„Teljes készültséget rendelt el Oroszország, felkészültek a NATO-támadásra” – Origo.
Hogy ez a nap se induljon alacsony vérnyomással. Ha létezik háborús uszító e földtekén, az ez a kormány. Ha létezik szennylap e földtekén, az az Origo. Persze a többi (Pesti Srácok például) se marad el mögötte, de ez viszi a prímet, és ezt olvassák a legtöbben. Ki miért, még mielőtt megkérdenék. Én azért olvasok el mindent, hogy képben legyek. Nem a világ eseményeit illetően, hanem a manipulációk változásait illetően. Néha csak kínos, de legtöbbször bicskanyitogató. (Aki követ, tudja, hogy ha a 444-en vagy a 24.hu-n találok valamilyen baromságot, azt ugyanúgy megírom.) Barátnőm, akivel a vársétákon szoktuk egymást idegesíteni a daruk és emelkedő betonfalak, az épülő, teljesen felesleges, sőt rombolóan felesleges (legyen már egy kis képzavar is) pszeudo-monstrumok lába alatt, ilyenkor mindig befogja a szám: „Nem vagyok rá kíváncsi. Csak szomorú leszek tőle és ideges.”
De most nem fogja be senki. Úgyis megint elakadtam a Malommal, most éppen – ha kíváncsiak rá, bár szerintem nem, viszont akkor is elmondom, mert én igen, mármint, hogy mi sül ki belőle – a létrendi hely kontra egzisztenciánál, melyektől az ember azonnal eljut a Jean-Paul Sartre-Simone de Beauvoir filozófuspárig, és a többiekig, Heideggert már le sem írom, annyiszor hivatkoztam rá. Eljut az esszencia-egzisztencia problémáig, utóbbi feltétlenül megelőzi az előbbit, mondják ők, francokat előzi, mondom én, miért kell mindenbe belezagyválni az időt, amikor az inkarnálódott és a fogalmi lét egyidejű, köze nincs az időhöz; szóval, eljut ilyenekhez és átmenetileg becsődöl. Sartre és Beauvoir még összezagyválja mindezeket az akkori aktuálpolitikával is, egy kis hígítás senkinek sem árt, gondolván. Jól is jött ez a hatvanas években, hatvannyolccal a csúcson, de nekem nem jön jól, mert eggyel több lenyesegetnivalót jelent csak amúgy érdekes dolgokról. A modern ember egyik rákfenéje az okság. Az egzisztencia-kérdéshez még hozzájön a kasztok kérdése, ami természetesen nem csak indiai specialitás, hozzájön a panta rhei, a’la Hérakleitosz-Platón, és effélék. Hogy például mondjuk József Attilával mi a helyzet? A hozzá hasonló médiumokkal? Mi van akkor, ha egy személyiség kaszt alatti (lenne Indiában), egzisztenciálisan dettó az, a perifériák perifériája, sőt azoknál is lejjebb, és mégis olyanokat képes tolmácsolni, amelyek kenterben verik Salamon király összes bölcsességét? Homérosz kontra Shakespeare? Et cetera, et cetera, egész Bakócz Tamásig visszamenőleg, nem untatom Önöket tovább.
Nos, a teljes készültség és a NATO-támadás. Először is, írja ugyanez a szennylap, csak a csendes-óceáni flottánál rendeltek el rutinszerű, gyakorlatozási készültséget. Másodszor, ennek deklarált célja csak a flotta ellenőrzése (enélkül is megmondom a végeredményt, nem kellene ennyi pénzt kidobni az ablakon: jóvanazígy), jó sok vodkával, ezt már én teszem hozzá. Ilyenkor van lehetőség kinek-kinek az ellenlábasát bemártani, okot keresni sem kell, minden bizonnyal kiloptak már mindenből minden kilophatót, a többi eleve nem működött, az egészet meg csak a rozsda tarthatja össze, lehetőség van további pénzek kiutalására, amit szintén el lehet majd lopni, aztán a végeredményt szuperlatívuszokban úgy lehet tálalni, hogy beleremeg az egész nyugati imperializmus.
