A mai második rész kriminális lesz, ugyanis valóban bűncselekményekről lesz szó benne – a háborúhoz semmi köze, de híven mutatja be, hogyan működik a mai orosz társadalom, amelyben bárki bármikor bármiért vádlottá válhat, ha pechére akár csak egy kicsit is hasonlít egy évtizedekkel korábban elkövetett bűntény gyanúsítottjára.
Esetünkben – melyet a Versztka című orosz ellenzéki lap ismertet – egy tudóst vádolnak huszonegy évvel ezelőtt elkövetett brutális sorozatgyilkosságokkal.
Egy moszkvai bíróság letartóztatta Alekszandr Cvetkovot, a 49 éves jaroszlavli hidrológust és háromgyermekes családapát egy 21 évvel ezelőtt történt brutális sorozatgyilkosság vádjával. A nyomozók megelégedtek az „50 százalékos hasonlósággal” egy régi fantomképhez, amelyet egy arcfelismerő kamera észlelt a domogyedovói repülőtéren. A tudós esete a kikényszerített nyomozások egyik, a Oroszországi Föderáció Nyomozó Bizottságának vezetője, Alekszandr Basztrikin által favorizált részének – a „múltbéli bűncselekmények” feltárásának – példája. Az ügyvédek rámutatnak, hogy a nyomozóknak évről évre egyre nehezebb eleget tenniük a hatóság vezetősége követeléseinek, és a számok nem csökkennek. Szinte bárki vádlottá válhat – véletlenszerűen.
Fej a kemencében
Februárban Alekszandr Cvetkov, az Orosz Tudományos Akadémia Belvízbiológiai Intézetének szerény munkatársa kollégáival szokásos szolgálati útjára indult a szibériai folyók mentén. A terv az volt, hogy tanulmányozzák a bratszki vízerőmű és a Jenyiszej folyó helyzetét. Február 16-án Cvetkov felszállt a Krasznojarszk-Moszkva járatra, és öt órával később leszállt a domogyedovói repülőtéren. Ezek voltak a tudós utolsó pillanatai szabadlábon. Cvetkov kollégái szerint a rendfenntartók Domogyedovóban szálltak fel a gépre. Azonnal megbilincselték a tudóst, és kivitték az utastérből „ismeretlen helyre”. „Ha a kollégái nem lettek volna jelen, sokáig nem tudtuk volna, hogy mi a baja Szásának” – mondja a felesége, Marina. „Több órás telefonálás után sikerült megtudnom, hogy Szása az északkeleti közigazgatási körzet rendőrkapitányságán van. Késő este pedig ő maga hívott fel, a beszélgetés mindössze 20 másodpercig tartott. Azt mondta, hogy a nyomozóirodán van, tanúként hallgatják ki, majd elrendezik és elengedik” – mondta Cvetkova.
Cvetkov tévedett. Február 18-án az Osztankinszkij bíróság letartóztatta a tudóst négy brutális csoportos gyilkosság vádjával, amelyeket több mint húsz évvel ezelőtt, 2002 augusztusában követtek el Moszkvában és a Moszkvai Területen. A nyomozás szerint, amelyet Elvira Lunyova, a Moszkvai Nyomozó Bizottság észak-keleti körzetének munkatársa vezetett, Cvetkov és bűntársai fondorlatos módon megöltek három nőt és egy férfit.
Az ügy iratai a lehető legbrutálisabban írják le a bűncselekményeket. A férfi például azután halt meg, hogy a gyilkosok megverték, legalább hatszor megszúrták, és a fejét egy befűtött kemencébe dugták. Egy másik nőt a gyilkosok potenciális albérlőként kerestek fel egy tipp alapján, mivel „sok pénze volt”. Késsel levágták a fejét, majd 2000 rubelt és aranyat vettek el az elhunyttól. A legidősebb áldozatot, egy 90-es éveiben járó nőt pedig megfojtották. A bűncselekmények indítékaként a véletlenszerűen kiválasztott emberek otthonában talált anyagi értékek, illetve ittasan kialakult személyes viszálykodás merült fel.
A nyomozók elmondták Cvetkov hozzátartozóinak és ügyvédeinek, hogy a letartóztatása előtt egy héttel – egy Domogyedovóból Bratszkba tartó repülőjáraton – került a látókörükbe. „Az arcfelismerő funkcióval ellátott térfigyelő kamera 50-60%-os hasonlóságot mutatott Szása és a gyilkos fantomképe között” – mondja Marina Cvetkova. A nyomozás ezután elintézte, hogy az őrizetes szembesüljön a hajléktalan visszaesővel, Andrej Aljosinnal. A nyomozás során az is kiderült, hogy őt tavaly novemberben ugyanezekért a gyilkosságokért már letartóztatta az osztankinói bíróság. A tudóst „Szása Csuvasnak” nevezte, mint bűntársát, és azt állította, hogy a húszas évek elején találkozott vele a Komszomolszkaja tér környékén lévő marginális törzshelyen, amelyet a moszkvaiak „Három pályaudvar tere” néven ismernek.
