Szele Tamás: Elmélet és gyakorlat

Hétfő van, és mint azt már lassan megszokhattuk, az ISW ilyenkor elméleti napot tart, ami nem baj, ugyanis komoly harci cselekményekről, átfogó támadásokról ugyan érkezett hír – a Bakhmutért vívott csata most lép döntő szakaszába, mint azt majd részletezem is – de nem árt egyet hátralépve megszemlélni a „nagy képet” és elgondolkodni a várható eseményeken.

Lássuk tehát előbb Grace Mappes és Frederick W. Kagan professzor úr tanulmányát az orosz védelmi erősítésekről, aztán következnek a tegnapi nap legfontosabb eseményei, végül pedig bemutatom a mai nap legfontosabb harctéri híreit.

Ez a tanulmány értékeli az orosz erők által a keleti Herszoni Területen kialakított védelmi pozíciókat, és azt, hogy ezek a pozíciók mit sugallnak az orosz várakozásokról a jövőbeli műveletekkel kapcsolatban ezen a területen.

Az orosz hadsereg egyértelműen úgy ítéli meg, hogy az ukrán erők átkelhetnek a Dnyeper folyón, és ellentámadást indíthatnak a keleti Herszoni Területen, ami valószínűleg a Krímről a szárazföldre vezető összes kritikus földi kommunikációs vonalat (GLOC) veszélyeztetné. Az orosz erők 2022. október eleje óta ásnak lövészárkokat és koncentrációs területeket Kelet-Herszonban, nyilvánvalóan a Dnyeper folyó nyugati partjáról és Herszon városából való kivonulásra készülve. 2022. október eleje óta az orosz csapatok vagy mélységi védekezésre, vagy operatív és stratégiai késleltetési műveletek végrehajtására készülnek. Az orosz hadsereg nyilvánvalóan nem számít arra, hogy képes lesz megakadályozni az ukrán csapatok átkelését a folyón, és az oroszok nem is helyezik előtérbe az ilyen átkelés megakadályozására szolgáló védelmi pozíciókat. Az orosz hadsereg olyan feltételeket teremt egy elhúzódó védelemhez a keleti Herszoni Területen, amely lehetővé teheti egy szilárd ukrán bázis létrehozását a Dnyeper folyó keleti partján. Az alábbi értékelés megvizsgálja az orosz védekezési helyzetet, és értékeli a kizárólag ezt a helyzetet valószínűleg irányító műveletek menetére vonatkozó várakozásokat. Ez az értékelés nem törekszik annak megállapítására, hogy az ukrán hadsereg szándékozik-e átkelni a Dnyeper folyón ebben a térségben, vagy képes-e átkelni rajta, és nem ad előrejelzést arra vonatkozóan, hogy megkísérelnek-e ilyen kísérletet tenni vagy sem.

Az orosz hadsereg megerősíti állásait a keleti Herszoni Területen lévő kritikus GLOC-ok mentén egy esetleges jövőbeli ukrán ellentámadás ellen. A műholdképek azt mutatják, hogy az orosz haderő elsődlegesen árkokat ásott és páncélosok elleni védműveket emelt a Dnyeper folyó keleti (bal) partján lévő orosz erőket a délkeleti hátsó területekkel a Herszoni Területen és a Krímben, valamint a Zaporizzsjai Területen lévő Melitopol körüli keleti hátsó területekkel összekötő GLOC-ok mentén. E tábori erődítmények többsége közvetlenül a GLOC-okon található, és elsősorban magukra az utakra merőlegesen tájoltak. Így inkább hasonlítanak kidolgozott úttorlaszokra, mintsem több GLOC-on és mezőn átívelő összefüggő védelmi vonalak részeire. Az orosz egységek jelentősen megerősítettek egy 3 km széles földsávot is, amely a Kinburn-nyársat választja el a szárazföldi Herszoni Területtől, valamint a közvetlenül a sávtól délre és keletre fekvő partokat is.

Az orosz védelmi pozíciók arra utalnak, hogy az orosz katonai vezetés komoly fenyegetésnek tekinti a Dnyeper folyón átívelő ukrán ellentámadás lehetőségét. Az orosz erődítmények sora a Kinburn-nyárson és környékén (amint az a térképen látható) arra utal, hogy az orosz erők nem számítanak arra, hogy fenntartják állásaikat magán a nyárson, ha az ukrán erők ellentámadást indítanak ellene; az orosz haderő inkább arra számít, hogy az ukrán egységek elfoglalják a Kinburn-nyársat, de meg akarják akadályozni, hogy azok a Herszoni Terület fő részére nyomuljanak, és meg akarják védeni a nyársnak a Herszoni Terület szárazföldi részével való összeköttetését közvetlenül körülvevő szárazföldet egy kétéltű támadással szemben. A többszintű védelmi vonalak (ahogy a térképen látható) az orosz erőknek több tartalék pozíciót biztosítanak, ha valamelyik védelmi vonal véletlenül elesik, míg a többi sértetlen marad. A nyárs közelében lévő védelmi vonalak arra utalnak, hogy az orosz erők attól tartanak, hogy az ukrán hadsereg a nyárson vagy annak közelében települhet meg, és ezt a bázist felhasználva nyugatról megindíthat egy hadjáratot a védelmi pozícióik ellen, amelyek egyébként általában az északról érkező ellentámadó műveletek elleni védekezésre irányulnak.

Az orosz védelmi pozíciókat úgy optimalizálták, hogy a GLOC-ok mentén előrenyomulni próbáló ukrán csapatok ellen védekezzenek, ahelyett, hogy az ukrán egységek korábbi gyakorlatához hasonlóan az országon keresztül haladnának. Az orosz hadsereg a legtöbb védelmet több helyen a kritikus GLOC-ok mentén összpontosította, és csak néhányat hozott létre az autópályák közötti nyílt mezőkön. Az ukrán haderő azonban korábban hosszú terepbejárásokat hajtott végre a Harkivi Területen, hogy kihasználja a Balaklija közelében lévő orosz védelmi vonalak áttörésében elért sikereit, ami lehetővé tette számukra, hogy gyorsabban előrenyomuljanak és bekerítsék az orosz erősségeket, mint például Kupjanszk és Izjum, és az orosz csapatokat a Sziverszkij Donyec folyótól a Harkivi Területen az államhatárig a terület nagy részén.

A kelet-herszoni orosz tábori erődítmények többsége mindazonáltal arra van optimalizálva, hogy az utak mentén történő előrenyomulások ellen védekezzen, és nagyon sebezhető lenne a nyílt terepen történő bekerítéssel szemben. Az utakon átívelő erődítmények közül sok nem nyúlik messze túl magukon az utakon, gyakran csak annyira, hogy mindkét oldalról jó tűzteret biztosítsanak magára az útra. A legtöbb ilyen állásnak nyílt szárnyai vannak, amelyek a mezők közepén végződnek. Az oldalszárnyak gyakran nincsenek visszahúzva vagy más módon jól megtervezve az oldalról vagy hátulról érkező támadások elrettentésére vagy kivédésére. Ezen állások közül sokan nincsenek taktikai támogató távolságban egymástól, ami sebezhetővé teszi őket az ukrán taktikai bekerítéssel szemben. A műholdképek azt mutatják, hogy az orosz erők közvetlenül az utak mentén lévő állásaik körül sárkányfogakból álló harckocsi-elhárító szerkezeteket építettek, de ezek a harckocsi-elhárító rendszerek nem terjednek ki eléggé a nyílt mezőkre ahhoz, hogy megakadályozzák az ukrán harckocsik és más lánctalpas járművek bevonulását az orosz vonalakba.

