Irán egészen különös állapotban van jelenleg: a forradalom, mármint az Iszlám Köztársaság elleni nem tört ki, nem fojtották el, nem múlt el és nem is feledkeztek meg róla, csak most éppen stagnál. Pillanatokon belül fellángolhat újra, bár lehetséges az is, hogy hetekig nem történik semmi említésre méltó – tovább nem, mert a kiváltó okai megmaradtak, sőt, súlyosbodtak is.
Csak megérzés, de a legközelebbi eszkalációt talán Szisztán-Beludzsisztán tartományban, Zahedan félmilliós városában várhatjuk, ahol egyszerre van jelen a legtöbb probléma: aszály, infláció, energiahiány, hideg, elnyomás és ráadásul még nemzetiségi-vallási ellentétek is kitörhetnek, ugyanis egyszerre lakják síita perzsák és szunnita beludzsok. A tartomány egész Iránban a legszegényebb vidék, nem is csoda, ha forrong: ott zajlott a tiltakozások kezdetekor a „Véres péntek”, melynek során a rendfenntartók legalább nyolcvan tüntetőt gyilkoltak meg, ott él Abdol Hamid, az ellenzéki szunnita klerikus és pénteki imám, és – oda koncentrálták a Forradalmi Gárda és a LEC erőinek nagy részét is, tehát maga a kormány is arra számít, hogy Zahedanban kitörhet egy komoly felkelés, ami több lesz már az utcai tiltakozó megmozdulásoknál.
De ne jósolgassunk, lássuk inkább az elmúlt nap eseményeit. Az iráni válságról szóló híreket az American Enterprise Institute Critical Threats Project (CTP) szerkeszti az Institute for the Study of War (ISW) támogatásával.
Az utóbbi napokban Iránban a romló gazdasági körülményekkel és az alapvető szolgáltatások nyújtásával kapcsolatos panaszok váltották ki a legtöbb tiltakozó akciót. A petrolkémiai és távközlési dolgozók és nyugdíjasok január 22. óta több kisebb tüntetést tartottak Irán-szerte, amint arról a CTP korábban már beszámolt. A CTP emellett dokumentálta az áramkimaradásokat és a földgázhiányt országszerte. A rendszer, különösen a Raisi-kormány, eddig úgy tűnt, hogy képtelen érdemben kezelni ezeket a problémákat.
Ezek a kedvezőtlen belső körülmények valószínűleg tovább szítják a rendszerellenes frusztrációt, és az elkövetkező hónapokban és években újra fellángolhat a tiltakozó mozgalom. A tiltakozó mozgalom jelenleg nagyrészt tetőzött, amint azt a CTP korábban kifejtette, de ez a tetőzés nem jelenti azt, hogy a rendszerellenes mozgalom véget ért, és azt sem, hogy a rendszer érdemben foglalkozott a történtek kiváltó okaival. A tüntetők valószínűleg megtartják a rendszerrel szembeni dühüket és frusztrációjukat. Az erős és élénk rendszerellenes mozgalom feltételei tehát továbbra is fennállnak.
A Pahlavi-párti Mashhadi Szomszédság Ifjúsága január 25-én arra buzdította a tüntetőket, hogy folytassák a rendszer elleni küzdelmet. A mashhadi csoport felszólította a tüntetőket, hogy „minden este hajtsanak végre legalább egy akciót a rendszer ellen”, például támadják meg az IRGC és a Baszidzs létesítményeit és szemináriumait, vagy készítsenek rendszerellenes graffitiket. A mashhadi csoport azt is tanácsolta a tüntetőknek, hogy „dolgozzák át a terveket” és „állapítsák meg erősségeiket és gyengeségeiket”. A CTP a tüntetésekről szóló tudósításaiban nem figyelt meg jelentős támogatást a Pahlavi család iránt.
