Kína nagy, és amennyire tőle telik, erős is. A hatalma természetesen inkább gazdasági, mint katonai, de azért nem kéne lebecsülni a Népi Felszabadító Hadsereget és annak haditengerészetét sem. Igen ám, de Kína állandóan területi igényeket jelent be (annak ellenére, hogy az országban bőven akad lakatlan térség), és ezzel a szomszédainak – valamint az Egyesült Államoknak is – kezdeniük kell valamit.
Mert Kínának az a meggyőződése, hogy büntetlenül tevékenykedhet az Indo-csendes-óceáni térség vizein, bár ez szomszédai megdöbbenését váltja ki. A Breaking Defense új véleménycikkében Thelmar Rosarda parancsnokhelyettes, az amerikai haditengerészet munkatársa és Nathaniel Schochet, a Center for a New American Security munkatársa amellett érvel, hogy az USA-nak ki kellene használnia Kína tengeri agresszióját a térségbeli kapcsolatainak erősítésére.
Kétségtelen, hogy Kína tengeri hatalma az elmúlt évtizedekben nőtt, és flottájának mérete 2025-re várhatóan eléri a 400 felszíni harci egységet. Fejlődésükkel párhuzamosan azonban az Egyesült Nemzetek Tengerjogi Egyezménye (UNCLOS) által meghatározott elismert nemzetközi jog durva megsértése is bekövetkezett. Egyszerűen fogalmazva, Peking egyértelműen semmibe veszi a nemzetközi együttműködést a vízen, a vízben és a víz körül, nem csak a Csendes-óceánon, de világszerte is.
Ez problémát jelent azoknak az országoknak, amelyeknek ezzel kell szembenézniük – de lehetőséget jelent az Egyesült Államok számára, hogy megerősítse kapcsolatait más nemzetekkel, miközben egy geopolitikai blokkot igyekszik létrehozni Kína expanziós törekvései ellen. E munka egy része már folyamatban van: a közelmúltban tartott háromoldalú csúcstalálkozó, amelyen ifjabb Ferdinand Marcos Fülöp-szigeteki elnök, Fumio Kishida japán miniszterelnök és Joe Biden amerikai elnök vett részt, valamint a Pentagon által vezetett Balikatan gyakorlatok létfontosságúak a béke és a stabilitás érdekében, és olyan alapvető intézkedések, amelyek elősegítik és előmozdítják a nemzetközi normák érvényesülését, miközben erősítik az amerikai szövetséget.
Ez egy biztató kezdet, de nem elegendő. Az USA-nak arra kellene törekednie, hogy hasonló partnerségeket építsen ki azokkal az országokkal, amelyek az egész térségben stabilitást kívánnak, és ellensúlyozni kívánják Kína szürkezónás tevékenységét. Ha Kínából rossz szomszéd válik, Washingtonnak minden alkalmat meg kell ragadnia arra, hogy emlékeztesse erre a régió országait.
Az elmúlt két évtizedben Kína arra törekedett, hogy növelje a közeli és távoli vizeken való működésének kapacitását. Ezek közé tartozik a Kínai Népi Felszabadító Hadsereg Haditengerészete (PLAN) hajóállományának 150%-os növelése, a Kínai Parti Őrség hajóállományának 400%-os növelése és tengeri polgárőrségének hasonló mértékű növelése. 2023 júliusában Kína és a Délkelet-ázsiai Nemzetek Szövetsége (ASEAN) megállapodott abban, hogy kidolgozzák a Dél-kínai-tengerre vonatkozó magatartási kódexet. Alig egy hónappal később, 2023 augusztusában Kína természeti erőforrásokért felelős minisztériuma új igényt tett közzé, amely a tengeri terület 90 százalékát foglalta magában – ezt nevezték el „tízes vonalnak”. Ez az új bejelentés folytatja a nemzetközi jog égbekiáltó semmibevételét, Kína továbbra is megsérti az UNCLOS 2016-os határozatát. Jogosan utasította el ezt az új határt India, Indonézia, Vietnam és több más ország is.
Kína további lépései jól szemléltetik, hogyan látja a tengeri világban betöltött szerepét – globális hatalomként tekint magára, de nem hajlandó megfelelni a nemzetközi jognak. Kína puszta mérete ijesztő lehet a Dél-kínai-tengeren kisebb flottával rendelkező nemzetek számára, és a féktelen szürkezónás-illegális tevékenysége az eszkaláció kockázatát hordozza magában. Ezzel szemben az Egyesült Államok nem csupán a nemzetközi szokásjoghoz való ragaszkodásról tett következetesen tanúbizonyságot, hanem arról is, hogy készséges partner annak érvényesítésében – -elsősorban a hajózás szabadságát biztosító műveletek (Freedom of Navigation Operations, FONOPS) révén. Továbbá, a nemzetközi jog érvényesítése érdekében az Egyesült Államok gyakran folytat többoldalú együttműködési műveleteket partnerekkel és szövetségesekkel a Dél-kínai-tengeren.
A nemzetközi jogot tiszteletben tartó partnerek közötti együttműködés lehetőséget biztosít a tengerjog közös érvényesítésére. Így az új tízes vonalat elutasító országok lehetőséget biztosítanak az amerikai partnerség számára.
Nyilvánvaló példa erre a Fülöp-szigetek, amely az elmúlt években eltávolodni látszott Amerika vonzáskörzetéből, hogy aztán visszatérjen, részben Kína agresszív fellépésének köszönhetően a tengeren.
