Szele Tamás: Háborús prognózisok

Hétfő van, így az ISW újból elméleti napot tart, de ideje is, mert változik a harci helyzet. Mivel az ukrán kivonulás Bahmutból már majdnem kész ténynek tekinthető (bár a részletei még nem tisztázottak) azzal foglalkozott ma Grace Mappes, Riley Bailey, Kateryna Stepanenko, Nicole Wolkov, és Frederick W. Kagan, hogy ennek mik lehetnek a következményei.

A tanulmány valóban részletes, fontos is, ugyanis pirrhuszi győzelmet jósol: az orosz hadsereg nagyobbat akar markolni annál, amekkorát meg tud fogni, és ennek még idén tavasszal meglesz a böjtje. Mielőtt belevágnék, egy részletet ki kel emelnem: jogos kérdés érkezett hozzám, miszerint miért írom a település nevét „Bakhmutnak”, holott a megszokott és elfogadott, fonetikus magyar átírás szerint „Bahmut” kéne legyen. Nos: ez valóban anglicizmus, olyan egy évvel ezelőtt egyszerűen átvettem az ISW helyesírását, de az igény jogos, ezentúl kihagyom azt a „k”-t belőle. Mondjuk így is érdekes ennek a településnek a neve, mert az oroszok (és emiatt a magyar kormánymédia is) elkezdték következetesen Artyemovszknak nevezni, ahogyan a szovjet korszakban pár évtizedig hívták, ukránul maradt Bahmut, szóval ez körülbelül a „Miercurea Ciuc – Csíkszereda” városnevek hasonlóságával vetekedhet, de azon túlmutat, mert azok között legalább értelem szerint van kapcsolat. Akkor lássuk, mire jutott az ISW.

Az ISW ma, március 5-én rövidített kampányfrissítést tesz közzé. Ez a jelentés elemzi a Bahmutért folyó csatát és a további offenzív erőfeszítések orosz kilátásait. Az ukrán erők korlátozott harci visszavonulást hajthatnak végre Kelet-Bahmutban, és továbbra is magas veszteségeket okoznak az előrenyomuló vegyes orosz csapatoknak. Az orosz milbloggerek is csökkentették várakozásaikat az orosz hadsereg további offenzívák indítására való képességével kapcsolatban, amelyek valószínűleg akkor is tetőznének, ha az orosz egységek ténylegesen elfoglalnák Bahmutot vagy sem. Ha az orosz hadseregnek sikerülne biztosítaniuk Bahmutot, akkor megkísérelhetnének újabb előrenyomulást Konsztantyinivka vagy Szlovjanszk vagy mindkét terület felé, de a személyi és felszerelési korlátok miatt nehézségekbe ütközhetnének. A Bahmut körüli orosz offenzíva valószínűsíthetően küszöbön álló csúcspontja, mielőtt vagy miután elesik, a Vuhledar körüli, már tetőzött orosz offenzíva és a Luhanszki Területen megrekedt orosz offenzíva valószínűleg szilárd körülményeket teremt egy jövőbeli ukrán ellentámadáshoz.

Az ukrán egységek valószínűleg korlátozott taktikai visszavonulást hajtanak végre Bahmutban, bár még túl korai lenne felmérni az ukrán szándékokat a városból való teljes visszavonulással kapcsolatban. Az ukrán csapatok valószínűleg visszavonulnak a Bahmutka folyó keleti partján lévő állásaikból, mivel a közelmúltban geolokációs felvételeket készítettek a folyó feletti vasúti híd március 3-án a Bahmut északkeleti részén történt lerombolásáról. Orosz haditudósítók és milbloggerek azt állították, hogy az orosz alakulatok március 5-én elfoglalták Bahmut keleti, északi és déli részét, és azt állították, hogy a keleti Bahmutban lévő állásokból jelentenek, de az ISW jelenleg nem tudja függetlenül ellenőrizni ezeket az állításokat. A geolokációs felvételek azt mutatták, hogy a Wagner-csoport erői folytatták az előrenyomulást Bahmut északkeleti részén, és március 5-én előrenyomultak a Sztupkij vasútállomás közelében. Egy ukrán katona azt mondta egy ukrán hírügynökségnek, hogy az orosz haderő március 4-én még nem kelt át a Bahmutka folyón Bahmut középső részébe, és orosz milbloggerek azt állították, hogy a Wagner-csoport visszaszorította az ukrán állásokat Bahmut középső részébe. Nem világos, hogy az ukrán erők tervezik-e a Bahmutka folyó nyugati partján lévő állások megtartását.

Bahmut ukrán védelme stratégiailag továbbra is megalapozott, mivel továbbra is fogyasztja az orosz állományt és felszerelést, míg az ukrán erők nem szenvednek túlzott veszteségeket. Az ukrán csapatok valószínűleg nem fognak egyszerre kivonulni Bahmutból, hanem fokozatos harci visszavonulást folytathatnak, hogy az oroszokat a folyamatos városi hadviseléssel kimerítsék. Az orosz egységek városi hadviselés során valószínűleg nem tudnak gyorsan jelentős területi előnyöket szerezni, ami általában a védekezőnek kedvez, és lehetővé teheti az ukrán csapatok számára, hogy nagy veszteségeket okozzanak az előrenyomuló orosz egységeknek – még akkor is, ha az ukrán alakulatok aktívan visszavonulnak. Bahmut városközpontja a Bahmutka folyó nyugati partján fekszik, és az orosz erőknek a területen keresztül kell majd harcolniuk, ha nem tudnak közvetlenül északra vagy délre, a városközponttól nyugatra előrenyomulni. Az ilyen városi viszonyok és a folyó adottságai előnyösek lehetnek az ukránoknak, ha képesek megtartani a Khromovétól ( Bahmut északnyugati peremén lévő település) délre, a T0504-es Bahmut-Kosztyantinivka autópályáig tartó vonalat. Orosz milbloggerek megjegyezték, hogy az ukrán hadsereg továbbra is képes megvédeni Khromovét, és továbbra is visszaveri az orosz támadásokat Ivanivszkénél és a T0504-es országúton délre. A Khromove melletti és a T0504-es országúton lévő állások ukrán védelme arra kényszerítheti az orosz erőket, hogy Bahmut központjának városi terepén keresztül harcoljanak, ami jelentős késedelmet és veszteségeket okozhat az orosz csapatoknak, és felgyorsíthatja az orosz offenzíva kulminációját. A városi hadviselés Bahmutban tovább gyengítheti a már kimerült orosz vegyes erőket, hasonlóan ahhoz, amit Ukrajna harci visszavonulása okozott a Szeverodonyeck-Liszicsanszk vonalról, ami 2022 nyarán gyakorlatilag véget vetett az orosz offenzív műveleteknek Luhanszk és Donyeck megyében.

Az orosz hadseregnek a Bahmut elfoglalására irányuló attrakciós hadjárata valószínűleg arra késztette az orosz militaristákat, hogy reálisabb várakozásokat fogadjanak el a további ukrajnai orosz műveletekkel kapcsolatban. Alekszandr Hodakovszkij, a Donyecki Népköztársaság (DNK) parancsnoka és orosz milblogger megkérdőjelezte, hogy az orosz erők felkészültek-e az esetleges ukrán ellentámadásra, miután esetleg „elesik Bahmut és Vuhledar”, és felvetette, hogy az oroszok talán megteremtették az ukrán ellentámadások feltételeit azzal, hogy nagymértékű harci erőt és erőforrásokat fordítottak ezekre a műveletekre. Egy orosz milblogger azt állította, hogy az orosz csapatoknak valószínűleg rövid műveleti szünetet kell tartaniuk Bakhmut esetleges elfoglalása után, így 2023 tavaszának végére az orosz erők elfoglalhatják Kosztyantyinivkát, és 2023 nyara és ősze között támadást indíthatnak a Szlovjanszk-Kramatorszk agglomeráció ellen. Még ez a viszonylag ambiciózus értékelés is ellentétben áll az orosz milbloggerek korábbi nagy várakozásaival, akik közül sokan azt állították, hogy a Bahmut körüli teljes ukrán frontvonal összeomlik, és az ukrán erők Kramatorszk és Szlovjanszk felé vonulnak vissza, miután az oroszok január 11-én elfoglalták a Bahmuttól északkeletre fekvő Szoledar kisvárost. Az orosz milbloggerek hasonlóan konzervatívabb, a konkrét települések azonnali elfoglalására összpontosító várakozásokra tértek át, ahogy a 2022 nyarán Liszicsanszk és Szeverodonyeck elfoglalására irányuló, rendkívül kimerítő hadjárat előrehaladt és az átfogó offenzíva kulminált. A Bahmut térségében kilenc hónapon át tartó, rendkívül kimerítő, lassú orosz előrenyomulás valószínűleg nagyban befolyásolta ezeket az egyre reálisabb és korlátozottabb orosz milbloggeri értékeléseket.

Az orosz hadsereg mindazonáltal valószínűleg nem fogja teljesíteni az orosz milbloggerek elvárásait, a reálisabb értékelések ellenére sem. Még a legambiciózusabb értékelés által kínált idővonal is azt sugallja, hogy egy orosz hadjárat a teljes Donyecki Terület elfoglalására évekig tartó vállalkozás lenne. A Wagner-csoport finanszírozója, Jevgenyij Prigozsin hasonlóan úgy becsülte, hogy az orosz haderőnek akár két évbe is beletelik a Donyecki Terület közigazgatási határainak elérése. Az orosz csapatok jelenleg nem rendelkeznek a Kramatorszk és Szlovjanszk felé irányuló újabb offenzívához szükséges létszámú támadó műveletek fenntartásához szükséges emberanyaggal és felszereléssel, nemhogy egy évekig tartó, a Donyecki Terület egészének elfoglalására irányuló hadjárathoz. Jelentős orosz offenzívák Vuhledar körül vagy a Donyecki Terület nyugati részén máshol szintén erősen kétségesek. Oroszországnak lényegesen több személyt kell mozgósítania és alapvetően át kell alakítania hadiiparát ahhoz, hogy képes legyen ilyen műveletek támogatására. Az orosz hadsereg valószínűsíthető további kudarca a Donyecki Területen aratott döntő győzelem elérésében valószínűleg egyre nagyobb haragot fog kiváltani az orosz ultranacionalista, háborúpárti közösségből.

A Bahmut elfoglalására irányuló orosz offenzíva valószínűleg kulminálni fog, akár elfoglalják az orosz csapatok a várost, akár nem, és az orosz hadsereg valószínűleg hónapokig küszködni fog a további offenzív műveletek fenntartásával. A hagyományos orosz hadsereg a közelmúltban jelentős számú mozgósított állományt vonultatott fel és veszített el egy azóta lezárt támadáshoz a Donyecki Területen található Vuhledar közelében. A Luhanszki Területen Kupjanszk, Szvatove és Kreminna irányában zajló orosz „nagyobb” offenzívák szintén nem hoztak jelentős sikereket a frontvonalakon. Az orosz hadsereg a Wagner-csoport erőire támaszkodott a Bahmutért folytatott kilenc hónapos erőfeszítések során, és azóta a Wagner-erőket Bahmutban orosz légideszant elemekkel és mozgósított személyzettel erősítették meg. Az orosz alakulatok valószínűleg nem képesek a kiaknázatlan tartalékok hiánya miatt jelentősen tovább erősíteni a bahmuti területet anélkül, hogy a frontvonal egy másik területéről vonnának el erőket, kivéve talán a 2. motorizált gárdalövészhadosztályt, amelyet legutóbb Luhanszkból jelentettek, de nem vetették be a harcokba. Az orosz hadsereg valószínűleg nem képes jelentősen megerősíteni a bahmuti területet anélkül, hogy a frontvonal egy másik területéről vonnának el erőket. Mindezen erőfeszítések tetőzése tovább erősíti az ISW azon értékelését, hogy az oroszoknak valószínűleg nincs elég harci erejük ahhoz, hogy egynél több egyidejű támadást fenntartsanak. A Bahmut elleni orosz erőfeszítés nem segíti elő az orosz hadsereg operatív vagy stratégiai harctéri céljait, és a környező területen lévő jelentős ukrán védelem aláássa Bakhmut elfoglalásának taktikai jelentőségét az orosz alakulatok számára. Az ukrán haderőnek valószínűleg lehetősége lesz a harctéri kezdeményezést megragadni és ellentámadást indítani, amikor a Bahmut körüli orosz erőfeszítések a város elfoglalása előtt vagy után kulminálnak.

