háborúba. Az ukrán vezérkar hozzátette, hogy ukrán tisztviselők nem észlelték fehérorosz támadócsoportok megalakulását. Az ISW továbbra is úgy értékeli, hogy nem valószínű, hogy a fehérorosz erők betörnek Ukrajnába.
- Orosz és ukrán források november 20-án folyamatos harcokról számoltak be a Szvatove-Kreminna vonal mentén. Orosz források megjegyezték, hogy a romló időjárási viszonyok befolyásolják az ellenségeskedéseket.
- Egy ukrán katonai tisztviselő közölte, hogy az ukrán csapatok a keleti ellentámadás kezdete óta 12 települést szabadítottak fel a Luhanszki területen.
- Az orosz védelmi minisztérium azt állította, hogy csapást mértek egy ukrán csapatkoncentrációra a Luhanszki Területen található Novoszelivszke térségében. Az orosz védelmi minisztérium korábban azt állította, hogy visszaverték a település elleni ukrán támadásokat, és ez az állítás arra utalhat, hogy az ukrán egységek előrenyomultak a településre.
- Az orosz erők folytatták a támadó hadműveleteket Bakhmut, Avdiivka és Nyugat-Donyeck irányában.
- Ukrán tisztviselők arról számoltak be, hogy az orosz hadsereg folytatta egyes erők átcsoportosítását a Dnyeper folyó keleti (bal) partjáról más műveleti irányokba, de továbbra is jelentős katonai jelenlétet tartanak fenn a Herszoni Terület déli részén.
- Ukrán és orosz források arról számoltak be, hogy lövések megrongálták a Zaporizzsjai Atomerőmű (ZNPP) infrastruktúráját. Egy orosz milblogger azt állította, hogy a lövések az erőműtől délre, orosz ellenőrzés alatt álló területről érkeztek, de a legtöbb orosz forrás Ukrajnát vádolta.
- Az orosz megszálló tisztviselők eltakaríthatták Enerhodar megszálló polgármesterét, Alekszandr Volgát. Egyes orosz források azt állították, hogy Volga előléptetést kapott a megszálló közigazgatáson belül.
- Az orosz katonai tisztviselők folytatták a mozgósítási intézkedéseket a folyamatos ellenállásról és a rossz körülményekről szóló jelentések közepette.
-
Ennyi fért ebbe a hétfői összefoglalóba, de maradjanak még a Zónán, mert rövidesen érkezik a második része is.
Békét Ukrajnának, békét Oroszországnak, békét a világnak!