Gib’ mir deine Hand, deine weiße Hand
Leb’ wohl, mein Schatz, leb’ wohl, mein Schatz
Leb’ wohl, lebe wohl
Denn wir fahren, denn wir fahren
Denn wir fahren gegen Engeland, Engeland!
Abból is mi lett, ugye. Csuzima persze jobb hasonlat volna, de Japánt talán átengedik a hagyományos riválisnak. Akitől egyébként Japán kultúrájának jó nagy szelete származik, az írásától a kimonókig. A kínai sinpú tokkótai, becenevén kamikáze pilótája már a célterülettől ezer kilométerre egy képernyő előtt üldögélve fogja célbavenni a Gerald Ford repülőgéphordozót. A jövő mindinkább a drónok harca. Ezzel visszakanyarodtunk a lovagkorba. A (relatíve) nagy középkori hadseregek lovagokból, íjászokból és gyalogosokból álltak. A lovagok tetőtől talpig páncélban, páncélozott, nehéz hidegvérű lovakon, az íjászok távol a frontvonaltól. Lovag lovagban vajmi kevés kárt tehetett, kivéve, ha lepottyant a lóról (de akkor is a gyalogosok fejezték be a munkát, ha hagyták nekik, mert egy lovagért busás váltságdíjat lehetett kérni), ettől tehát óvakodtak, inkább az ellenséges, ellenük védtelen gyalogsággal foglalkoztak: az nyert, aki többet mészárolt le a túloldalon.
Akkor mire jó az orosz felszíni csendes-óceáni flotta a lopási lehetőségeken kívül?
Hát ott úszkál, ugye. Ameddig úgy nem dönt, hogy áthajózik a Barents-tengerre és meglátogatja a Kurszk atomtengeralattjárót. De térjünk vissza a rémhírre, az ellenőrzésre.
„Dimitrij Peszkov orosz elnöki szóvivő ezzel kapcsolatban elmondta, hogy a hatóságok megvizsgálják majd a flotta jelenlegi állapotát is. Szerinte az ilyen ellenőrzések az elmúlt években folyamatosak voltak és azért van rájuk szükség, hogy a hadsereg folyamatosan a megfelelő készültséggel rendelkezzen. Hozzátette, hogy Ennek semmi köze nincs a jelenlegi helyzethez, illetve a NATO folyamatos keleti terjeszkedéséhez. Kiderült az is, hogy Vlagyimir Putyin nem vesz majd részt a csendes-óceáni flotta vizsgálatában.”
Origo. Már nem is kommentálom.
A célközönségről inkább ne beszéljünk. János bácsi és Etelka néni nem médiumok. Ők ott vannak, ahol vannak, testtel-lélekkel. De azok az értelmiségiek (indiai mértékkel mondjuk vaisják) is csak egzisztenciálisan értelmiségiek, akik ezeket az ocsmányságokat adják tovább. Amit József Attilának és Shakespeare-nek sikerült megvalósítania felfelé, azt nekik sikerül megvalósítani lefelé. Bő gatya és fütyülős barack. Ennél is kellene maradniuk. Landeszmann egykori budapesti főrabbi nem nyúlt nagyon mellé, legalábbis ami őket illeti.
És ami a kormányt illeti? Az e pillanatban az általa okozott gazdasági katasztrófa és az általa okozott politikai katasztrófa között próbál lavírozni. Az orgánumai belföldre gőzerővel tolják tovább a putyini propagandát, meg a „nemzeti” halandzsát, szoros barátságban Dúró asszony és Toroczkai mester látszatellenzékiségével, külföldre pedig megszavazzák, kilépnek, fű alatt utat nyitnak. Még van egy kis mócsing azon a lerágott csonton, ami egykor Magyarország volt. De mind nehezebb az a két szék közötti lavírozás, még akkor is, ha akkora segge van az embernek, mint a Generalisszimusznak.