Szele Tamás: Teheráni emberünk

Irán állapota siralmas, de reményt keltő – talán ez lehet az ellentéte annak, hogy „jó, de nem reménytelen”. Még mindig nem dőlt el, igazából mit akar az ellenzék: iszlám köztársaságot a mostani formájában biztosan nem, de az még nem világos, hogy a mostani rendszer egy megreformált változata mellett döntenek-e vagy inkább rendszert váltanak.

Pedig jó lenne már dűlőre jutni, nemsokára jön a tavasz, a megfelelő évszak a forradalomra, amikor a demonstrációkra is többen fognak kimenni, mint ebben a csikorgó perzsa télben, kellemesebb lesz az időjárás. A mai iráni hírösszefoglalónak sajnos lesz magyar vonatkozása is – ennek senki se örüljön, hazánk diplomáciája újból elégtelenre vizsgázott.

De mielőtt erre rátérnék, lássuk az elmúlt nap eseményeit. Az iráni híreket az American Enterprise Institute Critical Threats Project (CTP) szerkeszti az Institute for the Study of War (ISW) támogatásával.

Moulana Abdol Hamid prominens szunnita lelkész február 9-én retorikailag fokozta a rendszer elleni fellépést, és támogatását fejezte ki az iráni „alapvető” változásokra irányuló reformista felhívások iránt. Abdol Hamid a Twitteren bírálta a rendszert, amiért házi őrizetbe helyezte Mir Hoszein Muszavi és Mehdi Karroubi reformpárti politikusokat, akik a 2009-es Zöld Mozgalom vezetői voltak. Abdol Hamid hozzátette, hogy Muszavi bebizonyította, hogy „megérti a társadalom realitásait”, és sürgette a rendszer tisztviselőit, hogy tegyenek ugyanígy. Abdol Hamid Muszavi február 4-i nyilatkozatára utalt, amelyben forradalmi (vagy az Iszlám Köztársaság kontextusában ellenforradalmi) hangnemet ütött meg, és népszavazást követelt az Iszlám Köztársaság fenntartásáról, valamint új alkotmány kidolgozását, ha a népszavazás nem sikerül.

Abdol Hamid nyilatkozata átlépte azokat a szónoki határokat, amelyeket Ali Khamenei legfelsőbb vezető a jelek szerint a rezsim belső diskurzusai számára megszabott. Khamenei február 8-án jelezte, hogy tolerálja a reformokról és a tüntetők sérelmeinek kezeléséről szóló korlátozott vitákat, de figyelmeztette a tisztviselőket a belharcok és a rágalmazás elkerülésére. Khamenei hozzátette, hogy „egyesek, akik forradalmárok lesznek, nem maradnak forradalmárok”, valószínűleg Muszavira utalva, és jelezve, hogy nem fogja tolerálni Muszavi vagy az ő álláspontjainak támogatását.

Abdol Hamid arra törekedhet, hogy a tüntetők szélesebb köréből nyerjen támogatást, különösen azokból, akik Muszavit és más reformereket támogatnak. Abdol Hamid eddig főként az iráni szunnita kisebbséghez szólt, azonban a Zöld Mozgalom vezetőivel való szövetkezésével egyre inkább megszólíthatja a reformpárti támogatókat és bizonyos síitákat Irán-szerte. Abdol Hamid arra törekedhet, hogy bővítse támogatói bázisát, hogy további nyomást gyakoroljon a rendszerre, és növelje azokat a várható veszteségeket, amelyeket a rendszernek okozna, ha a biztonsági erők letartóztatnák Abdol Hamidot, vagy folytatnák a hozzá közel álló egyházi személyek letartóztatását.

A rendszer válaszul fokozhatja az Abdol Hamid elleni fellépést a február 10-én a Szisztán és Beludzsisztán tartománybeli Zahedanban tartott heti pénteki prédikációja során. A rezsim 2022. január eleje óta biztonsági erősítést küldött Zahedanba, hogy elrettentse és megfélemlítse Abdol Hamidot és támogatóit, de eddig tartózkodott attól, hogy beavatkozzon a heti tüntetésekbe. 2022. január eleje óta az iráni politikai és biztonsági vezetők nehéz helyzetben vannak. Abdol Hamid olyan egyértelműen átlépte Khamenei vörös vonalát, hogy a rendszer gyengének fog tűnni, ha nem lép fel ellene. A rendszer azonban egyértelműen tart attól, hogy olyan lépéseket tesz, amelyek nemcsak Zahedán és Szisztán és Beludzsisztán tartomány, hanem a teljes iráni szunnita kisebbséget is felbőszítenék.

