Hölgyeim és uraim, kedves barátaim, ahogy egy magyar miniszterelnök fogalmazott régebben, fontos, bár nem szenzációs hírt van alkalmam közölni a nagyérdeművel, mely szerint Nyikolaj Patrusevnek, az orosz Biztonsági Tanács titkárának, Putyin egyik potenciális utódjának elment az utolsó csepp esze is, tehát most már bármikor alkalmas cárnak.
Vannak országok, ahol ezt lepleznék, titkolnák, de az egyenes orosz jellem nem engedi meg: ha orosz vezér bolondul meg, avval el kell dicsekedni, ha lehet sajtó útján és követni az elmebaját tűzön-vízen át. Ebben roppant módon hasonlít egymásra az orosz és a magyar szervilizmus (látni fogjuk: egyebekben is), Patrusev például az Argumenti i Fakti című, valamikor rangos orgánumban tette közzé rög- és téveszméit), és a TASZSZ már közölte is őket rövidített formában, szóval holnaptól Moszkvában egy darabig minden karrierista paranoiás sült bolondot fog játszani, ha jót akar magának.
Nincs elég terjedelmem ismertetni az összes szamárságát, a The Insider nem kevesebb, mint tizenkét szamárságot cáfolt meg a „nagyinterjúban”, de azért a komolyabbakat bemutatnám. Például tetszenek tudni, hogy ki uralkodik Európában?
Persze, hogy Soros György. És ezt nem Orbán Viktor mondta, hanem Patrusev. Idézném szó szerint:
„Kiderült, hogy az Európai Parlament több tucatnyi képviselőjét Soros György struktúrái irányították, az Európai Bizottság pedig a világ egyik legnagyobb amerikai gyógyszeripari cégének utasítására korrupciós rendszerek sorozatát hozta létre több tízmilliárd euró értékű vakcina megvásárlására.”
Ezek szerint világos: Soros aljas módon, befolyásával visszaélve megmentette az európai lakosságot a COVID–19-től, mivel ő a Világkormány vezetője, sőt, a Világkormány is ő, ezzel szemben abban biztosak lehetünk, hogy ezek után Patrusev örökbe fogadja Orbán Viktort. Mondjuk tény, hogy emberünk már a KGB-nél sem a kvantumtitkosítási osztályt vezette, de legalább annyira ügyelhetne, hogy a saját hazugságaikat ne higgye el. Tudom, nehéz a bojárok élete, a cárevicseké még nehezebb, de akkor is. És azt tetszenek tudni, ki ölte meg Lincoln elnököt?
Hogy John W. Booth? Azt maguk csak hiszik. Patrusev tudja a választ:
„A multinacionális vállalatok számára még az amerikai elnökök is csak statiszták, akiket Trumphoz hasonlóan ki kell zárni. Mind a négy amerikai vezetők elleni merényletet vállalati szálakhoz kötötték.”
Mármost mivel Soros György maga a patás és multinacionális finánctőke, világosan látható, hogy Lincoln Ábrahámot Soros György lőtte le, legfeljebb születése előtt sokkal, de ez senkit se zavarjon. A paranoid hipotézisben külön szép, hogy a Kennedy-gyilkossággal kapcsolatos legnépszerűbb összeesküvés-elméletet, ami pont ezt mondja, a KGB tisztjei, elsősorban a KGB PGU „A” szolgálatának tagjai találták ki és terjesztették szándékosan a baloldali amerikai újságokban. Az 1970-es és 1980-as években, amikor Patrusev a KGB-ben szolgált, a dezinformáció terjesztése aktívan folytatódott. De még a KGB-nek sem volt elég fantáziája ahhoz, hogy a multinacionális vállalatokra kenje a merényletet. Lincoln meggyilkolásának idején pedig egyáltalán nem léteztek ilyen cégek, a legközelebb hozzájuk a vasúti bárók álltak, csak azoknak meg az volt az érdeke, hogy Észak győzzön… a valódi gyilkos Booth egy nem túl tehetséges színész volt, nem üzletember. Ami a másik két elnökgyilkosságot illeti, James Garfield elnököt az elmebeteg Charles Guiteau ölte meg, aki azt hitte, hogy ő vezette Garfieldet győzelemre az elnökválasztáson, és ezért konzuli állást kért Párizsban. William McKinley-t pedig az anarchista Leon Czolgosz lőtte le, aki azt mondta, hogy azért ölte meg az elnököt, mert senki sem élvezhet nagy kiváltságokat, ha másoknak nincsenek jogaik. Ezen azért elmerenghetne Patrusev elvtárs, bár ahogy nézem, az elméje így is elég alaposan megrengett.
De a multinacionális vállalatok tovább kínozzák a világproletariátust.
