Iránban most kicsit kevesebb a tüntetés, mint korábban, de legalább tudjuk ennek az okát: már szervezik a három napos országos demonstrációsorozatot december 5-6-7-re, ami már kevésbé lesz spontán, mint az eddigiek, viszont elképzelhető, hogy sokkal hatékonyabb lesz és a résztvevőinek is kevesebb baja esik majd. Mindenesetre ezen a három napon nem lennék a Baszidzs tagja (igaz, máskor sem).
Mindeközben kezd kiderülni, hogy egy hónappal ezelőtt nem véletlenül járt Patrusev Teheránban: persze azt eddig is tudtuk, hogy drónokért, rakétákért ment, de azt nem, hogy mit adnak ezekért, hogyan fizetik ki? Nos, mint kiderült, orosz tanácsadók és tömegoszlató eszközök érkezése várható, és ezeket a „szakembereket” kívánják bevetni a tüntetők ellen. Az más kérdés, hogy kiket lesz képes küldeni a Kreml, amikor minden fegyverforgatásra alkalmas és alkalmatlan polgárát Bakhmutba kergeti, ágyútölteléknek de az élettapasztalat azt mondatja velem, hogy hóhérok és gazemberek mindig akadnak, ha van rájuk igény, ha nincs.
De lássuk inkább az elmúlt nap eseményeit. Az iráni válságról szóló híreket az American Enterprise Institute Critical Threats Project (CTP) szerkeszti az Institute for the Study of War (ISW) támogatásával.
A Mashhadi Szomszédság Ifjúsága további utasításokat adott ki a december 5-7-re tervezett tüntetésekkel kapcsolatban. A mashhadi csoport december 5-én utcai tüntetésekre, december 6-án a kormányépületek felé vonuló és azokat elfoglaló tüntetésekre, december 7-én pedig az egyetemi hallgatókkal szolidaritást vállaló országos tüntetésekre és felvonulásokra szólított fel. Ezek az utasítások részben tükrözik a Teheráni Szomszédság Ifjúsága által kiosztott utasításokat, amelyek hasonlóan napok szerint differenciálták a tervezett tiltakozó tevékenységeket, amint arról a CTP korábban beszámolt.
A mashhadi csoport december 2-án további útmutatást adott arra vonatkozóan, hogy miként lehet csökkenteni a rendszer képességét a tüntetések leverésére. A csoport felszólította a tüntetőket, hogy vegyék célba a motorkerékpárral közlekedő biztonsági erőket, megjegyezve a motorkerékpáros egységek fontosságát a rendszer elleni tiltakozások leverésében. A rendszer legelitebb biztonsági egységei közül néhányan, mint például a Basij Imam Ali zászlóaljak, motorkerékpárokat használnak a tömegek feloszlatására és megfélemlítésére, valamint a forgalmas városi utcákon való gyors áthaladásra. A rendszer néhány ilyen egységet a 2009-es Zöld Mozgalom után hozott létre, kifejezetten azért, hogy javítsa hatékonyságát a tüntetések elfojtásában a sűrűn lakott városi területeken. A mashhadi csoport korábban felszólította „operatív csapatait”, hogy semmisítsék meg a térfigyelő kamerákat, hogy az állambiztonsági szolgálatok ne tudják felhasználni azokat a tüntetők azonosítására december 1-jén.
A Mashhadi Szomszédság Ifjúságának viselkedése azt sugallja, hogy talán koordináltabb és szervezettebb, mint a tiltakozó mozgalom néhány más ifjúsági csoportja. A mashhadi csoport november 2022 novembere óta többször adott ki útmutatást és utasításokat operatív csapatainak, amint arról a CTP korábban beszámolt, amellett, hogy tanácsokat adott a tüntetőknek. A mashhadi csoport volt az első és a második aláírója a november 22-én, illetve 27-én kiadott közös ifjúsági csoport-nyilatkozatnak is, ami arra utal, hogy a csoport szerepet játszhatott az ifjúsági csoportok közötti nyilatkozatok megszervezésében.
