Szele Tamás: Botrány Groznijban

Ma kifejezetten tragikomédiát írok, aminek vannak ugyan abszurd vonatkozásai is, de előre elnézést kell kérnem az olvasóimtól: ez most valamivel rövidebb lesz, mint a megszokott írások, ugyanis a huppa.hu problémái nem fogyatkoznak, és ezért a Facebookon is egy tételben publikálható terjedelem – mintegy hétezer karakter – keretein belül kell maradnom.

Az ugyanis a helyzet, hogy az oldal elleni támadások nem csitulnak, időnként, fél napokra bekapcsolható, de a támadók visszatérnek (főként az Egyesült Államokon és egyes európai uniós tagállamokon keresztül, legalábbis ez az aktuális, pár perccel ezelőtti helyzet), így aztán kapóra jönne a Zóna felülete, csak az meg nem nyílik meg sokaknak, akik ezért panasszal élnek. Tehát marad az, hogy publikálom ugyan az írást a Zónán, de a szövegét közöljük a FB-posztban is, így mindenki olvashatja. De térjünk a tárgyra, lássuk a mai abszurd tragikomédiát.

Az a bizonyos új orosz történelemkönyv, amelyben többek között lefasisztázták 1956-ot nem csak Magyarországon keltett botrányt, hanem – elég különös módon – Csecsenföldön is. A csecsenek és ingusok ugyan nem a mi forradalmunk miatt háborodtak fel, hanem a saját nemzeti büszkeségük sárba tiprása miatt, de látható, hogy szenvedélyes néppel van dolgunk, legalább annyira, mintha magyarok volnának. Íme a történet, felvonásokra bontva, az érthetőség kedvéért.

Első felvonás: drámai alaphelyzet

A Meduza szerint a csecsen parlament elnöke, Magomed Daudov bejelentette, hogy a Szovjetunió népeinek sztálini deportálásáról szóló rész miatt bírált 10. osztályos történelemtankönyv minden példányát kivonták a régió iskoláiból. A beszámoló Daudov Telegram-csatornáján jelent meg.

Jelzem, hogy az általam említett tankönyv teljes példányszámát visszavonták a köztársaságunk iskoláiból Ramzan Ahmatovics Kadirov utasítására. A mi országunkban elfogadhatatlan a különböző népek megsértése. Különösen azokat a népeket kell tisztelnünk, amelyek képviselői felbecsülhetetlenül sokat tettek az államiság megerősítéséért és az anyaország érdekeinek védelméért”

írta Daudov a Telegram-csatornáján. Hogy Kadirov most van-e olyan állapotban, miszerint utasításokat adjon ilyen ügyekben, az kérdéses, de talán mindegy is, mivel a csecsen politikus bejegyzését néhány perccel később szerkesztették, és törölték az iskolai tankönyvek visszavonásáról szóló bekezdést.

Második felvonás, avagy a bonyodalom

Daudov azt is elmondta, hogy a tankönyv szerzője – az orosz Hadtörténeti Társaság vezetője és az orosz elnök tanácsadója, vagyis Medinszkij – tudomására hozta Ramzan Kadirov csecsen vezető álláspontját. Daudov szóvivő szerint Medinszkij:

elismerte, hogy ezt a fejezetet változtatás nélkül vették át a korábbi kiadásokból, és készségéről biztosította, hogy rendbe teszi”.

Kaukázusi közéleti személyiségek és politikusok bírálták az új történelemtankönyvet a népek deportálásáról szóló szövegrész miatt – adta hírül a Kavkaz.realii című lap. A 31. paragrafus szerint a Nagy Honvédő Háború idején a csecseneket, ingusokat, karacsaiakat, kalmüköket, balkániakat és krími tatárokat „a német megszállókkal való együttműködés tényállása alapján” deportálták a Szovjetunió keleti régióiba.

Ez okozza tehát a felháborodást, a kollektív vád újjáélesztése, Sztálin mentegetése – bizony, van okuk haragudni a csecseneknek. És volna oka mentgetőzni Medinszkijnek, aki beengedte sok más szamárság mellett ezt is a 10.-11. osztályok számára kötelező tankönyvbe. Csakhogy jön a

Harmadik felvonás, avagy a groteszk végkifejlet

melyben minden a feje tetejére áll. Ugyanis az Agentsztvo című orosz ellenzéki lap megtalálta azt a tankönyvet, amire Medinszkij hivatkozik. Tényleg szó szerint vették át az illető bekezdést a 2021-es forrásból, Medinszkij ebben igazat mondott, csak azt hallgatta el, hogy annak a tankönyvnek ki volt a szerkesztője.

Ő maga, Medinszkij, senki más.

Ilyenformán tehát nem azzal magyarázta a helyzetet, hogy „elnézést, tévedtünk”, hanem azzal, hogy „már régóta így gondoljuk és egyáltalán nem változott a véleményünk, főleg az enyém nem, kitartok mellette”. Bocsánatkérésnek ez nem állja meg a helyét, hiszen inkább sértés, de az már a jelenlegi és jövendő csecsen vezetéstől függ, hogy minek tekinti az elhangzottakat.

Mindenesetre büszke és különös népről van szó. Kevesen szenvedtek annyit az orosz imperializmustól, mint a csecsenek, mégis a Kreml oldalán harcolnak, nem ellene.

Akkor is, ha sértegetik őket.

Bár ki tudja, meddig lesz galambepéjük.

Szele Tamás

Oszd meg másokkal is!