Szele Tamás: A Baltikum és a NATO

Ha azt mondom, hogy különös dolgok történnek az elmúlt két évben a Balti-tenger fenekén, finoman fogalmaztam: távvezetékek robbannak fel, adatkábelek szakadnak meg, mindenki egymásra mutogat, felelősök sehol… időközben a NATO bővült két közeli állammal is, tehát elvárható volna, hogy a védelmi szövetség kezelje valahogyan a kialakult helyzetet.

Erről szól a Carnegie Intézet friss tanulmánya, mely összefoglalja az eddigi eseményeket és betekintést nyújt a NATO lehetőségeibe és tervezett intézkedéseibe is. Nos, lássuk, mi történt eddig és mire számíthatunk!

Finnország és Svédország egyszerre adta át a NATO-hoz való csatlakozásra vonatkozó hivatalos kérelmét Jens Stoltenberg főtitkárnak május 18-án, 2022. május 18-án. A döntést különösen az észak-balti szomszédaik üdvözölték, akik mindannyian azon voltak, hogy a két kérelmet ratifikálják és letétbe helyezzék az amerikai külügyminisztériumban. A döntés több tisztviselőt és szakértőt is arra késztetett, hogy örömüket fejezzék ki a döntéssel kapcsolatban, és a Balti-tengert a NATO tavának nevezzék. Azonban, ahogy a tenger alatti infrastruktúrával kapcsolatos múltbeli incidensek is mutatják, lehet, hogy ezek a felhívások túlzottan optimisták.

Az Északi Áramlat, a Balticconnector vezeték és a távközlési kábelek elleni támadások

2022. szeptember 26-án a Balti-tenger nemzetközi vizeiben az Északi Áramlat négy csővezetéke közül hármat hatalmas robbanások szakítottak darabokra. Becslések szerint a robbanások következtében egy hét alatt több mint 500 kilotonna metán szivárgott a légkörbe. A NATO Észak-atlanti Tanácsa a károkat „szándékos, vakmerő és felelőtlen szabotázscselekménynek”, Vlagyimir Putyin orosz elnök pedig „nemzetközi terrorcselekménynek” nevezte. A robbanások Svédország és Dánia kizárólagos gazdasági övezetében (EEZ) történtek, és mindkét ország külön vizsgálatot indított a támadások ügyében. Az orosz tagadás ellenére a kezdeti vélekedés szerint a szabotázs mögött valószínűleg Moszkva állt. Svédország 2024 februárjában lezárta a vizsgálatot, arra hivatkozva, hogy mivel sem svéd állampolgárok, sem svéd érdekek nem sérültek, a svéd joghatóság nem alkalmazható. Dánia szintén lezárta a vizsgálatot az incidenssel kapcsolatban, míg Németország jelenleg is folytatja külön nyomozását az ügyben.

Bár a svéd és a dán nemzetbiztonsági szervek és hírszerző szolgálatok nyilvánosan soha nem neveztek meg gyanúsítottat, a sajtóban több megkérdőjelezhető elmélet is megjelent. Nevezetesen, 2023. február 8-án Seymour Hersh, akinek újságírói hírneve az elmúlt évtizedben hiteltelenné vált, mivel egyre gyakrabban foglalkozott a sokak által összeesküvés-elméleteknek tartott témákkal, egy „jól informált” forráson alapuló cikket tett közzé, amely az Egyesült Államokat és Norvégiát tette felelőssé az esetért. A jelentést mind az amerikai, mind a norvég kormány cáfolta. Nem meglepő módon egyedül Moszkva értett egyet az állításokkal. 2023 márciusában a New York Times egy cikke azt állította, hogy egy ukránbarát csoport felelős a szabotázsért. Ugyanakkor a német média biztonsági körökből származó információk, hajókövetési adatok és műholdfelvételek alapján arról számolt be, hogy néhány nappal a támadások előtt a robbanás térségében olyan orosz hadihajók közlekedtek, amelyek rendelkeztek a robbanószerkezetek felszereléséhez szükséges eszközökkel. Ezekből a nagymértékben eltérő értékelésekből egyértelmű, hogy a hibrid hadviselési módszereket – mint például a propaganda, a megtévesztés, a szabotázs és más nem katonai taktikák – rendkívül nehéz a vádemeléshez szükséges bizonyossággal egyetlen támadónak tulajdonítani.