A visszaeső azt állította, hogy Cvetkovnak gyűrűk és valamilyen „kelta minta” van az ujjaira tetoválva, és naponta fél doboz cigarettát szív el. Ezen kívül Csuvas egy szemtanú szerint, aki Aljosinnal látta őt, 180 centiméternél magasabb, 40-45 év körüli férfi volt, aki vastag lencséjű szemüveget viselt.
Cvetkov maga azt állította, hogy életében először látta Aljosint. Az ügy irataiból kiderül, hogy a visszaeső elkövető volt az, akinek minden bűncselekményben aktív szerepe volt.
A tudósnak vallomást tevő Aljosint még 2003-ban vették őrizetbe a gyilkosságok elkövetésének gyanújával. „Még be is vallotta. De a nyomozati kísérlet során nem tudta kimutatni, hol és hogyan követte el a bűncselekményeket, ezért szabadon engedték” – mondja David Afian ügyvéd, aki Cvetkov érdekeit képviseli.
Menekülés Szuszanyino alól
Március 7-én az Osztankinszkij bíróság úgy döntött, hogy Cvetkovot legalább június 14-ig előzetes letartóztatásban tartja. A vádak alapján életfogytiglani börtönbüntetés vár rá. Aljosin, aki a tudós ellen tanúskodott, ezzel szemben a nyomozáshoz nyújtott ilyen jellegű segítségért elkerülheti az életfogytiglani börtönt.
A nyomozás szerint a tudós már február 17-én mindent bevallott. Az ügyvédek tiltakoznak. „Elmondta, hogy hosszú ideig kínozták Moszkvában, nem engedték, hogy észhez térjen, vagy akár csak egy kicsit is aludjon. Az első adandó alkalommal ügyfelem visszavonta a vallomását” – mondja Afian. Eközben Moszkvában nulla fok alatt volt a hőmérséklet, és a tudós minden felsőruhája a repülőn maradt.
A védők rámutatnak, hogy sem a tudós életmódja, sem a külseje semmilyen módon nem egyezik a visszaeső Aleshin által adott leírással. Cvetkovnak nincsenek kelta tetoválásai, soha nem dohányzott és mindössze 174 cm magas. A gyilkosságok időpontjában Tsvetkov az Orosz Tudományos Akadémia Belvízbiológiai Intézetében dolgozott, amely a Jaroszlavli Terület Nekouz körzetében található Borok faluban található. Ennek az intézetnek 1996 óta volt tagja.
A 2 ezer lakosú Borok és a legközelebbi „civilizált település”, Ribinszk között legalább egy óra az út egy ócska földúton és egy kompátkelőn keresztül. A gyilkosságok napjain a tudós kollégáival expedíciókon járt a Kosztroma régió távoli Szuszanyinszkij körzetének erdeiben. Int ügyvédje elmondta:
„Vadregényes hely az ottani, a medvék járnak, az emberek pedig csak a fakitermelő teherautók által használt utakon közlekednek. Ha az expedíció egyik tagja egyszerűen eltűnik a többiek látóköréből, az már vészhelyzet, ok arra, hogy leállítsák a kutatást, és elkezdjék keresni őt. Az expedíció állandóan úton van, és a visszatéréshez tudni kell, merre kell menni. És ha hinni lehet a nyomozásnak, akkor legalább két napra el kellett volna tűnnie, valahogyan eljutonia a moszkvai régióba, embereket ölni, és úgy térnie vissza a társaihoz, mintha mi sem történt volna.”
Afian szerint az alibit mind Cvetkov intézeti kollégái, mind a dokumentumok – az expedícióról készült fotók, az erről szóló parancs, az expedíciós napló és a személyes fizetési számlakivonatok – megerősítik.
Miért szeretett bele a Nyomozó Bizottság a „régi idők bűntetteibe”?
A Cvetkov-ügy jó példa arra, hogy a Nyomozó Bizottság nyomozói hogyan igyekeznek célt érni az egyik olyan területen, amelyet a bizottság vezetője, Alekszandr Basztrikin a legjobban szeret: a múltbéli bűncselekményekben. Alekszej Fedjarov jogász, a csuvas ügyészség nyomozásokat felügyelő osztályának korábbi vezetője a „Versztka” című lapnak adott beszélgetésében a Nyomozó Bizottság „sajátosságának” nevezi az ilyen ügyeket.
Basztrikin a Nyomozó Bizottság egyik legfőbb tevékenységévé tette a múltbéli bűncselekmények feldolgozását. Még 2014-ben elrendelte, hogy a Nyomozó Bizottság központi irodájában és regionális osztályain speciális egységeket hozzanak létre a „régi” ügyek kivizsgálására. Az ügynökség honlapjának főoldalán azonnal megjelent egy, az ilyen bűncselekményekről szóló rész. Hetente többször frissül, ahogy a nyomozók beszámolnak a még az 1990-es évek közepén történt rablások, gyilkosságok és nemi erőszakok miatt indított perek befejezéséről.