A keményvonalas tisztviselők akaratlanul is elősegíthetik és felerősíthetik Muszavi és más reformisták komoly változásra irányuló felhívásait. Több pragmatikus keményvonalas tisztviselő kezdeményezte a rendszerrel folytatott megbeszélést arról, hogy miként reagáljanak a Mahsa Amini-tüntetésekre és hogyan kezeljék a népi sérelmeket, napokkal azelőtt, hogy Muszavi kiadta nyilatkozatát. Ezek a tisztviselők mind Khamenei közeli tanácsadói: Mohammad Bagher Ghalibaf parlamenti elnök, Gholam Hossein Mohseni Ejei igazságügyi vezető és Ahmad Vahidi belügyminiszter. Ezek a tisztviselők, akik aggodalmukat fejezték ki a lakosság elidegenedése miatt, megnyitották az utat a rendszer előtt álló alapvető problémákról szóló széles körű vita előtt, miután a rendszer számos tisztviselője azon fáradozott, hogy a tiltakozó mozgalmat befejezettnek állítsa be. A pragmatikus keményvonalasok által kezdeményezett párbeszéd bátoríthatta Muszavit arra, hogy sokkal messzebbre menő nyilatkozatot adjon ki.

Az iráni állami média az elmúlt napokban támadta Muszavit és nyilatkozatát, valószínűleg akaratlanul is felhívva a figyelmet retorikájára. Az Iszlám Forradalmi Gárdához és az igazságszolgáltatáshoz kötődő csatornák támadták és próbálták lejáratni őt. Ezek a támadások Muszavi néhány extrémebb nézetének bemutatását is magukban foglalták, és ezáltal bejuttatták ezeket a nézeteket a keményvonalas információs térbe, miközben megpróbálták lejáratni őket.

Egyes tiltakozó csoportok 2022. január vége óta először próbálnak jelentős tiltakozó tevékenységet generálni Irán-szerte, ami azt jelzi, hogy úgy vélik, visszanyerték a képességüket. Az Iráni Szomszédság Ifjúsági Uniója (INYU) és a hozzá kapcsolódó csoportok február 16-ra országos tüntetésekre hívtak fel annak alkalmából, hogy 40 napja annak, hogy az igazságszolgáltatás kivégezte Mohammad Hosseinit és Mohammad Mehdi Karamit.

A CTP korábban úgy értékelte, hogy a tiltakozó mozgalom valószínűleg 2022 januárjában tetőzött, miután a tiltakozó csoportok többször nem tudtak részvételt generálni a tervezett tüntetéseken, és legalább négy tényező valószínűleg hozzájárult az akkori tetőzéshez:

• • • A rendkívül hideg időjárás és a súlyos légszennyezés
    • Egyes iráni városok és települések eseményeinek erőteljes titkosítása
    • A tüntetők kimerülése és a munkához és a normális élethez való visszatérés igénye
    • Sok ezer tüntető bebörtönzése a rendszer által.

Ezek a tényezők valószínűleg különböző mértékben mérséklődtek, ami arra ösztönözhette a tüntetés szervezőit, hogy ismét jelentős részvételt próbáljanak elérni. Irán a szokatlanul hideg tél után kissé felmelegedett. A rendszer átcsoportosította a biztonsági erőket, különösen Északnyugat-Iránba, hogy segítsenek a földrengés utáni segélyezési erőfeszítésekben és megelőzzék a földrengést követő zavargásokat. A tüntetőknek volt idejük regenerálódni. Ali Khamenei legfelsőbb vezető pedig január 6-án amnesztiát adott és enyhítette „több tízezer” tüntető büntetését, sokakat kiszabadítva a börtönből. A rendszer megkezdte a fogva tartott tüntetők szabadon bocsátását, akik közül néhányan azonnal tiltakozó jelszavakat kezdtek skandálni. A tiltakozó csoportok remélhetik, hogy a fogva tartott tüntetők szabadon bocsátása sokkal nagyobb tömegeket vonultat majd az utcára február 16-án.

Az újabb országos tüntetésekre felszólító tiltakozó csoportok azt kockáztatják, hogy önmagukat gyengítik a tiltakozó mozgalmon belül, ha nem sikerül részvételt generálniuk. Az INYU február 16-i tiltakozó akcióra felhívó nyilatkozatát 50 különböző tiltakozó csoport írta alá, ami arra utal, hogy az INYU kibővítette szervezeti hálózatát. Nem világos azonban, hogy ezek az aláírások milyen mértékben tükröznek érdemi együttműködést.

