Meg kell mondanom, kissé zavarban vagyok: az iráni hírösszefoglalót még valahogyan sikerült összeállítanom így, friss jelentések nélkül is, de csak azért, mert Iránban – még – hivatalosan nincs háború, csak állandó tüntetések, de legalább frontvonalak, támadási tengelyek, offenzívák és defenzívák nincsenek. Ukrajnában bezzeg annál inkább vannak.
Épp ezért hiányzik nagyon az ISW. Még akkor is, ha tudom, hogy csak egy szabadnapot vettek ki, ugyanis a mostani háborúról más megbízható hírforrás nincs. Megbízhatatlan akad annyi, mint égen a csillag, még tán több is, de azokkal nem foglalkozom, ahogy az érintett vezérkarok napi jelentéseivel és a milbloggerekkel, voenkorokkal sem – akkor mi legyen?
Lévén, hogy ezt a pontos, összes hadmozdulatról beszámoló napi hírösszefoglalót a magyar sajtóban egyedül én művelem, a kedves kollégák a háború első heteiben még próbálkoztak vele, aztán alábbhagyott a lelkesedés, maximum „hírfolyamokat” gyártanak le, amolyan „percről percre” stílusban, rendszerint rálőcsölve a napos hírügyeletesre, aki aztán ha olyan kedve támad, telelapátolja szamárságokkal, de legtöbbször még erre sem hajlandó, megcsinálja a befolyásolt MTI-ből, az én felelősségem lenne a hiteles tájékoztatás. „Történelmileg így alakult”. Csakhogy nincs miből dolgozni, az orosz és ukrán nyelvű sajtó is inkább csak hírmorzsákat szór el, a saját olvasói ízlésének megfelelően (például Kijevben fontos hír, hogy ott mikor lesz áramszünet, mikor nem, ez Magyarországon keveseket érdekel), megpróbálok összerakni valami hírválogatás-félét, harctéri események nélkül, mert azokat nem találok se égen, se földön. Ez a mai írás egyszerre első és második rész, mert nem tehetek másként. Ahol nincs, ott ne keress.
A mai hírek közül még a legharctéribbnek az tűnik, hogy ma hajnalban dróntalálat érte a Szaratovi Területen fekvő Engels–2 légibázist (ezek szerint valahol kell legyen Engels–1, Marx–1-2 és Lenin–1-2 is), melynek során három orosz katona elhunyt. Ez így nem sokat mond az olvasónak, de az már érdekesebben hangzik, hogy ez az egyik fő bázisa az Ukrajnát támadó Tu–95 MSZ és Tu–160-as bombázóknak. Ezek indítják többnyire a civil célpontokat és kritikus infrastruktúrát romboló eszközöket, szóval, ha Ukrajna ezt a repülőteret támadja, minden oka megvan rá. A történetet egyelőre két verzióban ismerjük, az orosz védelmi minisztérium azt állítja, hogy „a légvédelem lőtte le a drónt, és csak a repeszei zuhantak a kifutóra, azok ölték meg a három áldozatot, a repülőgépekben nem esett kár”, a Baza Telegram-csatorna viszont úgy tudja, hogy az akár repesz, akár drón találata után 120 négyzetméteres tűz keletkezett, más források szerint pedig a „bármi” egy olyan repülőtéri épületet talált el, ahol az ügyeletes harci pilóták tartózkodtak, ugyanezek a források a három halotton kívül négy sebesültről is beszélnek. Külön figyelemre méltó, hogy mivel a repülőtér nyolcszáz kilométerre fekszik az ukrán határtól, ez bizony csak Tu–141-es Sztrizs lehetett, más ukrán drónnak nincs ekkora hatótávolsága.