A legfontosabb hírek röviden:
-
-
- A romló gazdasági körülményekkel és az alapvető szolgáltatások nyújtásával kapcsolatos panaszok váltották ki a legtöbb tiltakozó akciót Iránban az elmúlt napokban.
- A Pahlavi-párti Mashhadi Szomszédság Ifjúsága január 25-én arra buzdította a tüntetőket, hogy folytassák a rendszer elleni küzdelmet.
- Két tartomány három városában legalább három tüntetésre került sor.
- Moulana Abdol Hamid prominens szunnita lelkész január 25-én bírálta a „biztonsági légkör súlyosbodását”, utalva a biztonsági erők Zahedánból, Szisztán és Beludzsisztán tartományból jelentett megerősítésére.
- A Legfelsőbb Gazdasági Koordinációs Tanács (SECC) január 25-én ülésezett, hogy megvitassa az iráni rial stabilizálását és a bushehri atomerőmű működését.
- Az iráni média tízperces internetkimaradásról számolt be.
- Az Artesh délnyugati regionális parancsnokságának parancsnoka, Hamzeh Bidadi dandártábornok bejelentette, hogy csempészett fegyvereket foglaltak le a Khuzestan tartománybeli Abadan közelében.
- Ahmad Reza Radan dandártábornok, a Rendfenntartó Parancsnokság (LEC) dandártábornoka egy Khoraszan Razavi tartományban tartott megbeszélésen kijelentette, hogy a LEC prioritásként kezeli Irán „biztonsági ernyőjének” kiterjesztését.
- Az IRGC haditengerészetének parancsnoka, Alireza Tangsiri ellentengernagy találkozott az újonnan kinevezett rendfenntartó parancsnokkal, Ahmad Reza Radan dandártábornokkal.
- A rezsimellenes Black Reward hackercsoport január 25-én olyan dokumentumokat szivárogtatott ki, amelyek arra utalnak, hogy a rezsim engedélyezte az Imam Sadegh Egyetemnek, hogy kriptovaluta-tevékenységet folytasson, a folyamatban lévő iráni kriptovaluta-korlátozások ellenére.
-
Rendszerellenes tüntetések:
Január 25-én két tartomány három városában legalább három tüntetésre került sor. A CTP mérsékelt valószínűséggel úgy értékeli, hogy egy tüntetés a következő helyszínen történt:
Karaj, Alborz tartomány
Méret: Kicsi
Demográfiai összetétel: Halálra ítélt foglyok családjai
Helyszín: A helyi börtön előtt gyűltek össze. Nem világos, hogy a foglyokat a Mahsa Amini tiltakozó mozgalommal összefüggésben tartóztatták-e le.*
*Erről a megmozdulásról később részletesen is beszámolok, ugyanis érkezett róla jelentés.
A CTP alacsony valószínűséggel értékeli úgy, hogy tiltakozások zajlottak a következő helyszíneken:
Bandar-e Imam Khomeini, Khuzestan tartomány
Méret: Meghatározatlan
Demográfiai összetétel: Petrolkémiai munkások
Megjegyzések: Sztrájk és tiltakozás
Bandar-e Mahshar, Khuzestan tartomány
Méret: Kicsi
Demográfiai összetétel: Petrolkémiai munkások
Megjegyzések: Sztrájk és tiltakozás
A tiltakozás koordinátorai és szervezetei a következő napokra terjesztettek tüntetésre és/vagy sztrájkra vonatkozó felhívásokat:
Január 27.
Típus: Tüntetések az elnyomott iráni beludzsokkal való szolidaritásból.
Helyszín: Országszerte
A prominens szunnita klerikus, Moulana Abdol Hamid január 25-én bírálta a „biztonsági légkör súlyosbodását”, utalva a biztonsági erők létszámának növekedéséről szóló jelentésekre Zahedanban, Szisztán és Beludzsisztán tartományban. A biztonsági erők az elmúlt hetekben nagyszabású letartóztatásokat hajtottak végre és biztonsági ellenőrzőpontokat állítottak fel a város körül, ahogy arról a CTP korábban beszámolt. Abdol Hamid hozzátette tweetjében, hogy a polgárok tömeges letartóztatása a lakosság frusztrációját szítja.
