Szele Tamás: Csőd iráni módra

Iránban ma elvileg tömegtüntetéseknek kellene zajlani, de ezekről nem szólnak sem a direkt, sem az indirekt hírforrások, azonban ettől még lehet, hogy megtartják őket – a rendszer ilyen esetekben internet-zárlatokat szokott alkalmazni, így a mai eseményekről jó, ha holnap sikerül tudomást szerezzen a világ többi része.

Ne temessük tehát az iráni népmozgalmat, lehet, hogy most is tüntetnek, csak hírzárlat van – diktatúrákban bizony nem ritka az ilyesmi. Amúgy is jöttek hírek, igaz, főként gazdaságiak. Amiknek olvastán elkezdtem örülni annak, hogy nem nekem kell majd az ottani rendszerváltás után rendbe raknom Irán gazdaságát, ugyanis az lehetetlen feladat volna: egyszerűen mindent tönkretett az elmúlt évek kormányzata. Nehéz elhinni, de a kőolaj- és földgázkitermeléseket is.

De lássuk az elmúlt nap eseményeit. Az iráni híreket az American Enterprise Institute Critical Threats Project (CTP) szerkeszti az Institute for the Study of War (ISW) támogatásával.

A tüntetések koordinátorai valószínűleg megerősítették szervezési képességeiket és belső infrastruktúrájukat a február 16-i rezsimellenes tüntetésekre való felhívások előtt. Lehetséges, hogy az olyan kedvezőtlen körülmények, mint a légszennyezés és a zord időjárás, csökkenteni fogják a tüntetések részvételi arányát, bár az alacsony részvétel nem feltétlenül jelenti azt, hogy ezek a szervezetek nem lesznek képesek tömeges megmozdulásokat tartani az elkövetkező hónapokban. Az ifjúsági csoportok ernyőszervezete, az Iráni Szomszédság Ifjúsági Uniója (INYU) továbbra is kijátszotta a folyamatban lévő internetes korlátozásokat, hogy népszerűsítse a február 16-i rendszerellenes tüntetéseket. Az INYU emellett összehangolt váltásokat alkalmazott a kommunikációs taktikákban, hogy felvegye a harcot a rendszer azon kísérleteivel szemben, hogy megzavarja a tüntetésekre való felhívásuk lehetőségét.

A Hamedani Szomszédság Ifjúsága – az INYU-hoz tartozó csoport – február 14-én bejelentette, hogy tagjai iráni bankjegyeken hirdetik a február 16-i rendszerellenes tüntetéseket, azzal a magyarázattal, hogy „a pénzváltást nem lehet megakadályozni.” Az INYU február 15-én egy grafikát tweetelt, amely 20 tagszervezetének jóhiszemű közösségi média elérhetőségét tartalmazta, megnehezítve a rendszer azon kísérleteit, hogy hamis elérhetőségekkel megszemélyesítse a csoportokat. Az INYU február 15-én közölte, hogy ismeretlen szereplők kompromittálták a kashani és a zahedani ifjúsági Twitter-fiókokat, és letagadták a Twitter-fiókok által közzétett bejegyzéseket, amelyekben Reza Pahlavit támogatták, és azt állították, hogy a Mojahedin-e Khalgh (MEK) militáns csoport segített a február 16-ra tervezett tüntetések szervezésében. Az iráni rezsim valószínűleg azért hackelte meg és adott ki nyilatkozatot a kashani és a zahedani fiókokról, hogy megpróbálja aláásni a rendszerellenes tiltakozó hálózat legitimitását. Nincs közvetlen bizonyíték e hipotézis alátámasztására, ami arra utal, hogy a rendszer vagy a rendszerpárti hackerek felmérik, hogy a Pahlavi-párti nyilatkozatok és a MEK-hez való tartozás elidegeníti a tiltakozó mozgalom egyes támogatóit.

Az iráni vezetés megteremti a további cenzúra és indoktrinációs intézkedések megerősítésének feltételeit. Ali Khamenei legfelsőbb vezető február 15-én a kelet-azerbajdzsáni tartománybeli Tabrizban tartott felszínesen békülékeny beszédében hallgatólagosan támogatta a rendszerrel szembeni kritikák korlátozását. Khamenei kijelentette, hogy „még az iszlám forradalom idején is voltak olyanok, akik letértek a forradalom egyenes útjáról”, valószínűleg a Mahsa Amini tiltakozó mozgalomban részt vevő irániakra utalva. Khamenei emellett azt sugallta, hogy a rendszer hajlandó a tiltakozókat újra az iszlám köztársaság kötelékébe fogadni, és támogatta a politikai pluralizmust. A legfelsőbb vezető azt is kijelentette, hogy az iráni közvéleménynek felelősségre kell vonnia a Raisi-kormányt a hiányosságaiért. Khamenei azonban különbséget tett a rendszer gyengeségeire adott „forradalmi” és „reakciós” válaszok között, ami még jobban behatárolta a rendszer jövője körüli viták retorikai határait. Khamenei egy február 8-i beszédében kijelentette, hogy „egyesek, akik forradalmárrá válnak, nem maradnak forradalmárok”, valószínűleg Mir Hoszein Muszavi február 4-i felhívására utalva, aki „alapvető” változásokat követelt Iránban. Khamenei óva intette az irániakat attól is, hogy „eltúlozzák” a rendszer hiányosságait az interneten, és a belső kérdéseket gazdasági jellegűnek nevezte, utalva arra, hogy csak akkor hajlandó tolerálni a rendszer nyilvános kritikáját, ha az elsősorban az iráni gazdaságra összpontosít. A CTP február 14-én úgy értékelte, hogy az iráni tisztviselők közelmúltbeli nyilatkozatai, amelyek a Mahsa Amini tiltakozó mozgalmat gazdasági indíttatásúnak állítják be, arra utalhatnak, hogy ezek a tisztviselők Khamenei vörös vonalaira reagálnak, és módosítják az iráni kihívásokról felállított diagnózisukat.

A beszéd a tabriz-i felkelésre emlékezett, amelyben Tabriz lakói azért gyűltek össze, hogy tisztelegjenek a sah által 1978-ban meggyilkolt személyek előtt. Khamenei évente elutazik Tabrizba, hogy megemlékezzen erről az eseményről, és az, hogy ez alkalommal beszédet mondott ott, nem eleve rendhagyó. A legfelsőbb vezető nemzeti egységre helyezett hangsúlya – és Tabriznak az iszlám forradalomban játszott kiemelkedő szerepe – azonban figyelemre méltó, tekintettel az északnyugat-iráni tartományokban a közelmúltban lezajlott, kifejezetten rendszerellenes (és ezáltal Irán forradalma elleni) zavargásokra. Khamenei beszéde ráadásul egybeesik azokkal a jelekkel, amelyek arra utalnak, hogy a rendszer megerősíti cenzúráját és ideológiai infrastruktúráját, alátámasztva a CTP azon értékelését, hogy az iráni vezetés a fokozott indoktrinációt tekinti a rendszerellenes érzelmek hosszú távú megoldásának. Február 15-én Gholam Reza Soleimani dandártábornok, a Baszidzs parancsnoka kijelentette, hogy a Baszidzs „több mint 30 000 Korán-egységet hoz létre a Baszidzs bázisokon” az iráni fiatalokat célozva. Mohammad Mohammadi Golpayegani, a Legfelsőbb Vezető Hivatalának vezetője ugyanezen a napon a pénteki imaprédikációkat és a vallási ünnepeket az internet által jelentett ideológiai kockázatok ellenszereként jellemezte. A Legfelsőbb Vezető katonai tanácsadója, Yahya Rahim Safavi vezérőrnagy hasonlóképpen arra szólította fel a rendszert, hogy február 15-én védekezzen a rendszerellenes retorikára fogékony iráni állampolgárokat célzó algoritmusok ellen. Más iráni tisztségviselők az elmúlt hetekben támogatták a „magyarázó dzsihádot” – azt a gyakorlatot, amelynek során a rendszerpárti szereplők kötelesek megmagyarázni az Iszlám Köztársaság vívmányait a rendszerellenes társaiknak.

