Ma az ukrajnai hírösszefoglaló is rendhagyó, de szerencsére nem annyira, mint az iráni volt: annyi történt csak, hogy mivel ma megint hétfő van, az ISW újra elméleti napot tartott, és ez ma különösen érdekesre is sikerült, mert Kateryna Stepanenko és Frederick W. Kagan ez alkalommal a Prigozsin-jelenséget elemezték, nagy alapossággal és részletességgel.
Arra magam is felfigyeltem, hogy Jevgenyij Prigozsin szekere rúdja mintha kifelé állna a Kreml udvarából, írtam is róla több alkalommal, de amint látom, más is észrevette a dolgot. Nos, a „cár szakácsának” üstökösként szaladt fel nagyon rövid idő alatt majdnem a zenitre a csillaga, hónapok alatt vált büntetett előéletű oligarchából az orosz közélet egyik főszereplőjévé és csillagává – most sem állíthatjuk, hogy lezuhant a kométa, de már bizony lefelé ível a pályája. Jobb ez így, nagyon veszélyes lett volna, ha ez a gátlástalan bűnöző komoly politikai hatalomhoz jut, esetleg Putyin utódjává is válik. Hogy azonban ezt a pályát mennyi cselszövés, szövetség és árulás kísérte, azt talán csak később lehetne megírni, egy újságcikk kereteit szétfeszíti a téma, esetleg kötetet is érdemelne egyszer, egy nyugalmasabb világban: mindenesetre a történet teljesen olyan, mintha a hírhedett „zűrzavaros időkben” játszódna Rettegett Iván halála után (vagy Sztálin alatt), orosz ember drámát írna belőle, nekem inkább tragikomédiának tűnik.
Azt még majd meglátjuk, mi lesz a kimenetele, egyelőre nézzük, mire jutott Prigozsinnal az ISW – a végére még egy hírösszefoglalót is adtak, hogy ne essünk ki a képből a harci cselekményeket illetően.
Ez a jelentés arra összpontosít, hogy a Kreml a Bakhmut elleni hadjárat csúcspontját követően a közelmúltban marginalizálta a Wagner-csoportot, és visszatért a hagyományos haderőre való támaszkodáshoz a frontvonalakon, valamint a rendes védelmi minisztériumhoz és a vezérkari apparátushoz. A jelentés elemzi továbbá Vlagyimir Putyin orosz elnök és Jevgenyij Prigozsin Wagner-finanszírozó közötti változó kapcsolatot és annak következményeit.
A Wagnert finanszírozó Jevgenyij Prigozsin csillaga kezdett leáldozni, amikor nem váltotta be ígéreteit, miszerint saját erőivel elfoglalja Bakhmutot, miután hónapokig látszólag emelkedett a befolyása. Vlagyimir Putyin orosz elnök korábban valószínűleg Prigozsinhoz és Prigozsin állítólagos szövetségeséhez, Szergej Szurovikin hadseregtábornokhoz fordult, hogy folytassák a térnyerésre irányuló erőfeszítéseket, és törjék meg Ukrajna és nyugati támogatói szándékát a háború folytatására, miután a hagyományos orosz hadsereg kulminált, és valóban katasztrofális kudarcokat szenvedett. Az orosz védelmi minisztérium és a vezérkar, élén Szergej Sojguval, illetve Valerij Geraszimov hadseregtábornokkal, az orosz tartalékosok és sorkatonák mozgósítására és a hagyományos orosz hadsereg jobb teljesítményének feltételeinek megteremtésére fordította figyelmét, de kevés reményük volt arra, hogy 2022 őszén és kora telén bármilyen döntő eredményt érjenek el. Putyin nyilvánvalóan úgy döntött, hogy lehetőséget ad Prigozsin és Szurovikin számára, hogy megmutassák, mire képesek egyrészt a mozgósított foglyokkal, másrészt az ukrán polgári infrastruktúrát célzó brutális légi hadjárattal. Mindkét próbálkozás kudarcot vallott, mivel Prigozsin kísérletei Bakhmut elfoglalására kulmináltak, Szurovikin légi hadjárata pedig alig ért el többet, minthogy szenvedést okozott az ukrán civileknek, miközben elhasználta Oroszország megmaradt precíziós rakétakészleteinek nagy részét. Úgy tűnik, Prigozsin ebben az időszakban döntött úgy, hogy csillaga valóban felemelkedőben van, és hogy kihívója lehet Geraszimovnak, sőt, még Sojginak is az orosz katonai ügyekben játszott vezető szerepért. Ezek a remények most úgy tűnik, hogy illúziónak bizonyultak.