A Legfelsőbb Gazdasági Koordinációs Tanács (SECC) január 25-én ült össze, hogy megvitassa az iráni rial stabilizálását és a bushehri atomerőmű működését. A SECC Irán „gazdasági főhadiszállása” a szankciók enyhítése és a makrogazdasági politikára vonatkozó döntések meghozatala szempontjából. A tanács jóváhagyta az Iráni Központi Bank (CBI) kérelmét az iráni rial értéke és az inflációs ráták feletti fokozott ellenőrzésre vonatkozóan. Az iráni média úgy fogalmazta meg a jóváhagyást, mint a CBI hatáskörének helyreállítását, miután a Rouhani-kormány alatt a rendszer korlátozta a bank devizapiacok feletti ellenőrzését. A SECC külön tárgyalt a bushehr-i atomerőmű működésének finanszírozásáról.
Az Artesh délnyugati regionális parancsnokságának parancsnoka, Hamzeh Bidadi dandártábornok január 25-én bejelentette, hogy csempészett fegyvereket foglaltak le Abadan közelében, Khuzestan tartományban. Bibadi kijelentette, hogy az elkobzott fegyvereket, amelyek között 10 Kalasnyikov puska és 89 Colt pisztoly volt, „általában zavargásokban használják a rendőrök és biztonsági tisztek megtámadására és megölésére.” Az Artesh e bejelentése figyelemre méltó, mivel az IRGC és az LEC jellemzően hasonló lefoglalásokat hajt végre.
Ahmad Reza Radan dandártábornok, a Rendészeti Parancsnokság (LEC) dandártábornoka január 25-én egy Khoraszan Razavi tartományban tartott megbeszélésen kijelentette, hogy a LEC prioritásként kezeli Irán „biztonsági ernyőjének” kiterjesztését. Radan hangsúlyozta az „intelligens rendőrség” kifejlesztésének fontosságát is, utalva ezzel valószínűleg arra, hogy a LEC-nek új technológiákat és technikákat kell alkalmaznia a belső zavargások megakadályozására.
Az IRGC haditengerészetének parancsnoka, Alireza Tangsiri ellentengernagy január 25-én találkozott az újonnan kinevezett rendfenntartó parancsnokkal, Ahmad Reza Radan dandártábornokkal. Tangsiri támogatást ajánlott fel az LEC parti őrségének, különösen az áru, üzemanyag és állatállomány csempészete elleni küzdelem tekintetében. Az IRGC haditengerészete által nyújtható segítség konkrét formái közé tartozhat a megfigyelés, az általános kiképzés, a fegyverek, a drónok és a haditengerészeti gyalogság, bár a találkozóról készült jegyzőkönyv nem tartalmazott konkrét utalásokat arra vonatkozóan, hogy Tangsiri és Radan milyen támogatásról tárgyalt.
A rendszerellenes Black Reward hackercsoport január 25-én olyan dokumentumokat szivárogtatott ki, amelyek arra utalnak, hogy a rezsim engedélyezte az Imam Sadegh Egyetemnek, hogy kriptovaluta-tevékenységet folytasson Khoraszan Razavi tartományban található, meg nem határozott helyszíneken, a folyamatban lévő kriptovaluta-tilalmak ellenére, amelyek célja az iráni elektromos hálózat terhelésének csökkentése. A CTP nem tudja megerősíteni a dokumentum valóságtartalmát, és az ilyen jellegű információkat szkeptikusan kell kezelni.
Akkor lássuk az Iran International nyomán, mi történt Karajban.
A Teherántól nyugatra fekvő Karajban a börtönőrök beavatkozásával erőszakba torkollott a halálra ítélt kábítószer-bűncselekményekért elítéltek családjainak tiltakozó gyűlése.
