Szele Tamás: Brjanszki partizánok?

Vágjuk belé a fejszénket abba a nagy fába, amit ez a mai második rész jelent, még ha kicsit későre jár is: nem ígérek sem egyszerű magyarázatot, sem könnyed szórakozást, kicsit nagy a tétje ennek a mai játéknak, például az, hogy hadat üzen-e az Oroszországi Föderáció Ukrajnának. És sajnos nagyon kevés megbízható információnk van arról, mi történt valójában.

Azt tudjuk, hogy ma, moszkvai idő szerint 11:30 körül Alekszandr Bogomaz, a Brjanszki Terület kormányzója közölte, hogy egy ukrán szabotázs- és felderítőcsoport beszivárgott a Klimovszki járásban található Ljubecsane falu területére. Elmondása szerint a szabotőrök „tüzet nyitottak egy mozgó járműre”, aminek következtében egy felnőtt meghalt, egy gyermek pedig megsérült. Bogomaz később pontosította, hogy a halálos áldozatok száma kettőre emelkedett. Szerinte egy 1966-os születésű férfi is életét vesztette.

Az „ukrán szabotőrökről” szóló információ megjelenése után a TASZSZ a biztonsági szolgálatok egyik forrására hivatkozva azt írta, hogy egy DRG beszivárgott két faluba, Lubecsanéba és Szusanyba, és több lakost túszul ejtett. „A Roszgvargyija harcosai összecsapásba keveredtek a fegyveresekkel” – tette hozzá a forrás.

Moszkvai idő szerint 14:30-kor a TASZSZ szemtanúkra hivatkozva azt írta, hogy az „ukrán szabotőrök” már nem mutatták a tevékenység jeleit, és valószínűleg elhagyták az orosz területet. „Az ukrán csoportból már senki sincs orosz területen, mindannyian távoztak. Most keresik a területünkön esetleg megmaradt AFU harcosokat” – mondta az ügynökség egyik forrása.

Az FSZB este közölte, hogy a Brjanszki terület Klimovszki járásában lévő településeken a helyzet „a rendvédelmi szervek ellenőrzése alatt áll”. A biztonsági ügynökség szerint egy helyi lakos meghalt, egy 11 éves gyermek pedig lőtt sebet kapott. Azt is állítják, hogy nagyszámú robbanószerkezetet találtak.

Az FSZB ezután arról számolt be, hogy a brjanszki terület Klimovszki járásában „meghiúsítottak” egy „ukrán nacionalisták által végrehajtott akciót”. „Az ellenséget ukrán területre szorították, ahol hatalmas tüzérségi csapást mértek rá” – állította a biztonsági szolgálat.

Eközben híre kelt annak, hogy összehívják az orosz Biztonsági Tanácsot, ami vagy megtörtént, vagy nem: Gurulev vezérezredes, Duma-képviselő szerint volt videokonferencia, Peszkov szóvivő tagadta az egészet. Ellenben Putyin elnök mai útját, melynek során Pjatyigorszkban kellett volna megnyitnia a „Tanárok évét” lemondták, ellenben videokapcsolat útján beszélt a rendezvényen, és azt mondta a történtekről:

Láttuk, hogy ez egy civil autó volt, egy közönséges Niva. Civileket és gyerekeket láttunk benne ülni. Tüzet nyitottak rá. Ezek azok az emberek, akik arra törekedtek, hogy megfosszanak bennünket a történelmi emlékünktől, megfosszanak bennünket a történelmünktől, megfosszanak bennünket a hagyományainktól, a nyelvünktől.”




Mit szólt mindehhez Kijev? Kijev provokációnak nevezte az „ukrán szabotőrök” történetét. A legékesebben Mihajlo Podoljak kelt ki a Twitteren:

Az Oroszországi Föderáció saját népét akarja megijeszteni, hogy igazolja egy másik ország elleni támadást és a növekvő szegénységet egy év háború után. A partizánmozgalom az Oroszországi Föderációban egyre erősebb és agresszívabb. Féljenek a saját partizánjaiktól.”