A személyi és felszerelési korlátok valószínűleg megakadályozzák az orosz csapatokat abban, hogy az elkövetkező hónapokban egy újabb, a Bahmutért folytatott csatához hasonló, elhúzódó offenzív műveletet indítsanak. Az Ukrán Nemzetbiztonsági és Védelmi Tanács titkára, Olekszij Danilov március 3-án kijelentette, hogy Bahmutban hét fő orosz veszteségre egy fő ukrán veszteség jut. A Fehér Ház tisztviselői február 17-én jelentették, hogy a Wagner-csoport, amely túlnyomórészt Bakhmut térségében harcolt, 30 000 áldozatot vesztett, és mintegy 9000 harcost öltek meg. Nagyon valószínűtlen, hogy az orosz hadsereg képes lesz fenntartani Bahmut elfoglalása után a felőrlő, „emberhullámos” támadásokat, és a Kremlnek újabb mozgósítási hullámot kell indítania, hogy pótolja a térségben 2022 májusa óta elszenvedett súlyos orosz veszteségeket. Vlagyimir Putyin orosz elnök január óta halogatja a második mozgósítási hullám bejelentését, és állítólag megduplázza a „csendes mozgósítást”, hogy elkerülje az esetleges oroszországi zavargások generálását. A Wagner-csoport állítólag március 5-től mintegy 30 városban nyitott toborzóközpontokat. Ezek a toborzási erőfeszítések azonban legalább több hónapot vesznek igénybe, ami késedelmet okoz, ami valószínűleg megfosztja Oroszországot a kezdeményezéstől, és támogathatja Ukrajna képességét az ellentámadások végrehajtására. Ukrán és nyugati tisztviselők megjegyezték, hogy Oroszország továbbra is lőszerhiánnyal küzd, és a küszködő orosz védelmi ipari bázis nem tudja rövid távon orvosolni ezt a hiányt.

Az Orosz Fegyveres Erők az elkövetkező hónapokban a további offenzív műveletekben továbbra is a szabálytalan alakulatokra támaszkodnak majd. Az orosz hadvezetés nagyrészt a Wagner-elítéltekre támaszkodott a sok áldozatot követelő frontális gyalogsági támadások végrehajtásában: nyugati hírszerzési tisztviselők és börtönvédő csoportok becslései szerint 40 000-50 000 elítélt csatlakozott a Wagner-csoporthoz. A Wagner azóta elkezdte bevetni elit elemeit, miután elítélt erőinek nagy részét elvesztette. Nem világos, hogy a Bahmut körüli orosz műveletek csúcspontja után mennyire lesznek harcképesek a Wagner-erők. A Wagnernek így jelentős újjáalakulásra is szükségük lehet. Az orosz hagyományos erők Wagnerre támaszkodása a támadások végrehajtásában és a Bahmutban való előrenyomulásban kimerítette a hagyományos orosz hadsereg korlátainak kulcsfontosságú enyhítését.

Az orosz hadsereg vezetése korábban is támaszkodott a Donyecki és Luhanszki Népköztársaság (DNK/LNK) milíciáinak nem hagyományos erőire, csecsen egységekre és a Wagner-csoportra a Mariupol, Szeverodonyeck és Liszicsanszk elfoglalására irányuló harcokban, bár a Bahmut elfoglalására irányuló hadjárat jelentős fordulatot jelentett az orosz hadsereg ilyen erőkre való támaszkodásában. A Wagner-csoport finanszírozója, Jevgenyij Prigozsin március 4-én azt állította, hogy az oroszok nem fogják tudni elfoglalni Bahmutot, és a frontvonal összeomlik, ha a Wagner-erők abbahagyják a harcot. Prigozsin február 9-én bejelentette, hogy a Wagner leállította a börtönökből történő toborzást, miközben az orosz védelmi minisztérium állítólag elítélteket épített be a hagyományos és LNK milíciaalakulatokba. Az ISW korábban úgy értékelte, hogy a Védelmi Minisztérium erőfeszítései a Wagner erőfejlesztő törekvéseinek korlátozására azt jelezhetik, hogy a Védelmi Minisztérium a Prigozsin elleni hatalmi harcot helyezi előtérbe Oroszország háborús céljainak elérésével szemben.