Ezeknek a védelmi állásoknak a taktikai sebezhetőségét egy hasonló műveleti szintű sebezhetőség tükrözi. Az orosz erőket a fedezetlen szárnyaik elleni támadások vagy akár a teljes bekerítés veszélye fenyegetné, ha az ukrán erők képesek lennének átkelni a Dnyeper folyón mind Herszon város-Nova Kakhovka térségben, a legtöbb orosz erődítménytől északra, mind pedig jelentős gépesített hadjáratot indítanának a legtöbb erődítménytől nyugatra lévő Kinburn-nyársról vagy egy annak közelében fekvő támaszpontról.

Az orosz hadsereg valószínűleg inkább késleltetni (lassítani), mintsem megállítani próbál egy ukrán offenzívát a Dnyeper folyó keleti (bal) partján. Az orosz csapatok feltehetően addig késlekednének, amíg további erősítéseket nem tudnak bevetni, hogy megállítsák vagy lelassítsák az ukrán haderő áttörését a másodlagos és harmadlagos védelmi vonalakon, amelyek a Krím és a nyugati Zaporizzsjai Terület (ahogy a térképen látható) felé vezető kritikus GLOC-okat védik. Nem világos, hogy az orosz katonai vezetés operatív vagy stratégiai szintű késleltetési feladatot irányoz-e elő. A műveleti szintű késleltetéshez elég hosszú ideig kellene tartani ahhoz, hogy a már a hadszíntéren lévő erők más területekről Kelet-Herszonba vonulhassanak. A stratégiai szintű késleltetés azt jelentené, hogy elég sokáig kell tartani ahhoz, hogy az újonnan mozgósított egységek megérkezzenek a hadszíntérre. A különbség elsősorban abban rejlik, hogy az orosz hadsereg hogyan látja az idő-tér viszonyokat ezen a területen. Az orosz erőknek valószínűleg hónapokba telne, mire át tudnának törni egy ukrán védelmi rendszeren, ha az ukránok olyan védelmi rendszert építettek volna, mint amilyet a jelentésben leírtak. Ha az orosz erők arra számítanak, hogy az ukrán erőknek hónapokba telik áttörni a védelmüket ebben a térségben, akkor ésszerűen elvárhatják, hogy további mozgósított erők vagy részben kiképzett sorkatonák érkezzenek időben, hogy megállítsák és esetleg visszafordítsák az ukrán ellentámadást.

Az ukrán ellentámadások azonban néha ennél sokkal gyorsabban mozogtak, ha egyszer megindultak. Ha az ukrán csapatok nem hónapok, hanem hetek alatt képesek lennének áttörni több orosz védelmi vonalat a Herszon területen, akkor az orosz hadseregnek a hadszíntér más részeiből kellene megerősítenie a már ott telepített és működő egységeket. Maga a védelmi vonal nem nyújt betekintést az oroszok ezzel kapcsolatos várakozásaiba.


Az orosz hadsereg valószínűleg mozgósított személyzetet telepített az elsődleges védelmi vonalakra, és tapasztalt, hivatásos egységeket vont be a másodlagos és harmadlagos védelmi vonalakra, ami gyorsabb ukrán előrenyomuláshoz vezethet. Amint arról az ISW korábban már beszámolt, az orosz mozgósított személyzet általában rosszul képzett, felszerelt és vezetett, ami jelentősen növeli a mozgósított személyzet veszteségeit és csökkenti a harci kedvüket. Az ilyen jelentések olyan gyakoriak és áthatóak, hogy megosztották az orosz információs teret, és gyors megtorlást és elfojtást váltottak ki. Az orosz fronterődöknek ezekkel a kevésbé hatékony, kevésbé szervezett, rosszul felszerelt és ellátott személyzettel való megtöltése azt eredményezheti, hogy azok gyorsabban omlanak össze vagy vonulnak vissza, mint ahogy azt az orosz katonai vezetés tervezte, ami potenciálisan megzavarhatja az orosz idő-tér kapcsolat elvárásait.

