Ez a mai második rész igen csúnya és nagy jelentőségű európai vesztegetési ügyekről fog szólni, melyek a Krím orosz megszállásával és az Oroszországi Föderációhoz való, népszavazás útján történt csatlakozásával kapcsolatosak – ha lehet így hívni valamit, amin nem vett részt a Krím népe, de részt vettek a megvásárolt „megfigyelők” és igazolták a referendum tisztaságát, persze jó pénzért. De más orosz szavazásokat is legitimáltak.
Ezek között a megfigyelők között volt Kovács Béla, a Jobbik volt európai uniós képviselője is, akit később elítéltek, mert Oroszország javára kémkedett. Az az ügy specialitása, hogy most végre kiderül, mennyiért árulta a hazát és Európát: olyan tíz-húszmillió a tarifája forintban egy-egy ilyen stiklinek, szóval aprópénz… de lássuk, miről van szó!
Röviddel a Krím annektálása után az orosz hatóságokkal kapcsolatban álló politológusok egy csoportja nekilátott Oroszország külföldi imázsának tisztára mosásához. A terv az volt, hogy ha nem is sikerül elérni a félsziget „annektálásának” elismerését az Európai Unió országaiban, de legalább elinduljanak ebbe az irányba, és egyúttal megpróbálják megszabadítani Oroszországot a Krím utáni szankcióktól.
Erre Szargisz Mirzakhanyan, az Állami Duma apparátusának egyik alkalmazottja, az európai politikusokkal folytatott munkát koordináló munkatárs postaládájának kiszivárgott tartalmából derült fény.
A Vazsnoje Isztorii, az Eesti Ekspress, az OCCRP, az IRPI és a Profil munkatársaival együttműködve tanulmányozta a kiszivárgott e-maileket, és kiderítette, hogy a több uniós ország parlamenti képviselőivel való együttműködés nem korlátozódott a jaltai hazafias fórumokon való részvételük és az orosz választások megfigyelésének kifizetésére. Több tízezer eurót különítettek el az oroszbarát határozatok európai parlamentekben való javaslására is, és „helyes” szavazás esetén további kifizetés járt. Az állásfoglalások szerzői természetesen tagadják, hogy pénzt kaptak volna.
Ki az a Mirzakhanyan?
Az ukrán hackerek által az internetre feltett anyag mintegy 20 000 e-mailt tartalmaz, amelyek a 2007 és 2017 közötti évtizedet ölelik fel. A feltört e-mail fiók tulajdonosa Szargisz Mirzakhanyan, egy PR-szakember, aki a Krím elcsatolása idején Igor Zotov állami duma-képviselő asszisztense volt. Tagja volt az Állami Duma FÁK-ügyekkel, eurázsiai integrációval és a hazafiakkal való kapcsolatépítéssel foglalkozó bizottsága szakértői tanácsának is. Ráadásul Mirzakhanyan kapcsolatban állt az elnöki adminisztrációval, ezért így szerepel néhány ismerőse telefonkönyvében. Egyik fő kapcsolattartója Inal Ardzinba volt, aki akkoriban az elnöki adminisztráció alkalmazottja volt, és Vlagyiszlav Szurkovnak dolgozott.
Ardzinbával Mirzakhanyan elsősorban Ukrajnáról tárgyalt. Ő volt a felelős az ukrán és orosz médiában megjelenő kiadványok megrendeléséért, bloggerek és internetes provokátorok felbérléséért, valamint oroszbarát gyűlések szervezéséért. Mirzakhanyan efféle ügyei az ukrán kiadványokban megjelent publikációkból váltak ismertté.
Kezdetben Mirzakhanyan és munkatársai az International Agency of Current Politics be nem jegyzett márkanév alatt működtek, de már 2017 elején megalapították a Hemingway Partners LLC-t – ennek tulajdonosa Szatenik Markarjan, Mirzakhanyan édesanyja volt. Ennek megfelelően alakultak a Hemingway Partners előadásain a prezentációk. Színesen ismertették Mirzakhanyan megvalósított projektjeit és lenyűgöző képességeit: mindenféle promóciót – elsősorban, de nem csak a médiában. A gyűlésektől a választásokig, az „információs fenyegetések kiegyenlítésétől és az ellenkampányok lefolytatásától” a „döntéshozókhoz való közvetlen hozzáférés stratégiájának kialakításáig”.
A Mirzakhanyan csapata által követett feladatok közül a „Tevékenységek” című dokumentum első pontja a következő: „gyűlések, tüntetések és egyéb tiltakozó akciók szervezése az EU országaiban, amelyek célja az orosz külpolitikai irányzatokkal ellentétes események vagy személyek lejáratása.”. „Nyilvános akciók szervezése az oroszellenes szankciók feloldása érdekében, a krími nép akaratának és általában az orosz külpolitikai irányvonal (beleértve a szíriai pályát is) támogatására”.
