Szele Tamás: Egy kis feltámadás

Nos, feltámadott a Zóna. Nem a tenger, nem is a népek tengere, Megváltóról sincs szó, ez csak egy ilyen kicsiny, mondhatni polgári feltámadás, ami ráadásul nem is megy könnyen vagy egyből: bele fog telni egy kevés idő, míg üzemszerűen működik majd a lap, amit egy éve le kellett állítanom.

De hát ennek is története van. A Zóna régi felületét feltörték bizonyos kínai urak Sencsenből már három évvel ezelőtt is, akkor egy darabig huzakodtam velük, meg a szolgáltatóval, aztán még alaposabb munkát végeztek, végül a második törés után – ami körülbelül fél évvel az első után volt – le kellett állítani, törölni a felületről mindent, majd tisztes összeg ellenében újra indítani az oldalt, új tartalommal. Szóval, a rövid idő alatt is sokat látott lap életében nem ez a mostani, tavaly óta tartó volt az első törés vagy leállás.

Tulajdonképpen majdnem napra pontosan egy éve azért állítottam le a Zónát, mert elindult nálam egy kötelező, úgynevezett statikai lakásfelújítás (most már az esztétikai vége felé járok), el kellett költöznöm otthonról, és tudtam, hogy bárhová megyek, ott nekem nem lesz napi 16-18 órám dolgozni, márpedig a Zónába a vége felé már írtam ukrajnai napi hadijelentést (olyan tíz flekk), iránit is (nyolc flekk körül), még egy ötflekkes jegyzetet is, tehát rengeteg időt és erőt vitt el. Volt ugyan benne hirdetés, de az ritkán fizetett, akkor is alig: igazából nem ebből éltem én, hanem a többi lap honoráriumából, ahova dolgoztam, a Zóna mindig egyfajta reménység volt: hátha végre beindul és jövedelmező lesz (meg a Google AdSense átalakul jótékonysági intézménnyé). Mikor romlott a helyzet, azt adtam fel, ami a legkevesebb veszteséggel járt. Néha még írtam bele, de csak azért, hogy végleg ne haljon meg.

Ez tavaly szeptemberben változott meg, amikor a másik munkahelyemet, a Huppa.hu-t brutális terheléses támadás érte, és a szolgáltató le kellett állítsa magát a lapfelületet is, hogy – legalább a többi ügyfelének tudjon szolgáltatni. Hiszen ilyenkor nem a híroldalt támadják, hanem magát a szervert. Biztos, bevált, primitív, oroszos módszer, nyers erőt alkalmaz a támadó, nem olcsó játék, de van, akinek megéri. Először azt hittük, pár nap, és vége lesz, mint máskor. Nem lett vége: ahányszor újrakezdtük, annyiszor jött újra és újra a lovasroham. Mi volt mit tenni? Odaadtam a Zóna felületét, én úgyis alig használtam, szükséghelyzet volt, egy ideig ott is megjelenhettek a Huppa írásai.

Ez az egy idő három napig tartott. Akkor csengett a telefonom és közölte a Zóna szolgáltatója, miszerint brutális terheléses támadás érte a szervert, ne haragudjak, le kell állítsa a lapfelületet, különben oda a többi ügyfele is. Kicsit vitatkoztunk, mert némi joggal úgy éreztem, hogy én az áldozat volnék, mégis engem büntetnek méghozzá másodszor, de igazából ő volt az erősebb pozícióban, ha le akarja állítani, állítsa le. Csak küldjön egy mentést. Küldött.

Akkor tértünk át a Huppán arra, hogy Facebook-posztokban publikálunk, ugyanis a közösségi oldal túl nagy, túl erős, nem tudják megtámadni.

Az ügy ezen a héten folytatódott, mikor üzent ugyanez a szolgáltató, hogy a használaton kívüli Zónát valaki megpróbálta aktiválni és próbált rajta szerkeszteni is. Megegyeztünk: még a nyomát is törölje el. Sajnálom, hogy nekem kellett felgyújtanom a saját hajómat, de inkább így történjen, mintsem idegen és távolról sem baráti kézre jusson.

Kinek a keze ez? Annyit tudunk róla, hogy Hanonak hívják, vagy egy ember, vagy több, és már nagyon sok pénzébe került az általa okozott károk helyreállítása, elhárítása a teljes független magyar sajtónak. Ha elkapom, csúnyán jár. De mások is erősen haragszanak rá.

Itt lépett közbe egy-két vagy több barátom, akik mostanra tárhelyet teremtettek a Zónának. Érhető okokból egyelőre nem fogom megmondani, hol van ez a tárhely, minémű, egyáltalán, semmiféle műszaki részletre nem térek ki, legyen elég annyi, hogy van, és remélhetőleg nehéz bántani. Ez az írás is egy félig technikai anyag, azt teszteljük vele, működik-e az oldal és rátámadnak-e.

Ha működik és ha békén is hagyják, akkor sem áll vissza azonnal a Zóna régi rendje, akkor is egy, de inkább két hét, míg mindent feltöltünk, helyreállítunk és újraindulhat a lap teljes pompájában.

De egyelőre ez is szép. Kis feltámadás, polgári feltámadás, még picit gyengélkedünk utána – de feltámadás. Ez is csoda a mai világban.

Szele Tamás

Oszd meg másokkal is!

Ajánlott olvasnivaló: