Röviden szeretném informálni a Zóna olvasóit, miért is szünetel a lap megjelenése. Az a helyzet, hogy az okok valóban műszakiak és kicsit sem anyagi, pláne nem politikai természetűek: a lapot majdnem egyedül készítettem éveken keresztül – bár Gaál Péter kolléga hathatós segítségével – és ez nem kevés időbe került.
Jelenleg azonban statikusan bizonytalanná vált az az épület, amelyben lakom. Ennek több oka is van, maga a ház igen régi, legalább 120 éves, a környezetében az elmúlt húsz év folyamán egymás után volt metróépítkezés, térrendezés, legújabban egy hatalmas, modern szálloda is épült pont a tőszomszédságába, és az altalaj is bizonytalan volt mindig: nem is különösebb építészeti csoda, hogy megsüllyedt, „megcsavarodott”, az a szerencse, hogy időben észrevették. A többi szomszédos régi épület is hasonlóképpen áll, csak ott még nem kezdődött meg a felújítás, peres eljárások, viták zajlanak, míg nálunk már folyik a munka.
Vége akkor lesz, amikor, erről biztosat nem tudni – előirányzott dátumokkal tele a padlás, Magyarországon építési munkálat még soha időre nem készült el, és költségvetést sem tartottak be pontosan soha. De egyszer majd mindenképpen elkészül a felújítás.
Mennyiben érinti ez a Zóna megjelenését?
Sokban. Az a helyzet, hogy én az utóbbi évben a háború és az iráni válság miatt igyekeztem a lehető legpontosabb és legrészletesebb tájékoztatást nyújtani a harci cselekményekről és társadalmi folyamatokról, ami bizony 15-17 oldalas harctéri jelentéseket, ugyanilyen terjedelmű iráni elemzéseket és utána még egy körülbelül öt oldalas jegyzetet jelentett. (Itt klasszikus gépelt oldalban, úgynevezett „flekkben”, 1800 karakterben számolok). Mivel a Zóna olyan kis mértékben jövedelmező, hogy épp csak fenntartja önmagát, más munkahelyeimről származó bevételekből éltem, de szakmai ambíció is van a világon. Ez a gyakorlatban napi 14-16 óra munkát jelentett, melyből legalább nyolcat-tízet a Zóna tett ki.
Nos: most, hogy bár naponta járok a felújítás alatt álló lakásba, de ott dolgozni képtelenség volna, úgy néz ki, hogy azonnal megvenné Tarkovszkij díszletnek a Sztalker 2-höz, ha még élne, egyszerűen nincs annyi időm, hogy ezt a munkát is elvégezzem. A barátaim és kollégáim sokat tesznek értem, kényelmes helyem van és bejárhatok dolgozni az egyik munkahelyem irodájába is: de nem napi 16 órát. Az jelenleg lehetetlen. A Zóna ettől még nem szűnik meg, a tárhelyét is fizetem, sőt, meg is fog újulni, de a megjelenés egy ideig szünetel. Hogy pontosan meddig, azt képtelenség volna megmondani, nem tőlem függ – de lesz lap, amint megfelelőek lesznek a körülmények a szerkesztéséhez.
Egyelőre ennyit tudok mondani a helyzetről, más orgánumokban viszont továbbra is megjelennek az írásaim és meg is fognak – sajnos a legidőigényesebb munkát kellett leállítanom átmenetileg.
Reméljük, minél előbb helyreállnak az állapotok.
Nincs most Zóna – de lesz.