Az igazán szép az volt, amikor kiderült: bármi is történt, nem „ukrán nacionalisták” voltak a támadók, hanem ellenkezőleg: orosz nacionalisták. Tényleg nacionalisták, ezekre nem ráfogják, ezek valóban azok. Az Orosz Önkéntes Hadtest (RDK), az Ukrajnáért harcoló orosz önkéntesek egysége közölte, hogy harcosai voltak azok, akik beszivárogtak a brjanszki területre. A RDK telegram-csatornáján egy videót is közzétettek, amelyen két katonai egyenruhát viselő férfi egy hadtest zászlóját tartja egy „Lubecsanszkij mentőállomás és szülészet” feliratú tábla előtt.

Az RDK azért érkezett a brjanszki területre, hogy megmutassa a honfitársainak, hogy van remény, hogy a szabad orosz emberek fegyverrel a kezükben képesek harcolni a rendszer ellen”

áll a jelentésben. ,,Az Orosz Önkéntes Testület egyik tagja megerősítette a Vazsnyije Isztoriinak, hogy az RDK a brjanszki területre érkezett.

Most jöttem onnan. Negyvenöten voltunk azon a küldetésen. Bementünk, filmeztünk, rajtaütöttünk két BMP-n. Nem láttam egyetlen gyermekáldozatot sem. De megsebesült egy határőr. Túszokat nem ejtettünk”

mondta az orosz önkéntes alakulat egyik tagja névtelenséget kérve.

Igen ám, csakhogy az RDK nem része az ukrán fegyveres erőknek. Ezek valóban orosz, sőt, földrajzi szempontból brjanszki partizánok voltak, akik valamiféle irreguláris alakulatként működhetnek, mintegy az ukrán hadsereg mellett, velük párhuzamosan. Még csak nem is úgy, mint a Wagner az orosz erők mellett, annál azért jóval kevésbé jelentékenyek. Abban nem lehetünk biztosak, hogy azonosak-e az Ilja Ponomarjov által emlegetett Szabad Oroszország Légióval vagy sem, ugyanis Ponomarjov korábban azt mondta, igen, de ma délután már másképp nyilatkozott:

Biztos vagyok benne, hogy az RDK-s kollégáink mindent mérlegeltek, amikor meghozták ezt a döntést, és tisztában voltak a lehetséges következményekkel. Példájuknak más oroszokat is arra kell ösztönöznie, hogy harcoljanak a jelenlegi kormány ellen, mert közös feladataink egyike, hogy megmutassuk az oroszoknak, hogy az ellenállás lehetséges, és hogy vannak emberek, akik képesek ennek élére állni.

Most számos médium, köztük ellenzékiek és liberálisok is, azt terjeszti, hogy még mindig ellenőrizni kell, hogy vannak-e partizánok és önkéntes formációk Ukrajnában, és hogy a dolgok kétértelműek. Az embereknek kétségeik vannak. Minél több ilyen illusztráció van arról, hogy ez létezik és nagy léptékben, annál több új harcos fog jelentkezni, és annál hamarabb bukik meg Putyin rendszere. Most a harc legfontosabb vonala az ilyen akciókban van.

Kapusztyin, az RDK parancsnoka biztosított arról, hogy nincsenek, soha nem voltak és nem is lesznek civilek elleni támadások. Nincs okom arra, hogy ne higgyek neki. Úgy gondolom, hogy ha ő ezt mondja, akkor ez így is van. Bármilyen információt, amely ebben a témában napvilágra kerül, a Kreml részéről, provokációnak kell tekinteni. Természetesen ez lesz az orosz média fő irányvonala. Nem szabad engednünk neki, és nem csatlakozhatunk a Kreml támogatóinak általános kórusához. Az RDK emberei normálisak, értelmesek, és soha nem tennének semmi ilyesmit.

Ami a Népképviselők Kongresszusának, a Szabad Oroszország Légiónak és az én személyes álláspontomat illeti, az egyszerű: háborúban vagyunk, a háborúnak szabályai vannak, és ezek a szabályok nemzetközi dokumentumokban és nyilatkozatokban vannak leírva. A legfontosabb az, hogy nem lehet civileket megtámadni, nem lehet olyan cselekményeket elkövetni, amelyeknek nincs katonai értelme, és amelyek következtében ártatlanok szenvednek. A Népképviselők Kongresszusa az ellenállási mozgalomról külön törvényt fogadott el ebben a témában, amely mindezeket a dokumentumokat megfogalmazta, és nagyon világosan megállapította, hogy mit lehet tenni és mit nem. Remélem, hogy az RDK nem lépi túl ezt a keretet a tetteiben is, és egyelőre nincs okom azt hinni, hogy ezt teszik.

Nyilvánvalóan lesznek még ilyen akciók. Oroszországba megérkezik a háború.”




Ezek nem lehet eligazodni, mintha a közismerten nagyot mondó Ponomarjov ki akarná használni a helyzetet azzal, hogy úgy tesz, mintha köze lenne az eseményekhez. Nem az első eset: annak idején vállalta azt is, hogy ő szervezte meg az ellenállás vezetőjeként a Darja Dugina elleni merényletet, csak hát semmi köze nem volt hozzá. Viszont adott az FSZB-nek egy Jolly Jokert: ha valakit e akarnak csukni, csak ráfogják, hogy ponomarjovista, és már vihetik is. Általában véve Ponomarjov gyanúsabb figura, mint a Török Szultán: eddig bármit szervezett, kezdve az önjelölt Népképviselők Kongresszusától a légióig vagy az Oroszország Szabad Népeinek Fórumáig (ami az Oroszországi Föderáció szeparatista alapú feldarabolásáról szólt volna), az valahogy végül mindig a Kremlnek volt hasznos.

Annyit illik tudni Ponomarjovról, hogy apja az orosz kormányban dolgozott a korai Putyin-korszakban, anyja Csukotkát képviselte a Föderációs Tanácsban, maga a volt képviselő pedig közel állt Vlagyiszlav Szurkovhoz, és a Dumában megszavazta az internetet szabályozó elnyomó törvényt. Korrupciós ügyekben volt érdekelt, még Alekszej Navalnij is csalónak nevezte a Szkolkovó Alapítvánnyal kapcsolatos botránya miatt, végül távoznia kellett a politikai életből – Kijevbe ment és üzlettel kezdett foglalkozni, hogy mifélével, azt nem tudjuk, de a korábbi praxisából ítélve sok mindenben lehetett érdekelt. Azért kapta meg az ukrán állampolgárságot, mert annak idején ő szavazott egyedül a Dumában „nem”-mel a Krím annexiójára.

Szóval leginkább politikai szélhámosnak néz ki. A mai akciót végrehajtó Kapusztyin parancsnok meg bizony szélsőjobboldalinak. Mindenesetre azt elmondhatjuk, hogy ma a Brjanszki Terület Klimovszkij járásában oroszok támadtak oroszokra, orosz földön, ez valósággal orosz belügy, tehát elég nehéz volna Ukrajnát hibáztatni érte, de úgyis az lett belőle. Kinek jó ez?

A Kremlnek.


Ugyanis ha a támadókat az ukrán hadsereg kötelékébe tartozónak tekintik, akkor ez casus belli, hiszen az ukrán hadsereg tagjai intéztek támadást Oroszország szuverenitása ellen. Akkor bizony hadat lehet üzenni Ukrajnának Moszkvából.

De az miért jó és kinek? Hiszen már több, mint egy éve folynak a harcok.

Az arra jó, és Putyinnak, hogy elrendelhesse azt az általános mozgósítást és totális háborút, ami nem fér bele egy „különleges katonai művelet” kereteibe az orosz alkotmány szerint. Tehát ez a támadás bizony Putyinnak volt hasznos, akárhogyan is nézzük. És a végrehajtói, a körülötte feltűnő figurák is bizony gyanús alakok…

Esküszöm, nem csodálkoznék, ha kiderülne, hogy Kapusztyin odament egy-két haverjával, elmondta a kamerába, amit kellett, a harcokról meg gondoskodott a Roszgvargyija és az FSZB, oly módon, hogy egymást lőtték.

Ez is elképzelhető, ahogyan a világon minden.

Ennyi fért ebbe a mai második részbe, holnap folytatódik a Végtelen Krónika.

Békét Ukrajnának, békét Oroszországnak, békét a világnak!


Oszd meg másokkal is!