Kevesen gondolnák – a szakértőket kivéve – hogy az arany kalásszal ékes rónaság épp úgy fegyver, de legalábbis kulcsfontosságú háborús és világpolitikai tényező, mint az AK–47-es. Pedig az, erről közöl komoly, részletes elemzést a Riddle, természetesen Oroszország és Ukrajna kapcsán.
Számos tudományos tanulmány, elemző jelentés és politikai összefoglaló vizsgálta, hogy Oroszország 2022-es teljes körű ukrajnai inváziója milyen hatással lesz a globális élelmiszerpiacra. Ezek elmagyarázzák Oroszország stratégiáját, amely az élelmiszert fegyverként használja, és a globális élelmiszerbiztonságra gyakorolt következményeket. Ez az összefoglaló az élelmiszer-biztonsággal kapcsolatos narratív hadviselésre összpontosít, elemezve, hogy Ukrajna és Oroszország hogyan irányítja az élelmezésbiztonsággal kapcsolatos intézkedéseit és politikáját, különösen a globális dél tőlük függő országai felé.
Oroszország és Ukrajna az élelmezésbiztonság hiányát politikai céljai eléréséhez használja eszközként, és egyes stratégiák átfedésben vannak a két állam között. Az ukrán változat Oroszországot neokolonialista, revizionista birodalomként írja le, és párhuzamot von különböző történelmi eseményekkel, például Sztálin politikájával, amely az 1930-as években a holodomorhoz vezetett. Az oroszok a maguk részéről a „kollektív Nyugatot” mutatják be felelőtlen szereplőként, aki Ukrajna támogatásával és az Oroszország elleni szankciókkal élelmiszerválság felé tereli a globális Délt. Ez a narratíva megfosztja Ukrajnát szuverén államként fennálló cselekvőképességétől, azt sugallva, hogy Ukrajnát manipulálják, ezáltal lekicsinyelve Ukrajna jelentőségét a globális piacon, és Oroszországot életképes alternatívaként pozícionálja.
Oroszország és Ukrajna a globális élelmezési bizonytalanság kérdését hangsúlyozza politikai céljaik előmozdítása érdekében, ami a narratívák összehasonlítására hívja fel a figyelmet. Ez az összehasonlítás azonban nem jelenti azt, hogy cselekedeteik vagy álláspontjaik egyenértékűek lennének, mivel Oroszország a konfliktusban az agresszor, Ukrajna pedig védekező pozícióban van. Oroszország számos hivatalos kijelentését, amelyekben a növekvő globális élelmezésbiztonság okait sorolja fel, szintén megcáfolták; Oroszország retorikája ebben a témában bizonyítottan hamis.
Ukrajna
Oroszország agressziójának áldozataként Ukrajna az élelmiszer-biztonságról szóló narratívát használja fel, hogy alátámassza az Oroszország romboló szerepéről szóló állításait, hogy nemzetközi koalíciót építsen a békeformulája mellé, és hogy megakadályozza, hogy az országok orosz terményeket vásároljanak. Volodimir Zelenszkij ukrán elnök az első számú képviselője annak, hogy Ukrajna ne csak a Nyugatot, hanem a globális Dél országait is arra szólítsa fel, hogy ítéljék el Oroszország egyoldalú kilépését a Fekete-tengeri Gabona Kezdeményezésből (BSGI), és egységesen támogassák Ukrajna erőfeszítéseit, hogy a BSGI nélkül is biztonságos szállítási folyosót teremtsen. Zelenszkij elnök és Dmytro Kuleba külügyminiszter az élen jártak ebben, és közvetlenül az afrikai országokat, a Közel-Keletet, Latin-Amerikát és Ázsiát keresték fel. Kuleba és az ukrán külügyminisztérium aktívan hozzájárult a globális Déllel való kapcsolat megalapozásához azáltal, hogy Ukrajna diplomáciai jelenlétét Afrikában példátlan módon, 10-ről 18 nagykövetségre bővítette, és két alkalommal is látogatást tett a kontinensen. Ukrajna 2023 végén elfogadta az Ukrajna-Afrika kommunikációs stratégiát. A dokumentum célja a kulturális és gazdasági cserekapcsolatok fokozása, az élelmezésbiztonság erősítése, valamint az „ukrán-afrikai kapcsolatok reneszánszának” előmozdítása.