A múlt havi háromoldalú találkozó lehetőséget biztosított a három szövetséges közötti partnerség megerősítésére, és egy nemzetközi jog által vezérelt, a Dél-kínai-tengeren vezető szerepet betöltő egyesített tengeri erő létrehozására. Ahogyan a Fehér Ház közös nyilatkozatában is szerepel: „Hangsúlyozzuk nemzeteink megingathatatlan elkötelezettségét a hajózás és átrepülés szabadsága mellett … ahogyan azt az Egyesült Nemzetek 1982-es tengerjogi egyezménye (UNCLOS) is tükrözi”.
Mint ilyen, figyelemre méltó volt, hogy Japán és az USA jelezte elkötelezettségét a Fülöp-szigetek tengeri képességeinek modernizálásában való segítségnyújtás mellett. Az Egyesült Államok azt is bejelentette, hogy a japán és a Fülöp-szigeteki parti őrség tagjait hamarosan az amerikai parti őrség egyik hajójának fedélzetén fogadják az idei indo-csendes-óceáni járőrözés során. A három ország egy háromoldalú tengeri gyakorlatot is szándékozik tartani. Ezen túlmenően bejelentettek egy háromoldalú tengerészeti párbeszédet is, amelynek célja a koordináció és a közös erőfeszítések javítása a régióban.
A vezetők felismerték annak fontosságát is, hogy a régió más országait is bevonják a tengeri felségvizek tudatos birtoklásának fokozására irányuló törekvéseikbe. Ennek megfelelően nyilvánosságra hozták a tengeri biztonság megerősítésére irányuló új kezdeményezéseket az Indo-csendes-óceáni Partnerség a tengeri területek tulajdonjogának tudatosításáért (IPMDA) révén – amelyet a négyes vezetői két évvel ezelőtt hirdettek meg. Jelezték továbbá, hogy közös képzési programokat kívánnak folytatni a délkelet-ázsiai regionális partnerekkel – kifejezve azon szándékukat, hogy a Csendes-óceáni Szigetek Fórumával (PIF) együttműködve támogatni kívánják a Csendes-óceáni Kék Kontinens 2050 stratégiáját.
A három ország közötti kapcsolatok megerősödésének újabb jele, hogy 2024. április 22-én megkezdődött a Fülöp-szigetek és az Egyesült Államok közötti éves kétoldalú gyakorlat, amelyen közel 17 000 katona vesz részt a Fülöp-szigetekről, az Egyesült Államokból, Ausztráliából és Franciaországból. Az idei hadgyakorlat számos mérföldkövet jelentett, amelyeket a gyakorlat során sikerült elérni. Első alkalommal kerül sor a Fülöp-szigetek felségvizein kívüli akcióra a Fülöp-szigeteki parti őrség (PCG) bevonásával, ami kiemeli a PCG szerepét a kínai szürke zónás tevékenységek elleni küzdelemben. A kiképzés egyik eleme egy „made in China”, egy valamikor kínai tulajdonban állt hajó, a korábbi BRP Lak Caliraya lesz, amelyet az Ilocos Norte partjainál végrehajtott süllyesztési gyakorlat során álcélpontként használnak.
Kína számára talán a legriasztóbb, hogy a hadsereg beveti a közepes hatótávolságú rakétáit is (MRC), amelyek 500 és 2000 kilométer közötti tartományban képesek az ellenséges célpontok megtámadására. Az MRC függőleges indítórendszerrel rendelkezik, és a haditengerészet Raytheon által gyártott Standard Missile–6 és Tomahawk rakétákat használja. Franciaország szintén először vesz részt a gyakorlaton, a Floreal-osztályú Vendemiaire fregatt bevetésével.
A Fülöp-szigetek jó tesztpélda arra, hogy Kína vízi agressziója hogyan segíthet a térség országait az USA felé terelni, és hogy Washingtonnak hogyan kellene ezt kihasználnia. De nem ez az egyetlen eset. Az Egyesült Államoknak hasonló partnerséget kellene folytatnia a hasonlóan gondolkodó országokkal, különösen Indonéziával.
Az amerikai-indonéziai CARAT tengeri gyakorlatot immár 29. éve tartják, és ez a leghosszabb folyamatos gyakorlat a régióban. A 2024 májusára tervezett közös gyakorlat lehetőséget nyit egy még kiterjedtebb regionális partnerségre, amely megerősíti a Kína új követeléseivel szembeni fellépést és a nemzetközi jog érvényesítését célzó erőfeszítéseket. Washingtonnak emellett több közös járőrözést kellene vállalnia a Dél-kínai-tengeren, valamint a Fülöp-szigetek térségében nagyobb jelenlétet a hadgyakorlatokon.
Bár Kína kétségtelenül elismert globális hatalom, a tengeri együttműködéssel kapcsolatos megközelítése nem tartja tiszteletben a nemzetközi jogot – ami egy globális hatalomtól elvárható volna. Sőt, jogsértései destabilizálják a régiót, és az ENSZ határozatainak figyelmen kívül hagyásával megfélemlítésnek is tekinthetőek. Az USA-nak arra kell törekednie, hogy bástyát képezzen a kínai agresszióval szemben, és megakadályozza őket abban, hogy egyoldalúan megváltoztassák a status quo-t. És ha Washington világos kontrasztot tud mutatni viselkedése és Peking viselkedése között, akkor talán még barátokat is nyerhet.
Hogy Kína hol áll meg és mivel lehet majd megállítani, az a jövő titka: reméljük, ez a szövetség beválik és nem tör ki nyílt harc.
Szele Tamás