Iránban nincs nyugalom, sőt: ahogy a helyzet kinéz, még csak most kezdődik a tánc. Ami nem lesz mulatság, főleg nem a rendszer kiszolgálói és vezetői számára: most már összehangolt sztrájkokkal és tüntetésekkel tiltakoznak az őket ért igazságtalanságok és méltánytalanságok ellen a petrolkémiai ipar munkásai. De nem csak ők – minden, egyébként jogos sérelem egyszerre tör felszínre.
Mindeközben a rendszer vezetése intrikákkal szórakoztatja magát és kultúrharcot szervez, a Törökországba látogató Hoszein Amir-Abdollahian külügyminiszter pedig Mahsa Amini „természetes halálát” emlegeti, mintha csak provokálni akarná a tüntetéseket. Az, hogy a fél ország fagyoskodik a földgáz-hiány miatt, nem érdekli őket, az sem, hogy ma a Richter-skála szerint 5,4-es erősségű földrengés rázta meg a forrongó Nyugat-Azerbajdzsán tartományt, szintén nem – sőt, ingyen kőolaj-szállítmányokat ígértek Libanonnak, míg a saját népüket megveszi az Isten hidege. Meglesz még ennek a böjtje, és hosszabb lesz, mint a Ramadán havi, de – ők tudják vagy nem tudják, mit cselekszenek.
Lássuk a tegnapi és a mai eseményeket. Az iráni válságról szóló híreket az American Enterprise Institute Critical Threats Project (CTP) szerkeszti az Institute for the Study of War (ISW) támogatásával.
Január 17-én jelentősen megnőtt a petrolkémiai dolgozók tiltakozási aktivitása, ami arra utal, hogy egyes szakszervezeti csoportok között a tiltakozás koordinálása zajlik. A munkavállalók öt tartomány legalább hat különböző helyszínén tiltakoztak és sztrájkoltak a munkával kapcsolatos sérelmek miatt. A CTP az elmúlt napokban nem figyelt meg ilyen akciókra való felhívásokat, ami arra utal, hogy a munkavállalók saját helyi hálózataikat használták fel e tevékenység koordinálására. Ha a munkások valóban különálló munkáshálózatokra támaszkodtak a tüntetések megszervezésében, az azt jelezheti, hogy Teherán a rendszerellenes tevékenységek szervezésének és működtetésének újabb forrásával néz szembe.
E tiltakozó tevékenység időzítése különösen figyelemre méltó a súlyos iráni földgázhiány miatt. Iráni tisztviselők az elmúlt napokban egyre gyakrabban figyelmeztettek országos „gázválságra”. A rezsim a gázfogyasztás csökkentése érdekében egyes helyeken leállította a gázszolgáltatást, és néhány tartományban bankokat, közintézményeket és egyetemeket zárt be. A tüntetések és sztrájkok szervezői talán szándékosan szervezték a demonstrációkat és a munkabeszüntetéseket, hogy nagyobb gazdasági nyomást gyakoroljanak a rendszerre.
Esmail Khatib hírszerzési és biztonsági miniszter január 17-én megvédte a Legfelsőbb Nemzetbiztonsági Tanács (SNSC) titkárát, Ali Shamkhanit a nem részletezett politikai támadásokkal szemben. Khatib kijelentette, hogy a Shamkhani elleni „közelmúltbeli támadások” „igazságtalanok”. Khatib méltatta továbbá Shamkhani nemzetbiztonsági területen végzett tevékenységét. Ezek a kijelentések alátámasztják a CTP azon értékelését, hogy az iráni biztonsági apparátus egyes keményvonalas elemei megpróbálják felhasználni a brit-iráni kettős állampolgárságú Alireza Akbari közelmúltbeli kivégzését arra, hogy eltávolítsák Shamkhanit az SNSC titkárságáról, valószínűleg egy régóta tartó ilyen irányú küzdelem folytatásaként. Akbari Shamkhani helyettese volt, amikor az utóbbi 1997 és 2005 között védelmi miniszter volt, bár a védelmi és fegyveres erők logisztikai minisztériuma megpróbálta ezt a tényt tagadni.