Csaknem egy évvel az Északi Áramlat-incidens után, 2023 októberében jelent meg a hír, hogy az Észtország és Finnország közötti Balticconnector gázvezeték megsérült a finn kizárólagos gazdasági övezetben, és a vezetéket szivárgás miatt le kellett zárni. Néhány nappal később Pål Jonson svéd védelmi miniszter bejelentette, hogy ugyanebben az időszakban Észtország és Finnország között egy adatkábel is megsérült Észtország kizárólagos gazdasági övezetében. A finn hatóságok hamarosan arról tájékoztatták a nyilvánosságot, hogy a gázvezeték sérülését a jelek szerint ember okozta, és szándékosan hajtották végre. A következő héten a svéd hatóságok bejelentették, hogy a Balticconnector incidens előtt fél nappal egy Észtország és Svédország közötti adatkábelt is megrongáltak az észt kizárólagos gazdasági övezetben.

A Balticconnector- és az Északi Áramlat-incidensekre adott első reakciók nagyon hasonlóak voltak. Az ügyészek vizsgálatot indítottak, gondosan ügyelve arra, hogy ne hárítsák a felelősséget egyetlen konkrét szereplőre sem, miközben az általános vélekedés szerint Oroszország volt a legvalószínűbb elkövető. A kezdeti nyílt forrású jelentések ezt az elméletet támasztották alá, mivel az SVG Flot orosz teherhajó az incidens idején a helyszín közelében tartózkodott. A gondosabb elemzés azonban kimutatta, hogy az incidens idején a helyszínhez legközelebb tartózkodó hajó a Newnew Polar Bear kínai konténerhajó volt, amely hongkongi zászló alatt hajózott, és a finn hatóságok később a Newnew Polar Bear horgonyát is megtalálták a helyszínen.

A finn és az észt hatóságok egyaránt felvették a kapcsolatot a kínai hatóságokkal, és nemzetközi jogsegélykérelmet nyújtottak be a Balticconnector-incidens és az elvágott kommunikációs kábelek ügyében folytatott nyomozás érdekében. Kína hivatalosan is együttműködik a finn hatóságokkal az incidenssel kapcsolatban: 2024 januárjában az akkori finn elnök, Sauli Niinistö és a kínai elnök, Hszi Csin-ping találkozott, és többek között erről a kérdésről is tanácskoztak. Mindazonáltal a szándékosság kérdése továbbra is fennáll. A szakértők szerint a horgony ledobása és húzása érezhető a hajón, ami valószínűtlenné teszi, hogy balesetről lehetett szó, különösen a horgony húzásának távját figyelembe véve. Valószínűleg, akárcsak az Nord Stream esetében, a nyomozás eltart egy ideig, mivel a szándékosságot nagyon nehéz bizonyítani az ilyen típusú támadások esetében. A hivatalos nyomozással párhuzamosan Kalle Kilk, a vezetéket az észt oldalról üzemeltető Elering vezérigazgatója 2024 februárjában bejelentette, hogy a vállalat keresetet készül indítani a Newnew Polar Bear-t birtokló kínai céggel szemben.

Tovább zavarta a képet, hogy 2023. november 6-án Finnország nyilvánosságra hozta, hogy az orosz Baltika kábel is kárt szenvedett. Az orosz hatóságok október 12-én tájékoztatták a finn hatóságokat a kárról, mivel a kábel részben Finnország kizárólagos gazdasági övezetében található.19 A moszkvai kommunikáció késedelme annak a jele lehet, hogy az orosz vezetőket váratlanul érte a kár, ezért még nem készítettek kommunikációs stratégiát. A Baltika kábel körülbelül 1000 kilométer hosszú kommunikációs vezeték, amely az állami tulajdonú Rostelecom tulajdonában van; a szentpétervári régiótól a kalinyingrádi orosz exklávéig tart. A kár a Balticconnector károsodásának helyszínétől 28 kilométerre történt, ami arra utal, hogy az incidensek összefügghetnek egymással. Ez tovább bonyolítja a rejtélyt, mivel nagyon nehéz elhinni, hogy a kínai hajó szándékosan megrongált volna egy fontos orosz kommunikációs kábelt.