Az amerikai székhelyű Emberi Jogi Aktivisták Hírügynökségének (HRANA) jelentése szerint az elítéltek családjai szerdán gyűlést tartottak a Ghezel-Hessar börtön előtt, és néhányan közülük megsebesültek, amikor a börtönőrök erőszakot alkalmaztak.
A családok transzparenseket és kézzel írt plakátokat tartva követelték a kábítószer-bűncselekményekkel vádoltak enyhébb büntetését és a halálos ítéletek végrehajtásának leállítását.
A halálraítéltek családjai az elmúlt hónapokban rendszeresen tartottak tüntetéseket. Korábban január 14-én és 16-án az iráni igazságszolgáltatás teheráni székhelye előtt gyűltek össze.
Emberi jogi szervezetek jelentései alapján az Iránban végrehajtott kivégzések jelentős része kábítószer-bűncselekményekhez kapcsolódik.
Egyelőre nem hozták nyilvánosságra a 2022-es kivégzések teljes számát, de az oslói székhelyű Iráni Emberi Jogi Szervezet korábban bejelentette, hogy 2021-ben 333 embert végeztek ki; ennek több mint egyharmada kábítószer-bűncselekményekhez kapcsolódik.
Javaid Rehman, az ENSZ iráni emberi jogi különmegbízottja szeptember elején arra figyelmeztetett, hogy 2022 első felében az előző évhez képest megduplázódik a kivégzések száma Iránban. „Aggasztónak” nevezte a halálos ítéletek számát, különösen a kábítószer-bűncselekményekhez kapcsolódó kivégzések számát.
Itt emeljük tehát, hogy nem politikai okok miatt ítélték halálra a foglyokat, akikért a hozzátartozóik tüntettek, hanem kábítószer-fogyasztásért – más kérdés, hogy ez is politikai ügy, mert egy marihuánás cigarettáért is halálbüntetés jár Iránban, ami embertelen gonoszság. Ráadásul a mostani eseményeknek egészen bizonyosan lesz folytatása, új és egyre nagyobb tiltakozások formájában, melyeket egyre nagyobb erőkkel vernek majd le, a vidék legalább annyira forrongó és ellenzéki, mint Zahedan, tehát minden adott egy újabb tűzfészek kialakulásához.
De beszéljünk a politikai foglyokról is, mert egészen bestiális kínzásokról számolnak be azok, akik valami csoda folytán kikerülnek a hatóságok karmai közül.
Ugyanis az Iszlám Köztársaság különböző és igen változatos módszereket használ a tüntetők kínzására
A rendszer továbbra is a büntetések széles skáláját alkalmazza azokkal szemben, akik tiltakoznak a politikája ellen, de a jelenlegi tüntetések során egyre szélesebb a kínzási technikák skálája.
A rendszer biztonsági alakulatai erőszakot alkalmaznak az utcán tüntetőkkel szemben, erőszakosan rugdossák, gumibotokkal ütik őket és lövöldöznek rájuk, de a pszichológiai és fizikai kínzások, amelyeket a fogva tartott tüntetőkkel szemben alkalmaznak, keményebbek és könyörtelenebbek.
A rendszer ügynökei olyan súlyosan megverik a tüntetőket, hogy egyes esetekben, amikor megjelennek a bíróságon, a hegek és zúzódások annyira nyilvánvalóak, hogy abból könnyen megérthető: a vallomásokat kényszer hatása alatt tették.
