Ma ez a második rész csodafegyverekről fog szólni. Ne számítson senki olyasmikre, mint a Poszeidon torpedó, a Kindzsal hiperszonikus rakéta vagy a Burevesztnyik, a „repülő Csernobil”, ezek a gyakorlatban meglehetősen kevéssé léteznek, leginkább a számítógépes animációkban fordulnak elő. Most rendes, működő eszközöket veszünk elő.
Ráadásul a háromból kettő ukrán. Tekintsük elsőként a nagy hatótávolságú pilóta nélküli repülőgépeket. Az a helyzet, hogy az ukrán AeroDrone vállalat megkezdte olyan drónok sorozatgyártását, amelyek képesek a Kijevtől Oroszország európai részének bármely pontjáig tartó távolságot megtenni. A projekt partnere, Dmytro Shymkiv a dev.ua portálnak adott interjúban elmondta, az autonóm drónok alapvető hatótávolsága több mint 1000 km, de a továbbfejlesztett UAV-k ennek a távolságnak a háromszorosát is képesek lesznek megtenni.
„Ha egy 350 literes tankot szerelnek be, a távolság akár 3100 km-re is növelhető. Itt lehet variálni: a drónnak van hasznos terhe. Ennek egy része üzemanyagra, másik része rakományra megy. Vagyis a repülés céljától függően lehet elosztani a terhelést”
– hangsúlyozza Shimkiv. Az AeroDrone a Kijev és Omszk közötti távolságot maximális kapacitású tankkal képes megtenni. Ha Harkivból indulna, a drón képes lenne elrepülni Novoszibirszk külvárosáig, és nagy ráhagyással elérné Murmanszkot, Oroszország egyik legnagyobb sarkvidéki kikötőjét.
A vállalat megállapodást írt alá az ukrán védelmi minisztériummal az első tétel drón szállításáról az AFU számára. Két AeroDrone típusról van szó: a 80 kg hasznos terhet hordozó D–80 Discoveryről és a 300 kg teherbírású E–300 Enterpriseról.
Az AeroDrone UAV-k 250 000 és 450 000 dollár közötti összegbe kerülhetnek. Shimkiv szerint minden attól függ majd, hogy a megrendelő milyen kiegészítő felszereléseket kíván beépíteni: csak a professzionális kamerák ára 20 000 és 320 000 dollár között lesz.
Február végén az orosz régiókat az ukrajnai háború kezdete óta a legnagyobb dróntámadás érte, amely a frontvonaltól több száz kilométerre fekvő területeket érintett. Drónokat észleltek az Ukrajnával közvetlenül határos Brjanszk és Belgorod régiókban, valamint a Leningrádi és a Krasznodari régióban. Egy másik drón a Gazprom voszkreszenszki gázkompresszorállomása közelében zuhant le a Moszkva melletti Kolomnában.
Ez már komoly fejfájást okozhat az orosz légvédelemnek, hiszen a legtöbb egysége most épp Ukrajnában van, és jobb híján a civil infrastruktúra ellen vetik be őket. De ez még nem rakéta – lehet, hogy olyanjuk is van az ukránoknak, bár annak „csak” 500 kilométer a hatótávolsága.
Úgy tűnik, Ukrajna egy Grom–2 rakétával csapást mérhetett egy krími orosz katonai légibázisra Odessza térségéből – közölték a Rybar és a Military Chronicles oroszbarát telegram-csatornák. Ezt az ilyen fegyverek első valószínűsíthető bevetéseként írják le. Az új ukrán gyártmányú rakéta akár 500 km-es körzetben is képes célpontokat pontosan eltalálni, ami azt jelenti, hogy Ukrajna a saját területéről lőheti például a krími (kercsi) hidat.
A krími Szimferopol körzetben, Gvardejkoje falu közelében, ahol egy orosz repülőtér található, szombaton egy objektumot fogott el a légvédelem – jelentette szombaton a TalipoV Online oroszbarát távirati csatorna. Közzétette a robbantási kráterről készült fotókat, amelyek arra utalnak, hogy a támadást egy szovjet Tu–141 Sztrizs típusú drón hajtotta végre.
A túl nagy – akár öt méter mély – kráter arra utalhat, hogy nem valószínű, hogy a Sztrizsre szerelt „házi készítésű” robbanószerkezet robbant fel – írta közös elemzésében a Rybar és a Military Chronicles. Ezek a távirati csatornák azt sugallták, hogy az ukrán hadsereg a Grom–2-t használhatta a szombati csapáshoz, amely az Odessza megyei Tuzla településről indított rakétát. A támadás helyszíne 320 kilométerre van onnan. A rakétának 480 kg-os robbanófeje van, amely képes öt méter mély krátert hagyni – állapítják meg a csatornák.
Mostani tudásunk szerint Ukrajna 2022 februárjáig tesztelte a Grom–2-t, de nem járt sikerrel. A fejlesztés az orosz invázió kezdete után felgyorsult – állítja a Rybar és a Military Chronicles.
Egyes katonai elemzők úgy vélik, hogy Ukrajna képes olyan rakéták építésére, amelyeknek a hatósugara akár 500 km is lehet, mint a Grom–2, de arról nincs információjuk, hogy ezeket már szállították-e az ukrán hadseregnek.
Ukrajnának vannak üzemei, fejlesztőközpontjai és szakemberei ilyen rakéták gyártására, például a harkivi tervezőiroda és a dnyiprói Juzsmash rakétaipari vállalat – mondta Jurij Fedorov katonai szakértő. „Úgy gondolom, hogy a jelenlegi körülmények között Ukrajna megpróbálja visszaállítani mindazt, amit a Szovjetunióban vagy a posztszovjet időszakban fejlesztettek ki” – mondta.
Az 500 km-es hatótávolságú rakéták kifejlesztéséhez két problémát kell megoldani: a műholddal kölcsönhatásba lépő irányítórendszer kifejlesztését, valamint az egyenletesen égő szilárd hajtóanyag kifejlesztését. Ha a második problémát nem sikerül orvosolni, akkor a rakéta vagy felrobban, vagy rossz helyre repül – mondta Fedorov.
„Azt állítani, hogy ez Ukrajna számára megoldhatatlan feladat, nem lehet. Ukrajna magasan fejlett tudományos és ipari ország volt és marad, nem kevésbé fejlett, mint Oroszország, sőt egyes fegyverkategóriákban még fejlettebb is – a Juzsmasz volt a legjobb rakétaépítő vállalat. Ezért valószínű, hogy ilyen fegyverzetet fejleszteni fognak”
– állítja Fedorov.Henry Schlottman OSINT elemző és az amerikai hadsereg veteránja szerint egyelőre nincs bizonyíték arra, hogy a Grom–2-t szállították volna az AFU-nak. Véleménye szerint valószínűbb, hogy a gvardejszkói repülőteret egy Tu–141 Sztrizh drón támadta meg. Mindazonáltal, mondja, Ukrajna rendelkezik hajó elleni rakétákkal, amelyek hatótávolsága akár 300 km is lehet, beleértve a Neptunt és a Harpoon egyes típusait. Ezeket szárazföldi célpontok ellen is be lehet vetni.
Olga Oliker, az International Crisis Group európai és közép-ázsiai programjának igazgatója az ügynökségnek elmondta, hogy információi szerint a Grom-2 program „még nem ért a végső szakaszába, és a fegyverek még nem kerültek be az ukrán arzenálba”.
„Természetesen, ha Ukrajna rendelkezik majd ezekkel a fegyverekkel, akkor azok befolyásolni fogják a katonai akciókat, és mind Ukrajnában, mind Oroszországban az orosz katonai erők ellen fogják használni őket”
– mondta Oliker. A Grom–2 operatív-taktikai rakétarendszert az ukrán Juzsnoje tervezőiroda 2013 óta fejleszti nem nukleáris elrettentő eszközként. A komplexum tesztjei 2019-ben kezdődtek meg. Az Ukroboronprom 2022 nyarán közölte, hogy a projekt még nem fejeződött be, de halad. Olekszij Reznyikov ukrán védelmi miniszter hétfőn a Liga.net-nek elmondta, hogy az AFU még idén tervezi a komplexum használatba vételét.
A rakétavédelmi rendszer exportváltozata legfeljebb 280 km-es hatótávolsággal rendelkezik, míg az Ukrán Fegyveres Erők számára egy akár 500 km-es hatótávolságra is képes változatot fejlesztettek ki.