A szíriai orosz erők nemrégiben kinevezett parancsnoka, Andrej Szerdjukov vezérezredes február 8-án a szíriai Aleppóba utazott, és találkozhatott az IRGC Quds Erők parancsnokával, Esmail Ghaani dandártábornokkal. A szíriai média arról számolt be, hogy Szerdjukov a látogatása során a földrengés áldozatainak nyújtott katasztrófaelhárításról tárgyalt. Szerdjukov korábban 2019 áprilisától szeptemberéig parancsnokolt a szíriai orosz erőknek. 2023 januárjában az orosz katonai vezetés újra kinevezte Szerdjukovot erre a posztra a kelet-ukrajnai orosz offenzíva megindítása előtt a magas rangú orosz katonai parancsnoki pozíciók nagyobb átcsoportosításának részeként. Gháni ugyanazon a napon utazott Aleppóba, mint Szerdjukov, amint arról a CTP korábban beszámolt.

A legfontosabb hírek röviden:

• • • A prominens szunnita klerikus, Moulana Abdol Hamid retorikailag fokozta a rendszer elleni fellépést, és támogatását fejezte ki az iráni „alapvető” változásra irányuló reformista felhívásoknak.
    • A keményvonalas tisztviselők akaratlanul is elősegíthetik és felerősíthetik Muszavi és más reformisták komoly változásra irányuló felhívásait.
    • Egyes tiltakozó csoportok 2022. január vége óta először próbálnak jelentős tiltakozó tevékenységet generálni Irán-szerte, ami azt jelzi, hogy úgy vélik, visszanyerték a képességüket.
    • A szíriai orosz erők újonnan kinevezett parancsnoka, Andrej Szerdjukov vezérezredes a szíriai Aleppóba utazott, és valószínűleg találkozott az IRGC Quds Erők parancsnokával, Esmail Ghaani dandártábornokkal.
    • Két tartomány két városában legalább két tüntetésre került sor.
    • Mohammad Jafar Montazeri főügyész kijelentette, hogy több mint 90 biztonsági tiszt halt meg a Mahsa Amini halála elleni tiltakozó megmozdulásokon.
    • Ebrahim Raisi elnök és Hossein Amir Abdollahian külügyminiszter az elmúlt napokban a nemzetközi közönség előtt próbálta megvédeni a tüntetések leverését és a nőkkel szembeni bánásmódot.

Belső biztonság és tiltakozó tevékenység:

Február 9-én két tartomány két városában legalább két tüntetésre került sor. A CTP mérsékelt biztonsággal úgy értékeli, hogy egy tüntetés a következő helyszínen történt:

Jazd város, Jazd tartomány

Méret: Kicsi

Demográfiai összetétel: Yazd Gumiabroncsgyár dolgozói

A CTP alacsony megbízhatósággal értékeli úgy, hogy egy tüntetés a következő helyszínen történt:

Iszfahán város, Iszfahán tartomány

Méret: Kicsi

Demográfiai összetétel: Utcai árusok

A tiltakozás koordinátorai és szervezetei a következő időpontra hívtak fel tüntetésre:

Február 16.

Tüntetések és 40 napos megemlékezés a kivégzett teheráni tüntetőkről.

Helyszín: Országszerte

Mohammad Dzsafar Montazeri főügyész február 8-án kijelentette, hogy több mint 90 biztonsági tiszt halt meg a Mahsza Amini halála ellen tiltakozó megmozdulásokban. Ez a szám jelentősen nagyobb, mint amiről az iráni média eddig beszámolt. Független elemzők korábban úgy becsülték, hogy körülbelül 73 biztonsági tiszt halt meg.