Igor Levitin orosz elnöki tanácsadó január 17-én Teheránban több magas rangú iráni tisztségviselővel találkozott. Levitin a szállítással és az olaj- és gázkezdeményezésekkel kapcsolatos kétoldalú együttműködésről tárgyalt Ali Shamkhani Legfelsőbb Nemzetbiztonsági Tanács titkárával és Mohammad Mokhber alelnökkel folytatott külön megbeszéléseken. Levitin a Mohammad Reza Farzin jegybankelnökkel folytatott megbeszélésen a monetáris és banki erőfeszítésekkel kapcsolatos kétoldalú együttműködésről is tárgyalt, például a nyugati szankciók kijátszását célzó mechanizmusok végrehajtásáról.
A legfontosabb hírek röviden:
-
-
- A petrolkémiai dolgozók körében jelentősen megnőtt a tiltakozási aktivitás, ami egyes szakszervezeti csoportok tiltakozásának összehangolására utal.
- Esmail Khatib hírszerzési és biztonsági miniszter megvédte a Legfelsőbb Nemzetbiztonsági Tanács (SNSC) titkárát, Ali Shamkhani-t a nem részletezett politikai támadásokkal szemben.
- Igor Levitin orosz elnöki tanácsadó Teheránban több magas rangú iráni tisztviselővel találkozott.
- Nyolc tartomány kilenc városában legalább kilenc tüntetés zajlott, köztük a petrolkémiai dolgozók megmozdulásai.
- Az Iráni Szomszédság Egyesült Frontja (INUF) twitteren kinyilvánította, hogy támogatja Reza Pahlavi koronaherceget.*
- Egy teheráni tartományi ügyész bejelentette, hogy a LEC azonosított és letartóztatott egy állítólagos tiltakozó vezetőt, aki egy környékbeli ifjúsági tiltakozó csoporthoz kötődik.
- Ebrahim Raisi elnök a Legfelsőbb Kulturális Forradalmi Tanács ülésén megvitatta a „kulturális átalakulás” megvalósítására irányuló erőfeszítéseket.
-
*Természetesen az 1980-ban elhunyt sah fiáról, a trónörökösről van szó.
Rendszerellenes tüntetések:
Január 17-én nyolc tartomány kilenc városában legalább kilenc tüntetésre került sor. A CTP mérsékelt vagy nagy valószínűséggel úgy értékeli, hogy a következő helyszíneken zajlottak tüntetések:
Asalouyeh, Bushehr tartomány
Méret: Kisebb-közepes méretű
Demográfiai összetétel: Petrolkémiai munkások
Tiltakozó tevékenység: Sztrájk és tiltakozás
Megjegyzések: Munkaügyi sérelmekkel kapcsolatos tiltakozás
Iszfahán város, Iszfahán tartomány
Méret: Kicsi
Demográfiai adatok: Földművesek
Megjegyzések: A vízkészletek elosztásával kapcsolatos tiltakozás
Ilam város, Ilam tartomány
Méret: Kicsi
Demográfiai összetétel: Petrolkémiai munkások
Tiltakozó tevékenység: Sztrájk és tiltakozás
Megjegyzések: Munkaügyi sérelmekkel kapcsolatos tüntetés
Abadan, Khuzestan tartomány
Méret: Kicsi
Demográfiai összetétel: Petrolkémiai munkások
Tiltakozó tevékenység: Sztrájk és tiltakozás
Megjegyzések: Munkaügyi sérelmekkel kapcsolatos tiltakozás
Teherán város, Teherán tartomány
Méret: Kicsi
A rendszer megtorlása: A jelentések szerint a rendszer biztonsági erői könnygázt vetettek be a tüntetők ellen.
A CTP alacsony megbízhatósággal értékeli úgy, hogy a következő helyszíneken tüntetések zajlottak:
Shiraz, Fars tartomány
Méret: Kicsi
Demográfiai összetétel: Olajipari Minisztérium alkalmazottai
Tiltakozói tevékenység: Sztrájk és tiltakozás
Bandar-e Lengeh, Hormozgan tartomány
Méret: Kicsi
Demográfiai összetétel: Petrolkémiai munkások
Tiltakozó tevékenység: Sztrájk és tiltakozás
Megjegyzések: Munkaügyi sérelmekkel kapcsolatos tiltakozás
Dehloran, Ilam tartomány
Méret: Kicsi
Demográfiai összetétel: Petrolkémiai munkások
Tiltakozó tevékenység: Sztrájk és tiltakozás
Megjegyzések: Munkaügyi sérelmekkel kapcsolatos tiltakozás
Torbat-e Jam, Khoraszan Razavi tartomány
Méret: Kicsi
Megjegyzések: Tiltakozás a földgázhiány ellen
A tiltakozás koordinátorai és szervezetei a következő napokra tüntetéseket és sztrájkokat hirdettek:
Január 19-20.
Típus: Tüntetések
Helyszín: Országszerte
Az Iráni Szomszédság Egyesült Frontja (INUF) január 17-én twitteren kinyilvánította, hogy támogatja Reza Pahlavi koronaherceget. Az INUF Pahlavit a legalkalmasabb személynek nevezte arra, hogy megvédje az iráni nép jogait a nemzetközi közösségben, és politikai pártok koalícióját alakítsa meg az Iszlám Köztársaság leváltására.
A CTP a tüntetésekről szóló eddigi tudósításainkban nem figyelte meg a Pahlavi család jelentős támogatását. A tüntetők a korábbi nagyobb tiltakozási hullámok során, például a 2017-18-as Dey-tüntetések során egyes esetekben Pahlavi-párti jelszavakat használtak, de a CTP nem látta, hogy ez az érzés érdemben tükröződne a jelenlegi tüntetéseken. Az INUF január 16-án megpróbált Pahlavi-párti tüntetéseket szervezni, de nem sikerült megfigyelhető tiltakozó tevékenységet generálnia.
Egy teheráni tartományi ügyész január 17-én bejelentette, hogy a LEC azonosított és letartóztatott egy állítólagos tüntetésvezetőt, aki egy környékbeli ifjúsági tiltakozó csoporthoz kötődik. Az ügyész azt állította, hogy a környékbeli ifjúsági csoport külföldi hírszerző szolgálatokkal működött együtt, hogy zavargásokat szítson Iránban, és pénzügyi támogatást nyújtson a tiltakozó mozgalomnak. Azzal is vádolta a tiltakozás vezetőjét, hogy kommunikált az Egyesült Királyságban székhellyel rendelkező Iran International szervezetével – ez a bűncselekmény a rezsim tisztviselői szerint egyenlő a terroristákkal való együttműködéssel.
Ebrahim Raisi elnök január 17-én a Legfelsőbb Kulturális Forradalmi Tanács ülésén megvitatta a „kulturális átalakulás” megvalósítására irányuló törekvéseket. Ez a tanács a rendszer politikai szerve, amelynek feladata a kulturális, vallási és szociális ügyekről szóló határozatok kidolgozása a parlament számára. Raisi az ülésen kijelentette, hogy a tanácsnak „kulturális főhadiszállásként” kellene működnie – ami valamiféle operatív funkciót jelent –, nem pedig pusztán a vonatkozó politikák kidolgozását és végrehajtásának ellenőrzését. A tanács jóváhagyta Abdol Hossein Khosrou Panah négyéves időtartamra történő kinevezését a tanács titkárává is. Khosrou Panah filozófia- és vallástudós, aki különböző vezetői pozíciókat töltött be a qomi szemináriumban, az Iszlám Azad Egyetemen és az IRGC Baghiyatollah szociokulturális főhadiszállásán. 2019 óta Mohammad Ali Jafari volt IRGC parancsnok, vezérőrnagy felügyeli ezt a főhadiszállást, és ott irányítja a különböző indoktrinációs és propagandafolyamatokat.
A prominens szunnita pap, Moulana Abdol Hamid január 17-én bírálta a rendszert a folyamatosan fennálló földgázhiány miatt. Iráni tisztviselők az elmúlt napokban egyre gyakrabban figyelmeztettek országos „gázválságra”, és egyes tartományokban bankokat, közintézményeket és egyetemeket zártak be a gázfogyasztás csökkentése érdekében. Abdol Hamid azt állította, hogy a rendszer „a társadalmi vezetők figyelmen kívül hagyása és a nem megfelelő vezetők kiválasztása” útján okozta ezeket az energiaproblémákat.
A CTP beszámol a tegnapi demonstrációkról Irán-szerte, de abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy találtam egy híradást egy mai tüntetésről is. Iráni állampolgárok egy csoportja a fővárostól, Teherántól keletre gyűlést tartott, hogy megemlékezzen a rezsim által decemberben kivégzett kormányellenes tüntetőről, Mohsen Shekariról.
A tüntetők kedd este a teheráni Hafthowz téren gyűltek össze, és a „Halál a diktátorra” jelszót skandálták ezen a 40. napon Shekari kivégzése után, amely hazai és nemzetközi bírálatokat váltott ki.
