Hölgyeim és uraim, hétfő van, nincsenek komoly harci cselekmények, csak az állóháború tombol szokás szerint, tehát az ISW megint elméleti napot tart, minek következtében Wagner operáit közvetítjük a moszkvai Kremlből. Éspedig a Néva kincsétől Prigozsin alkonyáig. Igen, ugyanis a kutatóintézet Prigozsin és a Wagner konfliktusát viszgálja az orosz Védelmi Minisztériummal.
Ennek viszont nagyon is van és lesz katonai jelentősége, amint politikai is, arról nem is szólva, hogy az elmúlt évtizedek egyik legvalószínűtlenebb karrierjének talán utolsó előtti stációit kísérhetjük figyelemmel: olyan már volt, hogy egy szabadult fegyenc meggazdagodik és sikeres lesz, de olyan még nem, hogy a dúsgazdag üzletember ezek után hadvezérré avanzsál és a cár esetleges utódjának tekinti magát – erről tényleg érdemes volna ha nem is operát, de egy nagy, terjedelmes orosz regényt írni mazochisták számára, akik élvezik, ha a főhős gazember. De lássuk inkább magát a tanulmányt.
Ez a jelentés átfogó időrendben mutatja be a Wagner-csoport finanszírozója, Jevgenyij Prigozsin és az orosz védelmi minisztérium közötti rivalizálást, amely valószínűleg Bahmut miatt érte el a forrpontot. A jelentés elemzi továbbá az orosz védelmi minisztérium valószínűsíthető szándékát, hogy Wagner-erőket vet be Bahmutban, és feltárja, hogy Vlagyimir Putyin orosz elnök hogyan manipulálja ezt a konfliktust a rendszere stabilitásának fenntartása érdekében.
Az orosz védelmi minisztérium és a Wagner-csoport finanszírozója, Jevgenyij Prigozsin közötti konfliktus valószínűleg a bahmuti csata hátterében érte el tetőpontját. Az orosz védelmi minisztérium – konkrétan Szergej Sojgu orosz védelmi miniszter és Valerij Geraszimov tábornok, az orosz vezérkar főnöke – valószínűleg megragadta a lehetőséget, hogy szándékosan elit és elítélt Wagner-erőket is felhasználjon Bahmutban annak érdekében, hogy meggyengítse Prigozsint és kisiklassák a Kremlben való nagyobb befolyásra irányuló törekvéseit. Az orosz Védelmi Minisztérium egyre inkább korlátozta Prigozsin lehetőségeit az elítéltek toborzására és a lőszerek biztosítására, ami arra kényszerítette Prigozhint, hogy nyilvánosan elismerje az orosz Védelmi Minisztériumtól való függőségét. Prigozsin például nyilvánosan panaszkodott, hogy levelet postázott a minisztériumnak, és megpróbálta elküldeni a képviselőjét – valószínűleg Sojigunak és Geraszimovnak – egy sürgős lőszerigényléssel, de a küldöttnek nem engedélyezték, hogy előterjessze a panaszait. 2022-ben Prigozsin valószínűleg 40 000 elítélttel tudta növelni az erőit a Kreml engedélyével, hogy börtönökben toborozzon, de 2023 elején elveszítette ezt az engedélyt és a hozzáférést ehhez a humánerőforráshoz. Prigozsin azzal fenyegetőzött, hogy kivonja a Wagner-erőket Bahmutból, és célozgatott arra, hogy az orosz védelmi minisztérium arra használta a Wagnert, hogy viselje a Bahmut elfoglalására irányuló nagy intenzitású, kimerítő városi hadviselés súlyát, hogy megkímélje az orosz hagyományos erőket. Ezek a fenyegetések és panaszok azt jelzik, hogy Prigozsin tisztában van az orosz védelmi minisztériummal való konfliktusának súlyosságával.