Ebrahim Raisi elnök és Hossein Amir Abdollahian külügyminiszter az elmúlt napokban a nemzetközi közönség előtt próbálta megvédeni a rendszert a tüntetések leverése és a nőkkel szembeni bánásmód miatt. Abdollahian február 8-án interjút adott az NPR-nek, amelynek során tagadta, hogy a biztonsági erők lőfegyvereket viseltek volna a közelmúltbeli tüntetések ellenőrzése során. Abdollahian azt is állította, hogy az emberi jogi szervezetek eltúlozzák a meghalt tüntetők számát, és tagadta, hogy a rendszer újságírókat tartóztatott volna le. Raisi külön beszédet mondott február 9-én külföldi nagykövetek egy csoportja előtt az iráni forradalom évfordulójának megünneplése alkalmából. Raisi beszédét a rendsezr és a nőkkel szembeni bánásmód védelmére használta fel. A Raisi-kormányzat igyekszik magát és tiltakozására adott válaszát pozitívan beállítani a nemzetközi közösség, és különösen Európa előtt, valószínűleg azért, hogy megakadályozza, hogy az EU további szankciókat vezessen be az emberi jogok megsértése miatt.

Külpolitika és diplomácia:

Esmail Khatib, a hírszerzési és biztonsági minisztérium meg nem nevezett vezető tanácsadója február 8-án kijelentette, hogy „Kína sorban áll, hogy 15 000 iráni drónt kapjon.” A tanácsadó ezeket a megjegyzéseket egy nyilvános rendezvényen tette, amikor arról beszélt, hogy más országok érdeklődnek iráni drónok vásárlása iránt. Az iráni média a tanácsadót a hírszerzési és biztonsági minisztérium politikai tanulmányokkal foglalkozó agytrösztjének elnökeként azonosította, de más azonosító információt nem közölt.

Ez az állítás ellenőrizhetetlen és megbízhatatlan. A CTP nem látta jelét annak, hogy Kína érdeklődne iráni drónok beszerzése iránt. Semmi oka nincs annak, hogy ez a tisztviselő ilyen információkkal rendelkezzen. A fegyvereladásokért és a katonai beszerzésekért a Védelmi és Fegyveres Erők Logisztikai Minisztériuma – nem pedig a Hírszerzési és Biztonsági Minisztérium, és természetesen nem annak agytrösztje – felelős.

Katonai és biztonsági ügyek:

A Népi Mozgósítású Erők (PMF) információs főhadiszállásának igazgatója, Muhanad al Aqabi február 9-én arra figyelmeztetett, hogy az USA légicsapást mérhet a PMF földrengés sújtotta szíriai területekre irányuló segélyszállítmányaira. Aqabi talán az információs térben teremti meg a feltételeket ahhoz, hogy az USA-t humanitárius segélyek megsemmisítésével vádolja, ha az USA vagy Izrael légicsapást mér az Irán által támogatott szíriai fegyverszállítmányokra az elkövetkező napokban és hetekben. A CTP korábban úgy értékelte, hogy az Irán által támogatott milíciáknak a földrengés miatt nagyobb mozgásterük lehet Szíriában, és ezt a szabadságot arra használhatják fel, hogy megszilárdítsák pozícióikat, amelyeket rendes körülmények között nem tudnak könnyen elérni Északnyugat-Szíriában.

Akkor most vegyünk nagy levegőt és térjünk rá arra a bizonyos magyar vonatkozásra. Miközben az Iszlám Köztársaság államilag támogatott rendezvényeket tart fennállásának 44. évfordulója alkalmából szombaton, az európai országok az események bojkottjára szólítanak fel.

Az Európai Parlament és a nemzeti parlamentek több frakciójának tagjai csütörtökön közleményben szólították fel az európai országokat, hogy bojkottálják az ünnepségeket, és vállaljanak szolidaritást „a jogaiért küzdő iráni néppel”.

Hetekkel az iszlám köztársaság megalakulásának évfordulója előtt kampány indult a rezsim ünnepségek bojkottálására a Mahsa Amini 22 éves iráni kurd nő őrizetben bekövetkezett halála miatt kirobbant országos tüntetések erőszakos leverése miatt.

„Mi, az Európai Parlament pártoktól független képviselői és a nemzeti parlamentek képviselői felszólítjuk az uniós tagállamok kormányait és az Európai Külügyi Szolgálatot, hogy bojkottálják a holnapi teheráni ünnepséget, amelyet a brutális rendszert hatalomra juttató iszlám forradalom évfordulója alkalmából rendeznek. Hasonlóképpen, az uniós tisztviselőknek távol kellene maradniuk minden ilyen, a rendszer által a külföldi iráni nagykövetségeken rendezett ünnepségtől”

– áll a nyilatkozatban. Az iszlám köztársasági kormány 10 napos ünnepségeket szervez, amelyeket Fajr néven – szó szerint hajnalt jelent – ismerünk, de az utolsó nap, február 11-e a legfontosabb, amelybe a rezsim nagy energiát fektet. Csütörtökön már tartott egy rendezvényt az iszlám köztársasági külföldi nagykövetek egy csoportjával, amelyen Ebrahim Raisi elnök is részt vett. A kormány nem hozta nyilvánosságra a résztvevők listáját, de egyes jelentések szerint az európai országok követei – Magyarország és Lengyelország kivételével – nem vettek részt az eseményen.