Az orosz haderő Bahmut elfoglalása után két eltérő előrenyomulási vonal közül választhatna, de valószínűleg nehezen tudná fenntartani a támadó hadműveleteket és jelentős előnyökkel járna. Az orosz egységek megkísérelhetnének nyugat felé a T0504-es autópálya mentén Kosztyantyinivka felé, vagy északnyugat felé az E40-es úton Szlovjanszk felé előrenyomulni, de a mindkét irányban lévő erős ukrán erődítések valószínűleg nagy veszteségeket okoznának a támadó orosz csapatoknak, és az erőfeszítések idő előtti befejezésére kényszerítenék őket. Ezek az autópályák egymástól eltérő tengelyeken vezetnek el, amelyek nem támogatják egymást, és az orosz alakulatok legjobb esélye a sikerre az lenne, ha ezen irányok valamelyikét helyeznék előtérbe. Az oroszok azonban valószínűleg hasonló, ha nem rosszabb személyzeti és felszereléshiánnyal szembesülnének, mint ami a Bahmut és más tengelyek elleni erőfeszítéseiket akadályozta. Valószínűleg választaniuk kellene aközött, hogy újraindítanak egy támadást Kosztyantyinivka vagy Szlovjanszk felé, olyan nagy áldozatok árán, amelyeket nem engedhetnek meg maguknak, vagy pedig pihennek és újjáalakulnak, kedvező feltételeket teremtve ezzel egy ukrán ellentámadáshoz.

Nem világos, hogy az orosz hadseregnek szándékában áll-e újrakezdeni az offenzívát Vuhledar közelében, és nagyon valószínűtlen, hogy az orosz csapatok elég messzire nyomulnának előre ebbe az irányba ahhoz, hogy mindenképpen támogassák a máshol folyó hadműveleteket. Az ukrán vezérkar március 5-én jelentette, hogy Szergej Sojgu orosz védelmi miniszter utasította Rusztam Muradov vezérezredest, a Keleti Katonai Körzet (EMD) parancsnokát, hogy mindenáron foglalja el Vuhledart, a kettejük közötti konfliktus közepette, ami az előrehaladás hiánya és a térségben elszenvedett jelentős veszteségek miatt alakult ki. Ez alátámasztja az ISW korábbi értékelését, miszerint Sojgu valószínűleg Muradov további alkalmasságát értékeli az EMD parancsnokaként. Az Oroszország legfelsőbb katonai parancsnokai közötti konfliktus valószínűleg súlyosbítja a katasztrofális személyzeti és emberveszteségek hatásait, amelyek korlátozzák az orosz műveleti képességeket Vuhledar térségben. Az ukrán vezérkar arról is beszámolt, hogy a Csendes-óceáni Flotta 155. haditengerészeti gyalogosdandárjának parancsnokai megtagadják a támadó műveletek végrehajtását a térségben, és hogy az orosz vezérkar elvesztette az ellenőrzést egy Vuhledar közelében lévő szabálytalan kozák zászlóalj-alakulat felett. Az orosz hadsereg a jelentések szerint az invázió kezdete óta legalább hétszer újjáalakította a 155. haditengerészeti gyalogosdandárt, és ennek az elkötelezett alakulatnak a harci hatékonysága valószínűleg elhanyagolható. Az orosz csapatok nagy valószínűséggel nem lesznek képesek koncentrált támadó tevékenységet folytatni a jelenlegi demoralizált és leépült erőkkel a Vuhledar térségében. Ha Sojgu mégis arra utasítaná Muradovot, hogy folytassa az offenzívákat Vuhledarban, Muradovnak valószínűleg új ember- és felszerelési tartalékokra lenne szüksége ahhoz, hogy végrehajtsa ezeket az utasításokat. Az ISW értékelése szerint Sojgu valószínűleg március 4-én találkozott Muradovval, hogy felmérje a Vuhledar körüli offenzívák folytatásának lehetőségét, bár még mindig nem nyilvánvaló, hogy Sojgu úgy döntött-e, hogy biztosítja Muradov számára az ehhez szükséges erőforrásokat.

A Vuhledar közelében újraindított orosz offenzívák nagy valószínűséggel nem támogatják az orosz támadó műveleteket Donyeck megye más részein. Vuhledar mintegy 24 km-re van Marinkától és Kurkahovétől, valamint az N15-ös autópályától, amelyet az ukrán erők a Donyecki Terület nyugati részén folytatott műveletekhez földi kommunikációs vonalként (GLOC) használnak. Az orosz csapatoknak 24 km-t kellene előrenyomulniuk ahhoz, hogy támogassák a Donyeck város nyugati peremén, Marinka irányában zajló műveleteket, vagy hogy veszélyeztessék a Donyecki Terület nem ellenőrzött területein, Kurkahove irányában lévő hátországi ukrán állásokat. Az orosz egységeknek nem sikerült négy kilométert sem előrenyomulniuk Mikilszke és Pavlivka felől Vuhledar felé a település elfoglalására irányuló, nemrégiben lezajlott háromhetes offenzíva során.

