Szele Tamás: Navalnij pontjai

Mivel ma minden laptársunk Biden elnök kijevi útja körül zsong, mint megbolydult méhkas, én ebben a második részben csak azért sem ezzel a tárggyal fogok foglalkozni. Van ugyanis olyan hír, amivel a magyar sajtó egyáltalán nem foglalkozott, pedig épp elég fontos úgy Oroszország, mint Ukrajna jövője szempontjából.

Egy szóval nem állítom különben, hogy a Biden-látogatás nem lényeges, nagyon is az, de Alekszej Navalnij politikai programjának a börtönből kijuttatott tizenöt pontja nagyon fontos abból a szempontból, hogy ha ezek alapján indul el valamikor egy békefolyamat, akkor van esélye sikerre, ha nem, akkor még sok háború lehet a két ország között. És igen, ezt orosz részről kellett kezdeményezni. Ha a börtönből, hát a börtönből, sőt, annál jobb: ahol a Becstelenség és az Erőszak uralkodik, a Tisztességnek tömlöcben a helye. Meg kell még jegyeznem, hogy a mai orosz börtönök abban az egyben térnek el szovjet elődeiktől (melyeknek hosszú történelmét most inkább nem ismertetném), hogy ezekben szabad levelezni, más kérdés, hogy a levelek címzettjei azonnal a megfigyelési listára kerülnek – az üzenetek kijuttatását a politikai foglyoknak abból a meggondolásból engedélyezik, hogy ha panaszkodnak, elrettenthetik még szabad lábon lévő híveiket az aktivizmustól.

No, Navalnijban, Ilja Jasinban vagy Alekszej Gorinovban emberükre találtak, írnak ezek épp eleget, csak panaszkodni nem szoktak. Illetve csak akkor, ha betegek és csak a betegségükre. Ami Navalnij mostani üzenetét illeti, ki kell emelnem belőle egy tételt: az 1991-es határok elismerését, ami azt jelenti, hogy a Krímet is Ukrajna részének tekinti. Ezzel lehet, hogy elveszíti néhány nacionalistább hívét, de nagy lépést tesz a valóság felé, mert 2014-ben még nem volt hajlandó elítélni a félsziget annexióját és 2016-ban is inkább „tisztességes népszavazást” javasolt az ügyben.

A tizenöt pontot a háború kitörésének évfordulója alkalmából írta össze, mint egy programot, amely a háborúról és Oroszország háború utáni berendezkedéséről szól. „A lehető legtömörebben fogalmaztam meg a magam és remélhetőleg még sok normális ember politikai platformját” – mondta Navalnij. Szerinte ez „egy orosz állampolgár 15 pontja, aki az országa javát akarja”.

Akkor lássuk.

Mi volt eddig és mi van most?

1. Putyin elnök nevetséges ürügyekkel igazságtalan agressziós háborút indított Ukrajna ellen. Kétségbeesetten próbálja ezt a háborút „össznépi háborúvá” változtatni, igyekszik minden orosz állampolgárt a cinkosává tenni, de kísérletei kudarcot vallanak. Ebben a háborúra szinte alig akad önkéntes, így Putyin hadserege foglyokra és kényszermobilizáltakra támaszkodik.

2. A háború valódi okai az Oroszországon belüli politikai és gazdasági problémák, Putyin vágya, hogy mindenáron megőrizze hatalmát, és a történelmi örökség iránti megszállottsága. Úgy akar bevonulni a történelembe, mint „hódító cár” és „a honi földek gyarapítója”.

3. Ártatlan ukránok tízezreit gyilkolták meg, milliókat sújtott fájdalom és szenvedés. Háborús bűnöket követtek el. Ukrán városokat és civil infrastruktúrát pusztítottak el.

4. Oroszország katonai szempontból vereséget szenvedett. Ennek felismerése az, ami megváltoztatta a hatóságok retorikáját a „bevesszük Kijevet három nap alatt” jelszótól a hisztérikus fenyegetőzésig, hogy ha veszít Putyin, atomfegyvereket fog bevetni. Több tízezer orosz katona élete ment feleslegesen tönkre. A végső katonai vereséget el lehet halasztani további százezer mozgósított életének árán, de összességében elkerülhetetlen. Az „agresszív háború + korrupció + a tábornokok középszerűsége + gyenge gazdaság + a védők hősiessége és valódi motivációja” keveréke csak vereséget eredményez Oroszország számára.

A Kreml hazug és képmutató felhívásai a tárgyalásokra és a tűzszünetre semmiben sem különböznek a katonai akció kilátásainak reális értékelésétől.

Mi a teendő?

5. Mik Ukrajna határai? Ugyanúgy, mint Oroszországé – nemzetközileg elismert, 1991-ben meghúzott határok. Mi, Oroszország akkor is elismertük őket. Ezeket a határokat Oroszországnak most is el kellene ismernie. Nincs miről vitatkozni. A világon szinte minden határ véletlenszerű, és valakinek elégedetlenséget okoz. De a XXI. században nem lehet harcolni a megváltoztatásukért. Különben a világ káoszba süllyed.

6. Hagyják békén Ukrajnát, és hagyják, hogy úgy fejlődjön, ahogyan a népe akarja. Állítsák le az agressziót, fejezzék be a háborút és vonják ki az összes orosz csapatot Ukrajnából. A háború folytatása csak hisztérikus tehetetlenség, a háború befejezése pedig határozott, helyes lépés.

7. Együtt kell dolgozni Ukrajnával, az USA-val, az EU-val és Nagy-Britanniával, hogy elfogadható módokat találjunk az Ukrajnának okozott károk kompenzálására. Például (az oroszországi hatalomváltás és a háború befejezése után) a kőolajunkra és földgázunkra vonatkozó korlátozások feloldásával, de úgy, hogy a szénhidrogénexportból származó bevétel egy részét a kompenzációra fordítják.

8. Elengedhetetlen a háborús bűnök kivizsgálása a nemzetközi intézményekkel együttműködve.

Miért érdeke Oroszországnak, hogy véget vessen Putyin agressziójának?

9. Minden orosz eredendően imperialista?

Ez badarság. Fehéroroszország például részt vesz az Ukrajna elleni háborúban. A fehéroroszoknak is van birodalmi tudatuk? Nem, csak náluk is diktátor van hatalmon. Oroszországban, mint minden nagy történelmi múlttal rendelkező országban, mindig lesznek birodalmi nézeteket valló emberek, de nem ők vannak többségben. Nincs ok a sírásra és a jajgatásra. Az ilyen embereket le kell győzni a választásokon, ahogyan a fejlett országokban a jobboldali és baloldali radikálisokat is legyőzik.

10. Szüksége van Oroszországnak új földekre?

Oroszország egy hatalmas ország, csökkenő népességgel és kihalófélben lévő tartományokkal. Az imperializmus és a területszerzési kényszer a legkárosabb és legpusztítóbb út. Az orosz kormány ismét saját kezűleg teszi tönkre a jövőnket, hogy az ország nagyobbnak tűnjön a térképen. De Oroszország már így is elég nagy. A mi feladatunk, hogy megőrizzük az embereket és fejlesszük azt, amink van bőségesen.

11. Ebből a háborúból bonyolult és első látásra szinte megoldhatatlan problémák szövevényét fogjuk örökölni. Fontos, hogy magunk határozzuk meg, hogy valóban meg akarjuk-e oldani őket, majd kezdjünk hozzá őszintén és nyíltan. A siker kulcsa annak megértésében rejlik, hogy nemcsak Oroszországnak és népének lesz jó, hanem nagyon is kifizetődő, ha a háborút a lehető leghamarabb befejezzük: ez az egyetlen módja annak, hogy elinduljunk a szankciók feloldása, a távozók visszatérése, az üzleti bizalom és a gazdasági növekedés helyreállítása felé.

12. Még egyszer: a háború után kártalanítani kell Ukrajnát a Putyin agressziója által okozott károkért. De a civilizált világgal való normális gazdasági kapcsolatok helyreállítása és a gazdasági növekedés visszatérése lehetővé fogja tenni, hogy ezt oly módon tegyük, ami nem akadályozza országunk fejlődését.

A mélyponton vagyunk, és ahhoz, hogy újra a felszínre kerüljünk, vissza kell küzdenünk magunkat onnan. Ez erkölcsileg is helyes, racionális és nyereséges lesz.

13. A Putyin-rezsimnek és diktatúrájának lebontása elengedhetetlen. Ideális esetben általános szabad választásokon és egy Alkotmányozó Gyűlés összehívásán keresztül történik majd.

14. A helyes út a hatalom felcserélhetőségén alapuló parlamentáris köztársaság létrehozása tisztességes választások, független bíróság, föderalizmus, helyi önkormányzatiság, teljes gazdasági szabadság és társadalmi igazságosság révén.

15. Történelmünk és hagyományaink tudatában Európa részévé kell válnunk, és az európai fejlődési utat kell követnünk. Nincs más utunk, és nincs is szükségünk másra.

Nos, ez bizony tisztességes politikai program. Mostanság sok szó esik „Putyin utódjáról”, magam is foglalkoztam a kérdéssel, ami eldönthetetlen, ugyanis ha a katonai erő alapján lesz valakiből a következő cár, akkor a hadseregben keresném az illetőt, ha a kapcsolatrendszer alapján, akkor vagy valamelyik szolgálat élén, vagy a jelenlegi Elnöki Adminisztrációban, ha a vagyona alapján, akkor az oligarchák között.

Ha viszont a képességei alapján, akkor a börtönben: három alkalmas embert is tudnék mondani. Ilja Jasint, Alekszej Gorinovot és Navalnijt. Azt tehát nem tudom megmondani, ki lesz Putyin utódja, de azt tudom, ki kéne legyen. Fenti irat alapján Navalnij az egyetlen közülük, aki készül is erre a szerepre.

A mostaninál mindenképpen jobb vezetője lenne Oroszországnak.

Ennyi fért a mai második részbe, holnap folytatom a Végtelen Történetet.

Békét Ukrajnának, békét Oroszországnak, békét a világnak!


Oszd meg másokkal is!