A NATO válasza a támadásokra

A NATO eddigi válasza ezekre az incidensekre az egység növelése és az elrettentő intézkedések fokozása volt a térségben. A szövetségesek támogatásukról biztosították Észtországot és Finnországot a közös nyomozás folytatása során. A NATO védelmi minisztereinek néhány nappal az incidens után tartott rendes értekezletén a szövetségesek határozott szolidaritásukat fejezték ki Észtország és Finnország iránt, Stoltenberg pedig megígérte, hogy a NATO egységes és határozott választ ad, ha bebizonyosodik, hogy az incidens szándékos támadás volt. A NATO és szövetségesei emellett fokozták a járőrözést a Balti-tengeren, beleértve a további megfigyelő és felderítő repüléseket, és egy négy aknakeresőből álló flottát küldtek a térségbe.

A szövetség a NATO Tengerészeti Parancsnokságán belül létrehozta a létfontosságú tenger alatti infrastruktúrák biztonságával foglalkozó új Tengerészeti Központot, valamint Brüsszelben a létfontosságú tenger alatti infrastruktúrák koordinációs központját, hogy „javítsa az információcserét és a bevált gyakorlatok cseréjét a NATO-szövetségesek, a partnerek és a magánszektor között”. Ezen túlmenően a szövetséges védelmi miniszterek jóváhagyták a Digitális Óceán Vízió Kezdeményezést, amelynek célja a NATO tengeri helyzetfelismerésének javítása a tengerfenéktől az űrig.

Ezen túlmenően a 2023. októberi Közös Expedíciós Erők (JEF) vezetőinek találkozóján Rishi Sunak, az Egyesült Királyság miniszterelnöke megígérte, hogy növeli az Egyesült Királyság jelenlétét Észak-Európában, hogy elmélyítse a hibrid fenyegetések elleni küzdelemmel kapcsolatos együttműködést, és megvédje a kritikus nemzeti infrastruktúrát. Ennek eredményeként az Egyesült Királyság több mint 20 000 katonát, tengerészt, tengerészgyalogost és légi személyzetet fog telepíteni, valamint a Királyi Haditengerészet nyolc hajóját, amelyek a régió különböző országaiban különböző tevékenységekben vesznek részt. Bár a hajók nem lesznek képesek megakadályozni a jövőbeli támadásokat, a fokozott szövetséges jelenlét üdvözlendő elrettentő eszközként szolgál. A NATO megerősített előretolt jelenléti keretrendszerének értelmében az Egyesült Királyság vezeti az Észtországban lévő harccsoportot, amely szorosan összeköti a királyságot a régióval. Az Egyesült Királyság mindig is nagyra értékelte kapcsolatát az észak-balti régióval, így természetes, hogy London ebben a helyzetben támogatást kíván nyújtani. Ez a fokozott jelenlét nem lesz állandó, de előfutára lehet a jövőben a NATO fokozott jelenlétének a Balti-tengeren.

Finnország és Svédország NATO-csatlakozása jelentősen növeli a szövetség azon képességét, hogy biztosítsa a Balti-tenger kritikus tenger alatti infrastruktúráját. Finnország és Svédország már eddig is szoros NATO-partnerek voltak, de mostantól a szövetségesek átfogó módon tekinthetnek a Balti-tengerre, valamint a finn és svéd légi és tengeri kikötőket, illetve a megfelelő képességeket olyan biztonsággal vonhatják be a NATO védelmi terveibe, ami korábban nem volt lehetséges.

A Finnország és Svédország által a szövetségbe bevitt tengeri kapacitások kompatibilisek a balti-tengeri környezettel. A legjelentősebb eszközök ebben az összefüggésben a svéd tengeralattjárók, köztük három fejlett Gotland-osztályú tengeralattjáró. Ezenkívül 2027-ben és 2028-ban két új tervezésű A26-os hajót fognak leszállítani, így Svédországnak az évtized végére öt tengeralattjárója lesz. Ezek a tengeralattjárók egyedülállóak, mivel könnyen képesek a Balti-tenger sekély vizein működni és járőrözni, ami nem jellemző a szövetségesek összes tengeralattjárójára. A svéd tengeralattjárók ideálisak a szövetséges infrastruktúra védelmére, beleértve a tengerfenéken húzódó csővezetékek védelmét és háború esetén az ellenséges infrastruktúra megsemmisítését. Emellett a NATO lehallgatási képességeit is bővítik, ami hasznos az orosz hajók és tengeralattjárók potenciálisan ártalmas tevékenységének feltérképezéséhez.