Vizsgálatunkban Mirzakhanyan eddig nagyrészt nem ismertetett európai földön végzett tevékenységére összpontosítottunk. A 2014 utáni kampány célja a Krím annektálásának legitimálása és a Kreml narratívájának népszerűsítése volt külföldön. E tevékenységek során Mirzakhanyan csapata több európai ország politikusaival is kapcsolatot épített ki.
A legjelentősebb infobombázás
„Kiderül, hogy bomba volt! Az állásfoglalásban: 1) a Krím elismerése; 2) a szankciók feloldása; 3) Mogherinire mért csapás! (Federica Mogherini volt akkor az Európai Unió külügyi főképviselője) A médiamegjelenés szempontjából valószínűleg ez lesz a leghangosabb hírverésünk!” – így írt Mirzakhanyan 2016 áprilisában egy munkatársának.
Az olasz Veneto régió Tanácsának állásfoglalás-tervezetéről van szó, amelyet egyik képviselője, Stefano Valdegamberi terjesztett elő. Jellemző, hogy ennek az állásfoglalásnak a bevezetése a Hemingway Partners prezentációiban Mirzakhanyan PR-csoportjának egyik nemzetközi projektjeként van megjelölve, és a szavazás előtt majdnem egy hónappal küldött leveléből nemcsak a szöveg, hanem egy olyan dokumentum is kiderül, amely egyfajta „cselekvési tervet” ír le, és jelzi, hogy 29 képviselő kész támogatni az állásfoglalást.
Az állásfoglalást valóban elfogadták (bár csak 27-en szavaztak mellette) 2016 májusában. Az állásfoglalás elítélte az Európai Unió „a nemzetközi jog elvei szempontjából diszkriminatív és igazságtalan” politikáját a félszigettel szemben. A Venetói Tanács is a szankciók feloldására szólított fel, és az első európai politikai intézményként nyíltan elismerte a Krímet Oroszország részeként.
A terv „Becslés” részében ez áll: „20.000 EUR + 20.000 EUR (kaució), sikeres szavazás esetén +15.000 EUR minden esetben”.
Veneto után két másik olasz régió, Liguria és Lombardia is hasonló oroszbarát határozatokat fogadott el.
Az orosz állami média örült, de Mirzakhanyan nem állt meg itt. Már 2016 júniusában levelet ír egy kollégájának egy furcsa szöveggel: „A szavazás árain ez a hiba engem is meglepett. A többit a saját belátásod szerint, de lehetőleg minél többet”. Hogy ez mit jelent, és kire vonatkozik a levelezés, nem lehet megérteni, de a levélhez csatoltak egy új „akciótervet” „Határozatok Ausztriában és Olaszországban” címmel. Ez azt mutatja, hogy a Veneto tartományban elfogadott állásfoglalásnak már állami szinten, az olasz parlamentben is magasabb szintre kell emelkednie. Pontosították, hogy Valdegamberi jobboldali Északi Liga-párti kollégája, Paolo Tosato szenátor fogja beterjeszteni az állásfoglalást a szenátusban. A dokumentum végén a „Becslés” részben ez áll: „20.000 EUR + 20.000 EUR (kaució), sikeres szavazás esetén +15.000 EUR minden esetben”.
Néhány nappal később Tosato valóban benyújtott egy határozattervezetet a parlamentnek – de az olasz szenátus június 27-én elutasította azt.
„Folytatni fogjuk a harcot … regionális szinten … és nem adjuk fel, hogy megpróbáljunk ezzel a dokumentummal az Európai Parlamentben lobbizni. Most különösen fontos, hogy emlékeztessük a többi nemzeti parlamentben ülő kollégáinkat, hogy szükség van egy ilyen kezdeményezésre” – ígérte akkor Tosato.
Ugyanez a dokumentum tartalmazza az osztrák parlamentben egy hasonló állásfoglalás bevezetésének költségbecslését is: „20 000 euró, sikeres szavazás esetén +15 000 euró”. A végrehajtó pedig egy másik nacionalista párt, az Osztrák Szabadságpárt képviselője, Johannes Hübner. Ugyan 2016 júniusában Hübner is beterjesztett egy ilyen állásfoglalást, de Olaszországhoz hasonlóan ez sem kapta meg a képviselők többségének támogatását.
Hübner, akárcsak Tosato, tagadja, hogy pénzt kapott volna az állásfoglalás előterjesztéséért és megszavazásáért.
Mirzakhanyan levelezésében más hasonló „akciótervek” is vannak, konkrétan Lettország, Görögország, sőt az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlése számára, de ezek a jelentések szerint nem jutottak el a meghallgatásig.