A nyugati követek részvételének hiánya miatt megdöbbenve, Raisi az eseményen azt mondta, hogy „az Egyesült Államok és a három európai ország, amelyek aláírták a 2015-ös atomalkut, téveszmékbe esett és elszámította magát” azzal, hogy „beavatkozott Irán belügyeibe”, utalva a folyamatban lévő népfelkelésre.

Az európai országok egyhangúságát üdvözölve Bob Menendez amerikai szenátor, a szenátus külügyi bizottságának elnöke így tweetelt:

„Örülök, hogy széles körű uniós konszenzust látok az iszlám forradalom napja ellen Teheránban, kivéve Orbán Magyarországát, amely túlságosan is rendszeresen öleli magához az autokratákat, és Lengyelországot, amelynek hallgatása kiábrándító”.

„Senkinek sem kellene ünnepelnie egy olyan rezsimet, amelynek ennyi vér tapad a kezéhez” – tette hozzá.

A képviselők közleménye hozzáteszi:

„Az elmúlt 44 évben az iszlám köztársaság irániak tízezreit gyilkolta meg, valamint terrort, nyomort és háborút terjesztett az egész régióban és azon túl is. Az Asszad-rendszerrel és Oroszországgal együtt az iráni rezsim szörnyű háborús bűnöket követett el egy olyan konfliktusban, amelyben több mint 500 ezer szíriai halt meg”.

A nyilatkozat felhívta a figyelmet arra, hogy több száz tüntetőt öltek meg, „azért a „bűntettért”, hogy szabadságot, demokráciát és méltóságot, és mindenekelőtt a nők egyenlő jogait követelték. Nőket, sőt fiatal lányokat is zaklatnak, letartóztatnak, megkínoznak, megerőszakolnak és meggyilkolnak azért, mert egyszerűen nem hajlandóak hidzsábot viselni, vagy csak azért, mert nem fedik el teljesen a hajukat. Legalább 100 iránit fenyeget halálbüntetés a tüntetéseken való részvételük miatt, olyan látszatpereket követően, ahol a vádlottaknak mindössze 15 percük volt arra, hogy megvédjék magukat.”

Az Irán és Oroszország közötti növekvő katonai kapcsolatokra kitérve a nyilatkozat arra figyelmeztetett, hogy „Teherán most fokozza az Oroszországgal kötött, egyre szorosabb szövetségét azzal, hogy Moszkva számára kamikaze drónokat szállít, amelyek célja az ukrán nép terrorizálása és kritikus infrastruktúrájának elpusztítása”.

Az európai parlamenti képviselők szerint „ennek a gyűlöletes rendszernek a hatalomra jutását” az európai politikusok és nagykövetek – még az alacsony rangú diplomaták – általi ünneplése „saját értékeink megbocsáthatatlan megsértése és az iráni nép, valamint a rendszer számtalan áldozatának elárulása lenne a régióban és Ukrajnában”.

„Bármilyen hivatalos európai részvétel ezeken az ünnepségeken az iszlám köztársaság kezére játszana” – mondták, hozzátéve, hogy a mollák semmit sem szeretnének jobban, mint demonstrálni, hogy a tüntetések elfojtása ellenére az EU-val „minden a régiben”.

Ráadásul a HVG is észrevette a történteket és rákérdezett a Külügyminisztériumra, hogy miért sértettük meg az uniós bojkottot? A válasz méltó a mai magyar diplomáciához mely finoman fogalmazva sem áll a helyzet magaslatán:

„Valamennyi nagykövetünktől elvárjuk, hogy a magyar érdekek képviselete mellett, a kölcsönös tisztelet talaján állva keressék az együttműködés lehetőségét a fogadó országgal. Ebbe beletartozik az állami ünnepi rendezvényeken való protokoll szerinti részvétel is, amely feladatnak a magyar nagykövet eleget tett. A józan ész és a pragmatikus hozzáállás politikájának keretében Magyarország és Irán jelenleg is kétoldalú gazdasági kapcsolatok fejlesztésén dolgozik.”

