Ma érdekes iráni híreket hozok ugyanis nincs napi jelentés. Ez nem jelenti azt, hogy váratlan csoda folytán Iránban megoldódtak a problémák, a rial árfolyama egy szintre került a dolláréval, a gáztározók csodával határos módon megteltek és az iráni parlament udvarias kézcsók kíséretében bocsánatot kért az ország hölgyeitől, megfogadva, hogy többet soha nem szól bele az öltözködésükbe – ez csak azt jelenti, hogy nem volt tüntetés.
És ha nem volt, nem lehet sem hazudni, sem szervezni egyet. A napi jelentéseket szerkesztő CTP a következő közleményt adta ki (e-mailben, az ISW oldalára még ez sem került ki):
„A CTP ma, 2023. január 21-én nem talált a jelentési küszöbértékeknek megfelelő tiltakozó tevékenységre utaló jeleket Iránban. Ezért nem teszünk közzé térképet vagy jelentést. A CTP 2023. január 22-én, vasárnap ismét figyelemmel kíséri a helyzetet, és vagy térképet és rövidített tájékoztatást tesz közzé, vagy ismét arról számol be, hogy nem volt a küszöbértékeknek megfelelő tiltakozó tevékenység. A CTP 2023. január 23-án, hétfőn folytatja a tájékoztatást, függetlenül a tiltakozási aktivitástól.”
Mondhatták volna azt is, hogy „nincs esemény, de hétvége viszont van, megyünk inkább piknikezni”, de így is lehet fogalmazni, ahogy ők tették. Hírek nélkül viszont mégsem maradtunk, működik az Iran International, abból össze tudtam szedni épp elég érdekes eseményt, ha demonstráció nincs is közöttük.
Kezdjük rögtön azzal, hogy az iráni parlament megint fenyegeti az Európai Uniót: nehogy terrorszervezetté merjük minősíteni a Forradalmi Gárdát! Mivel fenyegetnek, ha mégis megtesszük? Nos: terrorral.
Az Iráni Iszlám Köztársaság emelte a tétet az Európával szembeni fenyegetéseiben az IRGC terrorista szervezetként való feltüntetésének javaslata miatt, amelyet az EU fontolgat.
A teheráni parlament vasárnap rendkívüli ülést tartott Hoszein Amir-Abdollahian külügyminiszter és Hoszein Szalami, az IRGC parancsnoka részvételével.
Az ülés után Mohammad Bagher Ghalibaf parlamenti elnök nyilatkozatot adott ki, amelyben kijelentette: „Napirenden lesznek a térségben lévő európai fegyveres erők elleni fellépéseink”.
Ez az egyértelmű fenyegetés azért történt, mert Irán és az Irakban és Szíriában működő proxy erői 2019 óta rakétákkal és aknavetőkkel támadják az amerikai katonai erőket. Ezek a támadások voltak a közvetlen okai annak, hogy 2020 januárjában Donald Trump korábbi elnök elrendelte Qassem Soleimani, az IRGC területen kívüli műveletekért felelős parancsnokának megölését.
Ghalibaf azt is kijelentette, hogy „ez a parlament kész arra, hogy az európai fegyveres erőket a régióban terroristának minősítse”. Hozzátette, hogy ha az IRGC-t kijelölik, „Európa nagy árat fog fizetni ezért”.
Az IRGC európai nyilvántartásba vételének kérdése az elmúlt hetekben merült fel, mivel az iráni rezsim több mint 500 embert ölt meg a szeptemberben kezdődött népi tiltakozások során, miután Mahsa Amini a hidzsáb-rendőrség őrizetében meghalt.
Az irániak mozgalmat indítottak, hogy kérjék az európai politikusokat: az IRGC-t jelöljék meg terrorcsoportként, mivel az volt a felelős a tüntetőket megölő, megcsonkító és letartóztató biztonsági erők többségének vezetéséért. A kampány bizonyos mértékig sikeres volt, és különböző csoportok és pártok európai törvényhozóit tömörítette.
A múlt héten az Európai Parlament elfogadott egy állásfoglalást, amelyben felszólította az Európa Tanácsot, hogy nyilvánítsa terrorszervezetnek a Forradalmi Gárdát.
Korántsem biztos, hogy Európa megteszi ezt a lépést, de néhány ország, például az Egyesült Királyság cselekedhet.
