Az orosz sajtó egy emberként találgatja, mit tehetett Andrej Turcsak, Putyin környezetének egyik legbefolyásosabb tagja, hogy tegnap egy pillanat alatt száműzték az Altáj Köztársaságba. Igaz, hogy hivatalosan kormányzónak megy, de akkor is, a lehető legtávolabb kerül Moszkvától, a kínai határ mellé, vad hegyvidékre és senki sem érti, miért. A Versztka című ellenzéki lap is kereste a választ – azonban többet is talált.
Andrej Turcsak, az Egységes Oroszország volt főtitkára és a Föderációs Tanács első helyettes vezetője Oleg Horhohordin helyére került, vagyis az Altaj Köztársaság kormányzói posztjára, és mostantól ő a régió megbízott vezetője. Szergej Sojgu volt védelmi miniszter után Andrej Turcsak lett az első olyan, Putyin elnök „családjához” közel álló személy, akit ilyen „drámai” módon lefokoztak. Mivel függ össze Turcsak váratlan távozása, és milyen kilátások várnak a tisztviselőre új posztján?
Egyáltalán, miért nevezték ki Andrej Turcsakot Altaj tartomány kormányzójának?
Andrej Turcsak egykor befolyásos szenátor, pártfunkcionárius és az elnök barátjának fia, akivel több mint 30 éve ismerik egymást. A távoli régió kormányzói posztjára való áthelyezése demonstratív lefokozás, amely összefüggésbe hozható a tisztviselő „új régiókban” végzett munkájával és a Jevgenyij Prigozsin iránti szimpátiájával a PMC Wagner lázadása idején. Azt, hogy Turcsak kiesett a Kreml kegyeiből, közvetve megerősíti az elnökkel való találkozójának módja.
Putyin videokapcsolaton keresztül hívta fel Turcsakot, és csak a régió ügyeinek rendezése után ígért személyes találkozót. Az elnök általában személyesen találkozik a kormányzójelöltekkel, amikor kinevezésekről dönt (az utóbbi időben ez alól csak az öt új kormányzóhelyettes volt kivétel, akiket Putyin egyszerre nevezett ki; a régi ismerősökkel mindig személyesen találkozik).
Az ifjabb Turcsak 48 éves. Leningrádban született Anatolij Turcsak (egy egyesület igazgatója, majd a privatizáció után a Leninec holding igazgatója) családjában, aki Putyint még abból az időből ismerte, amikor Anatolij Szobcsaknak dolgozott. Andrej Turcsak 2009-től 2017-ig a pszkovi terület kormányzója volt, majd miután ugyanebben az évben önszántából lemondott, a pszkovi területi közgyűlés képviselői mandátumát kapta meg, és az Egységes Oroszország főtanácsának titkára lett. 2020-ban Turcsakot a Föderációs Tanács első alelnökévé nevezték ki. Őt gyanúsítják az Oleg Kaszin újságíró elleni 2010-es támadás megszervezésével (egy Turcsakhoz közel álló forrás a Szovfeden belül azt állítja, hogy valóban „részt vett” a támadásban, és még mindig „sajnálja”).
Bár a hazafias Z-csatornák Turcsak kinevezését a köztársaság fejlődésével, Kínához való közelségével hozzák összefüggésbe, és „szerencsének nevezik a régió számára”, valójában drámai lefokozásról van szó. A szenátor lemondását egy ismerőse a Föderációs Tanácsból így jellemezte, és egy, a kormánypártnak dolgozó moszkvai politológus is egyetért vele. „Turcsak egy »herceg«, ő Anatolij Turcsak fia, akivel Vlagyimir Putyin gyakorolta a dzsúdót (bár maga Andrej Turcsak tagadta ezt a történetet)” – magyarázta. „Más szóval az ifjabb Turcsak közel áll a „családhoz” (ahogy a hatóságok az elnök belső körét szokták nevezni), karrierjét nagyrészt a családi kapcsolatoknak köszönheti, és nem ok nélkül került az altáji száműzetésbe”.
Maria Szergejeva politikai tanácsadó szerint Turcsak karrierje „úgy tűnt, hogy felfelé ível”, és a környezetében élők arra számítottak, hogy jelenlegi pozíciójában megerősítik, ha elő nem is léptetik. „Kinevezése Altájba (akár a turizmus fejlesztésének és a milliárdos befektetések beáramlásának kilátásaival), szó szerint derült égből villámcsapás” – mondta a szakértő.
Miért kerülhetett a korábban a „családhoz” közel álló Andrej Turcsak Putyin kegyeibe annak idején?