Az orosz katonai vezetés talán megpróbálja a Wagner-erőket – és Prigozsin befolyását – Bahmutban elkölteni. Az orosz hadsereg előrenyomulásának üteme Bahmutban lelassult, miután az ukránok március 7-e körül kivonultak Kelet-Bahmutból. március 6-án az ISW úgy értékelte, hogy a Wagner kénytelen volt elit erőit bevetni, hogy fenntartsa a támadási lendületet Bahmutban, de lehet, hogy ezek az erők kifogynak Bahmut keleti, déli és északi részeinek közvetlen támadásai során. A február 18-án közzétett geolokációs felvételeken 43 darab Wagner zsoldosokat szállító busz volt látható, amelyek a Krímből Melitopolon keresztül valószínűleg a bahmuti állások megerősítésére indultak. Prigozsin március 5-én és 6-án arra panaszkodott, hogy a Wagner további erősítésre szorul, és ukrán katonai tisztviselők megfigyelték, hogy az orosz alakulatok hét az egyhez arányban szenvednek veszteségeket az ukrán csapatokhoz képest.
Prigozsin valószínűleg arra számított, hogy az ukrán egységek teljesen kivonulnak Bahmutból a közelgő bekerítéstől való félelmükben, és remélte, hogy Wagner elit erőinek elkötelezettsége elegendő lesz ahhoz, hogy ezt a hatást kiváltsa. Prigozsin még azt is felajánlotta Volodimir Zelenszkij ukrán elnöknek, hogy március 3-án két napon belül engedélyezi az ukrán csapatok kivonulását Bahmutból. A Prigozsin kéréseiről szóló korlátozott információk valószínűleg arra utalnak, hogy az orosz katonai parancsnokságnak szándékában áll a Wagner-erőket a városon belül felhasználni. Az ukrán erők keleti csoportjának szóvivője, Szerhij Cserevaty március 11-én azt is megjegyezte, hogy az ukrán alakulatok képesek lehetnek a Wagnert súlyosan leépíteni, és a tél folyamán már megritkították a Wagner második fogolyalakulatát. Ukrán katonák egy március 12-i közösségi média videóban megjegyezték, hogy Bahmutban állásokat tartanak fenn, és arra várnak, hogy az oroszok „lelőjék egymást.” Az orosz katonai vezetés talán azért engedi meg a Wagner-csoportnak, hogy nagy veszteségeket szenvedjen Bahmutban, hogy egyidejűleg Prigozsin befolyását is csökkentse, miközben a Wagner-csapatok rovására elfoglalja a várost.
Az orosz katonai vezetés valószínűleg bosszút próbál állni Prigozsinon a 2022 májusában általa kezdeményezett konfliktusért. Az ISW január 22-én és február 26-án úgy értékelte, hogy a Kreml valószínűleg támogatást nyújtott Prigozsinnak, amikor Vlagyimir Putyin orosz elnök önkéntes újoncokkal akarta feltölteni erőit, hogy elkerülje a rendkívül népszerűtlen mozgósítás meghirdetését. Prigozsin valószínűleg meggyőzte Putyint, hogy képes lesz elfoglalni Bahmutot, ha hozzáférést kap az orosz védelmi minisztérium lőszerkészleteihez, és engedélyezi, hogy a meglévő ultranacionalista toborzó kampányait kiterjessze az átlagos oroszokra és foglyokra. Putyin hozzáférést biztosított Prigozsin számára ezekhez az erőforrásokhoz, mivel valószínűleg egyre inkább kiábrándult az orosz katonai vezetésből, amely nem tudta elfoglalni Kijevet, és gyakorlatilag elpazarolta a tartalékokat anélkül, hogy kézzelfogható eredményt ért volna el. Putyin valószínűleg úgy érzékelte, hogy az orosz katonai parancsnokság mozgósítási felhívásai veszélyt jelentenek a rendszere stabilitására, és bizalmát Prigozsinba helyezte, akinek erői már segítettek elfoglalni Popasznát, Szeverodonyecket és Liszicsanszkot a Luhanszki Területen. Putyin döntése, hogy Prigozsin mellé állt, valószínűleg feldühítette Sojgut és Geraszimovot, akiknek ezután az volt a feladatuk, hogy a korlátozott felszerelést és lőszert megosszák a Wagner zsoldosokkal.