Az iráni rendszer részéről érkező fenyegetéseknek valóban van elrettentő céljuk, de az iráni tisztviselők tudják, hogy kevés az esélye annak, hogy az Európai Unió terrorszervezetnek minősítse a Forradalmi Gárdát. Ha az EU egyszerűen csak részleges szankciókat jelent be az IRGC-vel szemben, akkor a rezsim győzelemként könyvelheti el, hogy fenyegetései beváltak.
Az egyik parlamenti képviselő vasárnap azzal az erősen megkérdőjelezhető fenyegetéssel élt, hogy az Iszlám Köztársaság „korlátozhatja az európai hajók hajózását” a Perzsa-öböl Hormuzi-szorosában. Irán azonban már megtámadta a térségben a külföldi hajózást, aknákat és drónokat vetett be, és néhány tankert is megszállt és lefoglalt.
Az IRGC politikai-ideológiai komisszárja a Perzsa-öbölből érkező energiaszállítmányokat is megfenyegette, és ezt a fenyegetést teheráni tisztviselők, köztük korábbi elnökök is megfogalmazták néhány alkalommal.
Amir-Abdollahian külügyminiszter a parlamenti ülés után azt tweetelte, hogy az IRGC elleni parlamenti határozat elfogadásával Európa „lábon lőtte magát”. Azt sem zárta ki, hogy kilép az atomsorompó-szerződésből (NPT), amikor egy újságíró arra kérte, hogy mondja meg, mit tenne Irán, ha az EU továbblépne az IRGC listázásával.
A tüntetések erőszakos és gyilkos elfojtása mellett Teherán kamikaze drónokat is szállít Oroszországnak, amelyeket az ukrajnai polgári célpontok elleni támadásokban használnak. Sok európai politikus ezt Európa elleni támadásnak tekinti, és az Egyesült Államokkal együtt követelte, hogy Irán állítsa le a fegyverek Oroszországnak történő szállítását.
A kapcsolatok súlyos romlása miatt sokkal kevésbé tűnik valószínűnek, hogy a Nyugat újra megnyitná a Teheránnal folytatott nukleáris tárgyalásokat, amelyeket tavaly szeptemberben függesztettek fel, miután az Egyesült Államok elutasította Teherán szerinte felesleges követeléseit.
Erre rezonál érdekes módon az a Svédországból érkezett hír, mely szerint ott élő irániak maguk követelik egy mecset bezárását, mert azt nem szent helynek, hanem az Iszlám Köztársaság kémbázisának tartják. Ami azért érdekesen hangzik, de így történt – és a tiltakozók is muzulmánok egyébként.
Iráni tüntetők gyűlést tartottak a Stockholmtól északra fekvő Imam Ali mecset előtt, a központ bezárását követelve, „az Iszlám Köztársaság kémfészkének” nevezve azt.
A tüntetők gyertyákat gyújtva és virágokat elhelyezve a fényképük mellett tisztelegtek az Iszlám Köztársaság által meggyilkolt áldozatok előtt.
Svédország lakosságának mintegy kétmillió tagja különböző vallású bevándorló, és a kormány anyagi támogatást nyújt vallási központjaiknak, köztük az iszlám köztársasághoz tartozó stockholmi Imam Ali mecsetnek.
A Svédországban élő irániak, emberi jogi és politikai aktivisták azonban úgy vélik, hogy az Imam Ali mecset nem istentiszteleti hely, hanem „az Iszlám Köztársaság kémfészke”.
Az elmúlt évben a svéd média számos riportot tett közzé az Imam Ali és más mecsetekről, többek között Malmőben, amelyek szerint ezekben a mecsetekben ideiglenes házasságokat kötnek, és ezt „legális prostitúciónak” nevezik.
Néhány svéd parlamenti képviselő is az ilyen helyek bezárását követelte, mivel szerintük ezek a mecsetek, különösen az Imam Ali mecset, nem demokratikus kormányoktól, például az Iráni Iszlám Köztársaságtól kapnak támogatást.
Az elmúlt hetekben irániak is összegyűltek a frankfurti és hamburgi iszlám központok előtt, az Iszlám Köztársaság kémbarlangjainak nevezve azokat, és bezárásukat követelve.