Az Iráni Emberi Jogi Központ december 6-án közölte, hogy számos jelentés érkezett arról, hogy a fogva tartott egyetemi hallgatókat megkínozták és szexuálisan bántalmazták, amíg állami őrizetben voltak. Soha Mortezaei-t, a Teheráni Egyetem egykori hallgatónőjét, akit többször letartóztattak békés aktivizmus miatt, fizikailag és szexuálisan bántalmazták, miközben letartóztatása után az Evin börtönbe szállították. „A tisztviselők Soha jobb kezét az egyik ülés tetejéhez, jobb lábát pedig egy másik ülés tetejéhez kötötték és miközben felfüggesztették, egy női tisztviselő megverte és szexuálisan bántalmazta” – jelentette az Egyetemi Hallgatók Szakszervezeti Tanácsa november 27-én.
A főbörtönökben fogva tartott tüntetők többsége főként pszichológiai kínzásnak van kitéve, de a fizikai kínzásokról szóló jelentések nagyobb figyelmet kapnak a nyilvánosság és a jogvédő csoportok részéről. A fogvatartottakat folyamatosan azzal fenyegetik, hogy megölik vagy megerőszakolják őket, és néhányan közülük a fehér kínzás áldozatai, amelynek során a foglyokat nagyon hosszú ideig tartják magányos fogságban, mindenféle emberi kapcsolat nélkül.
Néhány tüntetőt, akik általában a letartóztatásuk során sérültek meg, vagy a börtönben megbetegedtek, a kínzás egyik formájaként megfosztanak az orvosi ellátástól vagy a sebeik kezelésétől. A krónikus betegségekben szenvedő és napi gyógyszerekre szoruló tiltakozókra nyomást gyakorolnak azzal, hogy nem kapják meg a gyógyszereiket.
Faraz Haghighatjou, egy shirazi lakos és az elnyomott bahá’i vallási csoport tagja, akit a decemberi tüntetések során tartóztattak le, egyszer felhívta a családját, és gyógyszereket és meleg ruhát kért, de a családja még azt sem tudta meg, hogy hol tartják fogva.
Narges Mohammadi bebörtönzött civil és emberi jogi aktivista a múlt héten elmesélte a teheráni Evin börtön női részlegén zajló események megrázó részleteit. Elmondta, hogy az ottani 60 női fogoly csaknem mindegyike „szörnyű, embertelen kínzásoknak” van kitéve. Ezek a nők több hónaptól körülbelül két évig terjedő időszakot töltöttek magánzárkában, némelyikük minden emberi kapcsolat nélkül.
Egy másik, a hét elején egy aktivista csoport által közzétett jelentés szerint 16, novemberben Urumiehben letartóztatott fiatalt – köztük több kiskorút – kínoztak meg és fenyegettek meg nemi erőszakkal, hogy egymásra tegyenek terhelő vallomást. A csoport szerint az IRGC hírszerző szervezete Nyugat-Azerbajdzsán tartományban megkínozta ezeket a fiatalokat, hogy „valljanak” egymás ellen, és mondják azt, hogy külföldi hírszerző szolgálatokkal állnak kapcsolatban.
A rendszer által decemberben koholt vádak alapján kivégzett tüntetőkről is azt mondták, hogy a börtönben fizikai és mentális kínzások során olyan bűncselekményeket vallottak be, amelyeket nem követtek el.
Az északkelet-iráni Mashhad szent városából származó egyik áldozat elmondta, hogy őt és tizenegy társát férfi tisztek előtt vetkőztették le, majd arra kényszerítették, hogy guggolva ugráljanak, miközben a tisztek „őrjöngve nevettek”. Mások azt is elmondták, hogy a letartóztatás és a kihallgatások során a tisztek a hátukat tapogatták és a mellüket szorongatták. Sokan állítják, hogy nemi erőszakkal vagy akár családtagjaik megerőszakolásával fenyegették őket.
Armita Abbasit, egy 20 éves fiatal nőt állítólag brutálisan megerőszakolták, miután október 10-én letartóztatták. Október 18-án a biztonsági erők egy karaji kórházba szállították több sérüléssel, köztük végbélvérzéssel és többszöri nemi erőszakra utaló bizonyítékokkal. Állítólag megpróbáltak nyomást gyakorolni az orvosokra, hogy a nemi erőszakra utaló bizonyítékokat a letartóztatása előtti időpontra tegyék.
