Ez a mai második rész látszólag bagatell témával – a megszállt területek utcaneveivel – foglalkozik, de nem kicsit abszurd a helyzet. Nyáron még jókat vigyorogtam azon, hogy Novoszibirszkben a székesegyház a Szovjetszkaja ulicában van, pedig tudtam, hogy oroszul a „szovjet” egyszerűen „tanácsot” jelent, helyi tanácsok ma is működnek, tehát az utcanév igazából triviális – de volt benne valami bulgakovi abszurd.
A megszállt területek utcaneveiben ugyanezt érezni. A Novaja Gazeta Europa nézett utána, mi is a helyzet ezen a téren, és stílszerű, ha úgy fogalmazok: megér egy misét.
A specopercija (oroszul különleges katonai művelet, magyarul Ukrajna elleni agresszió) jelenleg pravoszláv területen a legtöbb alkalommal megszentelt valami, az Orosz Ortodox Egyház valósággal rajong érte, keresztes hadjáratnak tekinti. Dugin meg az Utolsó Ítélet kezdetének, vagy hogy is van ez, mert bár sok Dugint olvasok, az vele a bajom, hogy értem, csak mindig ellentmond önmagának, őt hinni kell, az meg nekem nem megy. Mindenesetre bőven van ortodox misztika a háborús maszlagban, ideológiában.
Putyin már 2022. február 21-én, a nemzethez intézett beszédében kijelentette, hogy „Kijevben továbbra is zajlik a mészárlás előkészítése a Moszkvai Patriarchátus ukrán ortodox egyháza ellen”. A kontextusból egyértelmű volt, hogy az orosz hadsereg többek között ennek az egyháznak a védelmére is vonul (noha az nem kérte, sőt, elvben elítélte az Oroszországi Föderáció ukrajnai akcióit). Később Dmitrij Medvegyev kategorikusan kijelentette: „A célunk az, hogy megállítsuk a pokol legfőbb uralkodóját, bármilyen nevet is használ – Sátán, Lucifer vagy Iblis”.
Tavaly október óta az specoperacija szakralitásának témája központi helyet foglal el a pátriárka és az Orosz Ortodox Egyház legmagasabb hierarcháinak prédikációiban. A OOE által létrehozott Orosz Népek Világtanácsának sztavropoli fórumán Kirill (Pokrovszkij) helyi metropolita, tehát nem a moszkvai pátriárka, többek között a következőket mondta:
„Ukrajnában ma valóban háború folyik a nácizmussal, a sátánizmussal, az Antikrisztussal… A technológiailag legfejlettebb és gazdaságilag legerősebb országok közül több mint ötven háborúzik Oroszországgal az ukrán fronton… megpróbálják elpusztítani, arról álmodoznak, hogy feldarabolják, a nagy orosz kultúra emlékét eltörlik a föld színéről.”
De minden nap találkozunk ilyen propagandával. Mindenesetre ennek fényében érdekes, hogyan nevezik át a megszállt területek utcáit. Korábban, mikor Ukrajna önálló lett, szintén átnevezték őket, akkor inkább a „de-kommunizáció” jegyében, vagyis a régi kommunista elnevezéseket változtatták meg, most az oroszok visszajöttek, de elvileg nem kommunistaként, hanem ortodox hívőként és nacionalistaként, az ember azt várná, hogy az ukrán nemzeti hősökről elnevezett közterületeket cárokról, nagyhercegekről és szentekről fogják elnevezni.
Szó nincs róla.
A Zaporizzsjai Területhez tartozó Mikhailivka falu (az Orosz Föderáció által létrehozott) polgári-katonai közigazgatásának 2022. december 30-i, № 64 számú határozata érdekesen fogalmaz ebben az ügyben. Magának a településnek és a neki alárendelt falvaknak a közterületi elnevezései közé visszakerülnek a „hősök, a tetteik miatt büszkeségre, megemlékezésre méltó emberek” nevei. A méltatlanok között, akiknek a nevét kitörölték a kerület térképéről, van Szent Miklós, Myra érseke, a csodatevő – a háború előtti orosz ortodox hagyomány talán legtiszteltebb szentje.
Utcát kapott viszont – tessék kapaszkodni – Vlagyimir Iljics Lenin, Felix Dzerzsinszkij, és van Komszomol, Vörös Október, Karl Marx, Komintern, Tyereskova, Friedrich Engels, Vörös Zászló, Kirov, Kalinyin, Szverdlov utca is.
Csupa szent életű ortodox remete és hitvalló, egytől egyig. Főleg a Komszomol és a Vörös Október. Azt gondolná az ember, hogy az utcák a szovjet időkben viselt nevüket kapták vissza, de nem így van: ezek új nevek. Sőt, a pópák megszentelték az új utcanévtáblákat! Nagyot fordulhatott Engels a sírjában, az is bizonyos.
Nyilvánvaló, hogy a kanonikus ortodoxia védelmében nagyon fontos V. I. Lenin dicsőítése, aki a „reakciós papság” minél több képviselőjének kivégzésére szólított fel, F. E. Dzerzsinszkijé, aki ezeket a kivégzéseket végrehajtotta és az ereklyék meggyalázására irányuló kampányt vezette.