Az ifjabb Turcsak drasztikus lefokozásának egyik oka az lehet, hogy részt vett az elcsatolt területek feletti politikai ellenőrzésért folytatott harcban. Az Egységes Oroszország központi irodájában dolgozó egyik beszélgetőpartnere szerint Turcsak az egyik legaktívabb résztvevője volt ennek a folyamatnak, különösen az „Oroszország örökké itt marad” jelszóval utazott az elcsatolt ukrajnai területekre. „De vagy nem jól politizált, vagy egyszerűen csak túljátszották a tapasztaltabb elvtársak, de már 2023-ban kiesett ebből a harcból” – magyarázta a „Versztka” beszélgetőpartnere. „Egy ilyen ambiciózus kádert magára hagyni kellemetlen dolog, ezért nem hagyták magára”. Az elnöki adminisztráció első helyettes vezetője, Szergej Kirijenko az „új” területek politikai ellenőrzéséért is felelt, amibe Turcsak beleavatkozhatott volna.
Az ifjabb Turcsak lemondásának okát egy másik verzióban a „Versztka” minisztertanácsi tárgyalópartnere az elmúlt két év „katonai” tevékenységének tulajdonítja. A szenátor a „stratégiai védelmi erőkkel” foglalkozó munkacsoport vezetőjeként jelentéseket készített Putyin számára a front helyzetéről. Ezekben a védelmi minisztériumot gyakran „felbosszantották”, és Turcsak konfliktusba került a minisztérium akkori vezetőjével, Szergej Sojguval, ami egészen a nyílt összetűzésekig fajult a Kreml irodáiban.
A forrás megerősíti az „Agentsztvo” azon verzióját is, hogy korábban Turcsak hajlott a PMC „Wagner” alapítójának, Jevgenyij Prigozsinak a támogatására – „pusztán Sojgu ellenében”. A „Versztka” beszélgetőpartnere szerint röviddel a lázadás évfordulója előtt Turcsak „emlékeztetett erre, és Putyin úgy döntött, hogy megbünteti”. Egy másik moszkvai politikai technológus szintén azt mondta, hogy lemondása késleltetett büntetés volt azért, mert a Sojguval való konfliktus során túlságosan aktívan támogatta Prigozsint. Az egyéb panaszok között említette a közelmúltbeli párt-előválasztásokat, amelyeken „a specoperacija veteránjai” megbuktak.
Andrej Turcsak „száműzetése” után több regionális tisztségviselő is bizonytalanságban találta magát
Turcsaknak az Altaj Köztársaság élére történt kinevezése előtti politikai szerepvállalása egyáltalán nem volt névleges. Valójában ő volt az Egységes Oroszország kulcsfontosságú politikai menedzsere a Kommerszant szerint. Ő volt a felelős azért, hogy a párt támogassa Putyin elnökválasztási kampányát. Maga Turcsak 41 százalékra becsülte az Egységes Oroszország hozzájárulását Putyin győzelméhez. Ő volt felelős a párt fellépéséért a 2018-as elnökválasztási kampány és a 2021-es dumaválasztás során is.
Turcsakot kemény politikai menedzserként jellemzik, és több ember – Alekszandr Brecsalov (Udmurtia), Mihail Vedernikov (Pszkovi terület) és Andrej Csibisz (Murmanszki terület) – kormányzói posztra való kinevezésének „felelőseként”. Ezt a szenátor egyik ismerőse közölte a „Versztkával”.
A „Versztka” egy másik, az Egységes Oroszországhoz kötődő beszélgetőpartnere azt állítja, hogy sok regionális politikust szinte „Turcsak embereinek” neveznek. Egyiküknek, Csibisznek, Turcsak úgy segített megoldani egy konfliktust a helyi elittel és a murmanszki városi tanáccsal, hogy murmanszki kormányzói megbízatásának kezdetén személyesen utazott a régióba. „Ezek az emberek (Turcsak pártfogoltjai) most mind bizonytalanságban vannak, a szövetségi »védelmük« hirtelen eltűnt. És a pozícióikra máris érdeklődéssel tekintenek azok, akik tegnapelőtt még csak nem is gondoltak volna erre” – jegyezte meg a »Versztka« beszélgetőpartnere.
Andrej Turcsakot az egységes szavazás napján, szeptember 8-án választják meg. Ekkor tartják az Altaj Köztársaságban az El Kurultai, vagyis parlamenti választásokat is. Korábban a kormánypárt gyenge eredményeket mutatott fel a regionális választásokon: 2019-ben például az Egységes Oroszország ott a szavazatok mindössze 34,18%-át kapta. „Kellemetlen lesz, ha egy ilyen nehézsúlyú Egységes Oroszország-jelölt olyan eredményt mutat, amely alig tér el ezektől a számoktól” – jegyezte meg ironikusan egy, az Egységes Oroszországgal együttműködő politológus a Versztkával folytatott beszélgetésben.