A kiterjedt védelmi állások előkészítésére irányuló orosz erőfeszítés Kelet-Herszonban, bármennyire is jól vagy rosszul hajtották végre, rávilágít arra, hogy ez a terep milyen kritikus jelentőséggel bír a háború jövőbeli lefolyása szempontjából. Az orosz erők által a Herszoni Területen megvédeni kívánt GLOC-ok közé tartozik szinte az összes fennmaradt útvonal, amely a katonai műveletek fenntartásához Dél-Ukrajnában elengedhetetlen, beleértve a két fő autópályát, amely a szárazföldi Dél-Ukrajnát a Krím félszigettel köti össze. E GLOC-ok közül akár csak az egyik elvesztése is valószínűleg megterhelné az orosz logisztikát, amely a keleti Herszoni Területen és a nyugati Zaporizzsjai Területen folytatott műveleteket támogatja, és lehetővé tenné az ukrán hadsereg számára, hogy elég közel nyomuljon a megmaradt autópályához ahhoz, hogy azt elzárja. Amint arról az ISW korábban már beszámolt, az orosz erők arra törekedhetnek, hogy a Krím és Dél-Ukrajna közötti harmadik GLOC-ként használják az Arabat-nyársat, amelyet az ukrán erők a GLOC fenntartásához nélkülözhetetlen két híd egyikének megtámadásával fenyegethetnek. Ha az oroszok nem tudnák megtartani ezeket a GLOC-kat, kénytelenek lennének teljes mértékben a Rosztovból Mariupolon és Melitopolon keresztül vezető GLOC-ra támaszkodni, amelyet egy északról indított ukrán ellentámadás fenyeget. Ha az ukrán erők megerősödnének a keleti Herszoni Területen, további ellentámadással fenyegetnének Melitopol felé nyugatról, amit az orosz erők valószínűleg nehezen tudnának megvédeni.


Az orosz információs tér egyes elemei kezdik elveszíteni a hitüket abban, hogy az orosz hadsereg képes megtartani a kulcsfontosságú területeket Zaporizzsja megye nyugati részén, ami valószínűleg hosszú távú információs feltételeket teremt az oroszok kivonulásához erről a területről. Orosz katonai bloggerek a közelmúltban azt állították, hogy az ukrán haderő a Zaporizzsjai Atomerőmű (ZNPP) visszafoglalására készül Enerhodarban. A Twitteren a közelmúltban zajló orosz nyelvű diskurzus ilyen bejegyzésekre hivatkozva azt állítja, hogy az orosz katonai blogger csatornák (különösen a Wagner-csoporthoz kapcsolódóak), azt a narratívát terjesztik, hogy az orosz erők a ZNPP hamarosan történő elhagyására készülnek. Az ukrán Energoatom atomenergia-ügynökség vezetője november 26-án kijelentette, hogy az orosz erők a ZNPP elhagyására készülhetnek, és hogy ezen előkészületek első jelei a nem részletezett „orosz publikációk” – valószínűleg a közösségi média diskurzusra utalva –, amelyek azt sugallják, hogy Oroszországnak át kellene adnia a ZNPP ellenőrzését a Nemzetközi Atomenergia-ügynökségnek (NAÜ). Bár az ISW nem látott bizonyítékot arra, hogy a Zaporizzsjai Területen olyan közelgő ukrán ellentámadásra kerülne sor, amely fenyegetné az orosz pozíciókat Enerhodarban vagy Melitopolban, ez a diskurzus az orosz katonai bloggerek, megszálló tisztviselők és az állami média állításainak következetes vezérfonalával kombinálva, amelyek szerint az ukrán erők koncentrációja ezen a tengelyen Melitopolt fenyegetné, szintén előkészítheti az információs teret egy esetleges orosz visszavonulásra, függetlenül attól, hogy ezek az állítások valóban ezt szándékoznak-e elérni. A gyakori orosz hivatalos közlemények, miszerint az ukrán erők továbbra is lövik a ZNPP-t, szintén támogathatják ezt a feltételrendszert, szándékosan vagy akaratlanul.