A legfontosabb hírek röviden:

      • A tüntetések koordinátorai valószínűleg megerősítették szervezeti képességeiket és belső infrastruktúrájukat a február 16-i rendszerellenes tüntetésekre való felhívások előtt.
      • Az iráni vezetés retorikai feltételeket teremt a további cenzúra és indoktrinációs intézkedések megerősítéséhez.
      • Három tartomány három városában legalább három tüntetésre került sor.
      • A brit székhelyű Amwaj Media február 14-én arról számolt be, hogy iráni és ukrán polgári és katonai tisztviselők 2022 novembere óta „szakértői és technikai” megbeszélések sorozatát tartották Ománban.
      • A Kremlhez kötődő orosz milblogger orgánum, a Rybar február 15-én azt állította, hogy Irán és Oroszország nagy pontosságú bombákról, UAV-ok és támadó repülőgépek rakétáiról szóló technológiát hoz létre és oszt meg egymással.
      • Ebrahim Raisi elnök február 15-én Pekingben kínai akadémikusoknak tartott beszédet.

Belső biztonság és tiltakozó tevékenység:

Február 15-én három tartomány három városában legalább három tüntetésre került sor. A CTP nagy valószínűséggel úgy értékeli, hogy egy tüntetés a következő helyszínen történt:

Bandar Abbas, Hormozgan tartomány

Méret: Kicsi

Demográfiai összetétel: Iráni Hajóépítő és Tengeri Ipari Komplexum dolgozói

Megjegyzések: A munkavállalók sztrájkban vettek részt, nem tiltakozásban.

A CTP alacsony megbízhatósággal úgy ítéli meg, hogy a következő helyszíneken került sor tiltakozásra:

Teherán város, Teherán tartomány

Méret: Kicsi

Demográfiai összetétel: Nyugdíjasok

Teherán város, Teherán tartomány

Méret: Kicsi

Demográfiai összetétel: A fogyatékkal élő polgárok tiltakoznak a lakosság e szegmensének csökkentett költségvetési támogatása ellen.

Mohammad Reza Bahonar keményvonalas politikus és az Intézkedési Tanács tagja egy február 15-i interjúban támogatását fejezte ki a mérsékelt és reformista szereplők újbóli megjelenése mellett az iráni politikai színtéren belül. Bahonar támogatta a „jóindulatú reformisták” politikai tevékenységét, és üdvözölte a volt elnök, Hasszán Rouháni politikai visszatérésének kilátását. A CTP február 14-én úgy értékelte, hogy Rouháni úgy pozicionálja magát, hogy viszonylagos távollét után újra belép a politikai színtérre.

Külügyek és diplomácia

A brit székhelyű Amwaj Media február 14-én jelentette jól értesült forrásokra hivatkozva, hogy iráni és ukrán polgári és katonai tisztviselők 2022 novembere óta „szakértői és technikai” megbeszélések sorozatát tartották Ománban. 2022 novembere óta az Amwaj szerint a találkozókat az iráni gyártmányú drónok ukrajnai használata kötötte össze. Az egyik forrás azt állította, hogy Irán döntése, hogy tárgyalásokat folytat Ukrajnával, tükrözi Ali Khamenei legfelsőbb vezető azon kívánságát, hogy folytassák a nukleáris tárgyalásokat, ami egybevág az Amwaj korábbi jelentésével, miszerint az iráni fegyvereladások Oroszországnak részben megakasztották a tárgyalásokat. Iráni tisztviselők állítólag visszautasították a bizonyítékokat arra vonatkozóan, hogy Irán az elmúlt hónapokban drónokat szállított volna Oroszországnak, azt állítva, hogy az ilyen eladások megelőzték Oroszország ukrajnai invázióját.*

*Ha most Khamenei egy merész árulással valóban feladná Oroszország támogatását, akkor minden bizonnyal folytatódna az atomalku, csakhogy ezt nem teheti meg: legalábbis addig nem, míg hozzá nem jut a már megígért, de még le nem szállított Szu–35-ösökhöz. Ha az atomalku folytatódna, Irán lassan ugyan, de egyenesbe jöhetne – viszont le kéne mondania arról a légierőről, amit még meg sem kapott és ami nagyon megnövelné regionális hatalmát. Szóval Khameneinek most mindegy, melyik ujját harapja meg, mindenképpen neki fog fájni. Valószínűbbnek érzem, hogy ki fog tartani Putyin mellett, akár az atomalku árán is.