A rendszerellenes Iran International december 2-án közzétett egy cikket, amely arra utal, hogy a rendszer nehezen tudja fenntartani a tüntetések leverésének folytatásához szükséges felszerelést és munkaerőt. A cikk arról számolt be, hogy a rendszer tanácsadókat kért és tüntetések elfojtására szolgáló felszereléseket vásárolt Oroszországtól a fellépés támogatására. Magas rangú amerikai tisztviselők már október 26-án figyelmeztettek arra, hogy Oroszország tanácsot adhat a rezsimnek a tüntetések leveréséhez. Az Iran International cikke külön beszámolt arról, hogy egy azonosítatlan magas rangú IRGC-tiszt azt állította, hogy az IRGC megpróbált 1000 nyugdíjas katonát mozgósítani a leszámoláshoz, hogy enyhítse a munkaerőhiányt, de csak 300 nyugdíjas volt hajlandó segíteni. Az Iran International korábban, október 14-én arról számolt be, hogy az IRGC felszólította a nyugdíjasokat, hogy jelentkezzenek a Mohammad Rasoul Ollah parancsnokságon – az IRGC Teherán tartomány biztonságáért felelős egységénél. A CTP nem tudja ellenőrizni az Iran International egyik jelentését sem.
A legfontosabb hírek röviden:
-
-
- A Mashhadi Szomszédság Ifjúsága további utasításokat adott ki a december 5-7-re tervezett tüntetésekre vonatkozóan.
- A Mashhadi Szomszédság Ifjúságának viselkedése arra utal, hogy a tiltakozó mozgalom egyes más ifjúsági csoportjainál koordináltabb és szervezettebb lehet.
- A rendszerellenes Iran International egy olyan cikket tett közzé, amely arra utal, hogy a rendszer erőfeszítéseket tesz annak érdekében, hogy a tüntetések leverésének folytatásához szükséges felszerelést és munkaerőt biztosítsa.
- December 2-án hat tartomány hét városában legalább hét tüntetésre került sor.
- Ismeretlenek megtámadták Mohammad Mehdi Baradaran általános ipari, bányászati és kereskedelmi miniszterhelyettest hazafelé menet.
- A prominens szunnita klerikus, Moulana Abdol Hamid elítélte a rezsim tiltakozásokat elfojtó intézkedéseit a Szisztán és Beludzsisztán tartománybeli Zahedanban tartott pénteki imaóráján.
- Mohammad Javad Montazeri főügyész kijelentette, hogy a parlament és a Legfelsőbb Kulturális Forradalmi Tanács december 17-ig véleményt fog nyilvánítani a kötelező hidzsábról szóló törvényről.
-
Rendszerellenes tüntetések:
December 2-án hat tartomány hét városában legalább hét tüntetésre került sor. A CTP mérsékelt vagy nagy valószínűséggel úgy értékeli, hogy a következő helyszíneken történtek tüntetések:
Bandar-e Anzali, Gilan tartomány
Méret: Közepes
Demográfiai összetétel: Gyászolók
Megjegyzések: Mehran Samak temetése
Ghorveh, Kurdisztán tartomány
Méret: Kicsi
Izeh, Khuzestan tartomány
Méret: Kicsi és közepes
Demográfiai összetétel: Gyászolók
Megjegyzések: Hamed Selahshour temetése, akit a biztonsági erők állítólag halálra kínoztak, mert részt vett a rendszerellenes tüntetéseken.
Arak, Markazi tartomány
Méret: Kicsi vagy közepes
Demográfiai összetétel: Gyászolók
Megjegyzések: 40 napos megemlékezés Sina Malayaeri emlékére.
A rendszer reakciója: A biztonsági erők verbálisan fenyegették a gyászolókat
Zahedan, Szisztán és Beludzsisztán tartomány
Méret: Közepes
Tiltakozó tevékenység: Felgyújtott nyakkendők az úton
A rendszer reakciója: A biztonsági erők éles lőszert és könnygázt vetettek be.
