A mai második rész még mindig Putyin elnök tegnapi beszédéről fog szólni, bár nem a legpozitívabban. Nem volt kis munka végighallgatni (a moszkvai bojárok közül jó páran küszködtek, hogy belé ne aludjanak, és a vége felé már én is kissé furcsán éreztem magam), ráadásul tele volt olyan állításokkal, aminek az ellenkezője sem volt igaz – na jó, velem lehet beszélni. Az ellenkezőjük igaz volt.
Magyarul: végighazudozta a cár atyuska a száztíz percet, mintha csak könyvből olvasná. Erre ma már felhívta a figyelmet Ungváry Krisztián is a Telexben, de a The Insider még talált öt akkora hazugságot Putyin állításai között, mint ide Lacháza, retúrjeggyel. Meg is cáfolta őket. Akkor lássuk apróra, mit találtak!
Ugyebár, Vlagyimir Putyin keddi, a Szövetségi Gyűléshez intézett beszédének nagy része a nyugati országokra összpontosított. Az orosz vezető agresszív szándékkal, a megállapodások alattomos megszegésével vádolta őket, sőt a nyugati elitet „a teljesen elvtelen hazugság szimbólumának” nevezte. Saját beszédében azonban jó néhány hazugság is volt.
Az Ukrajnába irányuló nyugati fegyverszállításokról
„Külön szeretném hangsúlyozni, hogy Kijev már a különleges katonai művelet megkezdése előtt is tárgyalt a Nyugattal mind légvédelmi rendszerek, mind harci repülőgépek és más nehézgépek Ukrajnának történő szállításáról.”
Ha ilyen tárgyalásokra került sor, az csak azt bizonyítja, hogy Ukrajna modernizálni kívánja fegyveres erőit. A Nyugatnak nem állt szándékában modern fegyverzetet szállítani Ukrajnának a teljes körű háború kitörése előtt. Az első nyugati légvédelmi rendszereket – a Németországból származó IRIS-T-t – Ukrajna csak 2022 októberében kapta meg.
A modern harckocsikat – a német Leopard 2-t és a brit Challenger 2-t – csak 2023 februárjában kezdik szállítani Ukrajnának, míg az amerikai Abramsokat csak 2023 végén várják.
Ukrajnáról és a Nyugat állítólagosan elhárított támadásáról Donbassz ellen
„Aztán (2021 decemberében) végre világossá vált, hogy zöld utat kaptak az agresszív tervek végrehajtásához, és nem fognak leállni. A fenyegetés napról napra nőtt. A beérkező információk nem hagytak kétséget afelől, hogy 2022 februárjára minden készen állt egy újabb véres büntetőakcióra Donbászban.”
Az Ukrajinszka Pravda 2021. november 2-án tájékoztatott:
„A Védelmi Hírszerzés Főigazgatóságának adatai szerint 2021. november elejétől kezdve a határaink közelében és az Orosz Föderáció által ideiglenesen megszállt területeken mintegy 90 000 fős hadseregcsoportot összpontosítottak”.
2022. január 24-én a BBC orosz szolgálata jelentette:
„Az Oroszország és Ukrajna közötti határon lankadatlan feszültség van, több tízezer katona és jelentős mennyiségű katonai felszerelés koncentrálódik ott. Az Egyesült Államok, Ausztrália és az Egyesült Királyság már fontolóra vette diplomatáik kivonását Kijevből, és a Moszkva és Washington közötti, többek között Ukrajnát érintő tárgyalások még nem vezettek konkrét eredményre.”
A Reuters január 21-én újabb videót tett közzé, amely az orosz csapatok gyülekezését mutatja az ukrán határ közelében.
A haditechnikai eszközök szerelvényeinek nyugat felé történő áthelyezése egy új orosz-fehérorosz gyakorlat, a Union Resolve 2022 bejelentése közepette történik. Ezeket Alekszandr Lukasenka belarusz államfő jelentette be január 17-én. Arról, hogy Oroszország folytatja a csapatok átcsoportosítását Szibériából és a Távol-Keletről az ukrán határra, valamint Fehéroroszországba, már korábban beszámoltak a Conflict Intelligence Team szakértői a Szabadság Rádióval közös vizsgálatukban.
A nagyobb amerikai médiumok már 2021 októberének végén elkezdtek arról írni, hogy Oroszország támadásra készül Ukrajna ellen, de akkor a kijevi hatóságok nem regisztráltak semmilyen szokatlan manővert a határai közelében. Az év vége felé azonban nyugati irányba valóban elindultak a szerelvények – és először egy akár 100 ezer fős csoportosulás alakult ki a határ menti régiókban, majd hamarosan, ahogy Anthony Blinken amerikai külügyminiszter kijevi látogatása során elmondta, az orosz csapatok száma megduplázódhat
Egy ilyen háttér előtt a donbászi szeparatisták elleni támadó hadművelet előkészítése az AFU részéről nyilvánvalóan abszurd.
A nácik németországi hatalomra jutásának körülményeiről
„Hadd emlékeztessem önöket, hogy az 1930-as években a Nyugat tulajdonképpen megnyitotta az utat a nácik előtt, hogy hatalomra jussanak Németországban”.
A kijelentés rendkívül furcsa: a nyugati hatalmaknak semmilyen jelentős befolyása nem volt a weimari köztársaság politikájára. A náci párt soha nem élvezte a támogatásukat, és revansista külpolitikai felfogása miatt nem is számíthatott rá. Az NSDAP a színfalak mögötti intrikák révén került hatalomra: amikor a többségi kormány megalakítása lehetetlennek bizonyult, mert a kommunisták nem voltak hajlandók koalícióra lépni a szociáldemokratákkal, von Hindenburg elnök Hitlert, a Reichstag legnagyobb frakciójának vezetőjét nevezte ki kancellárnak.
Első kabinetjében a nácik csak a belügyminisztériumot irányították, emellett Hermann Göringet tárca nélküli miniszterré tették. Franz von Papen exkancellár alkancellár lett, arra számítva, hogy Hitler tapasztalatlansága miatt valójában ő maga fogja vezetni a kormányt.
Még ha a nyugati hatalmaknak volt is valamilyen szerepük a nácik hatalomra jutásában, az közvetett volt: az első világháborút lezáró versailles-i szerződés kemény feltételei revansista érzelmeket keltettek Németországban, és fokozták az amerikai befektetők kivonulását Németországból a nagy gazdasági világválság közepette. Sokkal jelentősebb volt azonban a Szovjetunió szerepe, amely megakadályozta, hogy a tőle függő német kommunisták koalíciót kössenek a szociáldemokratákkal.*
*Ezt alaposabban elemzi Ungváry Krisztián említett írása, aki ráadásul azt is bebizonyítja, hogy Hitler és pártja egyetlen helyről kapott nemzetközi támogatást: a sztálini Szovjetuniótól.
A nyugati gazdasági szankciók kudarcáról
„A Nyugat nemcsak katonai, információs, hanem gazdasági frontot is bevetett ellenünk. De nem ért el és nem is fog elérni semmit. Ráadásul a szankciók kezdeményezői saját magukat büntetik: áremelkedést, munkahelyek megszűnését, üzletek bezárását, energiaválságot idéztek elő saját országukban, és azt mondják polgáraiknak – halljuk –, hogy az oroszok a hibásak.”
A nyugati országokban a munkahelyek megszűnése és a bezárások a gyakorlatban nem követhetők nyomon. Az EU munkanélküliségi rátája 2022. február elején 6,4% volt, őszre 6%-ra csökkent, és most 6,1%-on áll. A háború és a szankciók hatása láthatóan nincs jelen.
Az EU ipari termelése 2019-ben visszaesett, a következő évben a világjárvány miatt a visszaesés felerősödött, 2021 közepétől a termelés meredeken emelkedett, ezt követően a növekedés lassulni kezdett, de az általános emelkedő tendencia folytatódik.
Az infláció a legtöbb uniós országban 2021 elejéig rendkívül alacsony maradt (Németországban és Olaszországban egy ideig még nulla alatt is volt a pandémia okozta keresletcsökkenés miatt, ami rossz hatással van a gazdaságra), majd – még a háború és a szankciók előtt – gyorsan emelkedni kezdett, majd 2022 végén csökkenni kezdett. Ez a csökkenés az országok széles körére jellemző.**
**Valóban, komoly inflációt egyetlen európai országban tapasztalhatunk, és ez pont Magyarország, aminek azonban nem a szankciós politika az oka, hanem általában véve a bármilyen magyar politika. A gazdaságpolitikát is beleértve.
Az energiaválságot, amelyet Oroszország azon döntése váltott ki, hogy 80 százalékkal csökkentette az Európába irányuló gázszállításokat (amint arra az IMF negyedévente megjelenő Finance and Development magazinja rámutat, saját kereskedelmi érdekei ellenében), már majdnem leküzdöttük. Jelentős gáztartalékok halmozódtak fel; az európai meleg tél is hozzájárult a probléma megoldásához. A holland TTF-en 2023. január elején a februári szállítású határidős kontraktusok gázára a háború kezdete óta a legalacsonyabb szintre esett – a 2022-es csúcsok ötödére.
A dollár kiszorulásáról a nemzetközi fizetésekből
„Továbbra is azon fogunk dolgozni partnereinkkel, hogy egy fenntartható, biztonságos nemzetközi elszámolási rendszert alakítsunk ki, amely független mind a dollártól, mind más nyugati tartalékvalutáktól, amelyek a nyugati elitek, nyugati uralkodók ilyen politikája alatt elkerülhetetlenül elveszítik egyetemes jellegüket. Mi vagyunk azok, akik mindezt a saját kezünkkel tesszük. Nem mi vagyunk azok, akik csökkentik a dollárban vagy más úgynevezett egyetemes valutákban való elszámolást – ők mindent a saját kezükkel csinálnak.”
A dollár részesedése a nemzetközi elszámolásokban 2022-ben 1,38 százalékponttal, az elmúlt két évben pedig 3,16 százalékponttal 41,89%-ra nőtt a SWIFT nemzetközi rendszer szerint. A dollár után más, Oroszországgal „barátságtalan” államok valutái következnek: az euró, a brit font és a japán jen. A „barátságos” kínai jüan az ötödik helyen áll; részesedése egy év alatt 3,2%-ról 1,91%-ra csökkent.
Erre mondom, hogy Putyin cárnak sem válik be tisztességgel, de ha pályát akarna változtatni, igazmondó juhásznak se álljon, mert nem menne az neki.
Ha netán mégis megkoronáznák, az uralkodói neve nem lehetne Első Vlagyimir, mert olyan több is volt az orosz történelemben, igaz, nem cárok, csak nagyfejedelmek, sőt, kijeviek – de felvehetné az Első Buratino nevet. Ugyanis Buratino az orosz Pinocchio, neki is minden hazugságtól nő az orra: Putyinét egy-egy ilyen beszéd után tíz díszegyenruhás sztrelec vinné előtte, égnek meresztett állal, ahogy kell.
Ennyi fért a mai második részbe, holnap folytatódik a krónika.
Békét Ukrajnának, békét Oroszországnak, békét a világnak!