A Kremlhez kötődő orosz milblogger Rybar február 15-én azt állította, hogy Irán és Oroszország nagy pontosságú bombák, UAV-ok rakétái és támadó repülőgépek technológiáját fejlesztik és osztják meg egymással. A Rybar hallgatólagosan megerősítette az iráni drónok Oroszországnak történő eladásáról szóló jelentéseket, és azt állította, hogy Oroszország több mint 100 000 tüzérségi és aknavető lövedék – különösen 152 mm-es lövedékek – beszerzéséről is megállapodott Irántól. A Rybar kijelentette, hogy Irán nagy készletekkel rendelkezik a D–30-as ágyúkhoz és a BM–21 Grad rakéta-sorozatvetőkhöz való 122 mm-es lövedékekből. A Rybar felvetette, hogy Oroszország iráni proxykat és fegyveres erőket fogadhat fel Iránban, Irakban és Szíriában, valamint más meg nem nevezett országokban, hogy Ukrajnában harcoljanak. Mohammad Reza Ashtiani dandártábornok, védelmi és fegyveres erők logisztikai minisztere február 15-én külön megerősítette a hazai iráni védelmi termékek gyártásának és exportjának jelentős fellendülését. Ashtiani azt állította, hogy Irán 2022 márciusa óta megháromszorozta az általa gyártott védelmi cikkek számát – és megötszörözte a védelmi vonatkozású export mennyiségét.


Ebrahim Raisi elnök február 15-én Pekingben kínai akadémikusoknak tartott beszédet. Raisi méltatta Kína „Egy Öv, Egy Út” kezdeményezését, és azt állította, hogy az iráni védelmi képességek csak a domináns hatalmakkal való szembeszállást célozzák. Ehsan Khandouzi gazdasági és pénzügyminiszter február 15-én külön kifejezte reményét, hogy Raisi látogatása növeli a kínai-iráni gazdasági együttműködést. Az IRGC-hez kötődő médiumok február 14-én Raisi pekingi látogatását úgy állították be, mint megoldást Irán romló gazdasági helyzetére, ahogy arról a CTP korábban beszámolt.

Akkor lássuk csak, mit végzett Raisi a pekingi tárgyalásain. Az iráni kormánysajtó persze attól zeng, hogy megmentette a gazdaságot, de az a helyzet, hogy ekkora bajban még nem volt az ország a megalapítása óta. Lehet, hogy Raisival udvariasak voltak Kínában – szokásuk – de Peking bizony egymás után állítja le az olaj- és gázipari beruházásait Iránban.

Bizony, a kínaiak már nem hajlandóak dolgozni az iráni olajprojekteken

Irán úgy döntött, hogy befejezetlen olajprojektjeit fejleszti, mivel a kínai vállalatok nem hajlandóak folytatni a közös terveket – jelentette kedden az iráni olajminisztérium honlapja.

A SHANA, az olajminisztérium hírszolgálata idézte a délnyugat-iráni Yadavaran fejlesztési terv igazgatóját, aki szerint „a yadavarani közös olajmező fejlesztését várhatóan a következő iráni évben (2023-24 márciusában) 400 millió dolláros hitelkerettel folytatják iráni szakértők”.


Mojtaba Moradi illetékes azt mondta a SHANA-nak, hogy „a projekt célja a mező termelési kapacitásának napi 42 000 hordóval történő növelése”.

A fejlesztési tevékenységek mintegy hatéves szüneteltetése után megkezdődik a mező termelésének növelését célzó projekt végrehajtása” – húzta alá.

A fejlesztési projektet iráni szakértők és mérnökök fogják végrehajtani, hazai gyártású alkatrészek és berendezések felhasználásával” – jegyezte meg.

A fejleményre akkor került sor, amikor Ebrahim Raisi elnök a héten hivatalos látogatáson Pekingben tartózkodik, ahol egy 2021-ben aláírt 25 évre szóló együttműködési paktum végrehajtásáról tárgyalnak, amely általános vázlatként már aláírásra került, de a részleteket még nem dolgozták ki.