Miközben Finnország és Svédország NATO-csatlakozása javítja a Balti-tenger és környéke biztonságát, a tenger továbbra is nemzetközi vízfelület marad, amely nem tartozik teljes mértékben a NATO ellenőrzése alá. Oroszországnak fontos tengeri kikötői vannak Szentpéterváron és környékén, valamint Kalinyingrádban. Ezeken a kikötőkön keresztül jelentős mértékű nemzetközi hajóforgalom zajlik. A Kieli Világgazdasági Intézet szerint a szentpétervári konténerkikötőbe érkező konténerek száma megnőtt, ami azt mutatja, hogy a nyugati országok által bevezetett szankciók és exportkorlátozások ellenére az orosz kereskedelem ezeken a kikötőkön keresztül továbbra is meghatározó. A hadihajókon és a nemzetközi hajóforgalmon kívül a Balti-tengeren naponta áthaladnak sétahajók, magánjachtok és más járművek is. Mindent egybevetve, a Balti-tengeren rengeteg olyan tevékenység zajlik, amelyet a NATO-szövetségesek jelenleg nem látnak át teljes mértékben.

Mit kellene még tenniük a NATO-szövetségeseknek a tenger alatti infrastruktúra védelme érdekében?

A Balti-tenger alatt több száz kilométernyi létfontosságú infrastruktúra, köztük áram- és távközlési kábelek, valamint gázvezetékek húzódnak. Emellett új tengeri szélerőműparkok kialakítását tervezik, amelyek szintén a kritikus infrastruktúra részét képezik, és hasonlóan szabotázsnak lesznek kitéve. Egy ellenfél például robbanóanyagokat helyezhetne el a közelükben, az Északi Áramlat elleni támadásokhoz hasonlóan. Tekintettel az infrastruktúra sebezhetőségére és az Északi Áramlat vagy a Balticconnector elleni támadásokhoz hasonló hibrid támadások számának növekedésére, a balti-tengeri régió országainak el kell kezdeniük gondolkodni azon, hogyan lehet a jövőben elkerülni ezeket az incidenseket. Amint arra Észtország katonai hírszerzésének parancsnoka rámutatott, gyakorlatilag lehetetlen biztosítani, hogy a tenger alatti kábelek és gázvezetékek mindig védettek legyenek, vannak azonban olyan intézkedések, amelyekkel a szövetség csökkentheti a támadások valószínűségét.

A Balticconnector-incidenst követően több tisztviselő is javaslatot tett a balti-tengeri tenger alatti infrastruktúra védelmére. Az egyik lehetőség, amelyet Edgars Rinkēvičs lett elnök vetett fel, a Balti-tenger lezárása lenne a hajózás előtt, ha Oroszországot találnák felelősnek a Balticconnector megrongálásáért. Az ötletet természetesen nemcsak Oroszország részéről érte éles kritika, hanem a NATO-országok szakértői is azt állították, hogy az ötletet a tengerjog és a tengerészeti gyakorlat ismeretében nehéz lenne megvalósítani. Dánia ugyan alkalmanként lezárhatja a Dán-szorost, de csak akkor teheti ezt meg egy adott ország minden hajója vagy repülőgépe számára, ha háborúban áll az adott országgal.

Egy másik lehetőség az lenne, ha Észtország és Finnország felségvizeit is kiterjesztenék, így nem lenne közöttük kizárólagos gazdasági övezet. Az elképzelés mögött az áll, hogy Észtország és Finnország szuverenitása növekedne, beleértve a kiterjesztett tengerterület ellenőrzésére vonatkozó jogukat és hatalmukat is. Az elképzelést azonban a szakértők visszautasították, mivel ez az akadálytalan áthaladási jog a Finn-öbölben is érvényesülne: a repülés és a hajózás szabadsága, amely jelenleg csak az kizárólagos gazdasági övezetekben engedélyezett, a felségvizeken nem, a finn partoktól az észt partokig terjedne, beleértve Észtország és Finnország felségvizeit is. Ez növelné Oroszország mozgásterét olyan területeken, amelyeken jelenleg a hatályos jogi keret korlátozza azt. Alapvetően, mivel mindkét javasolt lehetőségnek jelentős hiányosságai vannak, úgy tűnik, hogy nincs jogi megoldás a helyzetre.