Hét harci pilóta kiesése és ki tudja hány bombázó milyen mértékű sérülése már komoly érvágás az orosz légierőnek, csak éppen – meg kell vallani – semmi biztosat nem tudunk, még az ukrán sajtó is az orosz minisztériumi jelentést használja. Most csak arra gondolhatunk, hogy ha az orosz minisztérium ennyit bevallott, mennyi veszteség lehet valójában?
Annyit még érdemes hozzátennünk azonban hogy Oroszországban ma van a Légvédelem Napja.
Ezt azért sikerült megünnepelni, ha úgy vesszük.
Még mindig valamennyire a harcokkal kapcsolatos hír, hogy két orosz katona gránátot robbantott egy kávézó parkolójában a Voronyezsi Terület Podgorenszkij falujában, miután visszatértek Ukrajnából – jelentette az ASTRA független médium december 25-én.
A kiadvány forrásai szerint Artem Sapovalov mozgósított őrmester és Ivan Kirejevszkij önkéntes közlegény az ukrajnai háborúból tért vissza, a Harkivi Területről. Mindketten az orosz hadsereg 29760-as számú egységében szolgáltak. December 24-én este Sapovalov és Kirejevszkij engedélyt kapott, hogy egy élelmiszerboltba menjenek, ehelyett inkább egy helyi kávézót választottak, ahol a csoport alkoholt kezdett fogyasztani, és végül verekedésbe keveredtek a többi vendéggel.
Kirejevszkij ekkor elővett egy F–1-es gránátot, és a kávézó parkolójába dobta, amely felrobbant és megsebesítette Szergej Csernogorov helyi lakost, akit nem sokkal az eset után kórházba szállítottak. A robbanás megsemmisített két autót és a kávézó épületét is megrongálta.
Ebből az a tanulság, hogy karácsony este nem menjünk gránáttal inni, ha orosz katonák vagyunk. Teljesen világos, hogy az orosz fegyelem mellett nagyon is lehetségesek ilyen esetek, nem volt ez sem az első, sem az utolsó.
Az már inkább a sajtó számára fontos, hogy az orosz belügyminisztárium körözni kezdte Christo Grozevet, a Bellingcat oknyomozó portál és a nemzetközi sajtó legendás személyiségét. A Mediazona találta meg a körözési listán, ráadásul nem jelzik, miért körözik. Grozev elég sok borsot tört már a Kreml orra alá – tulajdonképpen valóságos borsőrlőnek számít – nyomozott a Szkripal-ügyben is, sikerrel, de az igazi nagy dobása az volt, amikor Alekszej Navalnij csapatával és más újságírókkal együtt vizsgálta a politikus megmérgezését. Az oknyomozók megállapították, hogy a mérgezésben az FSZB Kriminalisztikai Intézetének nyolc alkalmazottja vett részt, egyiküket-másikukat Navalnij fel is hívta telefonon, sőt akadt, amelyikből még vallomást is képes volt kicsikarni.
Idén júliusban az FSZB azzal vádolta Grozevet, hogy segített az ukrán hírszerzésnek, amely az ügynökség szerint egy orosz katonai repülőgép eltérítését tervezte. Az ügynökség nem hozta nyilvánosságra az ügy vizsgálatának elindítását vagy annak minősítését.
Maga Grozev azt mondta, hogy nem vett részt az ukrán különleges szolgálatok akciójában, de a Bellingcat csapatával közösen vizsgálatot készít az FSZB és az Ukrán Hírszerző Főigazgatóság egymás megtévesztésére tett kísérleteiről.
Elmondása szerint ukrán ügynökök azzal az ajánlattal keresték meg az orosz pilótákat, hogy pénzért és egy európai uniós ország állampolgárságáért cserébe egy katonai repülőgépet szállítanak Ukrajna területére, és amikor Grozev csapata tudomást szerzett erről, úgy döntöttek, hogy dokumentumfilmet készítenek az akcióról. Az ukrán hírszerzés hamarosan rájött, hogy az FSZB tisztjei tárgyaltak a pilóták nevében.
Ő maga csak annyit írt erről a Twitterre, hogy:
„Nem tudom, a Kreml milyen alapon vett fel a „körözési listájára”, ezért jelenleg nem tudok semmit sem mondani a dologról. Bizonyos értelemben nem is számít – évek óta világossá teszik, hogy rettegnek a munkánktól, és semmitől sem riadnának vissza, hogy eltüntessék.”
Ehhez Eliot Higgins, a Bellingcat alapítója és igazgatója csak annyit tett hozzá:
„Gratulálunk Christo Grozevnek, aki elnyerte Oroszország legrangosabb sajtódíját!”
Dmitrij Medvegyevnek viszont még sokat kellene tanulnia nem egy sajtódíjhoz, hanem egyáltalán ahhoz is, hogy gyakornok lehessen bármelyik valódi lapnál. Nem véletlen, hogy leginkább a közösségi oldalakon villogtatja a pennáját, ahol elég, ha röviden ír – ma megpróbálkozott egy hosszabb szösszenettel a Rosszijszkaja Gazeta című kormánylapban, olvastam is, bizony inkább röffenet lett belőle. Olyanokat bírt odaförmedni, miszerint:
„A nácizmus közel van, de nem fog elmúlni. Az európai országok az NSDAP valódi örökösei. Minden szükséges erőfeszítést megteszünk annak érdekében, hogy a különleges katonai művelet minden célját elérjük. A kijevi nacionalisták undorító rendszere pedig megszűnik létezni. Senki más nem tud ma megbirkózni ezzel a küldetéssel, csak mi.”
Aztán fenyegetőzött egy csomót az orosz nukleáris arzenállal, majd összefoglalta a 2022-es évet egy mondatban:
„A mi nemzetünk, a mi földünk, a mi igazságunk!”
Tette mindezt legalább tizenöt gépelt oldal terjedelemben, hat fejezetben. Normális laptól ilyenért eltanácsolják az ember, vagy meghúzzák a tengeri kígyót húsz sorra, de ez egy kormánylap, Medvegyev pedig kormánytényező, orosz elnök is volt, itt ennek ki kellett menni.
Aztán megkapta a honoráriumát, még a megjelenés napján (ez is ritka a valódi sajtóban…): Putyin kinevezte a tulajdon első helyettesévé a Katonai-Ipari Bizottságban. Medvegyev hasonló pozíciót tölt be az orosz Biztonsági Tanácsban is. Egy elnöki rendelet szerint megbízatása mostantól arra terjed ki, hogy Putyin helyett üléseket tartson, és munkacsoportokat hozzon létre a bizottságon belül.
Ez a rendelet eltávolította a bizottságból Mihail Misusztyin emberét, Igor Artyemjevet is, aki 2020-ig a Szövetségi Monopólium-ellenes Szolgálat vezetője volt. Medvegyev mellett a bizottság és a testület tagja volt a rendkívüli helyzetek minisztériumának vezetője, Alekszandr Kurenkov is, őt is menesztették.
A Katonai-Ipari Bizottság többek között a fegyverzetfejlesztéssel és -gyártással kapcsolatos utasításokat ad a szövetségi ügynökségeknek. Ezenkívül a bizottság dönt a tisztviselők személyes felelősségéről a fegyvergyártással kapcsolatos kötelezettségeik nem megfelelő teljesítéséért.
Medvegyev korábban nem tűnt fel a katonai-ipari komplexummal kapcsolatos tevékenységekben. A legközelebbi dolog, amivel ehhez jutott, az egy tankgyárban (az Uralvagonzavodban) tett ellenőrző útja volt, de általában a polgárokkal való találkozókra specializálódott, ahol a befogadó oktatás fontosságáról és hasonlókról beszélt.
Ennyi hír fért ebbe a mai rendhagyó összefoglalóba, holnap folytatódik a krónika.
Békét Ukrajnának, békét Oroszországnak, békét a világnak!