A Rouydad 24 mérsékelt hírportál szerint azonban Morádi nem említette, hogy a projektet miért most iráni szakértők végzik.

Az Irakkal közös yadavarani szénhidrogén-lelőhely Ahvaz városától 70 kilométerre nyugatra, Khuzestan tartományban, az iraki határ közelében található.

A tanulmányok alapján a mező nyersolajkészlete több mint 34 milliárd hordó. A tartalék könnyű és nehéz kőolaj kitermelési aránya 15%, illetve 7%. A yadavarani termelésből mintegy 83 000 hordó könnyű kőolaj keveréke, a többi pedig nehéz kőolaj.

A Rouydad 24 jól értesült forrásokra hivatkozva közölte, hogy a kínai Sinopec vállalat nem hivatalos kivonulása után az Iráni Nemzeti Olajtársaság úgy döntött, hogy saját maga folytatja a mező fejlesztését.


Teljesen egyértelmű, hogy az Iráni Nemzeti Olajtársaság zsákutcába jutott a kínaiakkal folytatott tárgyalások során, és most úgy döntött, hogy a második fázist maga valósítja meg” – tette hozzá a Rouydad 24.

A kínaiak egyelőre nem reagáltak a bejelentésre, de az Ahmadinezsád-kormányzat és a Sinopec által 2007-ben aláírt szerződés szerint a kínai cég fejlesztette ki az első fázist, és a második fázist is ugyanennek a cégnek kellett volna megvalósítania. A Sinopec 2016-ban kezdett tárgyalásokat a második fázisról, de eddig nem született eredmény.

A megállapodás szerint a Sinopec 51 százalékos részesedéssel rendelkezett az olajmezőben, de úgy tűnik, Peking óvakodott az iráni olajexportra vonatkozó amerikai szankciók megsértésétől, noha illegális nyersolajszállítmányokat vásárol Iránból.

A kínaiak szerint az Irán elleni 2018-as amerikai szankciók bevezetése hátráltatta a folyamatot, ezért várniuk kell.

Amikor a Raisi-kormány átvette a hatalmat, optimisták voltak, hogy a kínaiak befektetnek ezen a területen, de Pekingnek egyelőre nincs szándékában ott befektetni” – hangsúlyozta a 24 Rouydad.

Az elmúlt két évben a kínaiak növelték befektetéseiket olyan országokban, mint Szaúd-Arábia, az Egyesült Arab Emírségek, Kuvait, Irak, sőt Afganisztán, Iránt pedig egyelőre levették a prioritásaik listájáról” – folytatta a Rouydad 24.


Akkor pedig mégsem olyan nagy barátai a kínaiak Iránnak. De sebaj, majd a derék oroszok kisegítik Teheránt, az ő hatalmas lelkük nem engedi, hogy megszoruljanak az ajatollahok!

Dehogy segítik. Sőt, ellenzkezőleg: egy kiszivárgott dokumentum szerint Oroszország vonakodik befektetni az iráni olajágazatba

Az Iran International birtokába jutott dokumentumból kiderült, hogy az orosz vállalatok a közös projektek ellenére sem hajlandóak befektetni a dél-iráni olaj- és gázberuházásokba.

Mehdi Safari, a gazdasági diplomáciáért felelős külügyminiszter-helyettes Mohammad Mokhber első alelnöknek címzett szigorúan titkos levelében azt írta, hogy számos olyan fejlesztési projektet, amelyet kínai és orosz vállalatoknak kellett volna megvalósítaniuk, leállítottak, és felszólította a kormányt, hogy tegyen intézkedéseket a beruházások újraindítása érdekében.

Levelében Safari megemlítette a Déli Pars/Északi Dome gáz-kondenzátum mezőt, az Azar olajmezőt Ilam tartományban, a Changouleh olajmezőket Nyugat-Karoun régióban, a Darkhovein olajmezőt és a Mansouri olajmezőt Khuzestanban, valamint számos más olyan projektet, amelyekbe az oroszok tervezték a beruházást, de ettől elálltak. A levélben a Shadegan és a Kupal olajmezőket is megemlítették, hozzátéve, hogy a kormány nem adta ki a szükséges engedélyeket az orosz befektetők számára, hogy folytathassák tervezett projektjeiket.


