Ha annyi ezresem volna, ahányszor megkérdezték tőlem utóbbi időben, „miért olyan fontos az oroszoknak Bakhmut, mi van ott?” sarokházat talán nem vennék belőle, de jó darabig vígan élhetnék belőle. Egy olvasóm sejtése szerint – ő azok közé tartozik, akik még soha nem kommenteltek ostobaságokat az írásaimhoz – az orosz hadsereg azt hiheti, hogy ott őrzik az ukránok Monomah sapkáját.
Hát, ha nincs is éppen így, de tényleg érdekes, mennyi áldozatot hoz mindkét fél ezért a jelentéktelen kisvárosért, ami vas- és közúti csomópont ugyan, de a környéken minden település annak mondható. De most végre megértettem, mi folyik ott – mármint a Bakhmutka folyón kívül, ugyanis elolvastam Jurij Fedorov elemzését a Novaja Gazeta Europában, és ennek alapján megpróbálom elmagyarázni. Hanem mottó kívánkozik elébe, éspedig Shakespeare-ből, sőt, egyenesen Hamletből – nagyon jellemzőek a bakhmuti helyzetre a Bárd sorai:
„Nagyítás nélkül, s igazán kimondva,
Mi egy oly talpalat földért megyünk,
Melynek mi haszna sincs, csak a neve.
Öt aranyért, ötért, nem bérleném ki:
Többet nem is kap, ha zálogba vetné,
A lengyel érte, sem Norvégia.”
Szóval, a helyzet a következő. A Szoledarért és Bakhmutért vívott véres csaták valószínűleg csak a kezdetét jelentik egy fárasztó, hosszadalmas és eredménytelen téli hadjáratnak Oroszország számára.
2022 decembere – 2023 januárja az ukrajnai téli hadjárat előszele volt: szilveszter éjjelén az Ukrán Fegyveres Erők HIMARS rakétarendszerekkel megsemmisítették az orosz csapatok „ideiglenes telepítési pontját” Makiivkában, különböző források szerint akár 200 ellenséges katonát és tisztet is megöltek, a Donbásszban továbbra is heves harcok folynak Bakhmutért és Szoledarért, és ennek következtében átrendeződéseket látunk az Egyesült Erőcsoport „Különleges Katonai Művelet” parancsnokságán. Ennek az előjátéknak az ellenpontját a bakhmuti fronton zajló események jelentik. Jurij Fedorov katonai elemző a Novaja Gazeta Europe felkérésére megvizsgálta, milyen forgatókönyvek alakulhatnak ki ma a donyecki fronton, és ez hogyan befolyásolja a szemben álló felek helyzetét.
A Bakhmutért folytatott harc még tavaly augusztusban kezdődött. Bevétele különleges szerepet játszott és játszik ma is Oroszország terveiben. Ez az egyetlen hely a déli Horlivka és az északi Bilohorivka közötti közel 70 kilométeres frontszakaszon, ahol három stratégiai fontosságú autópálya találkozik. Az első északra, Sziverszkbe vezet; a második délnyugatra, Konsztantyinovkába és tovább Kramatorszkba; a harmadik északnyugatra, Szlavjanszkba. Az ukrán védelem áttörése esetén 2022 nyarán Bakhmutnál az Orosországi Föderáció fegyveres erőinek „Izjum” és „Liman” csoportjai megindulnának az észak felé előrenyomuló orosz csapatok felé, Kramatorszk vagy Szlavjanszk közelében találkoznának velük, és bekerítenék a Liman-Bakhmut vonaltól keletre vagy akár az Izjum-Kramatorsk-Bakhmut vonalon működő ukrán egységeket.
Az eredmény a klasszikus harapófogó lett volna, amelyet a tábornokok annyira szeretnek a térképekre rajzolni. Az ukrán fegyveres erők nagyon kellemetlen helyzetbe kerültek volna. Akkor is és most is úgy tekint Moszkva a város elfoglalására, mint az ukrán hadsereg vereségének első lépésére a Donyecki Terület északkeleti részén. Ez lett volna a kezdete a Putyin által kitűzött stratégiai cél elérésének: a donyecki régió teljes elfoglalásának.
De Ukrajna szeptemberben és októberben keleten végrehajtott sikeres offenzívája következtében a helyzet gyökeresen megváltozott. Az orosz „Izjum” és „Liman” csoportokat kivéreztették, ami azt jelentette, hogy a Donyecki terület keleti részén már nem fenyegetett az ukrán erők bekerítésének veszélye. Még ha az ukrán csapatok el is hagynák Bakhmutot, az orosz egységeknek súlyos harcok árán és a siker látszólagos reménye nélkül kellene az erősen megerősített Konsztantyinovka, Kramatorszk vagy Szlavjanszk felé haladniuk.
Konrad Muzyka lengyel katonai szakértő szerint Bakhmut mögött már kiépült egy új védelmi vonal. A terep ott még nehezebb az oroszok számára a támadáshoz – több a magas domb.
„Még ha a város el is esik, az ukránok visszavonulnak a következő védelmi vonalra, így Oroszországot újabb kilométernyi területért való harcra kényszerítik” – írja Muzyka. Az orosz csapatoknak ismét meg kell próbálniuk olyan városok megrohamozását, amelyek nem játszanak fontos stratégiai szerepet, nagyon súlyos veszteségeket szenvedve. A harkivi vereség ellenére azonban az orosz politikai és katonai vezetés továbbra is hevesen próbálja áttörni az ukrán hadsereg védelmét Bakhmut közelében. Ukrán adatok szerint közte és Szoledar között 2022 decemberében mintegy 40 orosz taktikai zászlóaljcsoport (BTG) koncentrálódott, összesen 30-40 ezer fővel, főként az úgynevezett „Wagner-csoport” zsoldosaiból, valamint a jobb parti hídfőállásból való kivonulás után a Herszon térségéből a mintegy 12 kilométeres körzetbe telepített légideszant csapatokból álló erőkkel együtt.
Szoledar ostroma Moszkva kísérlete arra, hogy megtörje azt a patthelyzetet, amelyben az orosz hadsereg Bakhmut közelében találta magát. 2023. január elejére világossá vált az orosz parancsnokok számára, hogy a város bevétele a kolosszális erőfeszítések ellenére is lehetetlen, legalábbis belátható időn belül, és a veszteségek minden elképzelhető szintet meghaladnak. Az ukrán hadsereg makacsul kemény ellenállást tanúsított. A város épületeinek és terepviszonyainak sajátosságai a védőknek kedveznek. A várost különben a Bakhmutka folyó (vagy Bakhmutovka) osztja ketté, amelyen nagyon nehéz átkelni a többé-kevésbé nehéz felszereléssel.
Végül, egy erősen megerősített város elleni frontális támadáshoz az előrenyomuló csapatok, fegyverek és lőszerek nagy, többszörös fölénye szükséges. Az oroszok nem tudtak ilyen előnyt kialakítani.
Van még egy körülmény: december végén az orosz parancsnokság felismerte, hogy a Wagner-csoportba toborzott, az első támadási vonalakban szolgáló korábbi foglyok nem képesek ellátni feladatukat. Az orosz hadsereg krémjét – a harci tapasztalattal rendelkező hivatásos wagneri zsoldosok és a segítségükre átcsoportosított ejtőernyősök egységeit – tömegesen kell a harcba vetni. Az őket ért veszteségeket pedig nem lehet elhamarkodott mozgósítással kompenzálni. Az elit katonák kiképzése legalább egy évig tart.
A Szoledar elleni támadással Moszkva azt remélte, hogy néhány nap alatt elfoglalhatja, elvághatja a Bakhmutot Sziverszkkel összekötő T-0513-as országutat, és északról haladva hadműveleti bekerítésbe vonhatja Bakhmutot. Január közepén az orosz elit csapatok (Wagner kiképzésű és légideszant egységek egyaránt) súlyos harcok és veszteségek árán elfoglalták a főként magánházakból épült lakónegyedeket, és megkezdték a bevonulást az ipari övezetbe.
Január 16-ra sikerült kiszorítaniuk az ukránokat a városból, de nem sikerült elvágniuk a T–0513-as országutat, hogy Bakhmut felé haladjanak. Brutális harcok folynak Szoledar külvárosa és ez az országút között, amely mentén védelmi vonalat állítottak fel.
A hadműveleti adatok alapján felmerül a kérdés, hogy az orosz hadvezetés miért vet be ilyen túlzottan nagy erőket a Bakhmut és Szoledar elleni támadásba, és általában véve mekkora stratégiai értékkel bírnak ezek a városok.