Úgy tűnik, Putyin elhatározta, hogy nem támaszkodik tovább Prigozsinra és az ő irreguláris erőire, és helyette ismét Geraszimovban, Sojguban és a hagyományos orosz hadseregben bízik. Putyin december elején elkezdte újra központosítani a háborús erőfeszítések ellenőrzését az orosz védelmi minisztérium alá. január 11-én Geraszimovnak adta az ukrajnai közös erőcsoportosítás átfogó parancsnokságát, és két másik helyettesével együtt Szurovikint is Geraszimov alá rendelte. Január 17-én az orosz védelmi minisztérium nagyszabású reformokat jelentett be az orosz fegyveres erők bővítésére és újjáalakítására. Az ukrán hírszerzés és a Kreml kiválasztott tisztviselői arról is beszámoltak, hogy Putyin a tartalékos mozgósítás második hullámának elindítására készül az orosz fegyveres erők bővítése érdekében, és az orosz védelmi minisztérium megpróbálja javítani hagyományos erőinek szakszerűségét és tesztelni a parancsnoki láncok hatékonyságát. Ezek a reformok és kinevezések jelentős fordulatot jelentenek a Kreml hagyományos hadseregének újjáépítésére irányuló erőfeszítéseiben, és a rövid távú enyhítési törekvések, például a szabálytalan alakulatoknak a frontvonalakon való alkalmazásainak elhanyagolását jelzik.
Putyin azon döntése, hogy a hagyományos orosz erőkre összpontosít és azokra támaszkodik, marginalizálja a Wagner-csoportot és a szilovik frakciót, amely mindazonáltal továbbra is hozzájárul az ukrajnai orosz háborús erőfeszítésekhez. A szilovik frakció orosz üzletemberek és vezetők kis csoportja, akik jelentős hatalmi bázisokkal és párhuzamos katonai vállalatokkal rendelkeznek, és olyan személyeket foglal magában, mint Prigozsin. Azzal, hogy Putyin újra Geraszimovnak rendelte alá a légierő parancsnokát, Szurovikint, akinek október 8-i kinevezését a szilovik frakció széleskörűen támogatta, megfordult egy hónapok óta tartó tendencia, amely szerint Putyin igyekezett megnyugtatni a szilovikokat. Az ukrán hírszerzés korábban arról számolt be, hogy Prigozsin szövetséget kötött Szurovikinnel, ami lehetővé tette, hogy a Wagner-csoport nehézfegyvereket kapjon az orosz fegyveres erőkből, és hogy ők ketten együtt rivalizáltak Sojguval. Szurovikin lefokozása valószínűleg megzavarta Prigozsin azon képességét, hogy kihasználja az orosz katonai vezetésen belüli kapcsolatait a saját és a Wagner javára.
Putyin emellett megpróbálja helyreállítani az orosz védelmi minisztérium tekintélyét és hírnevét, hiszen mindkettő súlyosan megsérült a 2022-es kudarcok miatt, és a szilovik frakció hónapokon át hevesen támadta őket. Putyin pálfordulása akkor vált a legnyilvánvalóbbá, amikor egy január 15-i szövetségi televíziós interjúban hangsúlyozottan nem Prigozsinnak vagy az általa vezetett Wagner-csapatoknak tulajdonította Szoledar elfoglalását. Az orosz védelmi minisztérium eredetileg szintén nem ismerte el a Wagnert a Szoledarért folytatott csata résztvevőjeként, csak egy január 13-i utólagos közleményben említette homályosan a Wagner támadó egységeit. Prigozsin és szövetségesei már jó ideje harcoltak azért, hogy elismerjék a Bakhmut körüli győzelmeket és Szoledar elfoglalását, így Putyin döntése, mellyel visszavonta az orosz védelmi minisztérium elismerését a Wagner iránt, komoly vereséget jelentett Prigozsin számára.
