Irán vezetése úgy tűnik, egészen egyszerűen nem érti, mi történik az országban és azt sem, hogy az események legfőbb felelősei ők maguk. Akár Khamenei, akár Raisi viselkedését nézzük, mintha valamiért biztosak lennének abban, hogy életük végéig ők lesznek a hatalom birtokosai, ami még alakulhat így is, mármint, ha elég hamar véget ér a földi pályájuk.
Jobb volna most már az egérutat keresni, csak hát hova futhatnának? Maximum Moszkvába, de ott sem látnák őket nagyon szívesen, sőt, Groznijban sem, hiszen a csecsenek is szunniták. Pekingnek mostanság megvan a maga baja, ráadásul a kínai muzulmánoknak sincs a legjobb dolguk, erről sokat mesélhetnének az ujgurok: a nagy világon Iránon kívül nincsen számukra hely, rövidesen ott sem lesz, szóval nehezen érthető az önbizalmuk.
De lássuk inkább az elmúlt nap eseményeit. Az iráni válságról szóló híreket az American Enterprise Institute Critical Threats Project (CTP) szerkeszti az Institute for the Study of War (ISW) támogatásával.
A Szisztán és Beludzsisztán tartománybeli Zahedanban a tüntetők december 1-jén szónoki úton védték meg a rezsim ellen a prominens szunnita lelkészt, Moulana Abdol Hamidot, hangsúlyozva ezzel a dilemmát, amellyel a rendszer a tiltakozások leverése során szembesül. A tüntetők összegyűltek és egy nagy plakátot állítottak fel Abdol Hamidról a város egyik terén. A plakáton az állt, hogy Abdol Hamid a tüntetők „vörös vonala”, ami arra utal, hogy nem fogják eltűrni, hogy a rendszer letartóztassa őt vagy elnyomja üzenetét. A tüntetők valószínűleg a rendszer állítólagos belső feljegyzésére reagáltak, amelyet a Black Reward hackercsoport november 30-án tett közzé. A feljegyzés szerint Ali Khamenei legfelsőbb vezető megpróbálta lejáratni Abdol Hamidot a tüntetések ösztönzésében játszott szerepe miatt, és azzal fenyegetőzött, hogy letartóztatja, bár a CTP nem tudja ellenőrizni ezeket az állításokat. Abdol Hamid üzenete a jelek szerint egyre több iránit szólít meg, különösen az iráni szunnita közösségben. Bármilyen, a hatalom által az elhallgattatására tett lépés azzal a kockázattal jár, hogy a tüntetések és a rendszerellenes frusztrációk tovább fokozódnak. A rendszer az Abdol Hamidhoz közel álló személyeket veheti célba, ami kevésbé eszkalációs lépés lehet az elhallgattatására. A mai tüntetők azonban további dilemmát jelentenek a rendszer számára, mivel ha a plakát felállítása után nem lépnek fel Abdol Hamid ellen, az azt a látszatot keltheti, hogy a hatalom megijedt a tüntetők fenyegetéseitől, és így máshol is hasonló dacra és fenyegetésekre ösztönözhet.
A Raisi-kormányzat talán Irán-szerte tisztogatást hajt végre a helyi tisztviselők körében, hogy lojálisabb kádereket állítson szolgálatba. Jalal Mahmoud Zadeh parlamenti képviselő azzal vádolta Ebrahim Raisi elnököt és Ahmad Vahidi belügyminisztert, hogy ilyen tisztogatást hajtanak végre egyes városokban, például a Nyugat-Azerbajdzsán tartománybeli Mahabadban december 1-jén. Raisi hagyományosan a különböző rendszerbeli pozíciókban lévő hatóságokat használja fel a politikai ellenfelek eltakarítására. Mahmoud Zadeh Mahabadot képviseli a parlamentben, és korábban bírálta a biztonsági erők ottani fellépését. Az Iszlám Forradalmi Gárda (IRGC) hagyományos gyalogsági egységeket vetett be a tüntetők erőszakos elfojtására Mahabadban november 19-én, ahogy arról a CTP korábban beszámolt.
