Ez a mai második rész teljes egészében az „idegen ügynökökről”, oroszosan „inoagentekről” és az őket mától érintő változásokról fog szólni. Csak jelezném, hogy bár a fogalom nagyon jellegzetesen orosz, Magyarországon is volt kísérlet a bevezetésére, konkrétan a „Stop Soros” törvény útján, amit ugyan a végén visszavontak, de paraszthajszál híja volt, hogy nálunk is ilyen világ legyen.
És még lehet. Szóval, ha akkor azt a törvényt bevezetik, ez az írás most nem a megszokott leaddel, bevezetővel kezdődne, hanem kötelező módon ezzel a szöveggel (amint a legtöbb orosz ellenzéki sajtótermékben így is van):
„Ezt az üzenetet (anyagot) egy külföldi ügynöki feladatokat ellátó külföldi tömegtájékoztatási eszköz és (vagy) egy külföldi ügynöki feladatokat ellátó orosz jogi személy hozta létre és/vagy terjesztette.”
Oroszul, csak a hangulat kedvéért:
„Данное сообщение (материал) создано и (или) распространено иностранным средством массовой информации, выполняющим функции иностранного агента, и (или) российским юридическим лицом, выполняющим функции иностранного агента.”
Ennek mindenen ott kell fityegnie, ez a Skarlát Betű, az ügynökbélyeg, amit ha egyszer rásütnek az orosz ellenzékire, többé nem szabadul tőle. Vagy csak akkor, amikor már Putyinttól is szabadul: utána viszont nem szégyen vagy baj lesz, hanem dicsőség a viselete.
De először is lássuk, ki fia-borja az „idegen ügynök”? Akárkié, ez egy üres, rágalmazó szólam. Ügynök a Stirlitz meg a James Bond, és nem ügynök a Gluhovszkij vagy a Muratov, főleg, mert az első író, a második meg főszerkesztő. Körülbelül olyan kiüresedett kifejezés az „inoagent” az orosz nyelvben, mint a magyar kormánymédiában a „dollárbaloldal” vagy a „hazaáruló” – bárkire lehet mondani, aki nem szereti a kormányt és emiatt a kormánypártiak meg őt nem szeretik, bizonyítani a legritkább esetben szükséges a rágalmat.
Főleg a mostani változások után. Eddig ugyanis egy annyira azért szükség volt, hogy a megbélyegzett természetes vagy jogi személy legalább valami minimális anyagi támogatást kapjon az Oroszországi Föderáció határain túlról, de legfeljebb átszóltak a Lubjanka térről a budapesti követségre, hogy intézkedjenek, a sajtóattasé feladott a célszemély bankszámlájára mondjuk tíz eurót, és már indulhatott is az eljárás. Mostantól másképp lesz. December elsején új szövetségi törvény lépett hatályba Oroszországban „A külföldi befolyás alatt álló személyek tevékenységének ellenőrzéséről”. A fő újítás az, hogy a külföldi ügynöki státuszt most már bármiért el lehet nyerni. Ehhez még külföldi finanszírozásra sincs szükség.
Ahhoz, hogy valaki ilyen státuszt kapjon, nem kell külföldi finanszírozást kapnia – bármilyen „külföldi befolyás” elegendő. Emellett a külföldi ügynököknek mostantól tilos kiskorúakat tanítaniuk, könyveiket és egyéb műveiket lezárt formában fogják árusítani, és mindenkit – a magánszemélyeket és a médiát egyaránt – egyetlen nyilvántartásba fognak felvenni. A „lezárt forma” fekete műanyag borítófóliát jelent, ami azért gond, mert egyes könyvkiadók csak most jöttek rá, hogy egész Oroszországban nem lehet erre a célra megfelelő fekete fóliát kapni a szankciók miatt. Míg nem lesz fólia, nem lehet a megbélyegzett szerzők műveit árulni, ha negyven évig nem lesz, akkor addig nem lehet majd mondjuk Akunyint kapni könyvesboltban.
Már ez is cifra és annyira orosz, hogy már bulgakovi, de van ám tovább is. Ugyebár, a törvény meg kell határozza a „külföldi befolyás” fogalmát, ha egyszer büntetni (és nyilván tartani) rendeli. Azt mondja tehát:
„A külföldi befolyás egy külföldi forrás által nyújtott támogatás vagy befolyás egy személy felett, beleértve a kényszerítés, meggyőzés vagy más eszközök révén történő támogatást vagy befolyásolást.”