„Ma is így viselkednek a multinacionális vállalatok, amelyek inkább más országok erőforrásainak elszívásával növelik tőkéjüket.”
Hát, azért ez már régóta nem így megy. Amikor Patrusev a 70-es évek közepén végzett a KGB-nél, a módszertan más volt, de a világ megváltozott, és ma a legnagyobb nyugati vállalatoknak semmi közük az erőforrásokhoz, nem is tudnak semmit „kiszipolyozni”. Ezek többnyire informatikai vállalatok: a világ 5 legnagyobb vállalata közé tartozik az Apple, a Microsoft, az Alphabet (Google) és az Amazon. Az egyetlen olyan vállalat a csúcson, amely ténylegesen elszívja az erőforrásokat, a szaúd-arábiai Saudi Aramco olajvállalat, de úgy tűnik, Patrusevnek nincs panasza a szaúdiakra.
Sok fejlődő ország számára a multinacionális vállalatok befektetései jelentették a további munkahelyek és beruházások forrását, amelyek kiemelték őket a szegénységből, többek között a multinacionális cégek által a helyi költségvetésekbe befizetett adók révén. Ha a nagyvállalatok csak „elszívják az erőforrásokat”, ahogy Patrusev állítja, akkor nem világos, hogy Vlagyimir Putyin miért tartja minden évben a Szentpétervári Gazdasági Fórumot, amelynek fő célja, hogy ugyanezeket a vállalatokat Oroszországba vonzza.
A furfangos deák szörnyet prüsszente rá, de Patrusev beszédét tovább is folytatá:
„Egy alapvetően változó világban a vállalatok célja a globális kizsákmányolás rendszerének fenntartása. Az élén egy olyan üzletemberekből álló elit áll, akik nem kötődnek egyetlen államhoz sem. Alatta vannak a világ úgynevezett fejlett országai, valamint az „aranymilliárd”. És aztán – az emberiség többi része, amelyet megvetően „harmadik világnak” neveznek.”
Az „aranymilliárd” fogalma, amelyet egyébként Putyin beszédeiben rendszeresen használ, egy összeesküvés-elmélet, amely szerint a bolygón korlátozottak az erőforrások, és a leggazdagabb országok, amelyek összlakossága körülbelül egymilliárd fő, mesterségesen korlátozzák a többi ország fejlődését, hogy minden erőforrás csak hozzájuk jusson. Sem Nyugaton, sem máshol, kivéve a posztszovjet térséget, nem ismerik ezt az elképzelést. Az „aranymilliárd” kifejezés nyilvánvalóan 1990-ben jelent meg először, amikor Anatolij Cikunov (álnéven: A. Kuzmics) szovjet közgazdász cikke megjelent a Voszkreszenyje című, kevéssé ismert kiadványban: „Mi az „aranymilliárd” a Földön, és miért szegényednek el a szovjet emberek?” címmel.
A szovjet emberek nem is értem, miért szegényedtek el, mikor résztulajdonosok voltak a világ akkori egyik legnagyobb vállalkozásában, talán azért, mert ez a Szovjetunió nevű vállalat leginkább AK–47-es gépkarabélyt és córeszt termelt, de mindkét cikket sikeresen kivitte határain túlra is.
Itt most pár őrültséget kihagynék, térjünk rá arra, hogy Ukrajnában tilos oroszul beszélni (nem tilos különben).
„Emberek millióinak születésüktől fogva megtiltják, hogy anyanyelvükön beszéljenek, arra kényszerítik őket, hogy elfelejtsék származásukat.”
Ukrajnában soha nem tiltották meg és nem is tervezték megtiltani, hogy az emberek oroszul beszéljenek. Az ország jelenlegi alkotmánya még garanciákat is tartalmaz a kisebbségi nyelvek, különösen az orosz nyelv számára. Idézzük az idevágó passzust:
„Ukrajnában garantált az orosz nyelv és az ukrajnai nemzeti kisebbségek más nyelveinek szabad fejlődése, használata és védelme”.
Na jó, de minek köszönhető mégis ez a mostani háború? Természetesen az amerikaiaknak. Meg a NATO-nak.
„A Nyugat, hogy ambíciói kedvében járjon, gyakorlatilag tönkreteszi az ukrán népet, az aktív nemzedéket arra kényszeríti, hogy a harctéren haljon meg, a lakosság többi részét pedig szegénységbe taszítja. Az ukrajnai események nem Moszkva és Kijev összecsapását jelentik, hanem a NATO, mindenekelőtt az Egyesült Államok és Nagy-Britannia katonai konfrontációját Oroszországgal. A közvetlen kontaktustól tartva a NATO kiképzők a biztos halálba kergetik az ukrán srácokat.”
