A mai második rész spekulatív jellegű lesz, ugyanis Julija Latinyina, a Novaja Gazeta Europa világhírű elemzője egy nagyon érdekes, sőt, kissé meghökkentő elmélettel állt elő az Ukrajnának nemrég engedélyezett nyugati fegyverszállítmányokkal kapcsolatban. Lehet igaza, és tévedhet is: de mindenképpen érdemes foglalkozni a hipotézisével.
Arról van szó, hogy, mint írja:
„Az orosz–ukrán háborúban a múlt héten stratégiai fordulat következett be. A Nyugat ahelyett, hogy megakadályozta volna, hogy Ukrajna veszítsen, végül úgy döntött, hogy hagyja nyerni.”
Frappáns megfogalmazás, ugyanis a harckocsiszállítmányok engedélyezése után a következő, február 14-i ramsteini tanácskozáson már harci repülőgépek átadásáról döntenek majd (az F–16-osok szállítását Biden ma cáfolta, de ő január első felében is érdekeseket mondott a harckocsikkal kapcsolatban), és egyre többen emlegetik a 300 km hatótávolságú ATACMS-rendszereket is, melyeknek szintén lenne haszna Ukrajnában.
Hogyha a katonai realitásokat tekintjük, a háromszáz harckocsi képes is, alkalmas is a teljes Zaporizzsjai Terület visszafoglalására, ott nekik kedveznek a terepviszonyok, azonban nem képes visszafoglalni a Krímet vagy a Donbásszt. A Krímben százötven katonai bázis található, fegyverrel, lőszerrel tele, és szárazföldről csak egy szűk földszoroson át megközelíthető Armjanszk felől, oda csak úgy lehet behatolni, ha a bázisokat és a hadianyagot előbb megsemmisítik – mondjuk ATACMS-ek segítségével. A Donbássz még keményebb dió, ugyanis annak a hátországa elvileg Vlagyivosztokig tart, tehát ott előbb a légitámadások kell megsemmisítsék a harcoló alakulatokat, csak utána jöhetnek a páncélosok felszámolni az ellenállási gócokat. És még így is mérhetetlenül kegyetlen harcok várhatóak.
A képlet tehát egyszerű, de akkor miért késlekedtek eddig a fegyverszállítmányok, különösen a páncélosok átadásának engedélyezésével? Miért, hogy Ramsteinben még úgy volt: nem kap Ukrajna semmit, de egy nap alatt gyökeresen megváltozott Németország véleménye?
A kézenfekvő magyarázat az lenne, hogy Scholz meg akart felelni a békeszerető német választóinak, és amúgy is egy eléggé széthúzó kormánykoalíció élén áll, nem akart az Egyesült Államok nélkül reszkírozni. Ezt mondja például Mihajlo Podoljak is.
Itt kezdődik Julija Latinyina elmélete, ami azt mondja, hogy az USA, amelyet William Burns CIA-vezető és Jake Sullivan nemzetbiztonsági tanácsadó képviselt, titokban fegyverszünetet próbált kötni Putyinnal. Mihail Podoljak ezzel határozottan nem ért egyet. „Nem tárgyalások voltak azok, hanem konzultációk” – mondja. A konzultációk különböznek a tárgyalásoktól, mert a tárgyalások akkor zajlanak, amikor már van rájuk hivatalos megbízás. A konzultáció az, amikor megbízás nélkül tapogatózik a diplomácia. Hangsúlyozni kell, hogy ezek a „konzultációk” az ukrán fél részvétele nélkül zajlottak, és nem világos, hogy az Egyesült Államok hogyan akarta meggyőzni Zelenszkijt. Mindazonáltal nem szorítkoztak kizárólag a novemberi találkozókra, amikor Burns találkozott Nariskinnel Isztambulban, majd Kijevbe repült.
Az amerikaiak feltételei egyszerűek voltak: az orosz csapatok visszavonását kérték a tavaly február 23-i vonalra. Putyin azonban teljesíthetetlen feltételeket szabott ezért cserébe. A Kreml állítólag kész volt kivonulni a Herszoni és Zaporizzsjai Területen elfoglalt övezetekből, cserébe a Donbássz és Luhanszk teljes ellenőrzéséért, beleértve azokat a területeket is (Bakhmut, Szlovjanszk, Kramatorszk stb.) – amelyeket még mindig nem ellenőriz, és amelyek elfoglalására tett kísérletében csak Bakhmutnál 40 000 embert vesztett (sebesültekkel és hadifoglyokkal együtt).