Ez gumiból van a „más eszközök” miatt, ugyanis az szó szerint bármi lehet, ha én például amerikai farmernadrágban járok, az is jelentheti, hogy amerikai befolyás alatt állok. De az is, ha amerikai mogyorót látnak a kezemben, a lehetőségek tárháza szó szerint végtelen, bárkiből lehet inoagent, bármiért. Sőt, minden együttműködés egy külföldi szervezettel, külföldi ügynökkel vagy egy külföldi ügynökkel kapcsolatban álló személlyel is külföldi befolyásnak minősül, még akkor is, ha senki sem kapott érte pénzt. Tehát ha odajön hozzám a Keleti előtt egy turista, és megkérdi tőlem angolul, hogy „melyik út vezet itt Budára?”, akármilyen jól is beszélem az angolt, mégis azt teszem a legjobban, ha eszemet vesztve elmenekülök előle, mert honnan tudhatom, hogy nem ügynök vagy nem áll kapcsolatban ügynökkel? Még egy magyarról sem tudhatom, tehát legjobb senkivel sem szóba állni.
Ne tessék azt mondani, hogy „nem élünk Oroszországban”, mert még élhetünk anélkül, hogy elköltöznénk, meglátogathat még minket a Szent Oroszhon, jártak már itt párszor, sosem jó szándékkal, de ezen felül még visszahozhatja a magyar kormány is azt a „Stop Soros”-törvényt, ami ezt másolta. Szóval úgy tessék az orosz máról olvasni, hogy könnyen lehet belőle magyar holnap.
Menjünk tovább. Az orosz Igazságügyi Minisztérium által vezetett külföldi ügynökök nyilvántartása mellett mostantól lesz egy lista azokról a személyekről is, akik „külföldi ügynökökkel kapcsolatban állnak”. Az ilyen nyilvántartás azonban tartalmazza a külföldi ügynöknek minősült jogi személy alapítóit, valamint tagjait, résztvevőit, vezetőit vagy alkalmazottait, továbbá azokat, akik politikai tevékenységet folytatnak, és ilyen tevékenységért pénzt vagy értékeket kapnak külföldi ügynöktől. Korábban például a Szabadság Rádió munkatársait egyesével vették fel a médiaközvetítők-külföldiek nyilvántartásába, mostantól azonban egy lépésben lehet őket felvenni, akárcsak bármely más szerkesztőséget vagy szervezetet.
Az általános nyilvántartás mostantól tartalmazza a külföldi ügynökök olyan bizalmas adatait is, amilyen nálunk a lakcím, édesanyánk neve, személyi szám, adószám, TB-nyilvántartási szám. Természetesen a jogalkotó ötlete a maga „humanizmusában” is szembeötlő: egy ilyen lépés megakadályozza, hogy az idegen ügynökök között összekeveredjenek az „ügynökök” és a névrokonaik. Az a tény azonban, hogy ez veszélyes lehet magukra a külföldi ügynökökre nézve, akiknek személyes adatai most már nyilvánosak, nem nagyon zavarja a jogalkotót. A törvényhozók mintegy utalnak arra, hogy a külföldi ügynökök nem is emberek. Ők az ellenség.
Ugyanis ez a lista nyilvános. Sőt, mától az, annyira, hogy még én is letöltöttem, nem árt, ha van egy lajstromom arról, kik maradtak tisztességesek Oroszországban. Bár remélem, sokkal többen vannak, mert ezen „csak” 493 bejegyzés szerepel. Miért baj, hogy nyilvános a lista?
Mert az azon szereplő adatok birtokában a rajta szereplők teljesen ki vannak szolgáltatva mindenkinek és bárkinek, első sorban nem is a szolgálatoknak – azoknál már rég a célkeresztben állnak – hanem a bűnözőknek. Két mozdulattal tudják leüríteni a bankszámlájukat, ellopni mindenüket, más névre íratni a házukat, kocsijukat, az ő nevükre íratni bármilyen céget, hamis iratokat gyártani az adataikkal, szóval teljesen tönkreteheti őket egy közepes csibész is.