A levélben felszólították a kormányt, hogy nyújtson ösztönzőket az oroszoknak, akik vonakodnak a projektek megvalósításától, különösen a Déli Pars mezőn. Szerinte a további tárgyalások vagy az oroszországi delegációk meghívása segíthet felgyorsítani a projektek megvalósítását.

A katari mezőkkel szomszédos Perzsa-öböl vizein található Déli-Pars gázmező különösen fontos Irán számára, mivel a termelés folyamatosan csökken a természetes nyomáscsökkenést ellensúlyozó technológia hiánya miatt. A szankciók miatt Irán nem tud szerződést kötni a nagy nyugati olajvállalatokkal, amelyek nagyobb platformokat építhetnek és nagyobb teljesítményű szivattyúkat használhatnak. Javad Owji olajminiszter azt mondta, hogy Iránnak 40 milliárd dollárt is be kell fektetnie a gáziparba – ám ezzel a pénzzel jelenleg nem rendelkezik.

Szafari szerint a kínai cégek jó alternatívái lehetnek az orosz vállalatoknak, de egy másik kiszivárgott dokumentumból kiderült, hogy a kínai cégek sem nagyon akarnak befektetni Iránban. Ebrahim Raisi elnök a héten Kínába látogatott, hogy meggyőzze Pekinget egy 25 évre szóló együttműködési megállapodás operacionalizálásáról az iszlám köztársasággal, de Kína valószínűleg nem akarja megsérteni az amerikai szankciókat, és nem biztos a teheráni rezsim jövőjét illetően sem. Csupán készségét fejezte ki, hogy segít a 2015-ös nukleáris megállapodás felújításában.

Irán utolsó esélye egy nyugati energiaóriással való együttműködésre az az 5 milliárd dolláros megállapodás volt, amelyet 2016-ban kötött a Total vállalattal a dél-parsi gázmezők fejlesztéséről, és amely 2018-ban hiúsult meg, amikor Donald Trump volt amerikai elnök kilépett az iráni atomalkuból, és szankciókat kezdett bevezetni.

Azóta nem történt érdemi beruházás. Még a kínaiak sem voltak aktívak annak ellenére, hogy többször is azt állították, hogy fejleszteni fogják az ország energiaágazatát. Az Egyesült Államokkal kötendő, a nézeteltéréseket rendező átfogó megállapodás nélkül egyetlen komoly nemzetközi befektető sem kötelezné el magát az iráni piac mellett.


Októberben egy vezető iráni olajipari tisztviselő azt mondta, hogy ha nem történnek új beruházások a földgáziparban, az ország a következő években nettó importőrré válik. Irán rendelkezik a világ második legnagyobb földgázkészletével, a globálisan feltárt gázmezők több mint 17 százalékát birtokolja, de a kormánynak ezen a télen áramszüneteket kellett bevezetnie, mivel nem tudott elegendő gázt szállítani az erőműveknek, amelyeknek át kell állniuk a környezetszennyező folyékony tüzelőanyagokra.

Irán gázmezői, mint a világon bármelyik, Kataréhoz hasonlóan, természetes termelési görbével rendelkeznek, és a föld alatti nyomás, amely a gázt kinyomja, idővel csökken, így modern technológiára van szükség a termelési szint fenntartásához. Katar 20 000 tonnás termelési platformokba fektetett be, és ezzel nem csak fenntartotta, hanem még növelte is a termelést.

Ez maga a csőd. Kőolajban, földgázban gazdag ország, és nyomorog? Nyomorog bizony, a rial árfolyama is zuhan, már 470 ezret kell belőle adni egy dollárért. És tulajdonképpen a kormány rontja le az árfolyamot.

Az Iran International információi szerint az Iszlám Köztársaság súlyos pénzügyi veszteségeket szenved el, mert hatalmas mennyiségű pénzét zárolták Irakban.

Egy bizalmas levél szerint, amelyet Mohammad Mokhber első alelnöknek címzett tanácsadója, Iránnak 8,5 milliárd dollárnyi, gáz- és villamosenergia-exportból származó pénze van, amelyet az amerikai szankciók miatt Irakban befagyasztottak.