Maga Turcsak a Putyinnal folytatott beszélgetése során azt mondta, hogy Altajban „csodálatos és szorgalmas emberek” élnek, és megígérte, hogy a kormányzóválasztási kampány során „mindent megtesz, hogy megnyerje a támogatásukat”.
Ha már a beszélgetésnél tartunk, sikerült megszereznem a leiratát. Nem mindenféle görbe utakon – megtalálható Putyin honlapján, egyáltalán nem titkolják. Lássuk, mi hangzott el!
Vlagyimir Putyin: Andrej Anatolijevics, jó napot kívánok!
Andrej Turcsak: Jó napot, Vlagyimir Vlagyimirovics!
V. Putyin: Andrej Anatoljevics, önnek jó tapasztalatai vannak a régióban a végrehajtó hatóságoknál, Pszkovban – jó eredményekkel járt. Az elmúlt néhány évben a Föderációs Tanácsban dolgozott, ami szintén nagyon fontos feladat, és az Egységes Oroszország pártban is aktív volt.
De szeretném megkérni, hogy térjen vissza a végrehajtó hatalomba, és vezesse az egyik régiót. Ez egy ígéretes régió, különösen ma, a gyors fejlődés és a turisztikai ágazat fejlesztésére vonatkozó terveink miatt – az Altáj Köztársaságra gondolok.
A Föderációs Tanácsban dolgozva Ön tökéletesen érti az Orosz Föderáció régióinak helyzetét, és ennek a régiónak a viszonyait is tökéletesen ismeri.
Mit gondol erről a javaslatról?
A. Turcsak: Kedves Vlagyimir Vlagyimirovics!
Szeretném megköszönni a bizalmát. Természetesen mindent megteszek, hogy ne hagyjam cserben Önt.
Az Altaj Köztársaság valóban egyedülálló vidék, nagy lehetőségekkel. Csodálatos és szorgalmas emberek élnek ott. A választási kampány során mindent megteszek, hogy megnyerjem a támogatásukat, és mindent megteszek azért, hogy valóban, valóban kiaknázzuk az Altaj Köztársaságban, ebben az egyedülálló orosz régióban rejlő gazdag lehetőségeket. Köszönöm a bizalmat.
És szeretném megkérni Önt – miután megértettem a köztársaság helyzetét, elmerültem minden kérdésben, meghatároztam a prioritásokat – egy személyes találkozóra, hogy részletes és informatív jelentést készítsek a helyzetről.
Még egyszer nagyon szépen köszönöm.
Vlagyimir Putyin: Természetesen így fogunk tenni, ez bevett gyakorlat. Mindenképpen találkozni fogunk egymással, beszélgetni fogunk.
Csak arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy az Altaj Köztársaság egy nagyon ígéretes, de nehéz régió: ez egy soknemzetiségű köztársaság, nagyon mély történelemmel, nagyon érdekes, és ahogy a beszélgetésünk elején is mondtam, jó fejlődési potenciállal rendelkezik.
Erről mindenképpen külön fogunk beszélni, és sokkal érdemben, mint az első beszélgetésünkről, amelyet erről a témáról folytattunk. Sok szerencsét kívánok.
Természetesen a választások előtti hónapokban a lehető legaktívabb módon kell dolgoznunk a területen és az emberekkel.
A. Turcsak: Köszönöm, Vlagyimir Vlagyimirovics.
V. Putyin: Sok szerencsét. Minden jót.
Mint látjuk, Putyin hajthatatlan és nem is akar sok időt pazarolni erre az ügyre: „mész és kész” alapon tárgyal. Turcsak hiába kéri a személyes audienciát, ő már kint van a pikszisből, nem illetik meg a Belső Kör jogai – vele majd a választások után áll szóba Putyin, ha ugyan egyáltalán szóba áll. Megy a Turcsak lehajtott fejjel, ballag el, a messzi Altájba, búcsút int Moszkvának és a Régi Baszmannaja utcának, aztán hogy ott, a messzi Keleten milyen sors várja, azt még nem tudni, de Altáj tartomány épp a kínai Hszincsiang-Ujgurral határos, szóval még az sincs kizárva, hogy mindenféle radikálisokkal kell majd csatázzon. Jobb esetben kiesik egy magas épület ablakán.
Csak azt nem tudjuk, mi volt a bűne – bár, aki Moszkvában képes olyan magasra emelkedni, mint ő, annak sok kell legyen. Bármi is várja: azt megérdemelte.
Szele Tamás