Zelenszkij elnök rendszeresen fogad külföldi újságírókat is, hogy a nyugati országokon túli közönséget is elérjék, és „egymás szemébe nézzenek”. Az élelmiszerbiztonság és a gabonaexport körüli kérdések állnak Ukrajna stratégiájának középpontjában, amelynek célja Oroszországnak a szovjet időszakig és a hidegháborús el nem kötelezettek mozgalmáig visszanyúló, a globális déllel fennálló hosszú távú kapcsolatainak leépítése. Bizonyos esetekben Ukrajna az Ukrán Szovjet Szocialista Köztársaságként szerzett örökségére is hivatkozik, hogy előmozdítsa ügyét a Globális Déllel kapcsolatban, és elvitassa Oroszországtól a szovjet múlt monopolizálását számos ilyen országgal szemben.
Ukrajna két nemzetközi „Gabona Ukrajnából” című csúcstalálkozónak adott otthont „A bátorság táplálja a bolygót” mottóval, amelynek célja a globális élelmiszerbiztonság garantálására és az ukrán mezőgazdasági termékek exportjának alternatív logisztikai útvonalainak kidolgozására irányuló erőfeszítések megszilárdítása volt. Ukrajna az élelmezésbiztonsággal kapcsolatos eseményeket és projekteket a globális Dél országai számára szervezett humanitárius kezdeményezéseknek állítja be, miközben Oroszországot olyan felelőtlen szereplőként tünteti fel, amely fegyverként használja az éhezést a nemzetközi közösség leghátrányosabb helyzetű tagjai ellen. Ez követi azt a nemrégiben kialakult gyakorlatot, hogy az ukrán vezetők a jelenlegi élelmezésbiztonsági helyzetet az 1930-as évekbeli holodomorhoz („éhínség”) kapcsolják, amelyet a Sztálin által Ukrajnában és az egész Szovjetunióban folytatott kényszerkollektivizálási politika idézett elő. A holodomor elismerése az ukrán nép ellen elkövetett népirtásként (amit Oroszország kategorikusan tagad) már régóta kulcsfontosságú cél Ukrajna számára, de a háború felgyorsította ezeket az erőfeszítéseket. Az ukrán mezőgazdaság Oroszország általi tönkretétele, amely ma már (a 90 évvel ezelőttihez képest) globális hatáskörrel rendelkezik, lehetővé teszi Ukrajna számára, hogy az Oroszországgal szembeni történelmi sérelmeire hivatkozzon és azokat felerősítse a világ többi része előtt, amely a háború okozta élelmezési bizonytalanságtól szenved.
Mivel Ukrajna nem rendelkezik olyan szoros gazdasági és biztonsági kapcsolatokkal és erőforrásokkal, amelyekkel a globális Dél országait szilárdan maga mellé állíthatná, ezért közdiplomáciával próbálkozik, amelynek középpontjában Ukrajna potenciális szerepe áll az élelmezésbiztonság garantálójaként. Oroszországnak a globális Dél számos országához fűződő, történelmileg szoros kapcsolatainak megkérdőjelezése az ukrán diplomácia számára elérhetőnek bizonyult, az élelmezésbiztonságot a maga javára felhasználva. Ukrajna közdiplomáciai erőfeszítései kulcsfontosságúak abban is, hogy nemzetközi támogatást nyerjen Zelenszkij elnök békeformulája számára, amely élelmezésbiztonsági kikötést tartalmaz, és amely Ukrajna számára kedvező feltételekkel vetne véget a háborúnak. Bár a békeformula életképessége kétséges, Ukrajna bebizonyította, hogy egyoldalúan enyhítheti az élelmiszerválságot és exportálhatja a mezőgazdasági termékeket azáltal, hogy tengeri kihívások elé állítja Oroszország fekete-tengeri flottáját, és elriasztja attól, hogy a BSGI hiányában is megtámadja az ukrán gabonaszállítmányokat. Ezek a közelmúltbeli eredmények arra késztették Dmytro Kulebát, hogy kijelentse, hogy Ukrajna „megnyerte a Fekete-tengerért folytatott csatát…”.
Oroszország
Az orosz kormány, különösen a külügyminisztérium, kihasználta az élelmezésbiztonsággal kapcsolatos globális aggodalmakat, hogy megbízható partnerként pozícionálja magát a globális dél országai számára, ahol az élelmezésbiztonság kiemelkedő fontosságú. Ennek érdekében az orosz külügyminisztérium számos cikket jelentetett meg azokban az országokban, amelyek nagymértékben függnek az Ukrajnából és Oroszországból származó exporttól, azzal a céllal, hogy az adott országok közvéleményét a maga javára befolyásolja. Az orosz kormány (dez)információs kampánya azt sugallja, hogy az élelmezésbiztonságot olyan színtérnek tekintik, ahol a közvéleményt Oroszország javára tudják fordítani, megkérdőjelezve ezzel az Ukrajna és nyugati szövetségesei által terjesztett narratívákat.
Az uralkodó orosz megközelítés arra törekszik, hogy a Nyugatot cinikusnak és képmutatónak mutassa be; a Nyugat arra használja Ukrajnát, hogy neokolonialista céljait előmozdítsa. Anatolij Borovik, Oroszország kambodzsai nagykövete „Nyugati korlátozások Oroszországgal szemben – Üzemanyag a globális élelmiszer- és energiaválsághoz” című cikke tipikus érvelést mutat be: „A kollektív Nyugat arra használja ki (a gabonaválságot), hogy világszerte oroszellenes és oroszgyűlölő érzelmeket keltsen… az akciók végső célja nyilvánvaló – az orosz gazdaság, köztük az agrár-ipari komplexum aláásása… Oroszország az alapvető mezőgazdasági termékek kulcsfontosságú globális szállítója, többek között az alacsony jövedelmű országok számára, amelyek ki vannak téve az élelmiszerhiány kockázatának.” Ukrajnát „a kollektív Nyugat” bábjaként mutatják be, ezért Ukrajna visszakényszerítése az orosz szférába – érvel Borovik – az egyetlen út a globális stabilitáshoz.
Az orosz külügyminisztérium szerint a nyugati országok szankciókkal próbálják – állítólag sikertelenül – gyengíteni Oroszország gazdaságát, ami zavarokat okozott a globális élelmiszer-ellátási láncban. Szergej Petrovics, Oroszország jamaicai nagykövete „Ki a hibás a globális gazdasági zavarokért?” című cikkében azzal érvel, hogy a nyugati országok nemcsak a felelősségre vonás alól bújnak ki a szankcióiknak a világgazdaságra gyakorolt káros hatásai miatt, hanem azt is eltitkolják, hogy a nagy nyugati agrárvállalkozások profitálnak az élelmiszerek és műtrágyák megnövekedett áraiból és az ebből eredő instabilitásból. Az orosz külügyminisztérium összeesküvésre utaló nyelvezetet használ, azt sugallva, hogy a Nyugat azzal, hogy béketárgyalások nélkül folytatja Ukrajnának nyújtott támogatását, kritikus tényezője a világszerte romló élelmiszerbiztonsági helyzetnek.
Az orosz hivatalos nyilatkozatokban visszatérő téma az az állítás is, hogy Ukrajna hozzájárulása a globális gabonapiachoz elhanyagolható. Putyin elnök megjegyezte, hogy „félrevezető és hamis” az az elképzelés, hogy az ukrán gabona nélkülözhetetlen a világ élelmezéséhez. Továbbá Oroszország azt állítja, hogy kész betölteni ezt a hiányt, részben jótékonysági alapon. Oroszország 2024 elején bejelentette, hogy 200 000 tonna gabonát szállított afrikai országoknak, teljesítve korábbi vállalásait. Putyin elnök azzal magyarázta ezt, hogy ezzel Oroszország osztozik az élelmiszerárak emelkedéséből származó előnyökben, ami a gabonamegállapodástól való visszalépését követte. Ez a lépés ellentétben állt néhány nyugati élelmiszerexportáló ország érdekeivel, amelyek – utalt rá – maguknak tartják meg az így szerzett hasznot.
Míg Ukrajna gyakran ábrázolja Oroszországot neoimperialista és neokolonialista hatalomként, Oroszország a globális dél egykori gyarmatainak nyugat- és gyarmatellenes érzelmeire támaszkodik. A 2023. július 27-28-án Szentpéterváron megrendezett második Oroszország-Afrika csúcstalálkozó küldötteihez intézett beszédében Putyin elnök következetesen a Szovjetunió jogos örököseként ábrázolta Oroszországot, kiemelve a Szovjetunió által az afrikai nemzetek számára a gyarmatosítás, a rasszizmus és az apartheid ellen nyújtott támogatását. Később mégis elismerte, hogy Ukrajna, amely akkor a Szovjetunió része volt, általában pozitív kapcsolatokat ápolt az afrikai országokkal.
Putyin úgy jellemzi a nyugati nemzeteket, mint amelyek még mindig neokolonialista gyakorlatot folytatnak, azt sugallva, hogy a gyarmatosítás öröksége továbbra is fennmarad, és azt a volt gyarmatosító hatalmak folytatják. Putyin bírálta a gabonaüzletet, kijelentve, hogy a Nyugat a megállapodást Afrikáért való aggodalomként állította be. Azt mondja azonban, hogy a megállapodást kihasználva a nagy amerikai és európai vállalatoknak kedveztek, mivel lehetővé tették számukra, hogy hasznot húzzanak az ukrán gabona exportjából és viszonteladásából.