Ukrán tisztviselők kijelentették, hogy a Grom–2 rendelkezésre állása eldöntheti a háború kimenetelét. Ha az Ukrán Fegyveres Erők rendelkeznének ilyen, akár 500 km-es hatótávolságú egységekkel és elegendő számú lövedékkel hozzájuk, „nem lennének harcok” – mondta Jurij Ignat, az Ukrán Fegyveres Erők Légierő Parancsnokságának szóvivője júliusban. Anton Gerascsenko belügyminisztériumi tanácsadó azt írta, miután az ukrán fegyveres erők augusztusban megkezdték a krími területek lövöldözését, hogy a Grom–2 „meglepheti” az orosz hadsereget, és azt ígérte, hogy „fog még szólni a megszállók feje felett a mennydörgés” (a „grom” égzengést jelent).
Azért abban még ne legyünk tökéletesen biztosak, hogy a Grom–2 már rendszerben áll, a híradások jó része spekuláció, találgatás, annyi biztos, hogy valami nagyot robbant a gvardejkojei repülőtéren, nagyobbat, mint az természetes lett volna. De hogy rövidesen bevetik a Grom–2-t is, az azért nagyon valószínű. Az oroszok helyében jobban tartanék a nagy hatótávolságú drónoktól.
De ne legyünk velük igazságtalanok jöjjön az ő legújabb fejlesztésük, ami annyira új, hogy ősrégi. Mikor az ember először meglátja, nem tudja hová tenni, valami is, megy is valahová… konkrétan a frontra megy, már fotózták az arcvonalban.
A hajófedélzeti légvédelmi ágyúkkal felszerelt MT-LB páncélozott harckocsik (címképünkön) megjelenése a frontvonalon azt jelzi, hogy Oroszország az ISIS-hez és az al-Kaidához hasonló módon kezd haditechnikai eszközöket gyártani – jelentette a brit Telegraph katonai szakértőkre hivatkozva. A kiadvány az ilyen felszereléseket „Frankenstein-páncélosoknak” nevezi.
A múlt hét végén a közösségi oldalakon megjelent fotókon és videón látható, hogy az MT-LB páncélozott személyszállító járműveket 2M–3M típusú, hadihajókról leszerelt légvédelmi lövegekkel szerelték fel. Az ilyen „Frankenstein-páncélosok” alkatrészei a múlt század 40-es és 50-es éveiből származnak – jegyzi meg a The Telegraph
Az ilyen módosítások valószínűleg komoly problémákat jeleznek az orosz hadsereg számára – véli Hamish de Bretton-Gordon volt brit katonatiszt és katonai szakértő. Elmondása szerint hasonló járműveket látott már szolgálatban az ISIS harcosainál Szíriában. Mint mondta:
„Az orosz hadsereg veszélyes állapotát jelzi, hogy az állítólag első világbéli hadsereg olyan felszereléseket rak össze, amelyek nem sokban különböznek az olyan terrorszervezetek által használtaktól, mint az al-Kaida és az ISIS.”
Oroszország valószínűleg a súlyos gyalogsági veszteségei miatt kényszerül ilyen módon improvizálni. Ugyanakkor a haditengerészetnél jóval kisebbek a károk, ezért a hadsereg a páncélozott csapatszállítók megerősítésére használhatná a hajón állomásozó egységeket – mondja Justin Crump, a Sibylline védelmi vállalat vezérigazgatója.
Az átalakított páncélozott személyszállítót az ukrán drónok elleni harcra is lehetne használni – írja a The Telegraph. Az ilyen felszereléseket a front nyugodt területeire is el lehet küldeni, hogy onnan modernebb felszereléseket juttassanak el a frontvonalra.
Hát, nem tudom, alul MT-LB, felül kis túlzással Aurora, az MT-LB-t 1964-ben rendszeresítették, tehát jó hatvan éves, a lövegeket 1945-től kezdték gyártani… mondjuk úgy, volt ideje kiforrani a technológiának. Hogy mire jó, az rejtély, talán a drónoktól védi a légvédelmi tüzér a páncélozott csapatszállítót, és mivel annak megmaradt az eredeti tornya is, a 7,62-es PKT géppuskával, szóval olyan érzése van a szemlélőnek, mintha a jármű nagypapája T–28-as lett volna, annak ráadásul három tornya is volt. A nagymamája meg Mark–1-es, mert annak még nem volt tornya egyáltalán.
Mindenesetre érdekes darab, bár sok haszna nem lesz a harctéren. De csodafegyver: csoda, hogy ezt fegyvernek nevezik.
Ennyi fért ebbe a mai második részbe, remélem, holnap folytatom a krónikát.
Békét Ukrajnának, békét Oroszországnak, békét a világnak!