Az ISW nem ad előrejelzést a jövőbeli ukrán műveletekre vonatkozóan, és nem értékeli az ukrán képességeket a fent tárgyalt ellentámadó műveletek végrehajtására. Az orosz hadsereg azonban egyértelműen lehetségesnek és nagyon veszélyesnek tart egy ukrán ellentámadást a Dnyeper folyón és/vagy a Kinburn-nyárson keresztül. Jelentős erőfeszítéseket tett egy ilyen lehetséges ukrán műveletek elleni védelmi rendszer kialakítására, de ez a rendszer számos olyan sebezhetőséget tartalmaz, amelyet az ukránok bizonyítottan ki tudnak használni.


A legfontosabb tegnapi hírek röviden:

      • Az ukrán vezérkar arról számolt be, hogy az orosz tisztviselők újabb, december 10-én kezdődő titkos mozgósítási hullámra készülnek az Oroszországi Föderációban és az oroszok által megszállt ukrajnai területeken.
      • Orosz bloggerek széles körben bírálták az orosz Szövetségi Vámszolgálatot a vámkezelési késedelmek és a kettős felhasználású áruk kizárása miatt, amelyeket az önkéntes mozgalmak küldtek az orosz hadseregnek.
      • Az ukrán vezérkar arról számolt be, hogy az orosz csapatok a Szvatove-Kreminna vonal mentén Kupjanszk körül védelmi műveleteket, Kreminnától nyugatra pedig támadó műveleteket hajtanak végre.
      • Orosz források arról számoltak be, hogy az ukrán csapatok folytatják az ellentámadó hadműveleteket Szvatove és Kreminna felé.
      • Az orosz hadsereg folytatta a támadó hadműveleteket Avdiivka körül. Az ukrán vezérkar nem jelentette, hogy az ukrán egységek november 27-én visszavertek volna bármilyen szárazföldi támadást Bakhmut körül, ami arra utal, hogy az orosz csapatok előrenyomulhattak a térségben.
      • Az orosz erők csapásokat mértek Dnyeper város, Krivij Rih és Zaporizzsja város ellen.
      • Az orosz megszálló tisztviselők folytatták az ukrán gyermekek erőszakos átszállítását a Luhanszki Terület megszállt területeiről Oroszországba azzal az ürüggyel, hogy a gyermekek különleges orvosi ellátást igényelnek.

A mai nap harctéri hírei:

Bakhmut irányában folytatódnak a heves harcok. Az orosz erőknek sikerült elfoglalniuk Ozarjanivkát és Majorskot – először az oroszbarát katonai Telegram-csatornákon jelentek meg információk Ozarjanivkáról, majd egy olyan videót tettek közzé, amelyen egy helikopter gránátokat dobott az orosz katonai állásokra – mutat rá a CIT. A Def Mon és a Deepstate katonai elemzői Ozarjanivkát a térképeken oroszok által megszállt területként jelölték meg.


A Telegraph és a The New York Times is írt a Bakhmut közelében zajló heves harcokról. A kiadványok az I. világháborúhoz és az egyik legnagyobb csatához, a passchendale-i csatához hasonlítják a térségben zajló harcokat, amikor a csatát mocsaras terepen vívták, és a lövészárkokat víz és sár árasztotta el. A Telegraph fotókat is közölt az első világháború alatti nyugati fronton uralkodó állapotokról (balra) és a mostani bakhmut-i csatatérről (jobbra).

Most a lakosok és az ukrán katonák szerint Bakhmutot és környékét soha nem látott intenzitással lövik. A katonák, a helyi lakosok és egy amerikai védelmi tisztviselő szerint Ukrajna az elmúlt napokban erősítéseket küldött Bakhmutba, köztük különleges erőket és kevésbé képzett területvédelmi harcosokat. Az oroszok továbbra is a Wagner-csoport egységeivel özönlenek az ukrán lövészárkok felé, amit a herszoni frontról átcsoportosított orosz gyalogosok újabb adagja támogat.