Moulana Abdol Hamid befolyásos szunnita klerikus december 23-i pénteki prédikációjában utalt a fogvatartottak megerőszakolásáról és megkínzásáról szóló jelentésekre. Egy december 5-i tweetjében Abdolhamid azt mondta, hogy a női fogvatartottak szexuális bántalmazásáról szóló beszámolók, amelyek célja, hogy megalázzák őket, vagy hamis „vallomások” megtételére kényszerítsék őket saját maguk ellen, alátámasztják a média állításait.
A Human Rights Watch december 21-én „Brutális elnyomás a kurd fővárosban” című jelentésében azt írta, hogy súlyos visszaéléseket dokumentált, beleértve a fogvatartottak szexuális zaklatását és bántalmazását.
Ilyen incidensekről számoltak be a fogvatartási központokból, börtönökből, és néha a hivatalos rendszeren kívüli helyeken, például a városon kívüli raktárakban, több nagyvárosban, köztük Iszfahánban, Rashtban, Teheránban, Karajban, Bandar Abbászban, Ahvazban, Tabrizban, Sanandajban, Amolban és Mashhadban.
A foglyok kínzása nem korlátozódik a 22 éves Mahsa Amini halála miatt kirobbant országos gyűlések jelenlegi hullámában letartóztatott tüntetőkre. A rendszer ismert embertelen módszereiről, amelyekről emberi jogi csoportok rendszeresen beszámolnak.
Sepideh Kashani, a külföldi kormányoknak való kémkedés vádja alapján 2018 óta fogva tartott ökológusok és környezetvédők egyike levelében azt írta, hogy kihallgatói több mint 1200 órán keresztül kínozták és szexuális erőszakkal fenyegették őt a nyolc hónap alatt, amíg elzárva tartották. Elmondta, hogy vallatói órákon át állásra kényszerítették, és még azt sem engedték, hogy a fejét a falnak támassza. Hozzátette, hogy egy olyan szobában hallgatták ki, amelynek falait más tüntetők vére borította.
Idekívánkozik egy idézet a Shahih al-Bukhariból, a hádiszok gyűjteményéből, melyben Abu Hurayra szerint így szól a Pokol:
„Nekem adatott az a kiváltság, hogy befogadjam a gőgösöket és a zsarnokokat.”
Nosza hát. A hóhérlegények indulhatnak is, mert ezek után mindenképpen oda segítik őket a jó irániak. Zsarnoknak meg ott van rögtön Khamenei. De hogy térjünk vissza erre a világra: a jelenlegi helyzetet már az iráni társadalomtudósok is elviselhetetlennek találják. Egy iráni szociológus „elemi gonosznak” minősítette az Iszlám Köztársaságot, az országos felkelést pedig „a jó forradalmának nevezte a gonosz ellen”.
Mostafa Mehraeen iráni akadémikus egy szociológusok összejövetelén azt mondta, hogy Irán az 1979-es iszlám forradalom előtti és utáni évek tapasztalatai miatt áll összeomlás és civilizációs forradalom előtt. Felszólította a tisztviselőket, hogy gondolkodjanak el azon, hogy az iszlám köztársaság miért vált alapvetően gonosszá az elmúlt négy évtizedben.
Az elmúlt hetekben számos iráni tudós és kommentátor bírálta egyre hangosabban az önkényuralmi rendszert, az állam rossz irányítását és az emberi jogok gyilkos megsértését.
Eközben Mehraeen bírálta néhány kollégáját és Ahmad Alamolhoda szélsőséges klerikust, amiért azt mondták, hogy a biztonsági erők senkit sem öltek meg a felkelés során, és hogy az iráni mozgalmat a szex és az alkohol motiválta. Azt mondta, hogy azok, akik ilyen hamis megjegyzéseket tettek, „tudatlanok”. Mehraeein továbbá tisztességtelenséggel vádolta az iráni vezetőket, és azt mondta: „40 éve hazudnak.”
Hozzátette, hogy a tisztviselők azon állításai, miszerint a tiltakozó megmozdulás fegyveresek lázadása volt, szintén hazugság.
Mehraein megkérdőjelezte, hogy az Iszlám Köztársaság „szent rendnek” tekinti magát, és azt mondta: „Csak a forradalom utáni első évben voltatok szentek”.
A szociológus könnyen a letartóztatás veszélyének teheti ki magát, hiszen jelenleg több tucat újságíró, művész és író van börtönben.
Egy másik csípős megjegyzésében Mehraeein arról beszélt, hogy az IRGC parancsnoka, Hoszein Szalami azt parancsolta az irániaknak, hogy „holnaptól ne menjenek az utcára!”. Mehraeein így szólt Szalamihoz: „Magáé a nemzet? Magáé a testük? Maguké az utcák? Ki maga és mi a státusza?”
Emlékeztetett az iszlám parlament tagjainak lépésére is, akik arra kérték a keményvonalas igazságszolgáltatást, hogy végezzék ki a letartóztatott tüntetőket, és azt mondta: „Maguk ostoba parlamenti képviselők, önöknek a népet kellene képviselniük. Mit értenek azon, hogy azt mondják, hogy ki kellene végezni őket?”. Emlékeztette a rezsimet: „A politikai rendszer nem csak a hurokról és az akasztásról szól. Nem csak a rendőrségről, a gumibotokról és az elnyomásról szól!”
Mehraeein rámutatott, hogy a jelenlegi tüntetések egyik jellemzője, hogy nem a társadalmi rend megzavarására törekszenek. „A tüntetők szeretik az országukat, és nem akarnak polgárháborút kirobbantani. Ezért van az, hogy a nyugtalan tartományokban a konfliktus soha nem fajul polgárháborúvá, mert az ott élő etnikai csoportok komolyan kerülik a fegyveres összecsapást a biztonsági erőkkel. Ők vérontás nélküli forradalmat akarnak” – mondta.
Az elmúlt hetekben az Iráni Szociológiai Szövetség több konferenciát is tartott, hogy megvitassa az országot négy hónapja megrázó iráni tüntetések következményeit és kilátásait.
A polgári tiltakozások jelenségéről szóló vitájában Ali Dzsafari iráni szociológus elválasztotta a kultúra fogalmát a koholt kultúra fogalmától. Amikor például a nők konszenzusra jutnak egy olyan kérdésben, mint a hidzsáb, az kultúra, de az ideológiai alapú kormányok a saját elképzeléseiket valamiféle kultúraként fabrikálják, és ezt próbálják ráerőltetni az emberekre. Ezt nevezzük koholt kultúrának – mondta -, amely károsítja a társadalom kulturális és társadalmi rendjét.
Az egyesület honlapján megjelent Saeed Madani bebörtönzött szociológus egy cikke is, amelyet a jelenlegi tüntetések előtt írt, és amely szerint egyes társadalmi mozgalmak előzetes tervezés és koordináció nélkül indulnak.
Iráni szociológusok évek óta figyelmeztettek a „Nő, élet szabadság” mozgalomhoz hasonló tüntetések hirtelen fellángolásának esélyére, de a rendszer sosem hitt nekik. Még most is, amikor rájöttek a szociológiai tanulmányok előrejelző jellegére, még mindig börtönben tartják az olyan akadémikusokat, mint Madani, és továbbra is kihallgatják őket, és azt kérdezik: „Hogy lehet, hogy ti tudtátok ezt, mi pedig nem?”
Úgy, hogy használták a fejüket és nyitva volt a szemük. Mindenesetre ennyi iráni hír jutott mára, de maradjanak a Zónán, mert rövidesen érkezik az ukrajnai és oroszországi események összefoglalója is.