Eközben a Melbourne-ben, Sydney-ben, Adelaide-ben, Brisbane-ben, Hamburgban, Kölnben, Berlinben, Koppenhágában, Aucklandben stb. élő irániak szombaton gyűléseket tartottak, hogy kifejezzék támogatásukat az iráni népnek az Iszlám Köztársaság elleni felkelése mellett.
Hogy a helyzet még bonyolultabb legyen, Svédországon tegnap tüntetéshullám söpört végig, míg az ellenzéki irániak a mecset ellen tiltakoztak, egy radikális jobboldali iszlám- és bevándorlásellenes dán–svéd aktivista, Rasmus Paludan elégette a Korán egy példányát a török nagykövetség közelében – tiltakozásul az ellen, hogy mivel Svédországnak szüksége van a török jóváhagyásra a NATO-csatlakozáshoz, Ankara ezt kihasználja, és kemény feltételeket szab Stockholmnak, például politikai menekültek kiadatását követeli. A Korán elégetése sem sokat javított a svéd-török külkapcsolatokon (arról már nem is szólva, hogy azért a tiltakozó irániakat is sérti az ilyesmi), de mindemellé a kurdokkal valós szolidaritás jegyében és Svédország NATO-csatlakozása ellen tiltakozva tartottak szombaton Stockholmban egy harmadik megmozdulást, ezen több száz kurdbarát és baloldali radikális szimpatizáns vett részt. Törökbarát demonstrálók egy csoportja pedig a török nagykövetség közelében tartott egy negyedik gyűlést.
Teheránban viszont ha tüntetés nem is volt, megszólalt pár józan hang. Egyes politikusok azonnali reformokat sürgetnek Iránban, sőt, lecserélnék még a kabinet tagjait is.
Egy neves kommentátor szerint az iráni felkelés olyan parázs a hamu alatt, amely bármelyik pillanatban, bármilyen okból fellobbanhat, és még nagyobb mozgalmat hozhat létre.
Az Etemad című reformpárti napilapnak adott interjújában Szadegh Zibakalam centrista akadémikus a kormányt a nőkkel és a fiatal irániakkal szembeni dühítő bánásmódra is figyelmeztette. Helytelen lenne visszatérni ahhoz az elnyomó politikához, amelyet a kormány Mahsa Amini őrizetben bekövetkezett halála előtt követett, ami az ország szeptember közepe óta legnagyobb felkeléséhez vezetett.
Zibakalam hozzátette, hogy egyes iráni tisztviselők tagadják az iráni válságot, és úgy vélik, hogy a tüntetéseket külföldiek gerjesztették, de ennek már vége. Figyelmeztetett azonban arra, hogy a felkelés okai még mindig fennállnak, és a jövőbeni tiltakozások még szélesebb körűek lehetnek.
A szókimondó szakértő szerint ha Iránban nem történik változás, és a kormány folytatja elnyomó politikáját, akkor okkal lehet aggódni a rendszer jövője miatt. Az emberek rendszerváltás iránti követelése a kiábrándultság és a kétségbeesés, valamint a reformokba vetett remény hiányának a következménye – érvelt.
A négy hónapja tartó zavargások után a tüntetők egyre határozottabban követelik, hogy a klerikális rendszernek távoznia kell, és egy világi, demokratikus politikai rendszernek kell a helyébe lépnie.
Zibakalam szerint az egyetemi hallgatók voltak a tüntetések mozgatórugói. Úgy tűnik, hogy a tiltakozások csak azért mérséklődtek, mert az egyetemek jelenleg vizsgák miatt zárva vannak, és mert a kormány hatalmas nyomást gyakorol rájuk. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a tiltakozások visszaszorultak.
Az akadémikus elmondta, hogy az elmúlt 43 évben az egyetemi Baszidzs azért jött létre, hogy megállítsa az iráni diákmozgalmat, de nemcsak a Baszidzs nem járt sikerrel, hanem a diákmozgalom is évről évre nagyobb erőt és lendületet kapott.
Kritizálva azt, hogy a konzervatívok megszilárdították Irán feletti ellenőrzésüket a 2021-es elnökválasztáson azzal, hogy másokat eltiltottak az indulástól, Zibakalam azt mondta, nem lehet 80 millió iránit egy vagy kétmillió radikális ellenforradalmárral irányítani.