Nyáron, miután az orosz hadsereg elfoglalta a szomszédos Luhanszki Területet, Bakhmut elfoglalása természetes folytatásának tűnhetett Oroszország keleti hódító hadjáratának – egy lépés két fontosabb város, Szlovjanszk és Kramatorszk felé. De most, elemzők szerint, tekintettel az orosz erők leépülésére és a sorozatos kudarcok utáni lőszerhiányra, ez a cél valószínűtlennek tűnik, különösen az északkeleti hídfőállásuk elvesztése után. Oroszország stratégiája Bakhmutban hasonlít a keleti Szeverodonyeck és Liszicsanszk városok júniusi elfoglalására – jegyzi meg a New York Times. Ott az orosz haderő a tüzérségi fölényre támaszkodott, hogy legyőzze az ukrán erőket és megvethesse a lábát.


Mint Szergej Grabszkij katonai szakértő a The Insidernek kifejtette, az orosz csapatok most délről és északról próbálják megkerülni Bakhmutot, és ukrán taktikával próbálják kiszorítani az ukrán egységeket a városból.

„És az ilyen taktikának van értelme, mert Bakhmut fontos kommunikációs és ellenállási központ, két irány bontakozik ki belőle: Szlavjanszk és Kramatorszk felé, és egy másik Konsztantyinovka felé, ami egy vasútvonal. Komoly feszültség van ott kialakulóban, és feltételezem, hogy további csapatkontingenseket csoportosítottak át oda, és az ellenség, nem számolva a veszteségekkel, megpróbál valamiféle győzelmet elérni az utolsó pillanatban, kilátásba helyezve, hogy így belépnek a hadműveleti térbe.

Ott 8 éve védelmi vonalakat hoztak létre, azaz Bakhmut elfoglalásával azt gondolják, hogy hozzáférnek a műveleti térhez, de ebben nagy kétségeim vannak, mert vannak közbenső pozíciók, ahol magasságkülönbségek vannak és így tovább. Az ukrán csapatok tartják magukat, de a bakhmuti helyzet súlyosbíthatja a helyzetet Avdiivkában – nem közvetlenül ott, de megnehezíti az utánpótlást, és miután elfoglalták Bakhmutot, ott konszolidálódhatnak, és egyes erőket Avdiivka megkerülésére dobhatnak, és Avdiivka kritikus pont, mert onnan csapunk le Donyeckre. Ez dominóhatást okozhat, ha a helyzet súlyosbodik. Nem lesz nagy különbség, de azt hiszem, hogy sikereket kell felmutatni.”





Hosszú idő óta először észleltek orosz hadihajót a Fekete-tengeren, Natalja Gumenjuk, az AFU Dél Operatív Parancsnokságának szóvivője szerint nyolc Kalibr rakétával a fedélzetén. Szerinte ez arra utalhat, hogy az orosz fegyveres erők újabb csapásokra készülnek Ukrajna ellen.

Amint arról korábban a The Insider is beszámolt, a Szevasztopolban lévő orosz hajók október vége óta nem szálltak tengerre. Az aktivitás csökkent, miután az ukrán fegyveres erők október 20-án 6-8 személyzet nélküli felszíni hajóval megtámadták a szevasztopoli kikötőt. A GeoConfirmed szakértői szemtanúk fotóit és videófelvételeit elemezve arra a következtetésre jutottak, hogy az Admiral Grigorovics és az Admiral Makarov fregattokat támadták meg, és megrongálták az Ivan Golubec aknakereső hajót.

Ennyi harctéri hír jutott mára, de maradjanak még a Zónán, mert nemsokára érkezik az összefoglaló második része.

Békét Ukrajnának, békét Oroszországnak, békét a világnak!


Oszd meg másokkal is!