A Bahmut körüli orosz offenzíva valószínűsíthetően küszöbön álló tetőzése, a Vuhledar körüli, már tetőzött orosz offenzíva és a Luhanszki Területen megrekedt orosz offenzíva valószínűleg szilárd feltételeket teremt az ukrán ellentámadáshoz. Az ISW korábban úgy értékelte, hogy az orosz haderő február 8-án visszaszerezte a kezdeményezést Ukrajnában, de azóta sem tudták kihasználni ezt arra, hogy hadműveleti szempontból jelentős előnyöket biztosítsanak. Az orosz hadsereg valószínűleg elveszíti a kezdeményezést Ukrajnában az elkövetkező hónapokban a három fő offenzívájuk valószínű kulminációja miatt. Az ukrán erők korábban 2022 júliusában, a Szeverodonyeck és Liszicsanszk elfoglalására irányuló orosz offenzíva csúcspontját követően ragadták magukhoz a kezdeményezést, és néhány hónappal később ellentámadó hadműveleteket hajtottak végre, amelyek nagy területrészek felszabadítását eredményezték Harkiv és Herszon területeken. Oroszország jelenlegi három offenzívájának csúcspontja valószínűleg lehetővé teszi az ukránok számára, hogy ellentámadásokat indítsanak a frontvonal mentén bárhol, ahol úgy ítélik meg, hogy alkalmas lenne a helyzet ilyen műveletekre. Az orosz hadsereg által a Luhanszki és a nyugati Donyecki területen, valamint a műveleti szempontból jelentéktelen Bahmut városában végrehajtott sikertelen offenzívák során elpazarolt magas ember- és eszközveszteségek előnyösek lesznek ezeknek a valószínűsíthetően közelgő ukrán ellentámadásoknak.

A legfontosabb hírek röviden:

• • • Az Ukrán Légierő Parancsnoksága és a Defense Express ukrán hírportál arról számolt be, hogy az orosz légierő új UPAB-1500V légibombákat kezdett használni ukrán célpontok ellen.
    • Az orosz hadsereg továbbra is korlátozott szárazföldi támadásokat hajtott végre Kreminnától északnyugatra és délre.
    • Az orosz csapatok folytatták a szárazföldi támadásokat Avdiivka közelében és Donyeck város nyugati külterületén. Egy orosz forrás azt állította, hogy az orosz egységek előrenyomultak a Donyeck várostól 8 km-re északnyugatra fekvő Pjervomajszkéhez.
    • Az ukrán vezérkar továbbra is arról számolt be, hogy az orosz alakulatok megpróbálják megteremteni a feltételeket az offenzívára való áttéréshez Zaporizzsja és Herszon irányának egyes területein. Az ISW nem figyelt meg arra utaló jeleket, hogy az oroszok tartós támadó műveletek indítására készülnének Zaporizzsja területén vagy bármilyen támadó tevékenységre Herszon területén.
    • Viktorija Litvinova ukrán főügyészhelyettes arról számolt be, hogy Oroszország mintegy 16 000 gyermeket rbolt el, akik közül 307-en térhettek vissza Ukrajnába. Daria Heraszimcsuk, az ukrán elnöki emberi jogi biztos arról számolt be, hogy az orosz tisztviselők kényszerítő taktikát alkalmaznak, hogy az ukrán gyermekeket elválasszák szüleiktől, hogy Oroszországba küldjék őket.
    • Olena Zelenszka ukrán elnök asszony arról számolt be, hogy az ukrán ügyészek 171 olyan esetet vizsgálnak, amikor az orosz fegyveresek ukrán állampolgárok ellen szexuális erőszakot követtek el.

Eddig tartott az ISW elemzése, de maradjanak még a Zónán, mert rövidesen érkezik az összefoglaló második része is.

Békét Ukrajnának, békét Oroszországnak, békét a világnak!