Melitopolban is megpróbálkoztak ezzel, csak ott botrány lett a dologból, mégis nagyváros. A melitopoli Szobornaja teret átnevezték Forradalom térre, a Pokrovszkaja utcát Lunacsarszkovóra, a Petropavlovszkaja utcát pedig Uricskovóra. A város kapott Lenin utcát (természetesen!), Karl Marx utcát és Karl Liebknecht utcát is. Érdekes módon még Bölcs Jaroszláv és a szovjet rakétatervező, Sz. P. Koroljov akadémikus utcáját is át akarták nevezni. Melitopol oroszbarát hatóságai az „orosz világ” minden eszményével ellentétben figyelmen kívül hagyták a város dicső császári múltját, bár a település Novorosszia első kormányzójának, Grigorij Potemkin-Tavricskij hercegnek a rezidenciája volt. Melitopol a híres, bonyolult életrajzú szovjet csekista, Pavel Szudoplatov tábornok szülőhelye is, akinek tiszteletére a „felszabadítók” nemcsak utcákat terveznek elnevezni róla, hanem emlékműveket is állítanak neki.
Nem lett volna baj, ha ezek nem nyilvánosak, de kevés dolgot olyan nehéz eltitkolni, mint egy közterület nevét. Eljutott a hír Moszkvába is, ahol Leonyid Resetnyikov altábornagy, az Orosz Stratégiai Tanulmányok Intézetének vezetője, az Ortodox Világorosz Népi Tanács elnökségének elnökségi tagja panaszt tett a „melitopoli közterület-elnevezések bacchanáliája” miatt Dmitrij Medvegyevnek, az Egységes Oroszország Párt (Putyin pártja) elnökének. Természetesen a város kinevezett orosz polgármestere, az átnevezéseket jóváhagyó Galina Danilcsenko, valamint Melitopol összes ideiglenes vezető tisztségviselője tagja ennek a pártnak, amely „mindent megtesz a hagyományos értékek népszerűsítéséért”. A tábornok „vandalizmusnak”, „orvosi esetnek” és „tudatos provokációnak” minősíti a „felszabadított területeken” történteket. Ebből is látszik, hogy tábornokokat nem okos felidegesíteni, mert hirtelen haragúak.
A népszerű putyinista tévés értelmiségi, Felix Razumovszkij a „felszabadított területek” átnevezését „minden orosz ember számára” megalázónak tartja. Megfigyelései szerint „az aktív re-szovjetizálás belülről korrodálja az orosz társadalmat” és „gyengíti erőinket… Alekszandr Nyevszkij és Karl Marx kombinációja tipikus ördögi keverék, egy helyettesítés”. Egy másik radikális nacionalista publicista, Jegor Holmogorov, minden átnevezésben a jövőbeni vereség garanciáját látja – Isten kegyelmének Oroszországtól való megvonása miatt: „Isten haragja fog lesújtani azokra, akik a Szvjatopokrovszkaja utcát „50 év szovjet hatalom” névre keresztelik át” – jövendölte.
Ennek viszont lett egy olyan következménye, hogy Moszkvából erősen megrótták Galina Danilcsenko városvezetőt, így az létrehozott egy „községi tanácsot”, hogy majd az nevezze el a közterületeket, és amíg nem végeznek, Melitopolban inkább nincsenek hivatalos utcanevek. Már egy hónapja nincsenek, biztos, ami biztos.
Nem vagyok nagy misztikus, meghagyom Duginnak és Kirill pátriárkának, de ebben az Isten haragjában lehet valami: a herszoni orosz vereségek akkor kezdődtek el, amikor a polgári-katonai hatóságok úgy döntöttek, hogy helyreállítják a Lenin-emlékművet a városban… és ha belegondolunk, hogy állítottak Lenin-szobrot Henicsenszkben és Nova Kahovkában is, sőt, Melitopolban épp november hetedikén, decemberben meg a luhanszki Sztarobelszkben tették meg… bozse moj, oda Herszon, de oda Luhanszk is!
Ezt különben a Krímben kezdték el, a félsziget megszállása után. 2015 februárjában avatták fel Jaltában Zurab Csereteli „A nagy hármas” című emlékművét a jaltai tárgyalásokról, a kompozíció középpontjában Sztálinnal. Az orosz hatóságokat az emlékmű leleplezésén Szergej Nariskin, az Állami Duma akkori elnöke (jelenleg az SZVR igazgatója) képviselte. Ugyanebben az évben az „Izborszki Klub” kérésére és a második világháborús győzelem 70. évfordulója tiszteletére személyesen Alekszandr Prohanov, az orosz ortodox egyház papja a az engelszki katonai repülőtéren (igen, éppen azon!) szentelt fel egy ikont, amelynek kompozíciós középpontjában Sztálin egész alakos ábrázolása áll.
De hát mit mondjunk egy olyan keresztes hadjáratról, amit megszentel a pátriárka, aztán buddhista burjátok meg mohamedán csecsenek vívják? Erről a mostani „orosz világról”, amiben minden csak máz, a Biblia is, a Tőke is csak kulisszája az erőszaknak, rablásnak, zsarnokoskodásnak? Hogy abszurd? Mindig ilyen volt: Bulgakov idejében is, most is.
A melitopoli nép már csak röhögni tud kínjában, a forrásom idéz is egy helyi viccet. Hazamegy a zaporizzsjai oroszbarát önkéntes a háború végén, a fia megkérdi tőle:
– Apa, te miért harcoltál?
– Fiam, én azért harcoltam, hogy a büszke és orosz Melitopolban az legyen újra utca elnevezve Szverdlovról, Dzerzsinszkijről, Marxról, Kirovról és Leninről.
– De apa, kik ezek?
– Fingom sincs róla, fiam.
Körülbelül ez a helyzet. Ennyi fért ebbe a mai második részbe, holnap folytatom a munkát.
Békét Ukrajnának, békét Oroszországnak, békét a világnak!