A február elején kiadott levélben az Alavi nevű tanácsadó azt állította, hogy Irán havonta 5 millió dollárt veszít a „negatív kamatláb” miatt. Hozzátette azt is, hogy az iraki dinárban tartott pénzeszközök is veszítenek az értékükből.


A levélből az is kiderül, hogy az iráni központi bank pénzt nyomtat a befagyasztott pénzeszközök alapján anélkül, hogy megkapná a pénzt, hogy azt a tartalékaihoz hozzáadhassa. Ez azt jelenti, hogy a nyomtatott pénznek nincs valódi fedezete, így súlyosbítja az inflációt, és ez a rial leértékelődéséhez vezet, amely a héten szinte minden nap új mélypontokat ért el. A levél szerint Irán minden egyes, az iraki bankokban zárolt dollárért egymillió rialt nyomtat, holott a dollár valós árfolyama Teheránban körülbelül 470 000 rial.

A pénznyomtatás legnagyobb közvetlen oka az iráni központi banktól (CBI) felvett kormányzati hitel, amellyel az 50 százalékosra becsült költségvetési hiányt kívánja áthidalni. A CBI-nak azonban kevés arany- vagy devizatartaléka van az általa nyomtatott riálbankjegyek fedezetére. A riál nem helyettesíthető valuta, mint az amerikai dollár, és senki sem fektet be a felesleges riálok vásárlásába, úgy, ahogyan a kemény valuták működnek és tartják meg értéküket.

Ahogy Irán gazdasági helyzete romlik, az Iszlám Köztársaság fedezet nélküli pénzt nyomtat, és azt a pénzkínálathoz adja. Irán 2018 óta bőkezűen nyomtat még több pénzt, amikor az Egyesült Államok gazdasági szankciókat vezetett be, miután kilépett az Obama-korabeli, JCPOA néven ismert nukleáris megállapodásból.

A tanácsadó figyelmeztette Mokhbert azokra a pénzekre is, amelyeket az amerikai szankciók által nem érintett alapvető cikkekre fordítanak, mondván, hogy a pénzt más árukra kellene költeni. Azt is elmondta, hogy a pénz egy részét olyan vagyonkezelői alapokon keresztül költik el, amelyek az amerikai Külföldi Vagyonellenőrzési Hivatal ellenőrzése alatt állnak, ezért az OFAC nyomon követheti őket, és további korlátozások alá helyezheti.


Irak csatlakozni kíván a párizsi székhelyű Pénzügyi Akció Munkacsoporthoz (FATF), a pénzmosást figyelő szervezethez, amely már feketelistára tette. A FATF feketelistája nem von maga után hivatalos szankciókat, de a pénzintézetek a jogi bonyodalmak elkerülése végett a feketelistán szereplő országokból kivonják forrásaikat és szolgáltatásaikat. A kiszivárgott levél arra utalhat, hogy az Iszlám Köztársaságnak új utakat kell találnia a pénz átutalására a régióban, különösen a proxy erőinek finanszírozása érdekében.

Február 11-én, szombaton Fuad Husszein iraki külügyminiszter – Ali al-Allaq, az Iraki Központi Bank kormányzójának kíséretében – Washingtonban találkozott Antony Blinken külügyminiszterrel, Wally Adeyemo pénzügyminiszter-helyettessel, valamint más amerikai tisztviselőkkel és üzleti vezetőkkel, hogy számos gazdasági kérdésről tárgyaljanak. Sürgető kérdés volt azonban, hogyan lehet megakadályozni, hogy Irán amerikai dollármosásra és a washingtoni szankciók kijátszására használja fel Irak és az Egyesült Államok banki kapcsolatait.

Február elején az Iran International olyan információk birtokába jutott, amelyekből kiderült néhány részlet a Forradalmi Gárda Qudsz Erő egyik egységének belső működéséről, amelynek feladata az Irakból Iránba irányuló pénzcsempészet. Az információk szerint az IRGC és az Iszlám Köztársaság iraki nagykövetsége részt vesz a pénzmosási műveletekben, amelyek célja, hogy a rendszer olaj- és gázexportból származó bevételeit visszacsatornázzák Iránba. A Washington által többször meghosszabbított szankciómentesség értelmében Teherán csak gyógyszereket és néhány alapvető árucikket importálhat, cserébe a szomszédos országba irányuló gáz- és villamosenergia-exportért.