Mirzakhanyan csapata Cipruson aratta a legnagyobb sikert, ahol 2016 júliusában a nemzeti parlament megszavazott egy hasonló határozatot. Az olasz és az osztrák követeléstől két további pontban különbözött: az egyes oroszok elleni személyes szankciók megszüntetésében, valamint az Oroszország és Ukrajna közötti minszki megállapodások betartásának követelésében. Egy ilyen szavazás ötletét Mirzakhanyan asszisztense közel három hónappal a dokumentum parlamenti beterjesztése előtt javasolta főnökének, és a határozat előzetes szövegét egy héttel a szavazás előtt egyeztették Mirzakhanyannal.
Mirzakhanyan leveleiben nem találtunk becslést a történet népszerűsítésére, de ugyanebben az évben Szergej Kozlov orosz–ciprusi üzletember a Dolgozó Nép Haladó Pártjának egyik legnagyobb támogatója lett. Kozlov 15 000 eurót adományozott a pártnak. Az állásfoglalást éppen ennek a pártnak a vezetője, Andros Kyprianu terjesztette be a parlamentbe. Véletlenül éppen Kozlov fia, Dmitrij volt az, aki egyfajta közvetítő volt a ciprusi politikusok és Mirzakhanyan csapata között, amit ő maga is megerősített.
A velünk folytatott beszélgetés során Kyprianu elismerte, hogy Kozlov adománya „talán egyfajta köszönet volt nekünk az állásfoglalásért”, de „a pénz nem személyesen hozzám érkezett”.
Példa Európa számára
A Kreml-narratívával kapcsolatos állásfoglalások erőltetése csak egy része Mirzakhanyan csapatának az európai politikusokkal és médiával való intenzív kapcsolatfelvételének.
Az orosz lobbistákhoz közel álló jobboldali európai parlamenti képviselők egy csoportja többször is elutazott a megszállt Krímre. A legreprezentatívabb küldöttségek a félsziget „annektálása” után egy évvel létrehozott, évente megrendezett jaltai Nemzetközi Gazdasági Fórumon tettek látogatást.
Mirzakhanyan levelei között szerepel továbbá Leonyid Szluckijjal, az Állami Duma nemzetközi ügyekkel foglalkozó bizottságának elnökével folytatott levelezése. Ebből kiderül, hogy 2017-ben Mirzakhanyan és Szluckij együtt dolgoztak azon, hogy a lehető legnagyobb – ugyanezen jobboldali európai parlamenti képviselőkből álló – úgynevezett külföldi megfigyelőkből álló delegációt hozzák a közelgő orosz választásokra. A „vendég” megfigyelőknek fizették a repülőjegyüket, szállásukat és költségeiket is. A meghívó fél a Szluckij által vezetett Orosz Béke Alapítvány volt. A kiszivárgott információk szerint a projekt költségvetése 68 000 euró volt.
A nemzetközi megfigyelők magatartási kódexe kimondja, hogy „nem részesülhetnek finanszírozásban vagy infrastrukturális támogatásban azoktól a kormányoktól, amelyek területén a választások zajlanak, mivel ez összeférhetetlenséget okozhat, és kétségbe vonhatja a megfigyelő misszió megállapításait”.
Leonyid Szluckij befolyásos hivatalban lévő politikus és régi Kreml-hivatalnok. Az, hogy alapítványa pénzt utalt ki a megfigyelők látogatására, „ellentmond a kódex követelményeinek” – mondta Stephanie Schiefer, a Demokratikus Választások Európai Platformja igazgatótanácsának elnöke.
A levelezés 2017-ben véget ér, de számos európai parlamenti képviselő ezt követően is folytatta az orosz választások „megfigyelését”. Így 2021-ben a már említett Stefano Valdegamberi ismét átvette ezt a szerepet. Amikor meglátogatta a választási megfigyelés központját, azt mondta: „Lenyűgözött mindannak az átláthatósága, ami itt történik, az, ahogyan önök ennyi embert bevonnak ebbe a folyamatba, ahogyan mindent nyomon követnek. Úgy gondolom, hogy követnünk kellene a példáját, inkább másolnunk kellene a rendszerét, mintsem kritizálnunk.” – mondta.
És igen, ilyen fizetett „megfigyelő” volt a mi KGBélánk is: a Krím elcsatolását legitimáló népszavazáson mindenképpen, mint azt a Guardian akkori összefoglalója is mutatja.
Most már legalább tudjuk, mennyit kaphatott körülbelül. Ahhoz képest nem is sokat.
Ennyi fért ebbe a mai második részbe, hagyjunk munkát holnapra is.
Békét Ukrajnának, békét Oroszországnak, békét a világnak!