Némelyikük nagy médiaszenzációvá vált. Például az „angarszki mániákus” Mihail Popkov története vagy a tveri „Volki” banda, amely az „orosz sanzon királya”, Mihail Krug meggyilkolásáért felelős.
Ha hihetünk az Oroszországi Föderáció Nyomozó Bizottsága statisztikáinak, a vizsgálat évente 4-7 ezer ilyen bűncselekményt old meg (például 2015-ben – 3500 esetet oldottak meg, 2017-ben – majdnem 7 ezret, 2018-ban – 4369-et, 2022-ben – 6110-et). Összesen 208 ilyen ügy van a Nyomozó Bizottságnál, amelyeket 2007-ben, a Nyomozó Bizottság megalakulásakor az ügyészségtől vettek át. De fenntartani a dinamikát a nyilvánosságra hozatalban évről évre egyre nehezebb a nyomozóknak, mondják a jogászok. Az 1990-es és 2000-es években a bűnüldöző szervek egyszerűen nem rendelkeztek elegendő erőforrással az összes bűncselekmény kivizsgálásához, és a „döglött akták” között viszonylag egyszerű esetek is voltak. Amelyek idővel kezdtek lezárulni. De a „döglött akták” megoldására való összpontosítás soha nem múlik el.
Fedjarov szerint a múltbeli ügyek felderítésének követelménye két negatív következménnyel jár:
„Először is, a nyomozókat teljesen értelmetlen és egyben „ellenőrzött” munkával terhelik túl. Jött a főnök, felvetették az ügyet, kutakodtak, aztán megint abbahagyták. És így tovább a főnök következő látogatásáig. A nyomozóknak mindezzel kell foglalkozniuk a tényleges bűncselekmények helyett: felesleges papírmunkát kell végezniük olyan ügyekben, amelyeket nem lehet megoldani. Másodszor, teljesíteni kell a statisztikát. Ez pedig csak akkor lehetséges, ha valaki tanúskodik. És akkor fognak egy vádlottat, és „megtörik” őt a tanúskodás kedvéért – ilyen volt Anatolij Bikov üzletember ügye, Szergej Furgal (Habarovszk terület volt kormányzója) ügye, és más ügyek, ahol 20 évvel később hirtelen előkerül egy személy, aki aláírta a tárgyalás előtti megállapodást, és elismerte a bűnösségét.”
Basztrikin biztos abban, hogy a modern technológia, például a DNS-elemzés és a fotó-, video- és hanganyagok feljavítására szolgáló „hardver-szoftverrendszerek” lehetővé teszik a távoli múltból származó gyilkosságok sikeres felderítését. A Nyomozó Bizottság vezetője arra kérte beosztottjait, hogy mindezt a modern arzenált „a tanúk és az áldozatok emlékezetének aktivizálására” használják fel. A Basztrikin által javasolt módszerek jelentős részét, köztük az „emlékezet aktiválását” a nyomozók nyilvánvalóan a Cvetkov-ügyben is alkalmazták.
„Basztrikin, aki soha nem dolgozott nyomozóként, jámboran hisz abban, hogy bármelyik régi gyilkosságot meg lehet oldani nyomozati eszközökkel. Ez természetesen nem így van. A gyilkosságokat nyomozati úton oldják meg a legelső napokban – vagy hosszú ideig „lógnak”. Ezután a bűnözőket csak az operatív nyomozati munkának köszönhetően lehet megtalálni: lehallgatások, beszivárgások, kamerafelvételek útján”
– érvel Fedjarov volt ügyész.
„A Nyomozó Bizottság vezetői megkövetelik a nyomozóktól, hogy régi ügyeket oldjanak meg, ez náluk a divat és a trend. Tehát megoldják őket. De a vallomások és az azonosítások még mindig a bizonyítékok királynői” – erősíti meg Afjan ügyvéd.
Miközben Alekszandr Cvetkov továbbra is előzetes letartóztatásban van, felesége aláírásokat gyűjt egy Vlagyimir Putyinnak címzett kollektív levélhez a tudós védelmében. A felhívásban a kollégák „csendes és nyugodt embernek” nevezik az intézet letartóztatott alkalmazottját.
Az ügyvéd azt állítja, hogy a nyomozók maguk is „kezdték megérteni”, hogy „valakit tévesen fogtak el”: „Most azt kérdezik, miért vallotta be?”, és sok szakértői vizsgálatot ígérnek.
Innen, Budapestről csak annyit jegyeznék meg a „bizonyíték”, vagyis a valamikori fantomképpel alig egyező kamerafelvétel kapcsán, hogy már régóta dolgoznak az egységes, képalapú orosz azonosító rendszeren, rá is költöttek egy csomó pénzt (azzal együtt nem homogén a rendszer), de ha így működik, képes volna összekeverni Lenint is Trockijjal, szóval nem kéne megbízni benne – csak hát az országos Nyomozó Bizottság vezetőjének épp ez a hobbyja. Sokan fognak még ártatlanul bíróság elé vagy börtönbe kerülni.
Ennyi jutott a mai második részbe, holnap, ha módomban áll, folytatom a munkát.
Békét Ukrajnának, békét Oroszországnak, békét a világnak!