E fenyegetések kezelésére különböző technikai megoldások léteznek, többek között a víz alatti érzékelőkbe, drónokba és autonóm robothajókba való beruházás, valamint a fokozott tengeri felügyelet. Mindezek bizonyos mértékig megvalósítható lehetőségek, de a különböző kábelek számát és eltérő tulajdonosi struktúráját tekintve nehéz olyan megoldást előírni, amely valamennyi kábel biztonságát garantálná. A szövetséges kormányok növelhetik az általános tengeri felügyeletet, de a különböző technológiákba – például érzékelőkbe, drónokba és autonóm robothajókba – történő beruházásokat a tengerfenéken lévő infrastruktúrát, például adatkábeleket vagy csővezetékeket üzemeltető vállalatoknak kellene végrehajtaniuk. A technológiák különböző szempontokból biztosítanak információkat, de egyik sem tenné az infrastruktúrát 100 százalékban biztonságossá. Ezért nagyon nehéz a kormányok számára, hogy a vállalatokat konkrét feladatokra kötelezzék. Ugyanakkor a technológiák folyamatosan fejlődnek, és ami ma még a legjobb megoldás, holnap már elavult lehet.

A NATO-nak a válaszlépések összehangolása és koordinálása érdekében sürgősen létre kell hoznia egy olyan NATO-parancsnokságot, amely kizárólag a Balti-tengerre összpontosítana. Ez segítené a szövetségeseket abban, hogy továbblépjenek a jelenlegi vitától, amely arról szól, hogy Finnország és Svédország melyik közös haderőparancsnokság (JFC) alá tartozzon: a JFC Norfolkhoz, más északi országokkal együtt, vagy a JFC Brunssumhoz, mint a balti államok. Az új parancsnokság felállítása biztosítaná, hogy a JFC-k között semmi se maradjon ki, és hogy a NATO tevékenységei és feladatai zökkenőmentesen működhessenek a balti-tengeri műveleti terület egészén. Németország már felajánlotta, hogy otthont ad a NATO új balti-tengeri haditengerészeti parancsnokságának, és más szövetségesek is tehetnek hasonló javaslatokat, köztük Lengyelország és Svédország. A NATO 2024 júliusára tervezett washingtoni csúcstalálkozója tökéletes helyszín és alkalom lesz arra, hogy hivatalosan is döntsenek az új parancsnokság felállításáról.

Következtetés

Az Északi Áramlat- és a Balticconnector-incidensek rávilágítanak a kritikus infrastruktúra védelmének fontosságára és a tengerfenéki hadviselés növekvő jelentőségére. A NATO és az egyes szövetségesek az incidensekre különböző vizsgálatok létrehozásával, a Balti-tengeren és környékén való jelenlétük növelésével, valamint az információmegosztás és a tudatosság javítása érdekében új szervek létrehozásával reagáltak. További jogi és technikai módszerekről folynak a tárgyalások, de egyértelmű, hogy nincsenek egyszerű megoldások. Ez aláhúzza azt, miszerint megoldást kell találni arra a vitatott kérdésre, hogy a NATO miként kezelje megnövekedett jelenlétét a térségben. A NATO-parancsnokságok közötti felelősségmegosztásról folyó vita közepette új biztonsági kérdések – mint például a kritikus infrastruktúra és az energiabiztonság, amelyek nem illeszkednek a NATO hagyományos fenyegetésértékelésébe – kapcsán fennáll a veszélye annak, hogy ezek elvesznek a parancsnokságokról szóló vitában. A szövetségnek átfogó képet kell alkotnia ezekről az új kihívásokról, és egy új tengeri parancsnokság létrehozása lehet a legjobb megoldás a kérdések összefogására.

Rendben van, de nem ártana gyorsan cselekedni, ugyanis Szentpéterváron olyan forgatókönyv is létezik állítólag, hogy az orosz flotta elfoglalná Gotland szigetét és ezek után ők zárnák le a Balti-tengert minden hajóforgalom elől, ami nem orosz. Ez természetesen háborút jelentene a NATO-val, aminek kockázatát érdemes lenne mérlegelni, de az orosz hadvezetés nem épp mérlegelő, latolgató természetéről híres… szóval, jó lesz sietni.

Nem tudni, kié lesz a Balti-tenger, de rövidesen eldől.

 

Szele Tamás

Oszd meg másokkal is!

Ajánlott olvasnivaló:

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük