Ez a mai második rész arról szól, hogy sikerült megoldani az Oroszországi Föderáció összes problémáját, mindenestől. Még csak nem is nekem sikerült, hanem a Roszsztat statisztikai intézetnek, nekem csak annyi a tisztem, hogy egy kis rugalmasságra noszogatom az orosz intézményrendszert, bár azt hiszem, nem kell nekik kétszer mondani a dolgot.
Ezeken a hasábokon többször is vigyorogtam azon, hogy Vlagyimir Putyin elnök Misusztyin miniszterelnököt tette személyesen felelőssé a népszaporulat növeléséért, márpedig az az egy szem kormányfő nem látogathatja végig az összes potenciális orosz anyát, hogy személyesen intézkedjen az ügyben, meg mindegyiküknek nem is lehet a zsánere, szóval kíváncsi voltam, hogyan oldja meg a rá bízott feladatot.
Megoldotta.
Ma látom a Moscow Timesban a hírt, miszerint az orosz gazdaságban a hivatalos statisztikák szerint 2023 januárjában rekordot döntött a munkaerő beáramlása.
Mintha „a semmiből érkeztek volna”, egy hónap alatt 700 ezer munkaképes korú állampolgár jelent meg az országban – jelentette a Roszsztat az ország társadalmi és gazdasági helyzetéről szóló 2022-es jelentésében.
A munkaképes korúak száma decemberben hirtelen 74,9 millióról 75,6 millióra ugrott, bár előtte meredeken csökkent – közölte a minisztérium.
A mozgósítás és a tömeges kivándorlás hátterében a Roszsztat a munkaképes oroszok számának 600 ezres csökkenését regisztrálta szeptemberben. Most a statisztika szerint a teljes kiáramlás kiegyenlítődött.
A Rosstat szerint az új munkavállalók azonnal munkát találtak: a gazdaságban foglalkoztatottak száma januárban 800 ezerrel 72,9 millióra ugrott. Ennek eredményeként a munkanélküliségi ráta új történelmi mélypontra, 3,6%-ra esett.
Nehéz megmagyarázni, honnan jött több százezer munkaképes állampolgár, aki decemberben még sehol sem volt – jegyzi meg Jevgenyij Szuvrovov, a Centrokredit bank közgazdásza. Szezonálisan, januárban mindig csökkent a foglalkoztatás – emlékeztet.
Ukrajna elcsatolt régiói nem tudtak ilyen beáramlást biztosítani. Maga a Roszsztat egy közleményében azt írja, hogy „a hivatalos statisztikai adatokat a Donyecki Népköztársaság (DNR), a Luhanszki Népköztársaság (LNR), a Zaporizzsjai és a Herszon régióra vonatkozó statisztikai adatok nélkül teszik közzé.”
Szuvorov szerint a lehetséges magyarázat az, hogy a Roszsztat a 2021 október-novemberében tartott népszámlálás adatait vette figyelembe. Az eseményen, amelyre a Covid-megbetegedések csúcspontján került sor, és amelyet kritizáltak, mert megbízhatatlan volt, és hiányzott belőle a valódi házról házra járás, a statisztikusok 1,4 millió, korábban fel nem jegyzett polgárt találtak Oroszországban.
Ennek eredményeként a népesség csökkenését, amelyet a Roszsztat az elmúlt években regisztrált, de facto statisztikai hibának ismerték el. Az Oroszországban élők száma pedig a demográfiai és migrációs adatok szerint 2022. január 1-jén 145,6 millió helyett 146,98 millióra ugrott.
A rekordalacsony munkanélküliség idilli képe, amelyet a Rosstat a jelentéseiben rajzol, aligha jelzi a munkaerőpiac egészségét – mutat rá Andrej Kolesnikov, a Carnegie Endowment for International Peace munkatársa.
Január 1-jén 4,2 millió orosz dolgozott részmunkaidőben vagy a munkáltató hibájából fizetés nélküli szabadságon. Ez a közel 13%-os rejtett munkanélküliségi ráta több mint háromszorosa a hivatalos 3,9%-os aránynak.
Világos, mi történt: nem „született” hétszázezer új orosz állampolgár, ráadásul felnőtt korú, hisze munkavállalók, ezek az emberek nem léteznek, de sikerült őket papíron, illetve statisztikailag kimutatni. Így Putyin kívánsága is teljesült és Misusztyin sem került bajba.
A másik hír arról szól, mit vár a Kreml a jövő évben rendezendő elnökválasztásoktól. Bizony, a Kreml a szavazatok több mint 76%-át követeli Putyinnak 2024-ben.
A hatóságok azt tervezik, hogy növelik Vlagyimir Putyin elnök támogatottságát a 2024-es választásokon. A Kreml belpolitikai blokkjának munkatársai, amelyet Szergej Kirijenko, az elnöki végrehajtó hivatal első kabinetfőnök-helyettese felügyel, a múlt héten szemináriumot tartottak. Három, a beszélgetés tartalmát ismerő forrás az RBK-nak elmondta, hogy meghatározták a kampány alapvető céljait.
Egyikük szerint a hatóságok a 2018-as választásokhoz képest növelni kívánják a részvételi arányt és Putyin támogatottságát. Azt akarták, hogy az eredmények „jobbak legyenek, mint a legutóbbi kampányban” – mondta egy másik forrás. Akkor az államfő a felmérések szerint a szavazatok több mint 76 százalékát kapta. A 2024-es választáson nem csak a százalékos eredmény, hanem az abszolút eredmény is számít majd – mondta egy harmadik forrás.
A tanácskozáson az is szóba került, hogy Putyin támogatottsága magas, és ezt a szintet, a polgárok elnök körüli összefogását fenn kell tartani. Emellett a választásokat időben – 2024 márciusában – meg kell rendezni, ahogyan azt maga az elnök is mondta a Szövetségi Gyűléshez intézett beszédében.
Korábban az RBK azt írta, hogy Vlagyimir Putyin továbbra is a Kreml fő jelöltje. Az ő részvételét tekintik az alapforgatókönyvnek. Maga az elnök azonban még nem jelentette be, hogy eldöntötte, indul-e a választáson. A Szövetségi Gyűlésben elmondott beszéde során azt mondta, hogy a szavazás „szigorúan a törvényeknek megfelelően, minden demokratikus és alkotmányos eljárást tiszteletben tartva” zajlik majd.
Putyin számára az ötödik elnökválasztáson való indulásra 2020-ban nyílt lehetőség, amikor Oroszország elfogadta az alkotmány módosítását. Ezek megnyitották az utat előtte, hogy újabb 12 évig kormányozhasson.
Az RBK egyik forrása szerint Putyin megítélését és választási eredményeit növelheti, hogy Oroszország elcsatolt négy ukrajnai régiót – Donyeck, Luhanszk, Herszon és Zaporizzsja területét. Szerinte a megszállt régiók lakói, akik az Oroszországhoz való csatlakozás mellett szavaztak, nagy valószínűséggel a hivatalban lévő elnökre fognak szavazni.
A lakosok 87-99 százaléka – régiótól függően – az Oroszországhoz való csatlakozás mellett szavazott az úgynevezett „népszavazásokon”. A szavazási eljárással kapcsolatban azonban sok kérdés maradt. Az oroszbarát adminisztráció szó szerint fenyegetésekkel és nyomásgyakorlással kényszerítette a polgárokat a szavazásra. A választási bizottság tagjai például fegyveresek kíséretében mentek a lakásokba.
Nos, itt lesz szükség arra a bizonyos rugalmasságra. Hogy úgy mondjam, ha a népszavazáshoz nem volt szükség népre, csak szavazásra, az elnökválasztás miben különbözne ettől? Fel kell hívni a Roszsztat-ot, épp, mint Misusztyin, és szólni nekik, ha szorul a kapca, hogy most ne munkavállalókat találjanak, hanem szavazókat. Hétszázezret, hétmilliót, hetvenmilliót – amennyire épp szükség van. Ők meg majd találnak, igaz, hogy csak papíron, statisztikailag, de elég is az.
Nem kell már Putyinnak sem aggodalmaskodni a háború miatt, veszíthet akárhány csatát, ha azt a TASZSZ és a RIA Novosztyi adja hírül: mind győzelem lesz, de még ha ki is szivárog a vereségek híre, mindegy. A hol akárhány embert lehet teremteni a semmiből, pont olyanokat, amilyenekre szükség van, ott ez nem jelenthet gondot.
Sőt, tulajdonképpen a háborúra sincs semmi szükség. Elég lenne, ha a TASZSZ azt írná, hogy elfoglalták Kijevet, a Roszsztat meg kimutatná, onnantól kezdve vége is lehetne a harcoknak, mert mindenki úgy tudná, hogy győztek.
Hogy ennek semmi köze a valósághoz? Hogy sem a győzelem, sem a választók, sem a munkavállalók nem léteznek?
Oroszországban ez a világon senkit sem érdekelne.
Tulajdonképpen Oroszország így működik a mongolok kivonulása óta.
Erről szól Gogoltól a Holt lelkek, erről a Tizenkét szék… ilyen volt mindig Oroszhon, ilyen is lesz örökké.
Csak azok az átkozott külföldiek ne firtatnák mindig a tényeket. De ki is tiltották ma a Transparency Internationalt az Oroszországi Föderációból, azzal az indokkal, hogy – külföldi. Hiszen, ha egyszer már a nevében is benne van, hogy nemzetközi, milyen legyen?
Ettől még az orosz főügyészség „nemkívánatosnak” nyilvánította a Transparency International berlini székhelyű nemzetközi szervezet tevékenységét Oroszországban – közölte az ügynökség Telegram-csatornája.
A főügyészség szerint a szervezetet „külföldi országok állampolgárai” irányítják. Mint a főügyészség közleménye mondja:
„Megállapítást nyert, hogy a szervezet tevékenysége egyértelműen túlmutat a deklarált céljain és célkitűzésein. Formálisan a korrupció ellen világszerte küzdő szervezetként fellépve beavatkozik az Oroszországi Föderáció belügyeibe, ami veszélyt jelent az alkotmányos rend alapjaira és az Oroszországi Föderáció biztonságára.”
A főügyészség nem adott egyéb tájékoztatást a „nemkívánatos” listára való felvétel indoklásáról.
2015 áprilisában az orosz igazságügyi minisztérium a Transparency International oroszországi fiókját felvette a „külföldi ügynök” funkciót betöltő nonprofit szervezetek nyilvántartásába.
Januárban a Transparency International közzétette éves Korrupció Érzékelési Indexét. Ez szakértők és vállalkozók véleménye alapján értékeli a korrupció mértékét a közszférában.
A jelentés szerint Oroszország a 2021-es 136. helyről egy pontot esett vissza a 2022-es 137. helyre, a Korrupció Érzékelési Index (CPI) 28-as értékével. Jelentésükben a szervezet szakértői megállapították, hogy Oroszországban a korrupció „mindenütt jelen van”.
Hát, hiszen ha nem lenne jelen, nem is állna az ország.
Ennyi fért a mai második részbe, holnap folytatom a munkát.
Békét Ukrajnának, békét Oroszországnak, békét a világnak!