Én már csak egyet kérdeznék. Ha az ukrajnai háború egy alattomos NATO-terv, miért döntött úgy Putyin, hogy részt vesz benne? Hogyan kergették volna a halálba az ukrán srácokat az oktatók, ha az orosz elnök nem hirdetett volna „különleges katonai műveletet”? Rábeszélik őket egy harakirire?
„Megjegyzendő, hogy a Krímben az ukrán nyelv az államnyelvek egyikeként megmaradt. Számos városban továbbra is működnek ukrán kulturális központok, ukrán dal- és táncegyüttesek.”
Ez különösen pofátlan hazugság. Formálisan természetesen az ukrán, valamint a krími tatár a Krímben még mindig államnyelvnek számít, de a gyakorlatban minden lehetséges módon kiszorítják őket. Elég, ha megnézzük a hivatalos adatokat: például a 2022/2023-as tanévben a Krími Köztársaság általános oktatási szervezeteiben a tanítás orosz nyelven folyik – 222,8 ezer diák (96,7%), krími tatár nyelven – 7,3 ezer diák (3,2%), ukrán nyelven – 197 diák (0,1%) tanul. A krími ügyvédek nem hajlandók bírósági tárgyalásokat folytatni az oroszon kívül más nyelven. 2022 júniusában pedig az orosz ortodox egyház annektálta az ukrán ortodox egyház félszigeten maradt egyházközségeit, ahol az istentiszteleteket ukrán nyelven tartották.
Ami a krími ukrán dalokat illeti, elég, ha csak arra emlékeztetünk, hogy számos esetben üldözték őket előadásuk miatt. Például a „Cservona Kalina” című dalért, amelyet a „Mrs. Krím 2022” szépségverseny győztese, Olga Valejeva és barátnője énekelt 2022 októberében, a lányokat két cikkely alapján találták bűnösnek: az orosz hadsereg lejáratásáról (a CAO RF 20.3.3) és a náci vagy szélsőséges szimbólumok propagálásáról (a CAO RF 20.3). Valejevát pénzbírsággal sújtották, barátnőjét pedig 10 napra börtönbe zárták. Aki nem ismerné a dalt, annak bemutatom, mert én szépnek találom és nem járja, hogy ne haragítsam magamra az orosz hatóságokat, ha már írok róluk:
Hogy menjünk tovább, Patrusev szerint az Egyesült Államok azért vonult ki Afganisztánból, hogy Ukrajnára összpontosítson.
„Az amerikai jelenlét Afganisztánban nem a terrorizmus elleni harcnak bizonyult, hanem több millió dolláros korrupciós rendszerek létrehozásának és a kábítószer-termelés elszaporodásának. Az amerikaiak hirtelen kivonulásának az országból, mint kiderült, sok köze volt ahhoz, hogy Ukrajnára koncentráltak, ahol becsléseik szerint sikeresen folyt a kijevi bábrezsim felkészítése az oroszellenes offenzív akciókra. Ezt egyébként Blinken amerikai külügyminiszter is megerősítette, aki azt mondta, hogy ha az amerikai hadsereg nem hagyta volna el Afganisztánt, Washington nem tudott volna ennyi pénzt áldozni Ukrajnára. Ezenkívül az afgán földről kivont felszerelés egy részét Európába, főként Lengyelországba szállították, lehetővé téve az európaiak számára a kijevi rezsim militarizálását.”
Patrusev elvtárs, jelentem, baj van. Ugyanis ha az Amerikai Egyesült Államok 2021 nyarán vonta ki a csapatait Afganisztánból, honnan tudta Washington, hogy 2022 februárjában Putyin meg fogja támadni Ukrajnát? Csakis Putyintól magától tadhatta meg.
Nekem gyanús ez a Putyin. Ez amerikai kém, ezt be kéne vinni a Lubjankára, ha nem ő maga volna a Lubjanka…
És így tovább, végestelen végig. Patrusevnek sosem volt sok esze, ami volt, az is oda van: nem kicsit riasztó látni, hogy a Kreml egyik potenciális jövendőbeli ura nem több egy üldözési mániában szenvedő, erősen elaggott vidéki KGB-párttitkárnál.
De ne sírjon, drága Patrusev elvtárs, nincs nagy baj. Ha cár nem is lehet magából, ugyanezekkel a nézetekkel és képességekkel bármikor alkalmas lenne magyar miniszterelnöknek. Vannak, akik szeretettel várnák.
Én azért nem annyira rajongok az ötletért, ilyenünk már van itthon, eggyel több a kelleténél.
Elég nagy baj van már akkor, amikor Patrusev Orbánnak képzeli magát.
Ennyi fért ebbe a mai második részbe, hagyjunk munkát holnapra is.
Békét Ukrajnának, békét Oroszországnak, békét a világnak!