Prigozsin 2022 májusa óta könyörtelen rágalomhadjáratot is folytatott az orosz védelmi minisztérium és a katonai parancsnokság ellen – először burkoltan a Wagnerhez kötődő ultranacionalista közösségi médiaplatformokon keresztül. A Wagnerhez kötődő milbloggerek dicsekedni kezdtek Wagner támadó hadműveletekben elért sikereivel, és azt is terjesztették, hogy Prigozsin 2022 szeptemberében leválthatja Sojgu védelmi minisztert. Ezek a milbloggerek tőkét kovácsoltak az orosz ultranacionalista közösségek körében egyre erősödő kritikából, amely az orosz hagyományos katonai parancsnokságot célozta, amely nem tudta megőrizni a kezdeményezést Liszicsanszk és Steverodonyeck kimerítő elfoglalása után. A Wagner azért tudta kihasználni a nagyobb ultranacionalista közösséget, mert az ultranacionalisták osztották a háborús erőfeszítések javításának célját, és közös ellenséget láttak az orosz védelmi minisztériumban és annak bürokráciájában. Az ultranacionalista közösség az Ukrajna elleni teljes körű orosz inváziót megelőző években is rendkívül szoros kapcsolatban állt egymással, és ugyanazokból a toborzási forrásokból merített.
Prigozsin túlbecsülte Putyin Wagner-erőkre való támaszkodását, és megpróbálta az orosz katonai és politikai vezetést Wagner-közeli személyiségekkel helyettesíteni. Kihasználta az orosz hadsereg kudarcait is az ukrajnai átfogó ellentámadások során a Harkivi Területen és a Donyecki Területen Limanban, valamint a 2022. szeptember-októberi zavaros tartalékos mozgósítás során, hogy Wagner-közeli személyeket állítson a kegyvesztett katonai parancsnokok helyére. Prigozsin szeptember 14-én, mindössze három nappal azután, hogy az oroszok elvesztették a Harkivi Terület nagy részét, egy fogolytoborzó videóban lépett be az orosz információs térbe. Prigozsin később meglovagolta az orosz védelmi minisztériumnak a tartalékosok behívásának megfelelő lebonyolítására való képtelenségével kapcsolatos hazai kritika hullámát szeptember 21-én, és kihasználta az alkalmat, hogy a Wagner Private Military Company (PMC) toborzását népszerűsítse.
Ramzan Kadirov csecsen vezetővel együtt arra használta fel Liman bukását, hogy a Központi Katonai Körzet (CMD) parancsnokának, Alekszandr Lapinnak a kirúgását sürgesse és végül elérje, aki állítólag a Liman-csoportosulás parancsnoka volt. Prigozsin és Kadirov egyaránt Lapin mellett szolgált a szeverodonyecki és liszicsanszki csaták során, és Lapin 2022. július 3-án a Wagnerhez kötődő Szergej Szurovikin hadseregtábornokkal együtt kapta meg az elismerést Liszicsanszk elfoglalásáért. Amerikai hírszerzési tisztviselők arról számoltak be, hogy a tartós katonai kudarcok – valószínűleg a Harkivi Terület és Liman elvesztése, a hibás mozgósítás és négy részben megszállt ukrán régió szeptember 30-i annektálása – kritikai hullámot váltottak ki Putyin belső köreiben. Az amerikai hírszerzés később felfedte, hogy Prigozsin közvetlenül Putyinhoz fordult e katonai kudarcok miatt, ami valószínűleg Szurovikin kinevezéséhez vezetett az ukrajnai orosz erők csoportjának parancsnokává. Az ukrán hírszerzés összekapcsolta Szurovikint a Wagnerrel, és Prigozsin még dicséretet is mondott Szurovikin kinevezésére válaszul. November 1-jén, nem sokkal Szurovikin kinevezését követően jelentek meg a jelentések Lapin elbocsátásáról a „központi” erők csoportosításának parancsnokaként.
Prigozsin igyekezett Wagner-közeli katonai tisztviselőket „helyzetbe hozni”, részben azért, hogy nagyobb hozzáférést biztosítson az orosz védelmi minisztérium lőszerraktáraihoz és költségvetéséhez. Prigozsin képessége a Wagner-erők fenntartására és növelésére gyengén függött attól, hogy képes-e megtartani Putyin kegyeit, aki utasítja az orosz Védelmi Minisztériumot és más szövetségi intézményeket, hogy támogassák ezeket a zsoldosokat. Az Ukrán Ellenállási Központ arról számolt be, hogy Prigozsin és Kadirov igyekezett aláásni Sojgut, hogy hozzáférést kapjon a védelmi minisztérium költségvetéséhez, hogy félkatonai szervezeteik növekedésén keresztül más politikai célokat kövessenek. Az ISW azt is megfigyelte, hogy Prigozsin széles körben célba vette a szentpétervári kormányzót, Alexander Beglovot, és azt állította, hogy saját tanácsadóit szerződtette a helyi közigazgatáshoz, valószínűleg abban a reményben, hogy politikai és kereskedelmi hatalomra tegyen szert a városban. Prigozsin február 20-án elismerte, hogy Szurovikin segített a Wagnernek lőszerek beszerzésében, ami tovább erősítette, hogy Wagner erői az orosz katonai vezetésen belüli konkrét kapcsolatokból profitáltak, amelyeket Prigozsin valószínűleg segített a hatalomba emelkedni.
Prigozsin nyilvánvaló katonai-politikai ambíciói valószínűleg riasztották Putyint októberben, amikor a rendszere a legjobban ki volt téve a nyilvános vizsgálatnak. Putyin valószínűleg 2022. október 5-én burkoltan figyelmeztette Prigozsint, egy furcsa utalással a Pugacsov-lázadásra, amely például Nagy Katalin hatalmát kérdőjelezte meg az 1770-es évek közepén. Putyin megjegyezte, hogy a lázadás azért történt, mert Pugacsov „cárnak vallotta magát”, és mert „meggyengült a központi hatalom”. Putyin bizarr nyilvános nyilatkozata, apropója a semminek, közvetlen válasz lehetett Prigozsin háborús kritikájára és saját katonai és politikai befolyásának növelésére tett kísérleteire. Kreml-tisztviselők is megerősítették, hogy Putyin egyre inkább a lojalitást részesítette előnyben a belső körén belül a szakértelemmel szemben, és Putyin valószínűleg a hűtlenség egy formájának tekintette Prigozsin kritikáit. Prigozsin valószínűleg nem szándékozott közvetlenül kihívást intézni Putyin ellen, de Putyin fenyegetésnek tekinthette Prigozsin agresszív önérvényesítését mások rovására, akik Putyin bizalmát élvezték. Végül is, Sojgu és Geraszimov évek óta hűségesek Putyinhoz és rendsterstruktúrájához, és valószínűleg túlzott lojalitásból hibáztak – nem mondták el Putyinnak azt, amit Putyin nem akart hallani –, amit Putyin, úgy tűnik, hajlandó megbocsátani.
Putyin kockázatkerülő és rendkívül számító szereplő, aki valószínűleg úgy próbálta kezelni az irányítását fenyegető, kialakuló fenyegetést, hogy fokozatosan visszavezette az orosz védelmi minisztériumot a nyilvánosság és a hatalom középpontjába. A minisztérium állítólag októberben megkezdte a foglyok toborzását, ami valószínűleg elvágta Prigozsin toborzási erőfeszítéseit. Sojgu október 23-án engedélyt kapott arra, hogy magas szintű kapcsolatokat létesítsen francia, török, brit és amerikai kollégáival – olyan tekintélyszintet teremtve, amely elérhetetlen Prigozsin számára, aki nem tölt be hivatalos pozíciót az orosz kormányban. Geraszimov október 24-én hasonló hívásokat intézett brit és amerikai kollégáihoz, miután 2022 tavasza óta nem volt jelen a nyilvánosság előtt. Putyin ebben az időszakban továbbra is lecsillapította Prigozsint és ultranacionalista közösségét, mert valószínűleg felismerte, hogy az önkéntelen tartalékos behívás nem tudja időben megszüntetni az orosz haderőigény és a rendelkezésre álló emberanyag közötti szakadékot, ezért hagyta, hogy Wagner kiterjessze a foglyok toborzását és a frontvonalbeli műveleteket, amíg a mozgósított személyzet tömegesen meg nem érkezik. Putyin valószínűleg megakadályozta, hogy az orosz védelmi minisztérium közvetlenül támadja Prigozsint, de ehelyett olyan feltételeket teremtett, amelyben az orosz katonai vezetés újra nagyobb hatalmat vehetett át. Ezek a feltételek valószínűleg fenyegették Prigozsint, aki elkezdte fokozni a védelmi minisztérium kritikáját, és tovább mélyítette a Wagner-erők és a katonai vezetés közötti konfliktust.
Putyin végül megengedte az orosz védelmi minisztériumnak, hogy januárban visszavegye Prigozsintól az irányítást a bahmuti irány felett, mivel a Wagner-erők nem tudták 2022 végére teljesíteni a Bahmut felett ígért győzelmet. Putyin 2022 decemberének végén többször is megjelent Geraszimovval és Sojguval tartott megbeszéléseken, ami valószínűleg azt jelezte, hogy nem bízik abban, hogy Prigozsin még az év vége előtt eléri a beígért győzelmet. 2022-ben az orosz katonai vezetésnek is sikerülhetett meggyőznie Putyint arról, hogy a Wagner-erők nem jó befektetései az erőforrásoknak, mivel Oroszországnak ugyanebben az időszakban kezdtek fogyni a tüzérségi lövedékek. Putyin látványosan lefokozta Szurovikint, és január 11-én Geraszimovot nevezte ki ukrajnai hadszíntérparancsnoknak. Putyin január 10-én hasonlóan kinevezte Lapint az orosz szárazföldi erők főnökévé, és átrendezte az ukrajnai orosz katonai parancsnokságot. Az orosz Védelmi Minisztérium január 13-án vállalta a felelősséget Szoledar elfoglalásáért, és szándékosan nem ismerte el Wagner érdemeit a sikerben. Maga Putyin január 15-én egy szokatlan tévéinterjúban nem Prigozsinnak tulajdonította Szoledar elfoglalását, hanem az orosz Védelmi Minisztériumnak és a vezérkarnak. Dmitrij Peszkov, a Kreml szóvivője közvetve azzal is megvádolta Prigozsint, hogy szándékosan manipulálta az információs teret, hogy leleplezze a Wagner és a minisztérium közötti konfliktust. Putyin január 18-án találkozott Prigozsin régóta haragos nemezisével, Beglovval is, valószínűleg szándékosan, Prigozsin további marginalizálására tett kísérletként. A Kreml 2023 eleje óta elvágta Prigozsin hozzáférését a fogolytoborzáshoz.
Putyin és az orosz védelmi minisztérium az offenzíva csúcspontját követően Prigozsint bűnbakként használhatja a Bahmut elleni költséges hadjáratért. Az ISW február 5-én úgy értékelte, hogy Putyin a bűnbakok egy csoportjára támaszkodik, hogy nyilvánosan kockázatot vállaljon helyette, és magára vegye a felelősséget az orosz katonai kudarcokért és a népszerűtlen politikákért. Putyin valószínűleg a Wagner magas veszteségeit, a rossz morálról szóló jelentéseket és a háborús bűncselekményeket fogja felhasználni, hogy elterelje a figyelmet az orosz fegyveres erőkön belüli, valószínűleg ugyanolyan vagy esetleg rosszabb problémákról. A Kremlhez kötődő milbloggerek olyan interjúkkal támadták meg Prigozsint, amelyek számos Wagner-ellentmondást lepleztek le a Wagner-elítélt haderő eredménytelenségével és rossz bánásmódjával kapcsolatban – valószínűleg annak érdekében, hogy az orosz információs térben lehetőséget teremtsenek a Wagner lejáratására. A Bahmutról szóló orosz és nyugati tudósítások nagy része már most is főként a súlyos Wagner-veszteségekre összpontosít, lehetővé téve a Védelmi Minisztérium számára, hogy elfedje vagy lekicsinyelje az orosz hagyományos erők által elszenvedett egyéb veszteségeket. A Wagner elítéltek és zsoldosok nagy veszteségeinek feltárása nem okozna akkora társadalmi felháborodást, mint a veszteségekről és az önkéntesen mozgósított katonákkal való rossz bánásmódról szóló folyamatos jelentések.
Prigozsin valószínűleg nem fogja visszanyerni Putyin kegyeit olyan mértékben, mint 2022 májusa és októbere között. Meg nem nevezett Kreml-tisztviselők kijelentették, hogy Putyin egyre szorosabbra fűzi a belső körét, és nem valószínű, hogy Prigozsin olyan előnyöket tud nyújtani, mint egykor, függetlenül az orosz katonai kudarcok súlyosságától a frontvonalakon. Az orosz védelmi minisztérium láthatóan még mindig megtartotta Putyin kegyeit a február eleji, Vuhledar körüli pusztító katonai kudarcok ellenére. A Kreml új fegyveres alakulatokat hoz létre az állami energetikai vállalatok égisze alatt, valószínűleg azért, hogy a Wagner helyébe lépjenek, miközben valószínűleg megtartja a védelmi minisztérium ellensúlyát. Prigozsin kegyeletsértése valószínűleg megijeszti a Kreml más tisztviselőit, például Kadirovot, hogy csökkentsék ambícióikat, hogy elkerüljék Prigozsin sorsát. Putyin valószínűleg még nem döntött arról, hogy megkíméli-e Prigozsint, és a Wagner sorsa valószínűleg attól függ, hogy Prigozsin képes lesz-e meggyőzni a Kremlt a hűségéről.
Az szintén nem valószínű, hogy Prigozsin eléri korábbi befolyási szintjét, függetlenül attól, hogy újból erőfeszítéseket tett, hogy zsoldosokat toborozzon Oroszország 42 különböző városából. Prigozsin rossz hírnevet szerzett azzal, hogy erőivel ágyútöltelékként bánik, és az kiszipolyozta azultranacionalista közösségeket a toborzással. Prigozsin nyilvános könyörgései a lőszerért és utánpótlásért szintén nem valószínű, hogy vonzóvá teszi a Wagnerben való szolgálatot az újoncok számára. Prigozsin megtört és polarizálta a korábban egymással kapcsolatban álló ultranacionalista közösséget, amely a háború korábbi szakaszában és a korábbi konfliktusokban világszerte segítette őt az erők toborzásában.
Az orosz védelmi minisztérium és a Wagner közötti konfliktus azt mutatja, hogy Putyin belső körének különböző pártjai egymással versengenek potenciálisan zéróösszegű játszmákban, amelyek nem segítik elő Putyin általános céljait. Az orosz Védelmi Minisztérium jelenleg a bahmuti harctereken a Wagner kiiktatását helyezi előtérbe, ami valószínűleg lassítja az előrenyomulás ütemét a térségben. Prigozsin Bahmutban lehetőséget látott arra, hogy saját kereskedelmi és politikai törekvései érdekében befolyást szerezzen a védelmi minisztériumra és valószínűleg a Kremlre is. Putyin arra használta Wagnert, hogy megvédje rendszeréét a mozgósítás káros társadalmi következményeitől, ami továbbra is gátolja háborús erőfeszítéseit Ukrajnában.