A kormányrendelet szerint a nem orosz szervezetekkel kapcsolatban álló személyek is kötelesek lesznek megjelölni anyagaikat külföldi ügynökségek anyagaként. Formálisan ez magában foglalja az alapítókat, a tagokat, a résztvevőket, a vezetőket és azokat a személyeket, akik a külföldi jogi személy irányító testületének tagjai. Az ilyen személyek számára csak az „általuk terjesztett vagy készített”, „politikai tevékenységgel” kapcsolatos anyagokat kell megjelölni. A bélyegzőt a „csatlakozott személyek” által a hatóságoknak, oktatási szervezeteknek és „egyéb szerveknek” küldött felhívásokra is rá kell majd nyomni.
Emiatt aztán megváltozik egy rahedli orosz törvény is. Mutatok pár példát, lássuk, mi változik?
A „Bankokról és a banki tevékenységről” szóló szövetségi törvény. Az Igazságügyi Minisztérium mostantól minden nonprofit szervezet – kivéve a bejegyzett vallási, természetes és jogi személyeket – számláiról és működéséről igazolást kaphat, „ha külföldi ügynökökre utaló jelek vannak” – és minden külföldi ügynök számláiról.
A „Gyűlésekről, gyűlésekről, demonstrációkról, felvonulásokról és sztrájkokról” szóló szövetségi törvény. Külföldi ügynököknek tilos nyilvános rendezvényeket szervezniük.
„A választójog alapvető garanciáiról” és „Az Orosz Föderáció elnökének megválasztásáról” szóló szövetségi törvény. Külföldi ügynökök nem lehetnek a választási bizottságok tagjai.
A közbeszerzésről, a szerződéses rendszerről és a közbeszerzésről szóló szövetségi törvények. Külföldi ügynökök nem vehetnek részt pályázatokban, állami szerződésekben és beszerzésekben.
A legfontosabb tilalom az oktatási és pedagógiai tevékenységekre vonatkozik. A külföldi ügynököknek eddig csak kiskorúakat volt tilos tanítani, de az orosz egyetemek már elkezdték elbocsátani az ilyen státuszú tanárok egy részét. Nem ez az egyetlen dolog, amit az új „nép ellenségei” nem tehetnek meg. Munkáikat tilos lesz kiskorúaknak eladni, és a kiskereskedők kötelesek lesznek az ilyen termékeket „18+” felirattal ellátni, és csak a csomagolásukban árusítani (emlékeznek, ugye: a fekete fólia!). A módosítások elfogadása után a könyvtárak útlevelet (ezt használják Oroszországban a személyi helyett) kérhetnek, ha valaki Dmitrij Bikov „külföldi ügynök” regényét vagy Mihail Zygar „külföldi ügynök” cikkeit szeretné elolvasni. Az új törvény értelmében a könyvtárosok kötelesek lesznek ellenőrizni az olvasó életkorát, és a külföldi ügynökök könyveit zárt helyiségben kell tárolniuk, ahogyan az erotikus jeleneteket leíró könyveket is.
Szép lesz, Bikov majd Shakespeare mellé kerül. De van még egy bökkenő, nem is kicsi. Míg a múltban gyakorlatilag lehetetlen volt kikerülni a nyilvántartásból – az egyetlen mód az volt, hogy egy éven belül bizonyítani kellett a külföldi finanszírozás hiányát vagy annak elutasítását –, addig ma már nem világos, hogyan lehet bizonyítani a külföldi befolyás hiányát. Különösen azért, mert a külföldi ügynök nyilvántartásból való törléséről szóló határozatot az igazságügyi miniszter vagy helyettese személyesen hozza meg.
Bezzeg a befolyást nem kell bizonyítani, illetve annyira megkönnyíti a meghatározás ezt, hogy elég a gyanú is, azonnal ügynök lehet bárkiből.
Hát, ilyen világ járja most Moszkóviában és vidékén, és sok magyar ilyen világot szeretne mihozzánk is.
Sajnos úgy látom: semmi akadálya. Csak az a nyavalyás uniós meg NATO-tagságunk, de attól is szabadulna már pártunk és kormányunk, még ha mi magunk ragaszkodunk is hozzá. Ha azok odalesznek, másnap már mi is Oroszország leszünk, előbb csak vazallusként, aztán tagállamként is.
Ismétlem: könnyen lehet az orosz mából magyar holnap, ha hagyjuk.
Ennyi fért a mai második részbe, hagyjunk munkát holnapra is.
Békét Ukrajnának, békét Oroszországnak, békét a világnak!