Azzal kell kezdenem, hogy elnézést kérek: mivel tegnap karácsony volt, ma sem az iráni, sem az ukrajnai eseményekről nem áll módomban a megszokott részletességgel beszámolni, ugyanis elsődleges hírforrásom, az ISW (Iránnal kapcsolatban pedig az ő égiszük alatt működő CTP) karácsonyi szünnapot tartott.
Emiatt nincsenek pontos, részletes és ellenőrzött hírek a tegnap történtekről egyik térségből sem, pontatlan és megbízhatatlan, ellenőrizetlen információkkal meg jobb nem foglalkozni. Szerencsére ez Irán esetében csak annyit jelent, hogy nem tudjuk, hol voltak tiltakozó megmozdulások és mi történt rajtuk – elég baj az – az ukrajnai harci cselekményekkel kapcsolatban már rosszabb a helyzet, ott egzakt információkra lenne szükség. Mindenesetre nem maradunk iráni hírek nélkül: egyrészt rendelkezésemre áll a CTP egyik két nappal ezelőtti tanulmánya, mely áttekinti a mozgalom működésének eddigi tanulságait, másrészt az Iran International hírei alapján mégis sikerül valami képet alkotni arról, mi folyik most Perzsiában.
Röviden: vér folyik ott. Sok vér.
Az Iránban jelenleg is zajló rendszerellenes tüntetések december 16-án léptek negyedik hónapjukba. Az országos tüntetések és sztrájkok továbbra is megrázzák az iráni rendszert, és az 1980-as évekbeli iráni-iraki háború óta az egyik legnagyobb egzisztenciális fenyegetést jelentik számára. A népfelkelés folytatódása különösen lenyűgöző, tekintve, hogy az iráni rendszer milyen hatalmas erőfeszítéseket tett a mozgalom brutális elfojtására. Ellenálló képessége az iráni tüntetők óriási bátorságáról, bátorságáról és elszántságáról tanúskodik. A CTP 2022 szeptembere óta napi frissítéseket készített ezekről a tüntetésekről és azok alakulásáról.
A legfontosabb tanulságok:
-
-
- A mozgalom során a tiltakozási aktivitás többször is jelentősen megugrott az előre tervezett időpontok körül, amit a tiltakozási aktivitás relatív visszaesése követett.
- A tiltakozási aktivitás jelentősen csökkent november közepe és december vége között a rezsim kemény fellépését követően, de a rezsim brutalitása és a nyomásgyakorlás ellenére sem szűnt meg.
- Teherán, Iszfahán, Kurdisztán és Nyugat-Azerbajdzsán tartományok adják a megfigyelt tiltakozási aktivitás közel 40 százalékát.
- A tiltakozási aktivitás a hét napjai és a tartományok szerint is jelentősen eltér.
-
A mozgalomban a tiltakozás szervezői által meghatározott időpontokban többször is jelentős tüntetési hullámokat tapasztaltak, amelyeket viszonylagos nyugalom követett (címképünkön). A tiltakozások koordinátorai és szervezetei lenyűgöző képességet mutattak arra, hogy a mozgalom során előre tervezett időpontokban tüntetéseket és sztrájkokat szervezzenek. Október 26-án – a Mahsa Amini halálát követő 40. napon – irániak ezrei vonultak az utcára, hogy megemlékezzenek róla számos tiltakozásszervező felhívását követően. A tiltakozások azonban a relatív szünetekben is folytatódtak. A CTP szeptember 16. óta nem jegyzett fel egyetlen olyan napot sem, amikor ne lett volna tüntetés.
A tiltakozási aktivitás november közepe óta fokozatosan csökkent. A tiltakozások koordinátorai és szervezetei azóta többször is országos tüntetéseket terveztek, de nem sikerült elérni a korábbi részvételi arányt. A csökkenő részvételhez valószínűleg több tényező is hozzájárult. Az iráni rendszer november közepe óta jelentősen fokozta a tiltakozások visszaszorítását. A rendszer november 13-án hozta meg az első halálos ítéletet, és november 19-től kezdődően bevetette az IRGC szárazföldi erőit Kurdisztán és Nyugat-Azerbajdzsán tartományokban. Ezek az IRGC-egységek valószínűleg rendkívüli mértékű erőszakot alkalmaztak a tüntetések leverésére. Ezek az eszkalációk – a hidegebb időjárással, a kivégzésekkel, a tömeges letartóztatásokkal és a tüntetések koordinátorainak esetleges szervezetlenségével együtt – nagy valószínűséggel hozzájárultak az elmúlt hónap csökkenő részvételi arányához.