Putyin talán fenyegetve érezte magát Prigozsin felemelkedése és tapintatlan magamutogatása miatt. Putyin decemberben elkezdte magát újra aktív háborús vezetőként feltüntetni, hivalkodóan találkozott a parancsnokaival és megjelent a csapatoknál. Prigozsin nem vette észre a célzást, ha egyáltalán célzás volt, hanem ehelyett megduplázta az önérvényesítési törekvéseit, saját csapatai fölényének és sikereinek reklámozásával. Dmitrij Peszkov, a Kreml szóvivője január 16-án közvetve azzal vádolhatta Prigozsint, hogy szándékosan szította a konfliktust az orosz védelmi minisztérium és a Wagner között a nyilvánosság előtt, ami egy újabb pofon volt Prigozsin számára. Putyin egyre inkább integrálta az Állami Duma tisztviselőit is, akiknek Prigozsin erősen udvarolt, például a Föderációs Tanács elnökhelyettesét, Andrej Turcsakot, kinevezve őket olyan munkacsoportokba, amelyek célja többek között a mozgósítással kapcsolatos kérdések kezelése volt.
Putyin valószínűleg Prigozsin irreguláris erőihez fordult, hogy átvészelje az orosz hagyományos hadsereg kulminációját követő időszakot a Szeverodonyeck és Liszicsanszk elfoglalására irányuló vakmerő és sok áldozatot követelő előrenyomulás után. A Wagner-erők a háború első napjai óta harcoltak Putyin ukrajnai inváziójában, és fontos szerepet játszottak olyan támadó akciókban, mint például a Luhanszki Területen fekvő Popaszna (40 km-re keletre Bakhmutól) elfoglalására irányuló hadművelet 2022 április-májusában. 2022 júniusának végén a Wagner-egységek segítették a többi orosz csapatot a szeverodonyecki csatában, és a fő támadó erőként szolgáltak a Roszgvargyija elemei mellett. A Wagner-alakulatok 2022. július elején Bakhmutra helyezték át a hangsúlyt, miközben egyidejűleg toborzott foglyokkal erősítették meg egységeiket. 2022 augusztusában a Wagner-erők némi előrenyomulást értek el Bakhmut környékén, és átvették a vezetést ezen a tengelyen, valószínűleg az érkező foglyokra támaszkodva. Prigozsin később, 2022 októberében elkezdte a Wagner-vonalnak nevezett erődítmények látványos kiépítését Luhanszk, Donyeck és Belgorod területein, és elkezdte kiképezni a belgorodi és kurszki népi milíciákat.
Oroszország Szeverodonyeck és Liszicsanszk elleni támadása, amely a Kijev elleni sikertelen orosz hadjáratot és a Mariupolért vívott véres csatát követte, felemésztette a támadó harci erejének nagy részét a Donbásszban és Dél-Ukrajnában. Az orosz hadsereg drágán fizette meg a Luhanszki Terület két megmaradt nagyvárosának elfoglalását, és jelentős állományhiánnyal szembesültek, ami arra késztette Putyint, hogy önkéntes toborzó kampányokat indítson az egész országban. Putyin valószínűleg engedélyezte Prigozsin számára, hogy fogoly újoncokkal bővítse erőit, így enyhítse ezeket a létszámhiányokat, és nem hagyományos eszközökkel tartsa fenn a lendületet néhány kiválasztott frontvonalon. Prigozsin talán meggyőzte Putyint arról az ötletéről, hogy foglyokat toborozzon Wagnerbe – amit a hagyományos orosz hadsereg valószínűleg nem tudott volna vállalni abban az időben – és a Wagner hozzájárulása miatt Popaszna és Szeverodonyeck elfoglalásához az elnök ezt engedélyezte.
Prigozsin valószínűleg úgy képzelte, hogy az Ukrajnában tett erőfeszítései továbbra is katonai és politikai hatalmat biztosítanak számára Oroszországban. Prigozsin parancsnoksága a bakhmuti irányítás felett és Putyin közelsége valószínűleg azt a hamis érzést biztosította neki, hogy az orosz védelmi minisztérium katonai kudarcainak hátterében a bakhmuti győzelmet alkudozási eszközként használhatja saját céljai érdekében, mint például a Wagner zsoldos tevékenységének legalizálása Oroszországban, politikai hatalmának kiterjesztése a Kremlben, vagy akár Sojgu tekintélyének csorbítása. Nyugati illetékesek októberben felfedték, hogy Prigozsin keményen bírálta az orosz Védelmi Minisztériumot egy Putyinnal folytatott magánbeszélgetésen, azt állítva, hogy az orosz hagyományos alakulatok teljes mértékben a Wagner-erőkre támaszkodnak. Prigozsin bírálta a Központi Katonai Körzet (CMD) korábbi parancsnokát, Alekszandr Lapin vezérezredest, aki az ukrajnai „központi” erőcsoportért is felelős volt, és Putyin végül elbocsátotta Lapint. Prigozsin valószínűleg arra számított, hogy az orosz Védelmi Minisztériummal, sőt Putyin elnöki adminisztrációjával szembeni további kritikák révén kiérdemli majd a Putyin melletti pozíciót. A Bakhmutért folyó csata decemberi kiéleződése és az azt követő kulminációja is arra utalhat, hogy Prigozsin megpróbálta, hogy 2023 kezdete előtt maga mögé utasítsa a védelmi minisztériumot – és kudarcot vallott.
Prigozsin közelmúltbeli látszólagos hanyatlása és befolyásának csökkenése valószínűleg tényleges hatalmának valós korlátait tükrözi. Az amerikai és brit hírszerzés becslései szerint Prigozsin körülbelül 50 000 harcossal rendelkezik Ukrajnában, akik közül 40 000 elítélt és 10 000 szerződéses alkalmazott. Prigozsin könyörtelenül és nagy áldozatok árán vetette be harcosait a Bakhmut körüli véres támadási műveletekbe, miközben Putyin az általa mozgósított emberek legalább egy részét a hagyományos orosz hadsereg egységeibe tartalékolta és képezte ki. A Wagner-csoport valószínűleg az orosz védelmi minisztérium logisztikai támogatására és karbantartási funkcióira is támaszkodik a légi és nehéz haditechnikai eszközei tekintetében. A Wagner-erők az alapvető adminisztratív szervek és struktúrák hiányától szenvednek, ami megakadályozza, hogy a Wagner hatékony párhuzamos katonai alakulattá váljon. Prigozsin valószínűleg hitt a saját eltúlzott véleményében a nagyrészt elítélteken alapuló erőinek minőségéről és fontosságáról, valamint arról, hogy képes felülmúlni Oroszország hagyományos hadseregét, mi több, a Putyinhoz közelebbi hatalmi pozíció elérésének kilátásairól is. Retorikája és magamutogatása minden bizonnyal túlzóvá és feltűnően hivalkodóvá vált, amíg a dolgok nem kezdtek elfajulni számára.
Putyin soha nem engedett teljesen Prigozsin ajánlásainak vagy követeléseinek az átmeneti időszak alatt, és valószínűleg mindig is azt tervezte, hogy visszahelyezi Prigozsint a helyére, amint az orosz hagyományos hadsereg kellőképpen megerősödik ahhoz, hogy viselni tudja a háború folytatásának terhét. Putyin eltávolította Lapint, és kinevezte Szurovikint – valószínűleg Prigozsin és szövetségesei tanácsára –, de Prigozsin legtöbb kívánságát nem teljesítette. Prigozsin még mindig azt követeli, hogy a Kreml hivatalosan ismerje el a Wagner-csoportot Oroszországban, annak ellenére, hogy az orosz büntetőjog tiltja a párhuzamos katonai és zsoldosalakulatok működését. Putyin több hónapon keresztül reagálhatott volna Prigozsin számos kérésére és követelésére, és legalizálhatta volna a Wagner oroszországi működését, de valószínűleg nem tartotta szükségesnek, hogy meggyengítse az orosz védelmi minisztériumot, és tovább erősítse Prigozsint egy ideiglenes erőfejlesztés fenntartásában. Prigozsin felszólította az orosz Állami Dumát és a főügyészséget is, hogy hazaárulásért menesszék és zárják börtönbe Alekszandr Beglov szentpétervári kormányzót, arra hivatkozva, hogy Beglov akadályozta Oroszország háborús erőfeszítéseit. Prigozsin ilyen irányú erőfeszítései nem vezettek sehová. Putyin viszont január 18-án találkozott Beglovval Szentpéterváron, egyértelművé téve, hogy Beglov nyerte ezt a menetet. Prigozsin számos bürokratikus akadályba ütközött a szentpétervári Wagner-központ megnyitása és a Wagner-vonal Belgorod területén történő megépítése során is, amelyeket Putyin valószínűleg felszámolhatott volna, ha akarja.
Putyin Prigozsinnal szembeni fordulata pozitív és negatív következményekkel egyaránt jár Oroszország ukrajnai katonai hadjáratára nézve. Putyin most marginalizálódik és eltávolodik egy nehezen ellenőrizhető zsoldoscsoporttól, amely túlnyomórészt fegyelmezetlen elítéltekből áll, akiket a legbrutálisabb módon vezényelnek. Prigozsin valószínűleg továbbra is kritizálni fogja az orosz védelmi minisztériumot és a Kremlt, és talán még arra is törekedni fog, hogy a háborúpárti nacionalista frakciót Putyin ellen fordítsa. De Prigozsin már eddig is a legszélsőségesebb háborúpárti frakciót fűtötte, amely már kalapáccsal támadta az orosz védelmi minisztériumot, és még magát Putyint is elkezdte üldözni. Prigozsin szavának valószínűleg kisebb súlya lesz, ha Putyin folytatja marginalizálását, különösen, ha Putyin meg tudja győzni a háborúpárti frakciót arról, hogy továbbra is elkötelezett a győzelem eredeti koncepciója mellett, és azt hagyományosabb eszközökkel kívánja elérni.
Az olyan emberek marginalizálása, mint Prigozsin, aki embereket végeztetett ki pöröllyel, és Wagner-kalapácsokat osztogat ajándékba, jó dolog. Az olyan professzionálisabb katonatisztek, mint Geraszimov visszatérése a köztudatba és befolyásuk növekedése valószínűleg azt sugallja, hogy csökken annak valószínűsége, hogy Putyin enged a szélsőjobboldali háborúpárti frakció őrültebb követeléseinek, ami viszont tovább csökkenti az irracionális orosz eszkaláció amúgy is alacsony valószínűségét. Soha nem lehet jó, ha a hatalom központjának közelében olyan emberek vannak, mint Prigozsin, ezért minden jel arra, hogy távolodik a hatalomtól, pozitív. Prigozsin még nem tűnt el, és valószínűleg nem is fog végleg távozni Putyin köréből. És újra felemelkedhet, ha Geraszimov és cimborái ismét cserbenhagyják Putyint. De Prigozsin körül egyelőre úgy tűnik, hogy egyre inkább elfogyott a levegő a Kreml belső köreiben, és ez fontos.
Ám a hivatásos orosz katonaság újbóli felemelkedése szintén aggasztó. Prigozsin soha nem tudott volna létrehozni egy kellően félelmetes és fenntartható nemzeti katonai apparátust. Amíg Putyin Prigozsin és mások irreguláris megközelítését támogatta a háború folytatásában, elhalasztotta azt a napot, amikor az oroszok újra létrehozhatnak egy erős hagyományos hadsereget. Geraszimov és a szabályos rend újbóli elfogadása valószínűleg visszavezette Oroszországot a hadsereg újjáépítésének irányába. A NATO jól tenné, ha ezt a fejleményt saját jövőbeli biztonsága érdekében tudomásul venné, túl azon, amit ez Ukrajna számára jelenthet.