Szoledart kulcsfontosságú pontnak tekintik, amelynek elfoglalása lehetővé teszi Bakhmut északkeleti irányból történő megközelítését, valamint a T–0513-as út elvágását, amely Moszkva szerint megzavarhatja az ukrán csapatok utánpótlását a térségben. Ráadásul annak az elképzelésnek, hogy az ukrán hadsereget megfosztják az utánpótlástól, semmi köze a valósághoz. Bakhmutban őket a várost Szlavjanszkkal összekötő M–03-as autópályán keresztül látják el, míg Sziverszket ugyanezen a T–0513-as autópályán keresztül, amely a várost elérve északnyugatra, a tavaly októberben felszabadított Liman felé fordul. Ahhoz, hogy Szoledar felől fenyegethessék Bakhmutot, az orosz erőknek át kell törniük az ukrán védelmi vonalat, fel kell jutniuk a T–0513-as útra, és ostrommal kell bevenniük a jól megerősített Vörös-hegyet. Lehetetlen megjósolni, hogy ez mikor következik be, hogy egyáltalán bekövetkezik-e, és hogy milyen áldozatokkal jár majd.
Moszkva számára ma inkább a politikai, mint a katonai jellegű megfontolások a fontosak. Putyin számára még egy minimális, akár látszólagos győzelem is számít a csatatéren. Egyszerűen csak meg kell törnie a tavaly szeptemberben kezdődött vereségsorozatát. Enélkül nehéz, ha nem lehetetlen rávenni az uralkodó elitet, hogy jóváhagyja az ukrajnai háború folytatását, ami nem sok jót ígér számukra. Prigozsinnak, akinek „Wagner-csoportja” Bakhmutot és Szoledart ostromolja, megvannak a saját számításai. Politikai stratégiája Gaius Julius Caesar „jöttem, láttam, győztem” formuláján alapul. De ha nem sikerül győznie, akkor végleg megszűnik a Kreml számára hasznosnak lenni, és a sértett tábornokok végre leszámolhatnak vele.
A katonai vezetésnek is szüksége van egy győzelemre, hogy elhallgattassa a radikálisokat, akik őt hibáztatják a villámháború kudarcáért, a Harkivi Területen, Herszonnál és máshol elszenvedett kudarcokért.
Sokkal összetettebb és okosabb Ukrajna stratégiája. Az, hogy Moszkva a háború fő stratégiai céljaként a donyecki régió elfoglalására összpontosít, más irányokból vonja el az orosz erőket és tartalékokat. A Bakhmut, Szoledar és a donyecki front más kulcsfontosságú területein zajló harcokban az ukrán hadsereg bedarálja Putyin hadseregét. Ha az ukrán csapatok elhagyják Bakhmutot, az ellenség Konsztantyinovka, Kramatorszk és Szlavjanszk közelében ragad, és egy Bakhmut helyett három vagy négyet kapnak. Ilyen a háború nemlineáris logikája, amelyben egy helyi vereség sokkal nagyobb léptékű győzelemmé válhat.
Közhellyé vált az az állítás, hogy az ukrajnai háború kimenetele Zaporizzsjában dől el. Sok szó esett már arról, hogy az ukrán haderő áttör Melitopolba, elvágja a Donyeck-Volnovakha-Verkhnij Tokmak-Melitopol vasúti rendszert, és továbbmegy nyugatra, a Herszoni Régióba; eléri Csongart és Berdjanszkot. Ezután a háború döntetlennel való befejezésének kilátásai semmissé válnak. Oroszország veresége elkerülhetetlen lesz. Minél mélyebbre hatolnak az orosz csapatok a donyecki régióban, annál reálisabbnak tűnik ez a forgatókönyv.
Ugyanakkor más forgatókönyvek is szóba kerültek. Az orosz hadvezetés például megpróbálhat egy csapásmérő erőt valahol délen koncentrálni, és Zaporizzsjára, majd ha szerencséjük van, a Dnyeper irányába küldeni. Hogy ez mennyire reális, azt nehéz megítélni. Érdemes megjegyezni, hogy Ukrajnában több tartalékos hadtestet készítenek elő. Különösen a 10. hadtestet alakították újra Dnyipropetrovszk megyében, és új hadtesteket alakítanak Poltava megyében és Nyugat-Ukrajnában, amelyeket nyugati fegyverekkel szerelnek fel és NATO-szabványok szerint képeznek ki. A téli (vagy inkább téli-tavaszi) ukrajnai hadjárat tehát döntőnek bizonyulhat.
Ami bizony azt jelenti, hogy a bakhmuti vérszivattyúnak nem katonai céljai vannak, hanem politikaiak: Oroszország a vereségéért harcol ott, és ha minden így megy tovább, ki is fogja vívni.
Hamlet Bakhmutban: valóban oly talpalat földért mennek, melynek mi haszna sincs, csak a neve. Hát hiszen a nevéért is kell menniük.
Ennyi jutott a mai második részbe, holnap folytatódik a krónika.
Békét Ukrajnának, békét Oroszországnak, békét a világnak!