Igazán? És tessék mondani, mit veszünk tőlük, inflációt? Mert az az egy, amiben előttünk járnak. Vehetnénk még nyersolajat, de nem tudjuk elhozni, vehetnénk drónt, de ott járt Patrusev és felvásárolta a teljes készletet, szóval hagyjuk a „kétoldalú gazdasági kapcsolatok” meséjét. Még venni sem tudnánk tőlük semmit, ha meg eladnánk, miben fizetnék ki, rialban? Mert dollárjuk vagy eurójuk nincs.

Kellemetlen dolog a szekunder szégyen, amit minden becsületes magyar állampolgár érez külpolitikánk láttán, legyen szó akár Iránról, akár Ukrajnáról, akár az Európai Unióról vagy a transzatlanti kapcsolatainkról. De folytassuk az iráni híreket.

Továbbra is érkeznek a reakciók Mir-Hossein Muszavi volt iráni miniszterelnök és ellenzéki politikus javaslatára, amely szerint az alkotmányt népszavazás útján kellene megváltoztatni, ami rendszerváltással végződhetne.

A szókimondó szunnita vallási vezető, Maulana Abdol Hamid csütörtöki kommentárjában méltatta Muszavi javaslatát, és azt a társadalom realitásainak megértésének eredményének nevezte, követelve, hogy más politikusok is lássák ezeket a realitásokat.

„Muszavi a legutóbbi nyilatkozatával megmutatta, hogy megértette a társadalom realitásait. Itt az ideje, hogy más politikusok és ulemák (vallástudósok) is elgondolkodjanak az ország megmentésén, és lássák a tényeket” – mondta. Novemberben maga a legfőbb szunnita lelkész is nemzetközileg felügyelt népszavazást sürgetett, mondván, hogy gyilkolással és elnyomással a kormány nem tud visszaszorítani egy nemzetet.

Abdolhamid bírálta a Muszavi, felesége, Zahra Rahnavard és Mehdi Karroubi volt parlamenti elnök több mint egy évtizede tartó házi őrizetét is, az iszlám köztársaság igazságtalanságának példájának nevezve azt.

Muszavi és Karroubi egyaránt elnökjelölt volt 2009-ben, amikor a rendkívül vitatott szavazatszámlálás Mahmud Ahmadinezsádnak adta az elnöki széket, ami nagyszabású népi tiltakozásokat váltott ki, amelyek Zöld Mozgalom néven váltak ismertté. Végül 2011-ben mind Mousavit, mind Karroubit házi őrizetbe helyezték.

A tüntetők elleni erőszakos fellépésre utalva Muszavi nyilatkozatában úgy fogalmazott, hogy az ilyen események „nagy igazságokat mutattak meg a nemzet számára”. Az Iszlám Köztársaság vezetői nem hajlandók „a legkisebb lépést sem megtenni a nép követeléseinek teljesítése érdekében”. Iránnak „alapvető változásra” van szüksége a „nő, az élet, a szabadság” és az alkotmányos változások alapján – mondta a hónap elején.

A Zöld Mozgalom vezetője meggyőződéses reformistaként ismert, vagyis olyan emberként, aki hisz abban, hogy az Iszlám Köztársaság megreformálható, hogy demokratikusabb és toleránsabb államformává váljon. Muszavi azonban nyilatkozatában elutasította a reformot mint életképes alternatívát, alapvető változásokat, új alkotmányt és alkotmányozó gyűlést sürgetett. Bár nyíltan nem szólított fel rendszerváltásra, de követelései, ha megvalósulnak, új és demokratikus politikai rendszerhez vezethetnek.

Muszavi nyilatkozatában hallgatólagosan megismételte azt, amit a száműzött Reza Pahlavi herceg évek óta mond, és amit más ellenzéki aktivisták is visszhangoztak az elmúlt öt hónapban – átmenet az iszlám köztársaságból.

Abdol Hamid, aki a rezsim nyílt kritikusa lett, nem szólalt fel új kormányzati rendszer bevezetése mellett, de Muszavi nyilatkozatának támogatásával egyértelműen csatlakozik azokhoz a politikai erőkhöz, amelyek szerint a népnek esélyt kell adni arra, hogy eldöntse, milyen kormányt akar.

A Zöld Mozgalom 2009-es vezetőjének elutasítása az iszlám köztársasági reformlehetőséggel szemben csodálatot és ellenszenvet egyaránt váltott ki. Egyes reformerek, köztük hét prominens politikai fogoly és a „vallásos értelmiségi mozgalom” több mint egy tucatnyi képviselője, valamint annak mentora, Abdolkarim Soroush üdvözölték javaslatát, mások viszont határozottan elutasították azt. A rácsok mögött ülő politikai foglyok, köztük a vezető reformpárti politikus, Mostafa Tajzadeh és Akbar Hasemi Rafszandzsáni volt iráni elnök lánya, Faezeh Hasemi bejelentették, hogy „mindent megtesznek azért, hogy előmozdítsák ezt a javaslatot és a békés és erőszakmentes átmenetet egy teljesen demokratikus és fejlett iráni struktúrába”.

Muszavi megingása mérföldkőnek tekinthető a reformer táborban, mivel a mozgalom másik nagyágyúja, Mohammad Khatami volt elnök is úgy véli, hogy az iráni reformizmus zsákutcába jutott. Mohammad Dzsavad Haqshenas, a reformisták egyik prominens alakja a hét elején azt mondta, hogy Khatami nyilatkozatát, amelyet az 1979-es iszlám forradalom 44. évfordulóján tett, úgy kell értelmezni, hogy a rezsim számára intő jel, hogy az iszlám köztársaságot nem lehet megreformálni.

2023. február 11-én lesz az Iráni Iszlám Köztársaság megalakulásának negyvennegyedik évfordulója, és a közösségi médiában sokan úgy vélik, hogy a rezsim utoljára ünnepli ezt az eseményt.

A kormánypért keményvonalasai viszont még kakaskodnak. Míg sok iráni keményvonalas tagadja a tüntetések káros hatását a rendszerre, mások most azt állítják, hogy a zavargások megerősítették az Iszlám Köztársaságot.

Behrouz Mohebbi konzervatív törvényhozó azt állította, hogy a tüntetések megmutatták az ellenzék gyengeségét. Egy interjúban azt mondta, hogy az iráni ellenzék nem erős és befolyásos, mert a soraiban széthúzás van. Mindeközben az ellenzéknek nincs olyan vezetője, akit a rendszer komoly kritikusai elfogadnának.

Azt állította továbbá, hogy az iszlám köztársaságnak nincs alternatívája, és ellenzéke nem képes utat törni a demokráciának Iránban. Mohebbi azt is hozzátette, hogy az iráni közvélemény nem veszi komolyan az ellenzéket.

„Az ellenzéknek nincsenek elfogadható eredményei. Másrészt a rendszerrel szemben álló kulturális és politikai hírességek az elmúlt hónapokban lelepleződtek” – mondta.

A diaszpórában élő ellenzéki személyiségek felbukkanása a szeptemberben kezdődött tiltakozások óta új jelenség az iráni politikai palettán, mivel fokozatosan összefoghatnak, és egyre félelmetesebb kihívást jelenthetnek a klerikális kormánnyal szemben.

Ugyanakkor a rendszer egykori bennfentesei, mint például Mir-Hoszein Muszavi volt miniszterelnök és a Zöld Mozgalom vezetője, valamint mások ebben a hónapban határozott nyilvános nyilatkozatokat tettek, amelyekben kihívást jelentettek a rendszer ellen, és népszavazást követeltek.

Eközben egyesek azt kérdezik, hogy a tiltakozás nem erősíti-e meg a rendszer radikális elemeit. Tény, hogy a radikálisok már most is hatalmon vannak, és még ha növelik is befolyásukat, az az ellenzék kezére játszhat, és kiterjesztheti a tiltakozásokat.

A teheráni Rouydad24 honlap szerint az iszlám köztársaság megszüntetését követelő tüntetők 1979 óta a legnagyobb kihívást jelentették az iszlám köztársaság számára, ami felvetette, hogy az iráni úgynevezett teokratikus kormányzat összeomolhat, ahogy 44 évvel ezelőtt a monarchia is összeomlott.

A közlemény ugyanakkor elismerte, hogy a biztonsági erők elnyomó intézkedései miatt egyelőre még az iszlám köztársaság van fölényben a néppel való szembenállásban, de fenntartotta, hogy a nép haragja és az iráni gazdasági helyzet romlása elkerülhetetlenül újabb tüntetésekhez fog vezetni. A beszámoló hozzátette:

„A helyzet olyannyira ingatag, hogy még a rendszer számos bennfentese is elszakadt a kormánytól. Néhány vezető klerikus Qomban és An-Najafban, sőt néhány katonai tisztviselő is bírálta az Ebrahim Raisi elnök körüli kört. Még egyes keményvonalas hírügynökségek is nyíltan bírálják Raisit gazdasági visszaélései miatt, és korábbi bennfentesek, például Mohammad Khatami exelnök és Ali Laridzsáni volt parlamenti elnök is elítélték az erőszakos leszámolást. Mégis, semmi jel nem utal arra, hogy a rendszer részéről bárki is meghallgatta volna a panaszaikat.”