Szóba került a Krím-probléma 15 éven belüli, tárgyalások útján történő diplomáciai megoldása is (hogyne, persze, mint eddig), valamint Donbássz–Luhanszk 5 éven belüli beolvasztása Ukrajnába, azaz egyfajta Minszk–3 szerződés (amit pont annyira tartott volna be mindkét fél, mint az első kettőt).
Ezek a feltételek több okból is abszurdak. A legfontosabb tény, amit nem feledhetünk, hogy a Herszoni és Zaporizzsja régiók most az orosz csapatok ellenőrzése alatt álló részei egy úgynevezett „szárazföldi folyosót” jelentenek a Krím felé, amelyet Putyin elvileg nem fog tudni megtartani a mostani fegyverszállítások után.
A Putyin által cserébe kért területeken pedig egy nyolc év alatt kiépített ukrán erődítménysorozat is fekszik. Vagyis Putyin megpróbálta elcserélni az ukrán védelem gerincét, amelyet egy év alatt nem sikerült elfoglalnia, valamire, amit stratégiai szempontból amúgy sem fog tudni megtartani.
Ezen kívül a Krím státuszának 15 évre történő befagyasztása és az új Minszk–3 katasztrófa lenne Ukrajna és az egész szabad világ számára. Úgy tűnne, hogy lehetséges megszállni egy idegen országot, elfoglalni Bucsát, Mariupolt, megölni több tízezer civilt – és aztán hatalmon maradni, győzelmet hirdetni a nép előtt, pontosan azt kapni, amihez a zsarnok ragaszkodott az invázió előtt, és ráadásul sikeresen Észak-Koreává változtatni a saját országát. Ez zöld utat adna Hszi Csin-ping számára Tajvanon, Erdogan számára pedig Szíriában és Transzkaukázusban.
Hiszen az agressziót nem követné büntetés, és a végeredmény győzelemnek tűnne!
A tapasztalat továbbá azt mutatja, hogy Putyin csak egy céllal tárgyal: vagy el akarja kerülni az alkut, vagy stratégiai haladékot szeretne kapni, és az engedményeket egy újabb támadás ugródeszkájaként felhasználni. Mindazok, akik vele tárgyalnak, Putyin szerint balekok, és bűn, ha egy balekot nem ver át.
Ez Ukrajna teljes elárulása lett volna a Nyugat részéről, és nehezen elképzelhető az a forgatókönyv, amelyben ezek a „konzultációk” teljes körű tűzszünetbe torkollnának. Nos, Zelenszkij visszautasította volna, ahogyan azt már többször megtette, mikor európai miniszterelnökök és elnökök látogattak Kijevbe.
Azonban a Nyugat másként döntött. Miért?
Latinyina egyik forrása, Gennagyij Gudkov szerint Putyin blöffölt: azt remélte, hogy szétzúzza a Nyugatot, és hirtelen rájött, hogy ez nem megy, sőt: a Nyugat valóban hamarabb be akarja fejezni ezt a háborút. Ha tárgyalásokkal nem lehet véget vetni neki, akkor úgy kell véget vetni, hogy fegyvert adunk Ukrajnának. Roman Svitan katonai szakértő, az ukrán hadsereg tartalékos ezredese úgy véli, hogy a konzultációkat megtartották, de a kétnapos ramsteini patthelyzetnek ehhez semmi köze. Hangsúlyozza, hogy a konzultációkra Ukrajna tudta nélkül került sor.
Mindenesetre a sok putyini huzavona miatt Nyugaton rájöttek, hogy őket most nagyon hülyének nézik. Szó nem volt már a „konzultációk” eredeti verziója szerinti fegyverszünetről január utolsó hetében, Putyin rágta a gittet, rakta a köntörfalat, húzta az időt és lehetetlenségeket követelt – ebből egyszer csak elege lett a tárgyalópartnereinek.
Ezért döntöttek úgy, hogy gyorsan véget vetnek a háborúnak.
Ésszerű fegyverszünettel nem lehet, mert annak még a feltételeit is elszabotálja az orosz fél? Annak a konzultációi is csak az időhúzást szolgálják, a tárgyalásai reménytelenek ennének ezek után?
Akkor vessen véget a háborúnak egy ukrán győzelem. Az gyorsabban megoldható.
Latinyina szerint ezért indulnak meg a fegyverszállítmányok: Putyin időhúzó, macchiavellista, tárgyalásképtelen politikája miatt, amiben minden csak eszköz a becstelen, de totális győzelem elérése érdekében.
Ha nem ment szépen, megy majd csúnyán. Ezt bizony Putyin maga főzte saját magának, kérdés, hogy fog neki ízleni.
Ennyi fért a mai második részbe, holnap folyatódik a krónika.
Békét Ukrajnának, békét Oroszországnak, békét a világnak!