A hónap elején Abdol-Amir Rabihavi, az Iszlám Köztársaság iraki üzleti tanácsadója azt állította, hogy Irán Irakba irányuló exportja egyre nő, megközelíti a 10 milliárd dollárt, annak ellenére, hogy az Egyesült Államok nyomást gyakorol Bagdadra, hogy állítsa le az IRGC pénzcsempészetét az arab országból.


A Forbes cikke szerint Iránnak jóval több mint 100 milliárd dollárnyi pénzeszköze lehet iraki, dél-koreai, japán, kanadai és más bankokban rekedt.

Lehet ezt még tovább fokozni? Hogyne lehetne, kérem.

Az Egyesült Arab Emírségek korlátozta a pénzátutalást Iránba és Iránból.

Az Iszlám Köztársaság iraki pénzügyi műveleteinek korlátozását követően a rendelkezésre álló információk szerint az Egyesült Arab Emírségek is korlátozza az Iránba irányuló és onnan érkező pénzátutalásokat.

Az Iran International által megszerzett információk szerint az iráni üzletemberek számára az Egyesült Arab Emírségekben nehezebbé vált a dirhamban történő pénzátutalás, és a kereskedőknek nincs meg az a mozgásterük, mint korábban a két ország közötti átutalásoknál.

Egy dubaji pénzváltó iroda szerint az ismert kereskedők és az élelmiszeriparban dolgozók kevesebb problémával szembesültek, de a nagy pénzváltók és bankok óvatosabban járnak el, ha iráni ügyfelekről van szó. A forrás hozzátette, hogy némelyikük teljesen felhagyott az irániakkal való együttműködéssel.

A fejlemény felfedése azután történt, hogy az Iran International kiszivárogtatta a fentebb említett levelet, amelyből kiderül, hogy az Iszlám Köztársaság súlyos pénzügyi veszteségeket szenved el, mert pénzének nagy részét blokkolják Irakban. A bizalmas levél szerint, amelyet Mohammad Mokhber első alelnöknek címzett tanácsadója, Iránnak 8,5 milliárd dollárnyi, gáz- és villanyáram-exportból származó pénze van, amelyet az amerikai szankciók miatt befagyasztottak Irakban. Február elején az Iran International olyan információk birtokába jutott, amelyekből kiderült néhány részlet a Forradalmi Gárda egyik Qudsz Erő egységének belső működéséről, amelynek feladata az Irakból Iránba irányuló pénzcsempészet.


Az Iszlám Köztársaságnak kiterjedt hálózata van fedőcégekből és vállalkozásokból, hogy az amerikai szankciók miatt bevezetett korlátozások nélkül utalhasson pénzt a térségben. Azonban egyre több regionális ország kezdett közvetlen egyeztetésbe az Egyesült Államokkal, ami végül megakadályozná Iránt a szankciók kijátszásában.

Ennek az országnak a gazdasági helyzete egyszerűen reménytelen és ebből fakadóan a politikai helyzete is az. Itt már csak a legradikálisabb módszerek segítenek, mint abban a viccben, amelyikben akkora bajba kerül Oroszország, hogy teljes tudományos kapacitásukat bevetve feltámasztják Lenint.

– Lenin elvtárs, nagy a baj, kérjük, segítsen rajtunk!

– Na, lássam a könyvelést…

A Kreml ablakában egész éjel ég a lámpa, Lenin reggelig dolgozik, reggel hívatja az Elnöki Adminisztrációt:

– Elvtársak, itt valóban nagyon nagy a baj. Itt mindent elölről kell kezdeni.

– Elölről?

– A legelejéről.

– Ezt hogy érti, Lenin elvtárs?

– A reggeli vonattal indulok Svájcba.

Ennyi iráni hír jutott mára, de maradjanak még a Zónán, mert rövidesen érkezik az ukrajnai és oroszországi hírek összefoglalója.


Oszd meg másokkal is!