Kérem, ez szenzáció. Kérem, Észak-Koreában elmaradtak a választások! Most szerintem mindenki azt kérdi: „De hát vannak Észak-Koreában választások? És ha vannak, minek?” Nincsenek, valójában nincsenek, de azért mégis elmaradtak és erre nagyon ritkán akad példa. A kérdést a Meduza Fjodor Terticszkij, a szöuli Kunming Egyetem vezető kutatója segítségével próbálta meg kibogozni.
Tehát ott tartottunk, hogy a KNDK számára szenzációs döntés született: elhalasztják a Legfelsőbb Népi Gyűlés választásait: a választóknak viszont nemrégiben engedélyezték, hogy akár a kormány jelöltjei ellen is szavazhassanak. Már persze, ha mernek.
Az 1948-ban létrehozott Legfelsőbb Népi Gyűlés tulajdonképpen Sztálin Legfelsőbb Tanácsának megfelelője, azzal a korrekcióval, hogy az észak-koreai testület csak egy kamarából áll. Formálisan ez az ország legfelsőbb törvényhozó testülete, korlátlan hatáskörrel. A törvény értelmében a testület szükség esetén elmozdíthatja Kim Dzsong Unt hivatalából, betilthatja a Koreai Munkáspártot és akár az alkotmányt is megváltoztathatja. A gyakorlatban azonban a Legfelsőbb Népi Gyűlés nem törvényhozó, de még csak nem is törvényalkotó, hanem törvényjóváhagyó testület: a képviselők feladata, hogy egyhangúlag, dörgő tapsvihar közepette hagyják jóvá vezetőik kezdeményezéseit. Figyelemre méltó, hogy minden új képviselőt megtanítanak arra, hogy szinkronban álljanak fel a székükből, és tapsolni kezdjenek, hogy jobb legyen a kép.
Észak-Korea területén soha nem voltak szabad választások. Korea 1910-ig abszolút monarchia volt. A japán gyarmati rendszer 1910 és 1945 között megengedte a tehetős férfiaknak, hogy a helyi törvényhozó tanácsok – és később a helyi kormányok – jelöltjeinek választásán részt vegyenek. Korea 1945-ös felosztása után a szovjet megszállási övezetben nem volt még csak viszonylagos demokrácia sem, mint Kelet-Európában. Az egyetlen választás, amelyen minimális választási lehetőséget engedtek, az 1946 októberében tartott helyi Legfelsőbb Népi Gyűlés-választások voltak. Ezt az egyetlen esetet leszámítva a KNDK-ban a választások a sztálini modellt követték: a hatóságok egyetlen jelöltet választottak, a polgárok rá szavaztak, a megválasztott képviselő pedig kötelességtudóan arra szavazott, amit mondtak neki – és ezért mindenféle juttatásokkal honorálták.
Egy bizonyos ponton Kim Ir Szen úgy gondolta, hogy ez nem elég. A klasszikus sztálinista rendszer lehetővé tette az ellenszavazat lehetőségét. Elméletileg az állampolgár nem csak egy üres szavazólapot dobhatott az urnába, ahogyan azt elvárták tőle (még csak be sem kellett jelölnie egyetlen négyzetet sem!), hanem bemehetett a szavazófülkébe, foghatott egy ceruzát, és áthúzhatta egy képviselő nevét, kifejezve ezzel a párttal szembeni bizalmatlanságát. Persze más jelölt nem volt, csak az az egy, de legalább lehetett nem szeretni. Csak mondjuk nem volt ajánlatos. Kim Ir Szen uralma alatt ez 1959-ig volt lehetséges. 1962-től az „egyhangúságot” a végsőkig vitték – „a szavazók 100%-a részt vett, 100%-uk igennel szavazott”.
Ilyen mutatókat tartottak fenn a KNDK-ban egészen 1989 novemberéig, amikor a helyi népgyűlési választásokon 99,73%-os részvételt jelentettek be. Az eredmények azonban egészen 2023-ig 100%-osak maradtak, amikor Kim Dzsongun – tisztázatlan okokból – úgy döntött, hogy a polgárok akár a hatóságok által javasolt képviselők ellen is szavazhatnak.
A hivatalos adatok szerint 2023 novemberében a phenjani és a tartományi közgyűlési választásokon a választók 0,09 százaléka, a városi, kerületi és megyei közgyűléseken pedig 0,13 százaléka szavazott ellenük. Ezt a – minden iróniát nélkülözve mondhatjuk – szenzációs eredményt követően (ilyenre 64 éve nem volt példa!) a KNDK határozatlan időre elhalasztotta a legfontosabb voksolást, a Legfelsőbb Népi Gyűlés megválasztását.
Nem tudjuk biztosan, miért halasztották el a választásokat. De feltételezhetjük, hogy ez a KNDK agresszív retorikája miatt történt.
A KNDK alkotmányának 90. cikke kimondja: „A Legfelsőbb Népi Gyűlés hivatali ideje öt év. Az új választásokat a Legfelsőbb Népi Gyűlés Elnökségének a hivatali idő lejárta előtt kihirdetett határozata alapján kell megtartani. Vis maior körülmények esetén a hivatali idő meghosszabbítható”. A Legfelsőbb Népi Gyűlés előző választásait 2019. március 10-én tartották, az új választásokat pedig már nem írták ki.
A választásokat korábban csak kétszer halasztották el:
– A Phenjan által kirobbantott koreai háború miatt, amikor az 1948-as választások után csak 1957-ben tartották meg a következőt,
– és Kim Ir Szen halála miatt, amikor 1995 helyett 1998-ban tartották meg a szavazást.
A törvény betűje szerint az országban és most „vis maior körülmények” merültek fel. Mivel nincs háború és a jelenlegi vezető él, logikusan feltételezhető, hogy a választás elhalasztása Kim Dzsongun személyes döntése (a KNDK-ban a vezető döntése valóban vis maior körülmény).
Ha hihetünk a dél-koreai média beszámolóinak, a halasztás oka az, hogy az új Legfelsőbb Népi Gyűlésnek első ülésén ismét módosítania kell a KNDK alkotmányát. Ezekre viszont azért van szükség, mert Kim Dzsongun nemrég ideológiai forradalmat hajtott végre az országban – feladta a koreai egyesülés gondolatát. Valószínű, hogy az alkotmánynak most egyértelműen le kell írnia, hogy mely területek tartoznak de jure a KNDK szuverenitása alá, és milyen jogállást tulajdonít Phenjan Dél-Koreának.
Hogy mi történt valójában, azt talán sohasem fogjuk megtudni: a Remetekirályság megőrzi a titkait.
De hogy nem tört ki forradalom vagy nem végezték ki a Kim család összes tagját egy heveny katonai hatalomátvétel során, az majdnem biztos: arról ugyanis már tudnánk.
Szele Tamás