A globális Dél
A globális dél országai, köztük néhány afrikai állam, amelyek jelentős mértékben függnek az Ukrajnából és Oroszországból származó élelmiszerexporttól, nem mutattak nagy lelkesedést sem az ukrán, sem az orosz verbális háború iránt. Az export fontossága ellenére kevés bizonyítékot találtunk arra, hogy a konfliktusról az élelmezésbiztonság szemszögéből érdemi vitákat folytattak volna, akár a hivatalos diplomáciai csatornákon, akár a kormányokhoz kapcsolódó médiában. Az egyiptomi külügyminisztérium például kerülte a vitát a kereskedelem megszakadásának a globális Délre gyakorolt hatásairól. Ami alkalmanként megjelent, többek között az egyiptomi kormány által támogatott médiában, például az Al-Ahramban, az az orosz narratívák sikeres integrációját mutatja az egyiptomi sajtóba. Ez vitathatatlanul azt jelzi, hogy a fekete-tengeri kezdeményezés információs keretén belül Egyiptom támogatja Oroszországot. Vagy akár azt is tükrözheti, hogy az el nem kötelezett globális Dél, ahol csak lehet, előnyökre tesz szert, de elsősorban a stabilitás fenntartására összpontosít, minimális befektetéssel.
Annak ellenére, hogy a 2023-as második Oroszország-Afrika csúcstalálkozón számos vezető nyilvánosan támogatta Putyint, Cyril Ramaphosa dél-afrikai elnök külön kitért Putyin azon ígéretére, hogy 50 000 tonna gabonát adományoz Afrikának. Ramaphosa hangsúlyozta: „Mi (az afrikai országok) nem „ajándékokat” várva jöttünk ide. Bár hálásak vagyunk az ajánlatért, hogy gabonát juttatnak el néhány rászoruló afrikai országnak, nem ez az elsődleges célunk. Nem az a fő célunk, hogy ilyen adományokat kapjunk” – jelentette ki. Ramaphosa megjegyzései aláhúzták, hogy Afrika a segélyektől való függés helyett egyenlő partnerségre törekszik.
Következtetések
Ukrajna és Oroszország hasonló koncepciókat alkalmaz a globális élelmezésbiztonság körüli háborús narratívák kialakításához. Ezek a narratívák a szovjet múltból, valamint a neokoloniális és neoimperialista témakörökből merítenek. Nincs azonban egyértelmű bizonyíték arra, hogy bármelyik fél narratívája különösen meggyőző vagy hatásos lenne. Oroszország narratívája sokkal hatékonyabban van kidolgozva, amihez hozzájárulnak a már meglévő intenzív gazdasági, kulturális és diplomáciai kapcsolatai. Oroszország gyakran használ nyugatellenes retorikát is, a Nyugatot neokolonialista erőként ábrázolva. Ukrajna nem használ ilyen érveket a szövetségeseivel szemben.
Ukrajna számára előnyös lenne, ha kevésbé saját szempontjait érvényesítő megközelítést alkalmazna élelmezésbiztonsági narratívájában. Ukrajnának az orosz birodalmi terjeszkedés célpontjaként való ábrázolása nem váltott ki jelentős szimpátiát a globális délen. Ehelyett javíthatna Kijev a kommunikációján azáltal, hogy az újratelepítéssel, az extrakcionizmussal és a neokolonializmussal foglalkozik, és ezáltal csatlakozna más fejlődő országok aggodalmaihoz.
Korlátozott hatásuk ellenére ezeknek a háborús narratíváknak gyakorlati politikai következményei vannak. Mint ilyeneket, figyelembe kell venni és kezelni kell őket az élelmiszerek fegyverré válása elleni küzdelemre irányuló politika kidolgozása során.
Tudjuk, hogy Oroszország szándékosan és hatékonyan rombolja az ukrán mezőgazdaságot, akár a szántóföldek elaknásításával vagy silók elpusztításával is, míg ezzel szemben Ukrajna kicsit sem képes bántani az orosz agráriumot, hiszen inkább katonai célpontokat támad. De azért cudar egy világ az, ahol a kenyér lassan hadianyag lesz, és távoli országok sínylik meg az orosz agressziót.
Nem lesz ennek jó vége.
Szele Tamás