A Raisi-kormányzat talán megpróbálja eltávolítani azokat a helyi tisztviselőket, akik ellenezték a rezsim brutális leszámolását. Az IRGC-hez köthető Fars hírügynökség október 19-én arról számolt be, hogy a letartóztatott tüntetők két százaléka kormányalkalmazott.
A legfontosabb hírek röviden:
-
-
- A Szisztán és Beludzsisztán tartománybeli Zahedanban a tüntetők retorikusan megvédték Moulana Abdol Hamid neves szunnita lelkészt a rezsimmel szemben.
- A Raisi-kormány Irán-szerte tisztogatást végezhet a helyi tisztviselők körében, hogy lojálisabb kádereket állítson szolgálatba.
- Négy tartomány négy városában legalább öt tüntetésre került sor.
- A környékbeli ifjúsági csoportok a december 5-7-re tervezett tüntetésekre készülve utasításokat terjesztettek arról, hogyan akadályozzák meg, hogy az állami biztonsági szolgálatok információkat gyűjtsenek a tüntetőkről.
-
Rendszerellenes tüntetések:
December 1-jén négy tartomány négy városában legalább öt tüntetésre került sor. A CTP mérsékelt vagy nagy valószínűséggel úgy értékeli, hogy a következő helyszíneken került sor tiltakozásokra:
Iszfahán város, Iszfahán tartomány
Méret: Közepes
Demográfiai összetétel: Gyászolók
Megjegyzések: Megemlékezés Arshiya Imam Ghloi Zadeh 16 éves fiúról, aki a jelentések szerint öngyilkos lett, miután letartóztatták és szabadon engedték, mert részt vett a rendszerellenes tüntetéseken.
Tabriz, Kelet-Azerbajdzsán tartomány
Méret: Kicsi
Demográfiai összetétel: Al Zahra Kórház orvoshallgatói és professzorai
Zahedan, Szisztán és Beludzsisztán tartomány
Méret: Kicsi
Demográfiai összetétel: Moulana Abdol Hamid szunnita klerikus támogatói
Megjegyzések: A tüntetők egy Abdol Hamidot ábrázoló és az „Abdol Hamid a mi vörös vonalunk” feliratot tartalmazó transzparens mellett álltak.
A CTP alacsony valószínűséggel úgy értékeli, hogy december 1-jén a következő helyszíneken került sor tüntetésekre:
Iszfahán város, Iszfahán tartomány
Méret: Kicsi
Demográfiai adatok: Eszfaháni Műszaki Egyetem hallgatói
Ganaveh, Bushehr tartomány
Méret: Kicsi
Demográfiai összetétel: Munkavállalók
Megjegyzések: Csak egy tüntetésről készült klip kering a közösségi médiában.
Megjegyzés: A CTP a kis tüntetéseket 100 főnél kevesebbnek, a közepes tüntetéseket 100 és 1000 fő közöttinek, a nagy tüntetéseket pedig ezer fő felettinek tekinti.
A december 5-7-re tervezett tüntetésekre készülve a környékbeli ifjúsági csoportok utasításokat terjesztettek arról, hogyan akadályozzák meg, hogy az állambiztonsági szolgálatok információkat gyűjtsenek a tüntetőkről. A Karaj csoport azt tanácsolta a tüntetőknek, hogy tisztítsák meg mobiltelefonjaikat és elektronikus eszközeiket a tüntetésekkel kapcsolatos információktól és az érintett kapcsolatoktól, állítsák mobiltelefonjaikat repülőgépes üzemmódba, és jelszóval védjék Instagram-fiókjaikat. A Mashhad Szomszédság Ifjúsága felszólította „operatív csapatait”, hogy semmisítsék meg a CCTV-kamerákat, hogy megakadályozzák, hogy az állambiztonsági szolgálatok felhasználják azokat a tüntetők azonosítására. 2022 novembere óta a Mashhad Szomszédság Ifjúsága többször adott ki útmutatást és utasításokat ezen operatív csapatoknak, ami arra utal, hogy e csoporton belül is van bizonyos szintű szervezettség.
Ebrahim Raisi elnök a Kurdisztán tartománybeli Sanandajba utazott, és december 1-jén többek között helyi vallási vezetőkkel találkozott. Látogatása arra utal, hogy Raisi és kormánya megállapította, miszerint a sanandaji zavargások eléggé lecsillapodtak ahhoz, hogy biztonságos utazást tegyenek lehetővé. Raisi utazása az első útja Kurdisztán tartományba a szeptember 16-án kezdődött tiltakozások óta.
Lássuk viszont kicsit részletesebben Moulana Abdol Hamid esetét az Iran International nyomán.
Az iráni szunnita Zahedan városában az emberek csütörtökön népes gyűléseket tartottak vallási vezetőjük támogatására, miután egy kiszivárgott hangfelvétel felfedte a rezsim tervét, hogy lejárassák őt.
A hét elején a Black Reward hacktivista csoport célba vette az Iszlám Köztársaság Forradalmi Gárdájához kötődő Fars hírügynökség adatkiszolgálóit, és több olyan dokumentumot tett közzé a médiában, amelyekből kiderül, hogy Ali Khamenei legfőbb vezető megdöbbent a Szisztán-Baludzsisztán tartományban élő, többségében szunnita vallású iráni beludzsok legjelentősebb vallási vezetőjének, Mowlavi Abdolhamidnak a megjegyzései miatt.
A dokumentumokból azonban az is kiderült, hogy Khamenei ahelyett, hogy letartóztatta vagy bántotta volna őt, utasította beosztottjait, hogy szennyezzék be Abdolhamid hírnevét, hogy befolyása csökkenjen az ország mintegy 15 millió, többségében beludzs vagy kurd szunnita lakossága körében.
Abdolhamid népszerűsége nagyrészt annak köszönhető, hogy hajlandó megkérdőjelezni Ali Khamenei legfelsőbb vezető abszolút tekintélyét. Korábban novemberben a szókimondó szunnita imám azt mondta, hogy a nők, etnikai és vallási csoportok az iszlám köztársaság 1979-es megalakulása után diszkriminációval szembesültek. Elég bátor volt ahhoz is, hogy Khameneit okolja a szülővárosában, Zahedanban a tüntetők elleni, véres péntekként ismert támadásért. Erre szeptember 30-án került sor, amikor a biztonsági erők közel 100 embert öltek meg.
A csütörtökön közzétett videók és fotók szerint Zahedan lakói Abdolhamid támogatására tartottak tiltakozó gyűlést, „Sheikh-ul-Islam a mi vörös vonalunk” feliratú transzparenseket tartottak, utalva a szókimondó klerikusra.
A tüntetésekre körülbelül két nappal azután került sor, hogy több beludzsiai város szunnita vallási vezetőinek egy csoportja felszólította az Iszlám Köztársaságot, hogy hagyjon fel a tüntetőkkel szemben alkalmazott elnyomó intézkedésekkel. Hétfőn közzétett közös videonyilatkozatukban Khash, Taftan, Mirjaveh és a szomszédos városok imámjai és vallástudósai elítélték a rezsimnek a kurd többségű városok lakosai elleni megdöbbentő támadásait, a szeptember 30-i, „véres pénteknek” nevezett gyilkosságokat Zahedanban, valamint többek között a Khash lakosai ellen november 4-én végrehajtott brutális fellépést.
Novemberben Abdolhamid nemzetközileg felügyelt népszavazást sürgetett, mondván, hogy a kormány gyilkosságokkal és elnyomással nem tud visszaszorítani egy nemzetet.
A csütörtöki zahedáni tüntetésekre akkor került sor, amikor Ebrahim Raisi elnök ellátogatott a kurdok lakta Sanandaj városába, amely a lakosság és a biztonsági erők közötti heves összecsapások színhelye volt, amióta az iszlám köztársaság fokozta katonai jelenlétét a kurd többségű nyugat-iráni városokban. Az a tény, hogy Iránban mindenki tisztában van azzal, hogy a kormányzat a szunniták közötti megosztottságot akarja szítani, különösen a kiszivárogtatás után, a jelek szerint egyáltalán nem változtatott a rezsim tervein, mivel Raisi megpróbált úgy tenni, mintha népszerű lenne a kurd lakosság körében. Még a város piacán is megjelent, és imát mondott egy szunnita mecsetben, ami normális helyzetben példátlan és nemkívánatos dolog.
Természetesen a helyzet nem normális az Iszlám Köztársaság számára, mivel az egyetemeken országszerte különleges biztonsági erőket alkalmaznak a diáktüntetések leverésére, amelyeket világszerte mintegy 200 egyetem támogat, és napról napra nő a nemzetközi felháborodás a rezsim ellen a népszerű kormányellenes tüntetések leverése miatt. Emellett a kamionosok, valamint számos gyár – különösen az olaj-, gáz-, petrolkémiai és acéliparban dolgozó – dolgozóinak országos sztrájkjai napról napra nagyobb támogatást kapnak, megbénítva az ország ellátási láncát és exportját.
Eközben több alulról szerveződő csoport december 5-re, 6-ra és 7-re tiltakozó megmozdulásokra hívott fel. December 7-én van a Teheráni Egyetemen 1953-ban meggyilkolt több diák halálának évfordulója, és hagyományosan az országos gyűlések napjának számít Iránban.
Nem jó előjelek ezek a rendszer hívei számára, és az az igazság, hogy már ők is rosszat sejtenek. Borúlátó még Hassan Rahimpour Azghadi is, pedig igen nagy úr, de most nincs jó kedve. Az iráni Kulturális Forradalom Legfelsőbb Tanácsának egyik tagjaként elismerte, hogy az Iszlám Köztársaság nem érte el a kívánt vallási ideológiai célokat.
Az ultrakonzervatív Haszan Rahimpour Azghadi csütörtökön azt mondta, hogy a jelenlegi tiltakozások gyökerei az ideológiai és társadalmi vereségekben rejlenek, hozzátéve, hogy „annak ellenére, hogy az összes médium, szervezet, mecset és iskola felett ellenőrzést gyakorlunk, mi, az Iszlám Köztársaság, nem tudtuk elérni az ideológiai célokat”.
A továbbiakban a Mahsa Amini rendőrségi őrizetben bekövetkezett halálát követő, Irán-szerte nemrégiben lezajlott tüntetéseket „halál előtti vészjelzésnek” nevezte.
„Ha elhanyagolod a sebedet, a fájdalom érezhető, és gondoskodnod kell róla” – tette hozzá az iráni tisztviselő, utalva arra, hogy a rendszernek nehéz döntéseket kell hoznia, hogy engedményeket tegyen a tiltakozó népnek.
Amióta a klerikális vezetők elleni tiltakozások elkezdődtek, az Iszlám Köztársaság számos tisztviselője vitatta különböző beszédekben és írásokban a jelenlegi helyzet kiváltó okát.
Rahimpour Azghadi az uralkodó klérus és a klérus által irányított kormány ideológiája egyik vezető támogatójának számít, szemben a hagyományos síita gondolkodással, amely a szeminaristák kormánytól való függetlenségének megőrzését támogatja.
A konzervatív ideológus mélyreható vallási műveltség nélkül összeesküvés-elméleteket próbál teológiai állításokkal vegyíteni, hogy támogassa a hatalmat és annak politikáját, és síita ideológiai igazolással lássa el azt.
Azghadi borúlátó, a vezetés viszont értetlen. Mint ugyancsak az Iran International írja:
„Az iráni rezsim „nem érti” a tiltakozó mozgalmat”
Az iszlám köztársaság legfelsőbb vezetője és követői többször is azt állították nyilvánosan, hogy a rendszerellenes tüntetések véget értek, de négyszemközt mást mondanak.
Ennek ellenére az IRGC-vel kapcsolatban álló Fars hírügynökség adatbázisát megcsapoló hackerek által feltárt dokumentumok arra utalnak, hogy Ali Khamenei titokban közölte belső körével és katonai parancsnokaival: nem látszik a tüntetések vége.
Eközben a Baszidzs milícia főhadiszállásán nemrégiben tartott, a tüntetésekre összpontosító bennfentes megbeszélésről kiszivárgott hangfájl szerint az IRGC egyik vezető parancsnoka elismerte, hogy a tüntetések teljes erővel folytatódnak.
A Khabar Online, egy mérsékelt konzervatív teheráni hírportál szerdai riportjában az iráni országos felkelés folyamatosságát vizsgálta, és feltette a kérdést, hogy az iráni kormány és a parlament (Majles) valóban tisztában van-e az eddig mintegy 75 napja tartó tüntetések természetével. A jelentés arra is igyekezett fényt deríteni, hogy miért az erő alkalmazása a kormányzat megoldása minden problémára.
A lényegre térve a jelentés arra a következtetésre jutott, hogy a folyamatos tiltakozások egyik fő oka valójában az, hogy a kormány és a parlament nem érti a helyzetet. Még a bennfentes elemzők is túlhangsúlyozzák a jelenlegi gazdasági válság szerepét, mint a közfelháborodást szító hajtóerőt. A cikk szerint minden valamirevaló elemzésnek át kell tekintenie az elmúlt 25 év eseményeinek menetét.
Az 1997-ben hatalomra került reformkormány képtelen volt politikai és gazdasági reformokat bevezetni, mert a keményvonalasok minden lehetőséget megakadályoztak, és számos válságot idéztek elő a kormány számára. A 2000-es évek közepén a kormányt átadták a konzervatívoknak, akik teljesen kizárták a politikai reformokat. A keményvonalasok által folytatott nukleáris program miatt az Egyesült Államok és a nemzetközi szankciókat vezetett Irán ellen.
A mérsékelt Haszan Róháni 2013-as győzelme a gazdasági helyzettel kapcsolatos sérelmek megszüntetését célozta azzal, hogy áttörést hozott a nukleáris kérdésben, de a keményvonalasok ugyanolyan akadályozó szerepet játszottak, és az ebből eredő gazdasági válság 2017-2019-ben tüntetéseket szított.
Asef Bayat amerikai szociológus az Etemad újságnak nemrégiben azt mondta: „A jelenlegi tüntetések a „Nő, élet, szabadság” jelszavával egyesítették a közép- és az alsóbb osztályokat, valamint az olyan etnikai csoportokat, mint a kurdok, az azeriek és a beludzsok. Ez új jellegzetességet adott a tiltakozásoknak, miközben a mozgalom középpontjában a nőkkel és méltóságukkal kapcsolatos aggodalmak állnak.” Bayat hozzátette: „Úgy tűnik, az emberek eltökéltek, hogy visszaszerezzék elveszett fiatalságukat, elveszett életüket és elveszett örömeiket, és tisztességes, hétköznapi életet keresnek, amelyet az a kormány tagad meg tőlük, amelynek fogalma sincs a normális életre való törekvésről”.
Bayat nagy jelentőséget tulajdonított annak, hogy az iráni nők megalázva érzik magukat a kormány, annak kötelező hidzsáb-szabálya és erkölcsrendőrsége miatt, ami a tüntetések egyik kiváltó oka.
Egy másik iráni szociológus, Yousef Abazari kiemelte egy új generáció megjelenését, amely nem bírja elviselni a jelenlegi vezetők diktatúráját.
A tudósok szerint a mindenféle korlátozások és az általános rossz gazdálkodás miatt a társadalom maga mögött hagyott minden békés szakaszt, és egy olyan szakaszba lépett, amelyet a harag jellemez, miközben a kormány egyetlen megoldása ennek a haragnak az elfojtása. Ez, mondták, csak elmélyíti és erősíti a duzzogást az emberek és a kormány között.
Társadalmi vita, mint láthatjuk, van bőven, eredménye viszont nincs: mintha csak Európában lennénk, annak is a keleti felén.
Mára ennyi iráni hír jutott, de maradjanak a Zónán, mert rövidesen érkezik az ukrajnai és oroszországi események összefoglalója is.