Irán kivégeztette Mohsen Shekarit azzal a váddal, hogy késsel megsebesített egy biztonsági őrt és lezárt egy utcát a fővárosban, Teheránban. A fiatalember a Hafhowz tér közelében lévő Narmak negyedben lakott.
A jelentések szerint a biztonsági erők könnygázt vetettek be, hogy szétoszlassák a tüntetőket.
Az Iran International által kapott videókon látszik, hogy a biztonsági intézkedések szigorúak voltak már Shekari narmaki háza közelében is, miközben az emberek a megemlékezésre készültek.
Más, a közösségi médiában közzétett videókon látható, hogy a teheráni és karaji tüntetők kedd este kormányellenes jelszavakat skandáltak.
Teherán különböző negyedeiben, köztük Ekbatan, Apadana és Shahr-e Ziba városrészekben a tüntetők azt skandálták, hogy „Halál Khameneire, a gyilkosra” és „Halál a gyermekgyilkos rezsimre”.
Szeptember 16. óta, Mahsa Amini halálát követően, amelyet a teheráni erkölcsrendészet őrizetében szenvedett el, Iránban széles körű tüntetések zajlanak, amelyeket az iszlám köztársaság biztonsági erői erőszakos elnyomással fogadtak.
Az iráni rezsim eddig négy tüntetőt végzett ki elhamarkodott pereket követően és a megfelelő eljárás betartása nélkül, ami Iránban közfelháborodást váltott ki, és világszerte sokan ítélték el ezeket az eljárásokat.
Az oslói székhelyű Iráni Emberi Jogi Szervezet szerint a letartóztatott tüntetők közül legalább 100-at fenyeget a halálbüntetés vagy a kivégzés veszélye.
Mindeközben, mint már említettem, Irán külügyminisztere Törökországban Mahsa Amini „természetes halálát” emlegette, ami a cinizmus legfelsőbb fokát jelenti: igen, ha valakit agyonvernek, az természetesen meghal, de azért ez mégsem nevezhető normális halálnemnek. Hoszein Amir-Abdollahian ezt a megjegyzést Mevlüt Çavuşoğlu török külügyminiszterrel közös sajtótájékoztatóján tette a keddi napon.
„Iránban a nők szabadságot és nagyfokú jogokat élveznek. Az, hogy egy iráni lány természetes halállal halt meg, elszomorít bennünket” – mondta.
Ez a kijelentés abban a helyzetben hangzott el, amikor Mahsa Amini halálának ügye hivatalosan még nem zárult le, miközben a kórházi és röntgenfelvételek elsöprő bizonyítékai alapján kétségtelen: a lány halálos fejsérüléseket szerzett a hidzsáb-rendőrség őrizetében.
Mahsa Amini, a 22 éves lány szeptember 16-án halt meg, három nappal letartóztatása után. Amini-t azért tartóztatták le, mert állítólag nem az előírásoknak megfelelően viselte a hidzsábot. Az Iráni Rendészeti Parancsnokság közlése szerint a lány szívrohamot kapott egy rendőrőrsön, összeesett, és kómába került, mielőtt kórházba szállították volna. Szemtanúk, köztük olyan nők, akiket Amini mellett vettek őrizetbe, azonban arról számoltak be, hogy a nőt súlyosan megverték, és hogy a rendőri brutalitás következtében halt meg, amit az iráni hatóságok tagadtak.
Amini halála és a róla készült képek közzététele hónapok óta tartó haragot és tiltakozási hullámot váltott ki Iránban.
Törökországban tett nyilatkozatainak egy másik részében Amir-Abdollahian ismét azzal vádolta a Nyugatot, hogy szerepet játszik az iráni országos tüntetésekben.
Ez minden, csak nem külpolitika. Ezt nem csak én mondom, hanem az iráni diplomácia szakértői is. Mehdi Zakerian akadémikus a Ropydad24 honlapnak január 17-én elmondta, hogy az iráni kormány egyetlen megoldása külpolitikai válságára az, hogy megszerezze a nemzet támogatását és bizalmát. Megjegyezte azonban, hogy az ország vezetői mindig választhatnak a nép és az egyoldalú döntéshozatal között.
Zakerian kifejtette, hogy a modern politikában az ország nemzeti érdekei azonosak a nemzet követeléseivel. Elmondta, hogy az állami alkalmazottak, a dolgozók, a vállalkozást működtetők, a tanárok, az ápolónők és hasonlók nehezen tudnak megélni, de Ebrahim Raisi elnök úgy beszél az állami televízióban, mintha minden probléma megoldódott volna, és az ország hosszú ideje tartó recessziója véget ért volna.
A külpolitika terén Iránnak kiegyensúlyozott kapcsolatokra van szüksége minden más országgal. A külkapcsolatok mindkét fél igényeinek kielégítésén alapulnak. De ha az egyik országnak több igénye van, azt más országok kihasználhatják. Példaként említette, hogy „Oroszország Iránt eszközként használja, hogy kihúzza magát a mocsárból”.
Zakerian hozzátette, hogy Oroszország el akarja húzni Irán nukleáris vitáját a Nyugattal, hogy még több engedményt csikarjon ki Teheránból. Azzal is diktálhatja Teheránnak saját politikáját az olaj- és gázkereskedelemmel kapcsolatban, hogy megígéri, megmenti „Iránt a nemzetközi elszigeteltségtől”. Azt mondta: „Oroszország Iránt használja hídként a győzelemhez, bár Putyin ukrajnai győzelmére nincs esély”.
A szakértő azzal érvelt, hogy egyes iráni döntéshozók tudhatnak erről a helyzetről, de Teherán elszigeteltsége nem hagy más lehetőséget Teherán számára, mint Oroszország és Kína felé fordulni. „Jelenleg Oroszország önmaga által okozott konfliktusba keveredett Ukrajnában, Kína pedig bátran félretette Iránt és felkarolta az arab államokat.”
Zakerian rámutatott, hogy mivel Teherán megszegi a JCPOA keretében vállalt kötelezettségeit, és ragaszkodik az urándúsítás fokozásához, többé nem kérhet megállapodást az Egyesült Államokkal, még akkor sem, ha egyes tisztviselők őszintén szeretnének megegyezni. Közben sok iráni elemzőhöz hasonlóan Zakerian is azt mondta, hogy az Iránban zajló tüntetések és a kormány erőszakos fellépése a másként gondolkodókkal szemben jelentősen csökkentette a befolyását a nemzetközi színtéren.
Ennek eredményeként – mondta – Európa, az Egyesült Államok és Kína már nem érdekelt a 2015-ös nukleáris megállapodás felújításáról szóló tárgyalások folytatásában.
Az iráni média más beszámolói korábban arról szóltak, hogy még Irán szomszédai sem veszik már komolyan a Teheránnal való kapcsolataikat. Iraki tisztviselők azzal ássák alá Bagdad és Teherán barátságát, hogy ragaszkodnak ahhoz, hogy a Perzsa-öblöt „Arab-öbölnek” nevezzék.
Másfelől Hszi Csin-ping kínai elnök nemrégiben, decemberben Rijádban tett látogatása során kétségbe vonta Irán tulajdonjogát három Perzsa-öbölbeli sziget tekintetében. A legfrissebb fejlemény, hogy Yoon Suk Yeol dél-koreai elnök Abu Dhabiban tett legutóbbi látogatása során Iránt az Egyesült Arab Emírségek legfőbb ellenségének minősítette.
Amir-Abdollahian iráni külügyminisztert a múlt héten egyes iráni politikusok és a közösségi média aktivistái élesen bírálták, amiért azt ígérte, hogy a Hezbollah csoporton keresztül ingyen olajat küld Libanonba, miközben Iránban az embereket az elmúlt évek egyik legkeményebb lehűlése sújtja.
Mehdi Zakerian nemzetközi kapcsolatok szakértő szerint Teherán vezetői számára az egyetlen kiút ebből a szégyenletes helyzetből az, ha bevonják a népet a döntéshozatalba olyan kulcsfontosságú kérdésekben, mint a JCPOA-hoz való visszatérés, az erkölcsrendőrség megszüntetése és más bel- és nemzetközi kérdések megoldása. Az emberek bevonása a döntéshozatalba azonban nem megy egyik napról a másikra. Ehhez alapvető reformokra, szabad és tisztességes választásokra, átláthatóságra, elszámoltathatóságra, valamint a keménykezű biztonsági erők és az igazságszolgáltatás ellenőrzésére van szükség, amelyek nem engedik, hogy a kormánypárti keményvonalasok hangján kívül bárki más hallassa a hangját.
Ennyi iráni hír jutott mára, de maradjanak a Zónán, mert rövidesen érkezik az ukrajnai és oroszországi események összefoglalója is.