A jelentés idézte Reza Nasrt, a Johns Hopkins Egyetem politikatudományi professzorát, aki a Foreign Policy magazinban megjelent cikkében azt mondta:

„A válság kezdete óta a keményvonalasok szorosabbra fogták a hatalom gyeplőjét. Ez a frakció ellenzi a Nyugattal való együttműködést, és nem kíván visszatérni a 2015-ös atomalkuhoz. Belföldön az elszigetelődést és a társadalmi és politikai szféra szigorú ellenőrzését támogatja. Külföldön az agresszív regionális politikát és az Oroszországgal való fokozódó kooperációt támogatja. Más szóval, a tüntetések hatására korántsem szelídült meg, a zavargások kezdeti szakaszából most kilábaló rezsim még hajthatatlanabb és potenciálisan agresszívebb, mint valaha.”

Annak ellenére, hogy a bizonyítékok szerint egyelőre a keményvonalasok vannak fölényben, Mohammad Dzsavad Bahonar azzal érvelt, hogy a tiltakozások mélyebbek és szélesebb körűek, mint az elmúlt öt évben, és hogy még a rendszer bizonyos támogatóinak is megvannak a maguk sérelmei és panaszai. Eközben Amir Reza Khadem volt törvényhozó és nemzetközi birkózóbajnok kijelentette, hogy „az irániak közel 100 százaléka elégedetlen a jelenlegi helyzettel. Még az iráni társadalom szürke rétegei, a csendes többség is szimpatizál a tiltakozásokkal”.

Az iráni konzervatívok kritikájára, miszerint a celebritások beavatkoznak a politikai ügyekbe, Khadem azt mondta, hogy „a celebritások jobban megértik a társadalmat, mint a kormánytisztviselők”.

Mereven tagadják a néhány nappal ezelőtt kiderült nemi erőszaktételeket is, holott azokról épp elég írásos bizonyítékot mutatott be az Iran International. Az iráni keményvonalasokhoz kötődő médiumok felháborodtak a lap szerdai beszámolóján, amely arról szólt, hogy biztonsági ügynökök megerőszakoltak két őrizetbe vett fiatal nőt.

A Forradalmi Gárdához kötődő Tasnim hírügynökség idézte a konzervatív Farhikhtegan napilap beszámolóját, amely foglalkozott a bántalmazással, és tagadta a nemi erőszak vádját.

Egy hacktivista csoport által szerdán az Iran Internationalnak kiszivárogtatott levélből részletek derültek ki arról, hogy az IRGC ügynökei megerőszakoltak két 18 és 23 éves tüntető nőt.

Farhikhtegan elutasította az Iran International jelentését, mondván, hogy a dokumentum „manipulált és hamis”.

A lap csütörtökön a Telegram-csatornáján azt állította, hogy „ha a katonai erők bűncselekményt követnek el, akkor a fegyveres erők igazságügyi szervezetében fognak eljárni. Az igazságszolgáltatás más szervezeti egységei nem illetékesek és nem is érintettek az ügybe való belépésben”.

Mindezt úgy, hogy a dokumentum szövege szerint az ügy az áldozatok panasza miatt került az igazságszolgáltatáshoz, és az áll benne, hogy az ügyet elküldték az „illetékes szerveknek”, de az ügyészség az ügy lezárását kérte.

A napilap ugyanakkor elutasította a börtönökben történt nemi erőszakról szóló számos jelentést, köztük Armita Abbasi megerőszakolásáról szólót, azt állítva, hogy a tüntetések idején nem történt nemi erőszak az iszlám köztársaság börtöneiben.

Alireza Sadeqi és Alireza Hosseini a levélben említett két IRGC-ügynök, akik beismerték, hogy megerőszakolták a két nőt; Sadeqi elismerte, hogy egy benzinkút közelében tartóztatták fel őket, miközben egy műveletben vettek részt Teherán nyugati részén.

Ennyi iráni hír jutott mára, de maradjanak a Zónán, mert rövidesen érkezik az ukrajnai és oroszországi események összefoglalója is.