Ezt a mai második részt azzal kell kezdenem, hogy mindenkit figyelmeztetek: trágár szöveg következik. Nem én tehetek róla, általában mértékkel szoktam káromkodni – ahogy Mark Twain írta, „a legolcsóbb és legártatlanabb élvezet”, de épp ezért örömet is kevéssé okoz, ellenben a forrásaim nem tesznek lakatot a szájukra, ha a vuhledari vereségről van szó.
Ugyanis a vereséget elszenvedni nagyon rossz, de a komoly feladat utána jön: meg kell magyarázni, mármint, ha az ember orosz nacionalista milblogger. És azt nagyon nehéz, a legtöbbeknek nem is sikerült. A Mediazona összeszedte részint azt, mit fontos tudni magáról a vereségről, részint azt, mit szóltak hozzá a máskor véres szájjal uszító bloggerek. Ezért lesz szükség a 18-as karikára: hogy úgy mondjam, kissé katonásan fogalmaznak, nem sokat kertelnek. Akkor vágjunk bele.
A Vuhledar elleni támadás, amelyet az orosz hadsereg január végén indított, alighogy megkezdődött, máris összeomlott. Az orosz csapatok jelentős veszteségeket szenvedtek, a jelentések szerint sokan meghaltak, és több tucat harckocsit ért találat. Lássuk, hogyan alakult az oroszok kísérlete egy donyecki kisváros elfoglalására, és hogyan reagáltak erre az Ukrajna megszállását támogató Telegram-csatornák.
Mi történt Vuhledarban?
Január 26-án vált ismertté, hogy az orosz csapatok megrohamozták Ugledar, a délnyugati Donyecki Terület egyik kisvárosát. Az önhatalmúlag kikiáltott donyecki népköztársaság vezetőjének, Igor Kimakovszkijnak a tanácsadója akkor azt mondta, hogy az orosz egységek „behatoltak és a külterületeken elbarikádozták magukat, ezzel visszatartva az ellenséges erőket”. Ugyanakkor az Ukrán Fegyveres Erők vezérkara megállapította, hogy a Vuhledar elleni támadást visszaverték.
Az offenzíva meglehetősen gyorsan megfeneklett, és a múlt hét végére olyan hírek kezdtek felröppenni, hogy az orosz erők jelentős veszteségeket szenvedtek. Az Institute for the Study of War (ISW) február 9-i tájékoztatójában megjegyezte, hogy a csapatok korlátozott szárazföldi támadásokat hajtottak végre a délnyugati Donyecki Területen, de nem voltak sikeresek. Az ISW idézett egy ukrán tartalékos tisztet, aki azt állította, hogy az orosz erők önkéntes zászlóaljakat kezdtek használni a város ostrománál, és ez helyrehozhatatlan veszteségeket jelzett az ott működő 155. és 40. tengerészgyalogos dandár körében.
Február 9-én az ukrán Telegram-csatornák arról számoltak be, hogy Vuhledar közelében szétvertek egy orosz felszerelést szállító konvojt. Az orosz veszteségekről szóló információkat később független OSINT-kutatók is megerősítették, Rob Lee katonai szakértő például 31 páncélozott eszköz, köztük 15 harckocsi megsemmisüléséről írt.
Az Oryx elemző projekt becslése szerint csak február 8. és 10. között az orosz hadsereg 103 járművet, köztük 36 harckocsit veszített a Vuhledar és Avdiivka elleni offenzíva során. Az ukránok veszteségei a kutatók szerint jóval kisebbek voltak – 20 darab jármű, köztük két harckocsi. Igor Sztrelkov, az önjelölt DNK volt védelmi minisztere (egyébként háborús bűnös) szintén az orosz fegyveres erők Vuhledar melletti vereségéről beszélt; szerinte „sok tucatnyi” harckocsizó vesztette életét az offenzíva következtében.
Az orosz konvoj vereségéről szóló információkat oroszbarát bloggerek is megerősítették. A Wagner PMC-hez közel álló Szürke Zóna (Grey Zone, semmi köze a Zónához) Telegram-csatorna arról számolt be, hogy a csendes-óceáni flotta tengerészgyalogosainak 155. dandárja, amely Vuhledar közelében harcol, a 40. dandár tengerészgyalogosaival és a különleges erőkkel együtt tűz alá került.
Az egyik távirati csatornán közzétett videofelvételeken sebesült vagy halott katonákat szállító orosz járművek láthatók. Egy másik videón kiégett járművek és egy lángokba borult katona látható, amint egy mezőn fut át. „Az ellenséges felvételek újabb válságot mutatnak a csapatok parancsnoki és harcvezetési szintjén” – áll a posztban.
A 155. dandár egyik tengerészgyalogosa a 7×7-nek beszámolt az Vuhledar melletti súlyos veszteségekről. Elmondása szerint egy újabb rohamkísérlet után a VDV-rohamdandár harmadik századából „feltehetően nyolc ember maradt”. Az orosz hadsereg szerint összesen legalább 500 katona halt meg, és a dandár parancsnoka azt mondta a túlélőknek, hogy vagy holtan, vagy sebesülten térnek haza. Elmondása szerint a dandár 80-90 százalékban mozgósítható volt, és amikor katonák haltak meg, „újakat vezényeltek be a támadáshoz”. „Azokat, akik túlélték, dezertőröknek mondták. Inkább fogságba estem volna, és nem jöttem volna vissza. A hozzáállás a lehető legrosszabb” – mondta a katonatiszt.
A Politico című lapnak adott interjújában az Ukrán Védelmi Erők Tavridi körzetének közös sajtóközpontjának vezetője, Olekszij Dmitraszkovszkij azt állította, hogy adatai szerint a 155. dandár közel 5000 halottat és sebesültet vesztett, naponta 150-300 tengerészgyalogost veszítve. Az orosz védelmi minisztérium nem kommentálta a veszteségeket, csak az ukrán hadsereg üzemanyagraktárainak megsemmisítéséről és az ukrán egységek vereségéről számolt be Vuhledar irányában.
„A tengerészgyalogság most megfelelően működik. Hősiesen harcol. Mind a csendes-óceáni flotta, mind az északi flotta” – mondta Vlagyimir Putyin orosz elnök február 9-én a Stratégiai Kezdeményezések Ügynökségének felügyelőbizottsági ülése után.
Egy másik, február 11-i összefoglalójában az ISW azt írta, hogy mind ukrán tisztviselők, mind orosz katonai bloggerek kételkednek az orosz csapatok nagyszabású offenzívájában a Donyecki Területen. Elemzők megjegyezték, hogy a Vuhledar melletti kudarcok valószínűleg „tovább gyengítették az orosz ultranacionalista közösség hitét abban, hogy az orosz erők képesek döntő katonai műveletet indítani”.
A kormánypárti bloggerek reakciója
Az orosz katonai bloggerek valóban bírálták az orosz parancsnokságot. Február 10-én a Szürke Zóna Telegram-csatorna a keleti katonai körzet parancsnokát, Rusztam Muradovot vádolta a konvoj Vuhledar közelében történt legyőzésével, majd „b*zinak” és „piszi k*rvának” nevezte.
„Muradov egy b*zi – mondják a tengerészgyalogosok a donyecki régióban. Ennek a pisis ribancnak csak szerencséje, hogy nincs olyan harcosok között, akik seggfejkednének vele, mint a jó néhány hasonlóan szuperintelligens parancsnokkal a terepen. Vannak esetek. És Muradov lenne az egyik” – írja a Szürke Zóna.
Az orosz hadsereg vuhledari veszteségéről „átmeneti kudarcként” írt Alekszandr Szladkov katonai tudósító, aki a vereség okait az oroszországi katonai oktatás összeomlásában látta.
„Ha maga a csapatok parancsnoka nem tudja megmutatni a térképen a helyzetet, akkor hogy van az? Melyik kapuba lőjünk? Ha egy egységparancsnok nem tud eljutni a támadási vonalhoz? Ez az iskola, srácok, vagy inkább annak teljes hiánya” – írja Telegram-csatornáján. – „Kötelességünk megreformálni a katonai oktatást. Tekintettel arra, hogy nem minden arany, ami fénylik. Kudarcaink csak ideiglenesek. De mennyi vért és pénzt fogunk költeni arra, hogy kijavítsuk őket?”
Igor Sztrelkov is szidja az orosz parancsnokságot: „Az a benyomásunk, hogy az elmúlt év eseményei elkerülték tábornokainkat. Mivel azonban némelyikük… teljesen hülye, a korábban elkövetett hibák példásan megismétlődtek.”
A Rybar Telegram-csatorna óvatosan ír a tankoszlop vereségéről és a Vuhledar elleni sikertelen támadásról, kiemelve, hogy az ukrán hadsereg a kiépített védművek hozzáértő kihasználásával győzte le az orosz csapatokat. „Az ellenség kihasználta a parancsnokságunk számítási hibáit és általában a csapatok elégtelen kiképzési szintjét” – jegyzi meg a Rybar.
A legújabb hírekre adott fő reakció mégis az orosz tábornokok iránti sértődöttség és gyűlölet marad. Az egyik oroszbarát Telegram-csatorna, az „Idős Eddi” (Starsij Eddi) például „f*szfejségnek” nevezte az orosz konvoj Vuhledar közelében történt vereségével kialakult helyzetet, rámutatva, hogy nem ez az első eset, hogy az orosz tankok konvoja az AFU tűz alá kerül.
„Egy éve már, hogy tart a specoperacija. Nem egyszer vagy kétszer megbüntettek minket, amiért oszlopban hajtottunk és csoportosultunk… Azt hittem, mindenki megtanulta, de kiderült, hogy tévedtem. Mi volt ez Vuhledarban, és hogy egy évnyi kemény harc után miért lehetséges ilyen égbekiáltó faszság, őszintén szólva nem értem” – áll a posztban.
Urak, csak annyit mondok, hogy ha egy éve nem támadjátok meg Ukrajnát, most nem volna miért káromkodni, vodkázhatnátok békében…
De késő bánat: ebgondolat. Most már lehet akár szitkozódni is, mert van miért: a vuhledari vereség bevonul a hadtörténetbe, a harkivi futással és a herszoni kivonulással együtt, meg még azokkal a kudarcokkal egyetemben, amik a jövőben következnek. Szóval, ne káromkodjátok el az összes puskaport, kelleni fog még a trágárság, lehet, nem is sokára.
Ennyi fért a mai második részbe, holnap folytatom a munkát.
Békét Ukrajnának, békét Oroszországnak, békét a világnak!