Ez a csökkent tüntetési aktivitás azonban nem jelenti a rendszerellenes mozgalom végét. A rendszer a megfélemlítés, az erőszak és a cenzúra kiterjesztése révén csökkenthette a tiltakozási aktivitást. A rendszer azonban nehezen fogja tudni a végtelenségig fenntartani az elnyomásnak ezt a szintjét, különösen, ha figyelembe vesszük, hogy ez az elnyomás milyen mértékben terhelte meg az állami biztonsági apparátust. A tüntetések koordinátorai és szervezetei ezzel szemben azt kutatják, hogyan lehet fenntartani a rendszeres politikai ellenállást, és már hónapok óta kialakították az ehhez szükséges hálózatokat és infrastruktúrát. A megfigyelt tüntetések így az elkövetkező hetekben és hónapokban kevésbé használható indikátorrá válhatnak a rendszerellenes mozgalom megértéséhez.
A tüntetések jelentős része négy tartomány városaiban zajlott: Teherán, Iszfahán, Kurdisztán és Nyugat-Azerbajdzsán. Ezekben a tartományokban zajlott az összes tüntetések majdnem 40 százaléka.
Ehhez a jelenséghez valószínűleg legalább két tényező járul hozzá. Teherán és Iszfahán Irán legnépesebb tartományai közé tartozik, így ott nagyobb számú tiltakozó élhet. Másrészt ez a tiltakozó mozgalom különösen nagy visszhangot keltett az iráni kurd közösségek körében Kurdisztán és Nyugat-Azerbajdzsán tartományokban. Mahsa Amini maga is kurd volt, a Kurdisztán tartománybeli Saghezben született.
A fennmaradó tartományok nagyjából két másik részre oszthatók. A középső csoportba tartoznak más nagyobb lakossági központok, mint például Khoraszan Razavi tartomány, valamint a határ menti régiók, ahol a rendszerellenes érzelmek erősek, és ahol a marginalizált etnikai népesség koncentrálódik.
A tüntető városok aktivitása jelentősen eltér a hét napjain és tartományonként. Az egész országban általában szerdán, csütörtökön és szombaton a legnagyobb a tüntetési kedv. Hétfőn és pénteken általában a legalacsonyabb. Vannak azonban földrajzi kivételek. Szisztán és Beludzsisztán tartományban például pénteken több a tüntetés, mint a hét bármely más napján. A prominens szunnita pap, Moulana Abdol Hamid az elmúlt hónapokban egyre élesebben bírálta a rendszert, és a tartomány fővárosában, Zahedanban tartott pénteki prédikációit arra használja, hogy az egész tartományban tüntetésekre buzdítson.
A CTP továbbra is frissíteni fogja értékeléseinket és adatvizualizációinkat, ahogy az iráni rendszerellenes mozgalom tovább fejlődik.
A napi hírek közül ki kell emelnünk, hogy Irán pénzügyi válsága már annyira letagadhatatlan, hogy a keményvonalas törvényhozás próbál elhatárolódni a keményvonalas kormánytól. Mint az Iran International írja:
„A törvényhozók elhárítják a felelősséget, és a kormányt okolják Irán zuhanó valutájáért.”
A folyamatos kormányellenes tüntetések közepette az Iszlám Köztársaság pénzneme, a rial szabadesésben van, és olyannyira veszít az értékéből, hogy a rendszer bennfentes képviselői elkezdték hárítani a felelősséget magukról.
Az iráni valuta vasárnap új történelmi mélypontra esett, áttörve a 410 000 rialos határt az amerikai dollárral szemben, ami arra késztette a parlament egyes tagjait, hogy Ebrahim Riaisi elnöki kormányát okolják a gazdasági csapásért.
A parlament vasárnapi ülése zárt ajtók mögött zajlott, amikor a törvényhozók, különösen a gazdasági bizottság tagjai tájékoztatták a parlamentet a rial zuhanásáról, valamint a magas inflációs rátáról. Az iráni központi bank (CBI) vezetője, Ali Szalehabadi és Ehszán Khandouzi gazdasági és pénzügyi miniszter magyarázatai is elhangzottak, mielőtt az újságírók beléphettek volna.
Mehdi Toghiani, a gazdasági bizottság szóvivője elmondta, hogy a rial példátlan zuhanásának egyik fő oka a kormány ragaszkodása a hatástalan politikához, különösen a „kötelező árfolyam meghatározásához” és a „pénzmennyiség növeléséhez”.
A keményvonalasokkal telezsúfolt parlament ritkán bírálja a hozzá hasonlóan gondolkodó kormányt, de mivel a válság a kormányellenes tüntetések közepette felzaklatta a közvéleményt, a törvényhozók megpróbálták elterelni a felelősséget a parlamentről. Közgazdászok már régóta figyelmeztetnek a közelgő összeomlásra, mivel a rendszernek nem sikerült megoldania a nukleáris vitát az Egyesült Államokkal, amely bénító szankciókat alkalmaz Iránnal szemben.
Egy másik törvényhozó, Rouhollah Izadkhah kifogásolta a rial 50 százalékos leértékelését a jelenlegi kormányzat idején, megjegyezve, hogy a devizák iránti nagy kereslet nem vezethet az alapvető fontosságú termékek árának emelkedéséhez.
„A háború sújtotta Szíria nemzeti valutája nyolcszor jobban áll, mint Iráné, mert a nem hivatalos (szabad) piacon gazdálkodott” – érvelt.
„A devizapiac nagyon zavaros és kaotikus, nincs világos kilátás a horizonton, és nem világos, hogy mikor áll helyre az árfolyam” – mondta egy másik képviselő, Kamal Hosseinpour.
„Miféle fenntartható gazdaságról beszél a miniszter?” – viccelődött, kritizálva a minisztérium devizapiaci intézkedéseit – vagy annak hiányát. „Nem lehet az ellenséget hibáztatni az ország minden problémájáért. Mi a terve a kormány gazdasági csapatának?” – mondta, és sürgette Ebrahim Raisi elnököt, hogy avatkozzon be és vezessen be intézkedéseket az árak ellenőrzésére.
Iránt szeptember közepe óta országos kormányellenes tüntetések rázzák meg, miután egy 22 éves nőt, Mahsa Aminit meggyilkoltak a rendőrség őrizetében. Azért tartóztatták le, mert megszegte az ország kötelező hidzsábszabályait. Azóta azonban a tüntetések a kormányzó rendszer ellen irányulnak, és sok iráni világi és demokratikus kormányformát követel.
Az iszlám köztársaság ellenzői arra is felszólították az embereket, hogy vonják ki betéteiket az állami bankokból, hogy további nyomást gyakoroljanak a kormányra, amely az elmúlt években egyre több pénzt nyomtatott. A forgalomban lévő pénzmennyiség szeptember óta példátlan ütemben nőtt.
Azért, mint tegnap is írtam, a gazdasági válsághoz nem kevés köze van a külkereskedelmi tévedések tömegének, melyek a Khamenei-rendszer diplomáciai irányvonalának „köszönhetőek”.
Az iszlám köztársaság az elmúlt 40 év legsúlyosabb belső válsága közepette mostanában naponta szembesül külpolitikájának kritikájával, még a kormány által ellenőrzött médiában is.
Több szakértő és politikus megkérdőjelezi a Kína és Oroszország javára folytatott egyoldalú külpolitikát, és a kiegyensúlyozottságot, valamint a Nyugattal folytatott, felfüggesztett nukleáris tárgyalások újrakezdését sürgetik. Kemény kritikát fogalmaztak meg Hossein Amir-Abdollahian külügyminiszterrel szemben is, mondván, hogy nem képes irányítani az ország külkapcsolatait.
A támadások azután kezdődtek, hogy részt vett egy regionális csúcstalálkozón Jordániában, ahol találkozott Josep Borrell európai uniós külügyi vezetővel, és kifejezte Teherán készségét a nukleáris tárgyalások folytatására. Az útnak nem lett kézzelfogható eredménye.
Mohammad Szadr, a Hatékonysági Tanács tagja a centrista Entekhab Newsnak adott interjújában élesen bírálta Irán Oroszországtól és Kínától való függőségét, azzal vádolva, hogy a két ország nem Irán stratégiai szövetségese, hanem kizárólag saját érdekeiket követik. Továbbá bírálta a külügyminisztert és Ebrahim Raisi elnököt, amiért nem adtak megfelelő választ arra, hogy Kína az Öböl-menti Együttműködési Tanács országaival közösen aláírta azt a nyilatkozatot, amely megkérdőjelezte Irán fennhatóságát három Perzsa-öböl menti szigeten.
Az iszlám köztársaság valóságában mindenki tudja, hogy ezeket a döntéseket Ali Khamenei legfelsőbb vezető irodájában hozzák meg, nem pedig a külügyminisztériumban vagy az elnök hivatalában.
A múlt hét elején mások, köztük Pirouz Mojtahedzadeh akadémikus és külkapcsolati szakértő is támadta Irán ideologikus külpolitikáját és a külügyminisztérium teljesítményét, Ahmad Azizi volt diplomata pedig felszólította Khamenei hivatalát, hogy vegye át a külügyminisztérium feladatait.
Szadr bírálta Iránnak a Szaúd-Arábiával való kapcsolatokra vonatkozó politikáját is, hozzátéve, hogy Rijád az amerikai republikánusok elnökválasztási győzelmére vár, mielőtt felfedné valódi szándékait Iránnal szemben. Szadr olyan reális külpolitikát sürgetett, amely az ország nemzeti érdekeit helyezi előtérbe. Szerinte Iránnak Izrael kivételével minden országgal fenn kellene tartania a kapcsolatokat, és törekednie kellene a 2015-ös nukleáris megállapodás, vagyis a JCPOA felélesztésére.
Mehdi Motaharnia, a nemzetközi kapcsolatok szakértője a teheráni Fararu honlapnak nyilatkozva elmondta, hogy ha Irán folytatja jelenlegi külpolitikáját, vagyis a Kínához és Oroszországhoz való igazodást, és az Egyesült Államok és Európa ellenségének tekinti magát, akkor hamarosan nem lesz harmadik lehetősége az EU-USA-Izrael szövetséggel és az arab országok és Izrael közötti új koalícióval szemben. Figyelmeztetett, hogy Kína és Oroszország is cserbenhagyta Teheránt.
Fararu megjegyezte, hogy az ország elmúlt 43 évének legnagyobb politikai felfordulása megbénította a kormányt, és megkérdezte Motaharnia, hogy van-e harmadik út Irán számára.
Motaharnia azt válaszolta, hogy Irán Oroszország és Kína irányába való fordulása semmit sem hagyott meg a kezdeti el nem köteleződés politikájából. Ennek eredményeképpen minden, ami a Nyugat ellen irányul, legitimitást nyer. Ez elkerülhetetlenül identitásválsághoz vezet a politikai rendszer számára.
Hozzátette, hogy Teheránnak nemcsak a Nyugattal való kapcsolatait kell újrafogalmaznia, hanem belső kormányzását is meg kell reformálnia. Motaharnia szerint ez fogja meghatározni a nemzetközi közösség Iránhoz való hozzáállását az elkövetkező hónapokban.
Eközben, miközben egyes iráni keményvonalasok, például a Kayhan újság szerkesztője keményen támadta Amir Abdollahian kísérleteit a Nyugattal való tárgyalások újrakezdésére, Fereidouin Majles volt diplomata a mérsékelt Roiuyda24 honlapnak adott interjújában azt mondta, hogy Raisi egyes támogatóinak megközelítése Irán további elszigetelődéséhez fog vezetni. Majlesi ironikusan azt mondta, hogy miközben mindenki a maga módján akarja meghatározni a JCPOA sorsát, zárják be a külügyminisztériumot, és hagyják, hogy a teheráni önkormányzat szabályozza Irán kapcsolatait a világ többi részével, mindenki jobban jár.
Ha mindez nem lenne elég ahhoz, hogy az ország mostani vezetése és politikai rendszere a lehető legnépszerűtlenebbé váljon, megkezdődött a leszámolás a közkedvelt, ám a tiltakozásokat támogató színészekkel, művészekkel. Ashkan Khatibi, az Iránban népszerű televíziós- és filmszínész, akit három hónappal ezelőtt őrizetbe vettek, mert szolidaritását fejezte ki a tüntetőkkel, beszélt megpróbáltatásairól.
A 43 éves Khatibi egy szombati bejegyzésében elmondta, hogy az elmúlt három hónapban rejtőzködve és félelemben élt. „Letartóztattak és kihallgattak az ellenem 90 nappal ezelőtt felhozott vádak miatt, vádat emeltek ellenem, és az ügyemet átadták egy bírónak” – írta perzsa nyelven a bejegyzésében, amelyhez egy angol nyelvű üzenetet is mellékelt.
Khatibi elmondta, hogy „véget nem érő” kihallgatásai verbális és fizikai erőszakkal jártak, és hogy miután kiszabadult, civil ruhás biztonságiak bántalmazták az utcán, akik istenkáromlással vádolták. A színész elmondta, hogy annyi halálos fenyegetést kapott telefonon, hogy kénytelen volt megváltoztatni a mobiltelefonszámát. „Hátra kellett hagynom a karrieremet, az életemet és mindent, amiért egész életemben keményen megdolgoztam”.
A színész ez idő alatt agyvérzést kapott, és az őt ért erőszak miatt pánikrohamoktól szenved, de azt mondja, nem azért meséli el a történetét, hogy az emberek sajnálják őt.
„Tudom, és ti is tudjátok, hogy ez a forradalom nem fog megállni, és hogy a most kiontott vér nem lesz hiábavaló” – mondta, miközben – feltehetően – az Iránon kívüli emberekhez intézett kérést, hogy legyenek az iráni tüntetők és „egyedülálló forradalmuk” hangja.
Egy nap alatt több mint 312 ezren kedvelték Khatibi Instagram-bejegyzését, amely az első az országot szeptember végén végigsöprő tüntetések legelső napja óta. Néhány Instagram-történetét is újra közzétette, amelyeket bizonyítékként használtak fel ellene. „A történtek részleteiről akkor fogok beszélni, amikor eljön az ideje” – mondta.
Khatibi egyike azon számos hírességnek, akiket őrizetbe vettek, mert szimpatizáltak a tüntetőkkel vagy bírálták a kormányt. Jelenleg mintegy ötven iráni filmrendező és színész van őrizetben.
Alig egy hete tartóztatták le otthonában a biztonsági erők Taraneh Alidoostit, Irán egyik legismertebb színésznőjét, mert dacosan közzétett egy fotót, amelyen a kötelező fátyol nélkül látható, és bírálta a halálbüntetést. Több mint egymillió követőjének tetszett a posztja.
Alidoosti, aki „színész, fordító, feminista, anya” néven mutatkozott be a közösségi médiában, egy plakátot tartott a kezében, amelyen a „Nők, élet, szabadság” felirat szerepelt, amely a tüntetések vagy – ahogy sokan inkább mondják – a forradalom szlogenje.
„Most üljetek le, és nézzétek meg, milyen következményei lesznek a vérszomjnak” – mondta a rezsim hatóságainak, tiltakozásul a 23 éves Mohsen Shekari kivégzése ellen, akit december 8-án akasztottak fel Teheránban egy kamu per után.
„A neve Mohsen Shekari volt. Minden olyan nemzetközi szervezet, amely szemtanúja ennek a vérontásnak, de nem tesz semmit, az emberiség szégyene” – írta Alidoosti.
Néhány nappal Shekari kivégzése után egy másik fiatalembert, Majidreza Rahnavardot felakasztottak egy építkezési darura Mashhad egyik utcáján, miközben a kivégzést kormánytisztviselők és civil ruhás biztonsági emberek egy válogatott csoportja végignézte.
Az Instagram deaktiválta Alidoosti fiókját, hogy a hatóságok ne férhessenek hozzá a magánüzeneteihez, mivel köztudott, hogy a hatóságok letartóztatás után az egyik első dolog, amit tesznek, hogy kikövetelik az e-mail és a közösségi média fiókok jelszavait, hogy olyan információk után kutassanak, amelyeket a letartóztatott és mások ellen használhatnak fel.
Ennyi iráni hír jutott mára, de maradjanak a Zónán, mert rövidesen érkezik valamiféle (még én sem tudom, miféle) összefoglaló az ukrajnai és oroszországi eseményekről.