Közben Massoud Pezeshkian reformpárti törvényhozó bírálta kollégáit az iráni parlamentben (Majles), amiért olyan jelszavakat skandálnak, mint „halál erre vagy arra az országra”, ahelyett, hogy megpróbálnák korrigálni az iráni helyzetet. „Tolerálnunk kell másokat, együtt kell működnünk és dolgoznunk a világgal” – mondta, hozzátéve, hogy „szolidaritást kell teremtenünk Iránon belül”.
„Ha azt mondod, hogy halál erre vagy arra az országra, akkor ők is azt fogják mondani, hogy halál rád” – jegyezte meg Pezeshkian.
Utalva egyes tisztviselőknek az elmúlt héten más nemzetek ellen megfogalmazott radikális fenyegetéseire, a Tabrizból származó törvényhozó bírálta a kormányt, amiért a kormányzatból elbocsátják a szakértőket, és komoly munkákat bíznak olyan alkalmatlan emberekre, akiknek nincs sem tapasztalatuk, sem szakértelmük. A kormány politikájának kudarca a vezetőink és tisztviselőink kiválasztásának eredménye – mondta.
Pezeshkian ezután felvetette, hogy a kormány cseréljen egyes tisztviselőket, és nevezzen ki újakat. „Ezt nem lehet megtenni? Hiszen ez a kormány alapvetően képtelen megoldani az ország jelenlegi problémáit” – mondta.
Hasonló vádakat fogalmazott meg a kormány ellen Hedayatollah Khademi konzervatív politikus, aki a Nameh Newsnak azt mondta, hogy Ebrahim Raisi elnöknek le kell cserélnie néhány miniszterét, hogy megmentse saját magát. „Nincs oka arra, hogy továbbra is ezekkel a tehetségtelen személyekkel dolgozzon együtt, akik a polgárok körében csak gúny tárgyát képezik. A kabinet minden tagját le kell cserélni” – mondta, hozzátéve, hogy „Irán az egyetlen ország a világon, amelynek külügyminisztere és nukleáris tárgyalói nem beszélnek angolul”.
Khademi bírálta a parlamentet is, amiért nem felügyeli a kormány teljesítményét. Azzal vádolta, hogy a legtöbb törvényhozó jelenleg az újraválasztásán dolgozik, vagy ha nincs reményük, akkor a kormányt csillapítják, hogy biztosítsák, hogy a parlamenti ciklusuk lejárta után is kapnak munkát.
Teherán ennek ellenére sokat látszik tanulni – Moszkvától. Azt például kiválóan eltanulta Khamenei Putyintól, hogyan hozzon létre álcivil nőszervezeteket, aminek Iránban még nagyobb a tétje, mint Oroszországban: orosz földön a „katonaözvegyek” segítenek követelni az általános mozgósítást, Iránban viszont kifejezetten a női jogok sérelméről, sárba tiprásáról van szó, tehát nagyon különös ötlet volt, hogy az Iszlám Köztársaság megtartotta a „Befolyásos Nők Világkongresszusát”, bár természetesen kicsit sem befolyásos vendégekkel. Igen: Irán nemzetközi kongresszust tartott ezzel a címmel, amely nyilvánvalóan válasz volt a „Nők-élet-szabadság” jelszóval utcára vonuló tüntetésekre.
A befolyásos nők első nemzetközi kongresszusát pénteken tartották Teheránban, olyan női vendégek részvételével, akiket az Iránnal barátságos kormányok küldtek. Nincsenek túl sokan ezek a kormányok.
Az iszlám rezsim szerint Burkina Faso, Kirgizisztán, Szerbia, Guinea, Niger, Nigéria, Srí Lanka, Szíria, Türkmenisztán és Örményország államfőinek feleségei vettek részt a rendezvényen, amelynek házigazdája Ebrahim Raisi elnök felesége, Jamileh Alamolhoda volt.
A legjelentősebb résztvevő Zeynab Nasrallah, a libanoni Hezbollah vezetőjének, Hassan Nasrallahnak a lánya volt.
A Rouydad 24 mérsékelt hírportál vasárnap azt írta, hogy a kongresszus hatalmas fiaskók sorozata volt, és még az sem volt világos, hogy milyen paraméterek alapján állították össze a „befolyásos nők” listáját.
„A befolyásos nők meghívásánál a legalapvetőbb dolog az, hogy a meghívottaknak valami különlegeset kell tenniük; nem elég, ha a férjük híres ember!” – írta a Rouydad 24.
Ennél is fontosabb, hogy egyes esetekben még ezeknek a nőknek a férje sem túl fontos globális szinten.
A kongresszus konferansziéja beszédében Ebrahim Raisi feleségét „Irán első asszonyának” nevezte, és azt mondta, hogy az ő erőfeszítései nélkül ez a kongresszus egyáltalán nem jöhetett volna létre.
Azt várták, hogy az iszlám köztársaság legközelebbi barátainak, nevezetesen Oroszországnak, Kínának és Szíriának az első hölgyei, vagy legalábbis ezen országok több minisztere vagy parlamenti képviselője részt vesz a kongresszuson – mutatott rá a Rouydad 24, de úgy tűnik, a külügyminisztériumnak még Irán közeli szövetségesei esetében sem sikerült ezt megszerveznie.
„Hamda bint Hassan Al Sulaitinak, a katari parlament alelnökének és néhány afrikai belügyminiszternek a kivételével egyetlen miniszter vagy parlamenti képviselő, de még csak magas rangú politikusok sem vettek részt az eseményen, a fontos országokból pedig senki sem érkezett” – húzta alá a Rouydad 24.
A fontos szomszédos és muszlim országok első asszonyainak távolmaradása megerősíti Irán és szomszédai kapcsolatainak válságát.
Az örmény miniszterelnök felesége olyan helyzetben vett részt a kongresszuson, amikor Irán hidegháborúban áll az Azerbajdzsáni Köztársasággal. Örményország első asszonyának iráni látogatása tehát inkább Azerbajdzsánnak és regionális szövetségesének, Törökországnak szóló üzenet, mint az iszlám köztársaság iránti tiszteletadás.
Egy alig ismert orosz újságírónő is megkapta a „befolyásos nő” címet, miközben Iránban sok vezető újságírónő börtönben ül – hangsúlyozta a Rouydad 24 beszámolója.
Egy argentin nőt, aki az iráni vallásos, külföldiek számára fenntartott Al-Mustafa Egyetemen tanult, szintén befolyásos nőként mutattak be.
Az Al-Mustafa Nemzetközi Egyetem valójában egy szeminárium a vallásos Qom városában, melyen külföldieket indoktrinálnak és így szereznek befolyást más országokban.
Az egyetem több száz külföldi diákot támogat Kínától Afrikáig és Latin-Amerikáig, akik tanulni jönnek, majd visszatérnek, hogy az iráni síita tanításokat terjesszék országaikban.
A kongresszus titkára szerint minden résztvevőnek 20 ezer eurós díjat ítéltek oda. Ha igaz a kongresszus szervezőinek állítása a 300 külföldi vendég jelenlétéről ezen a találkozón, akkor a repülőjegyek, az ötnapos szállásuk egy ötcsillagos szállodában és az iráni kirándulásaik költségei hatalmas összeget tettek ki.
A gazdasági nehézségek közepette, amelyekkel az iráni átlagemberek szembesülnek, a hatalmas összegek elköltése olyan emberekre, akiknek nincs befolyásuk, fontos kérdés, amely nagyobb figyelmet igényel – bírálta Rouydad 24.
Valójában annak bizonyítása volt a cél, hogy Iránnak az ENSZ Nők Helyzetével Foglalkozó Bizottságából való kizárása és más külföldi szankcióknak nem volt hatása. Raisi kormánya ezért hívott meg ismeretlen vendégeket egy különös húzással, hogy megmutassa, miszerint Irán kapcsolata a világgal normális – ismételte meg a jelentés.
A nők iráni jelenlétével kapcsolatban az is felmerült, hogy az ünnepségen megjelenő vendégek olyan ruhákat viseltek, amelyeknek semmi közük a kötelező hidzsábszabályokhoz, amelyek miatt az iszlám köztársaság szeptember közepe óta több mint 500 embert ölt meg. Más szóval a külföldi nők azt viselhetnek Iránban, amit csak akarnak, de ez a jog maguknak az iráni nőknek elérhetetlen kívánság.
Ennyi iráni hír jutott mára, de maradjanak a Zónán, mert rövidesen érkezik az ukrajnai és oroszországi események összefoglalója.