A legfontosabb hírek röviden:
-
-
- Az orosz Állami Duma elnöke, Vjacseszlav Volodin hiteltelen fenyegetéseket tett a nukleáris eszkalációról egy folyamatban lévő dezinformációs művelet részeként, amelynek célja, hogy elrettentse a Nyugatot az Ukrajnának nyújtott további katonai segélyektől. Az ISW továbbra is úgy értékeli, hogy Oroszország részéről nagyon valószínűtlen a nukleáris fegyverek bevetése Ukrajnában, és rendkívül valószínűtlen, hogy a Nyugat ellen is bevetné azokat.
- Az orosz milbloggerek január 22-én továbbra is egy küszöbön álló nagyobb orosz vagy ukrán offenzíva lehetőségét vitatták, és találgatásokba bocsátkoztak arról, hogy mely területek jelentik a legfontosabb célpontokat.
- Az orosz hadsereg január 22-én folytatta a korlátozott ellentámadásokat, hogy visszaszerezze elvesztett pozícióit a Szvatove-Kreminna vonal mentén. Orosz források azt állították, hogy az ukrán erők HIMARS rakétákkal támadtak egy ipari létesítményt a Luhanszki területen lévő Kadiivkában.
- Az orosz csapatok folytatták a támadó hadműveleteket Bakhmut és Donyeck város-Avdiivka térségében.
- Orosz források január 22-én azt állították, hogy az orosz hadsereg két irányban folytatta a támadó műveleteket a Zaporizzsjai Területen, főleg Huljajpole és Orikhiv irányába. Jevhen Jerin, a Tavriiszk irányú védelmi erők ukrán közös sajtóközpontjának vezetője január 22-én kijelentette, hogy az orosz haderő nem folytat nagyszabású műveleteket a Zaporizzsjai irányban.
- Az orosz megszálló hatóságok január 22-én folytatták a megszállt területeken a polgári infrastruktúra kisajátítását a civil lakosság egészségének és biztonságának rovására.
-
Az ISW továbbra is naponta beszámol a Fehéroroszországban megfigyelt orosz és fehérorosz katonai tevékenységről.
Az ISW legveszélyesebb cselekménysorozatra vonatkozó figyelmeztető előrejelzése egy esetleges, Fehéroroszországból Észak-Ukrajna ellen induló nagyszabású orosz offenzíváról egyre valószínűtlenebbnek tűnik. Az ISW jelenleg nagyon alacsonyra értékeli az Ukrajna Fehéroroszország felől történő orosz invázió kockázatát. Az ISW továbbra is jelenteni fogja a megfigyelt mutatókat, amelyeket az értékeléseink és előrejelzéseink finomításához használunk, és amelyeket várhatóan rendszeresen frissíteni fogunk.
Az elmúlt 24 órában megfigyelt jelentős katonai tevékenységek Fehéroroszországban, amelyek arra utalnak, hogy egy Fehéroroszországból indított támadás egyre valószínűbb:
Nem jelentettek semmi fontosat.
Az elmúlt 24 órában Fehéroroszországban megfigyelt olyan jelentős katonai tevékenység, amely nem egyértelmű:
Nem jelentettek semmi fontosat.
Az elmúlt 24 órában Fehéroroszországban megfigyelt olyan jelentős katonai tevékenység, amely azt jelzi, hogy egy Fehéroroszországból érkező támadás továbbra is valószínűtlen:
Az Ukrán Katonai Főhadviselési Igazgatóság (GUR) képviselője, Andrij Juszov kijelentette, hogy jelenleg nem fenyeget egy Belaruszból induló orosz támadó művelet veszélye, és hogy a GUR nem észlelte az orosz erők olyan csoportosulását és készenlétét Belaruszban, amely lehetővé tenné egy ilyen művelet végrehajtását.
Az ukrán vezérkar megismételte, hogy január 22-én nem észlelte, hogy az orosz erők Fehéroroszországban csapásmérő csoportot alakítanának.
Ennyi fért a mai első részbe, de maradjanak a Zónán, mert rövidesen érkezik az összefoglaló folytatása is.
Békét Ukrajnának, békét Oroszországnak, békét a világnak!