A legfontosabb hírek röviden:
-
-
- Az orosz külügyminisztérium szóvivője, Maria Zakharova március 12-én azt állította, hogy az ISW március 11-i jelentése a Kreml belharcát elismerő megjegyzéseiről hamis és „információs támadás.” Az ISW orosz médiaforrásokból származó beszámolókra, valamint egy orosz milbloggerre (aki azt állította, hogy jelen volt) támaszkodva számolt be Zakharova megjegyzéseiről egy moszkvai panelbeszélgetés során Igor Asmanov információs űrvállalkozóval folytatott vitában. A milblogger, aki részt vett az eseményen, úgy idézte Zakharovát, hogy a Kreml nem tudja megismételni a sztálini megközelítést, hogy létrehozza a szovjet Információs Iroda modern megfelelőjét Oroszország belső információs terének központi ellenőrzésére, a Kreml meg nem nevezett „elitjei” közötti belharcok miatt. A milblogger nem kommentálta Zakharova március 12-i tagadását, de megerősítette egy másik milblogger közösségi média posztját, aki azt állította, hogy a Nyugat (feltehetően az ISW) félreértelmezte Zakharova kijelentéseit. A közösségi médiaposzt azonban Zakharovát és a Kremlt is hibáztatta, amiért nem fogadtak el erősebb információs tér-politikát. Több más milblogger is megerősítette, hogy Asmanov azzal vádolta a Kreml szerveit, hogy nem sikerült létrehozni egy megbízható, központosított információs kampányt, de vitatkoztak arról, hogy más résztvevők hogyan próbálták lekicsinyelni a kijelentéseit. Ez a milbloggeri diskurzus nemcsak azt erősíti meg, hogy az incidens megtörtént, hanem azt is, hogy az ultranacionalista szereplők megismételték az ISW értékelésének változatait, miszerint a Kreml képessége az orosz információs tér ellenőrzésére egyre csökken.
- Az iráni állami média március 11-én bejelentette, hogy Irán véglegesítette a Szuhoj-35 vadászrepülőgépek Oroszországtól való megvásárlásáról szóló megállapodást.
- Az orosz hadsereg korlátozott szárazföldi támadásokat hajtott végre a Kupjanszk-Svatove-Kreminna vonal mentén.
- Az orosz csapatok folytatták a támadó hadműveleteket Bahmut közelében, de nem fejezték be a város körüli forduló hadmozdulatot, bekerítést vagy körülzárást. Orosz milbloggerek azt állították, hogy a Wagner-csoport harcosai elfoglalták Orikhovo-Vaszilivka (11 km-re északnyugatra Bahmuttól) egy részét vagy egészét, bár a Wagner-csoport finanszírozója, Jevgenyij Prigozsin kijelentette, hogy a Wagner-harcosok nem ellenőrzik a települést.
- Az orosz alakulatok szárazföldi támadásokat hajtottak végre Avdiivka közelében és Donyeck város nyugati külterülete mentén. Orosz milbloggerek azt állították, hogy az orosz egységek behatoltak Krasznohorivkába (Avdiivkától 9 km-re északra), bár az ISW nem figyelt meg vizuális megerősítést ezekre az állításokra.
- Egy orosz milblogger március 12-én azt állította, hogy a SZPECNAZ erők körében magas a dezertálási arány. Az orosz milblogger azt állította, hogy egyetlen SZPECNAZ egység sEM teljes létszámÚ, és hogy néhány SZPECNAZ parancsnok annak ellenére elhagyta az egységét, hogy az elmúlt tíz évben bőséges fizetést kapott. Az ISW nem tudja függetlenül megerősíteni ezeket az állításokat. Nem tűnik valószínűnek, hogy a legtöbb parancsnok elhagyta ezeket az elit egységeket.
- Az Egyesült Királyság Védelmi Minisztériuma március 12-én jelentette, hogy az Oroszország keleti régióiból származó orosz katonai állományból egy főre vetítve akár negyvenszer annyian halnak meg Ukrajnában, mint a Moszkva városából származó orosz katonák. A jelentés szerint az Asztrahányi Területről származó orosz katonai állomány veszteségeinek 75 százalékát a kazah és tatár kisebbségek teszik ki.
- Iryna Verescsuk ukrán miniszterelnök-helyettes március 12-én kijelentette, hogy orosz tisztviselők 2161 árva ukrán gyermeket toloncoltak ki illegálisan Oroszországba. Verescsuk azt is kijelentette, hogy az Oroszországba toloncolt gyermekek teljes száma körülbelül 150 000 lehet.
-
Eddig tartott Prigozsin tündöklése és bukása, valamint a rövid hírösszefoglaló, de maradjanak még a Zónán, mert rövidesen érkezik a második rész is.
Békét Ukrajnának, békét Oroszországnak, békét a világnak!