Megjegyzések: A tüntetések Abdol Hamid pénteki imaprédikációját követték.
Teherán város, Teherán tartomány
Méret: Meghatározatlan
Tiltakozó tevékenység: Tűzgyújtás az utcán
A CTP alacsony megbízhatósággal értékeli úgy, hogy a következő helyszíneken tiltakozásokra került sor:
Iranshahr, Szisztán és Beludzsisztán tartomány
Méret: Kicsi
Megjegyzés: A CTP a kis tüntetéseket 100 főnél kevesebbnek, a közepes tüntetéseket 100 és 1000 fő közöttinek, a nagy tüntetéseket pedig ezer fő felettinek tekinti.
Az iráni média szerint december 1-jén ismeretlenek megtámadták Mohammad Mehdi Baradaran általános ipari, bányászati és kereskedelmi miniszterhelyettest hazafelé tartva. Nem világos, hogy Baradaran hol él, bár beosztására való tekintettel feltehetően Teheránban van az otthona. Baradaran a támadás után kritikus állapotban került kórházba.
A Shirazi Szomszédság Ifjúsága december 2-án felszólította a tüntetőket, hogy küldjenek képeket és videókat a december 5-7-re tervezett tüntetések alatt nyitva tartó üzletekről. A shirazi csoport kifejezte szándékát, hogy ezeket a képeket és videókat felhasználva bojkottot szervezzenek az említett üzletek ellen.
Moulana Abdol Hamid prominens szunnita klerikus december 2-án a Szisztán és Beludzsisztán tartománybeli Zahedanban tartott pénteki imaóráján elítélte a rezsim tiltakozások elfojtására adott válaszlépéseit. Abdol Hamid bírálta az iráni tisztviselőket, amiért több tüntető ellen halálos ítéletet hoztak. Abdol Hamid emellett reagált a Black Reward hacktivista csoport által kiszivárogtatott dokumentumokra, amelyek állítólag a rezsim Abdol Hamid aláásására irányuló erőfeszítéseiről szóltak, és kijelentette: „Ha önök képesek kormányozni és hatalomra jutni, az Isten akaratából van. Ha az emberek tisztelnek és szeretnek bennünket, az Isten akaratából van. Isten adja és veszi el a becsületet. A becsületet senki más nem veheti el, csak Isten”. Abdol Hamid a vallási egység fontosságát hangsúlyozta, ezzel talán arra törekedve, hogy a Szisztán és Beludzsisztán tartományon kívüli marginalizált csoportokat is megszólítsa. Abdol Hamid üzenete a jelek szerint egyre több iráni – különösen az iráni szunnita közösségben – körében talál visszhangra – ahogy arról a CTP korábban beszámolt.
Mohammad Dzsavad Montazeri főügyész december 1-jén kijelentette, hogy a parlament és a Legfelsőbb Kulturális Forradalmi Tanács december 16-ig véleményt fog nyilvánítani a kötelező hidzsábtörvényről.
Az ellenállás tengelye és a regionális fejlemények:
A washingtoni Közel-Kelet-politikai Intézet elemzést tett közzé arról, hogy az Irán által támogatott frakciók szerint hogyan tudják ellenőrizni a Mohammad Shia al Sudani miniszterelnök vezette iraki központi kormányban hozott fontosabb döntéseket. Qais Khazali – az iráni proxy Asaib Ahl al Haq vezetője – az elemzés szerint kijelentette, hogy Sudaninak a Shia Coordination Frameworkre kell hivatkoznia „stratégiai döntésekben, legyenek azok politikai, gazdasági vagy biztonsági jellegűek”. A síita koordinációs keret az Irán által támogatott iraki politikai frakciók ernyőszervezete.
Nos, akkor lássuk az Iran International írása alapján, hogyan is néz ki az az orosz segítség?
„Az Iszlám Köztársaság segítséget kért Oroszországtól a népfelkelés leveréséhez, mégpedig lázadás elleni felszerelés és kiképzés biztosításával – értesült az Iran International. Az iráni rezsim azért kérte Moszkvát, hogy küldjön tanácsadókat, mert hosszú távú konfrontációra készül a tüntetőkkel, és aggódik a korlátozott erőforrásai miatt, mind az állomány, mind a felszerelés terén.”
Ez békeidőben azt jelentené, hogy kérnek pár ezred kozákot (ők a putyini Oroszországba rendfenntartó feladatokat látnak el, pont, mint a cár atyuska idejében) kancsukával, csak most háborús idők járnak, minden kozák valahol Donyeck és Bakhmut környékén verekszik, illetve, mivel nem fegyvertelen civilekkel állnak szemben, inkább verik őket, de nagyon. Szóval kozákokról nem lehet szó, egyáltalán, semmilyen állomány kölcsönzéséről sem (érdekes lenne, ahogy Teherán kellős közepén fanatikusan pravoszláv kozákok verik a helyi síita népességet, és közben azt ordítják, hogy „Gribojedovért!” – Gribojedov, a tehetséges író és kevésbé tehetséges cári diplomata ugyanis Teheránban hunyt el, 1829-ben, lefejezés útján, mikor a perzsa háremekben raboskodó grúz hölgyeket kívánta kiszabadítani).
Mindenesetre a hackerek által nemrégiben megszerzett és az Iran Internationallel megosztott titkos aktákból az is kiderül, hogy Teherán a saját belső helyzetének felméréséhez Moszkvától származó információkra támaszkodik. A dokumentumokban utalások vannak arra, hogy Oroszország lehallgatja a nyugati kommunikációt, hogy Teheránnak értékelést adjon a tiltakozó mozgalom természetéről és erejéről.
A Moszkva segítségét kérő Teheránról szóló új információk megerősítették a Fehér Ház október végi megjegyzéseit, miszerint Oroszország tanácsot adhat Teheránnak a folyamatban lévő tüntetések elfojtásának optimális módszereiről.
Karine Jean-Pierre, a Fehér Ház sajtótitkára a Fehér Házban John Kirbyvel, a Nemzetbiztonsági Tanács stratégiai kommunikációért felelős koordinátorával tartott közös sajtótájékoztatón azt mondta, hogy Moszkva segíthet az iszlám köztársaságnak, saját tapasztalataira támaszkodva a tüntetések elfojtásában.
„A bizonyítékok, hogy Irán segít Oroszországnak tombolni az Ukrajna elleni háborúban, egyértelműek és nyilvánosak. Irán és Oroszország annál közelebb kerül egymáshoz, minél jobban elszigetelődik” – mondta Jean-Pierre. „A mi üzenetünk Iránnak nagyon-nagyon világos: hagyja abba a népe gyilkolását, és ne küldjön fegyvereket Oroszországnak, hogy az ukránokat öljön.”
Kirby elmondta, hogy a Fehér Ház biztos abban, hogy Oroszország segített a tüntetők leverésében, hozzátéve, hogy ez nem vád, hanem tény. „Tudjuk, hogy fontolóra vehetnek valamiféle támogatást Iránnak a tüntetők elleni fellépéshez. És sajnos Oroszországnak van tapasztalata ebben” – mondta.
Kirby ezt „csak egy újabb példának nevezte arra, hogy Oroszország és Irán most együtt dolgozik azon, hogy megsértsék az – nemcsak az iráni emberek emberi és polgári jogait, hanem természetesen további veszélybe sodorják az ukránok életét”.
A Mahsa Amini agyonverése által kirobbantott kormányellenes tüntetések elleni brutális iráni fellépés kiváltotta, növekvő felháborodást, amely mintegy 470 másik gyilkossághoz vezetett, most tovább fokozta az iszlám köztársaság Oroszország felé való hajlása és az ukrajnai inváziójának fegyveres támogatása.
Ez máris politikai változást okozott Washingtonban, mivel a Biden-kormányzat kijelentette, hogy a 2015-ös közös átfogó cselekvési terv (JCPOA) felélesztése jelenleg nem prioritás, és az USA az iráni tüntetésekre összpontosít. Robert Malley, az Egyesült Államok iráni különmegbízottja a hét elején azt mondta, hogy Joe Biden elnök kész a katonai opcióra, hogy megakadályozza Irán számára az atomfegyver megszerzését abban az esetben, ha a szankciók és a diplomácia kudarcot vallana.
A hét elején a Black Reward nevű hacktivista csoport által megszerzett hangfájlból kiderült, hogy az iráni tisztviselők aggódnak az elhasználódott biztonsági csapatok, a média kudarcai és a munkabeszüntetések miatt.
A Black Reward az elmúlt napokban hozzáférést talált a Fars hírügynökség adatkiszolgálóihoz, amely az Iran International rendelkezésére bocsátotta a Forradalmi Gárda egyik tábornoka és az IRGC-hez kötődő médiavezetők, illetve az IRGC-hez tartozó szervezetek képviselőinek egy csoportja közötti megbeszélés hangfelvételét.
A tüntetések kezdete óta mintegy 18 000 embert tartóztattak le, és a tüntetőkre már néhány halálos ítéletet is kiszabtak, bár egyiket sem hajtották végre. A norvégiai székhelyű HRANA december 2-i jelentése szerint szeptember 17. óta 469 tüntető és a biztonsági erők 61 tagja halt meg a tiltakozásokban.
A Forradalmi Gárdával más baj is van. Ugyanezekből a hackelés útján kilopott dokumentumokból úgy tudni, ők maguk szervezték az ISIS-szel karöltve az október 26-i, shirazi terrortámadást egy mecset ellen.
A dokumentumok az IRGC médiaszervezete, a Fars hírügynökség által készített több, „szigorúan titkos” jelzéssel ellátott jelentésből arra utalnak, hogy a szerző szerint Irán több hírszerző szervezetének legalábbis egy része tudott a közelgő terrortámadásról, de nem tettek semmit annak megakadályozására.
Az egyik jelentés szerint egy szíriai csoport által szolgáltatott információ szerint az iráni hírszerzés letartóztatott három tálib tagot, akik síita szentélyek elleni terrorista akciókat terveztek.
A letartóztatás időpontját nem említi a jelentés, amely az október 26-i, a shirazi Shahcheragh szentély elleni támadás után íródott.
Órákkal a támadás után a Reuters idézte az ISIS egyik távirati csatornájának nyilatkozatát, amely szerint a csoport vállalta a felelősséget. Az ISIS a vele kapcsolatban álló Amaq hírügynökségen keresztül is közleményt adott ki, és azt mondta, hogy egyik tagja síita „hitetlenek” csoportjait támadta meg a szentélyen belül.
Sok iráni azonban nagyon szkeptikusan fogadta a hivatalos beszámolót. Azzal gyanúsítják a kormányt, hogy cinkosságot vállalt az ISIS-szel a támadásban, hogy saját narratívát és mártírokat kreáljon, és elterelje a figyelmet a heves kormányellenes tüntetésekről.
A gyanú részben annak köszönhető, hogy a lövöldözés egybeesett Mahsa Amini 40. napi megemlékezésével, amelyre az ellenzék nagy, széles körű tüntetéseket tervezett. Sokan azt is mondták, hogy ez ürügy lehet arra, hogy a tüntetőket hibáztassák a bizonytalanság okozásáért, és igazolják mozgalmuk keményebb elfojtását.
A szerző szerint a shirazi lövöldözés mögött álló terrorista csoport néhány tagját „néhány héttel korábban” letartóztatták 18 kilogramm robbanóanyag birtoklása miatt, és elmesélte, hogy „egyes politikai körökben” pletykák keringenek arról, hogy Salami úgy döntött, elbocsátja az IRGC shirazi parancsnokát.
Hozzátette, más betűtípussal, hogy a döntést vélhetően azért hozták meg, „mert az IRGC-nek előzetes tudomása volt a Shahcheragh elleni támadásról”. A november 11-én létrehozott dokumentum metaadatai azt jelzik, hogy ezt a mondatot maga a szerző tette hozzá, és nem valaki más utólagos kiegészítése volt.
Az egyik ilyen titkos dokumentum szerzője azt írta, hogy a lövöldözőt, aki tádzsikisztáni állampolgár, az IRGC biztonsági ügynöke vette őrizetbe, aki „véletlenül éppen ott tartózkodott az imán”. Az ügynök a lövéseket hallva elővette a fegyverét a biztonsági kapunál lévő szekrényekből, és a lövöldözőre támadt – írta, hozzátéve, hogy a merénylő kétszer járt Afganisztánban, és letette az ISIS-nek szóló hűségesküt. Azt is írta, hogy még a lövöldözés után a szentélyhez érkező rendőrcsapat is csak egy másik akció miatt tartózkodott a területen.
Ugyanezen dokumentum szerint a lövöldözőt egy Teheránban élő afgán állampolgár segítette, aki a lövöldözés alatt távol maradt a szentélytől, és azt állítja, hogy Teheránban letartóztatták, hozzátéve, hogy a művelet parancsnokát, egy azerbajdzsáni állampolgárt, aki legálisan, vízummal lépett be Iránba, szintén letartóztatták, amikor Teheránba tartott.
Egy másik, szintén Salami figyelmébe készített dokumentum szerint azt állítják, hogy a hírszerzési minisztérium azonosította a csoport afgán tagját, akit „az incidens napján” Teheránban tartóztattak le, de nem jelentették be a hírt, „hogy további információkat gyűjtsenek a csoportról”.
Így a végére egy kellemesebb hírt hagytam: az iráni kultúra kezdi lerázni magáról a klerikális igát. Hatvan iráni író és költő bejelentette, hogy műveit az iszlám köztársaság cenzúrájával szembeszállva fogja kiadni mindaddig, amíg a cenzúra Iránban meg nem szűnik.
A „Mi, az irodalmárok” címet viselő közleményt egy kanadai iráni író, Fereshteh Molavi tette közzé, de azt iráni és diaszpórában élő írók is aláírták.
Az iráni klerikális kormányzat előírja, hogy minden könyvet, filmet és zenét a cenzorok elé kell terjeszteni, mielőtt kiadják vagy bemutatják. A másként gondolkodó művészek műveit általában elutasítják, másokat pedig úgy módosítanak, hogy megfeleljenek a tekintélyelvű rezsim vallási és politikai korlátainak. Néhány könyv évek óta várakozik az engedélyre.
Az aláírók azt mondják: „A demokratikus szabadságjogokat, különösen a gondolat- és véleménynyilvánítás szabadságát, valamint az írás szabadságát polgári és állampolgári jogainknak tekintjük”.
Az írók azt is elmondták, hogy vállalják, hogy kiveszik a részüket a kötelességből „a holnap Iránjának felépítésében”.
Több mint háromszáz iráni fordító novemberben csatlakozott más szakmai csoportokhoz, amelyek támogatásukat fejezték ki az iszlám köztársaság ellen zajló tiltakozó mozgalom mellett.
Bejelentették, hogy kiállnak mindenfajta megkülönböztetés és tiltás ellen, amelyek az iráni életet „a kényszermunkatáborokban való puszta túléléshez” teszik hasonlóvá.
Elítélték a civilek és gyermekek meggyilkolását is, és kijelentették, hogy másokhoz hasonlóan Iránban és külföldön is a „Nő, élet, szabadság” mozgalom mellett állnak.
Ennyi iráni hír jutott mára, de maradjanak még a Zónán, mert nemsokára érkezik az ukrajnai és oroszországi események összefoglalója.