Kérem, ez most egy viszonylag száraz írás lesz egy fontos témáról. Arról van ugyanis szó, hogy kikből áll a valós politikai, gazdasági és katonai súlyánál jóval jelentősebb szerepet játszó Csecsenföld vezetése és ők milyen területekkel is foglalkoznak. Erre a Riddle válaszol, minuciózus pontossággal.
Annyit még hozzátennék a bevezetőhöz, hogy „érintetteknek” természetesen a Kadirov-rezsim kedvezményezettjeit nevezem, a csecsen társadalom elitjét, akik bonyolult kaukázusi szisztémát alkotnak, olyant, amit európai elme nehezen fog fel, bár számukra ez a természetes. A „Kadirov-gárda” alatt pedig az oroszul „kadirovcinak” nevezett, csecsen állományú Roszgvargyija-alakulatokat értem, viszont Csecsenföldön állomásoznak orosz Roszgargyija-egységek is, ezért a megkülönböztetés. Hát akkor lássuk a medvét
A Kadirov-rezsimben évek óta zajló személyi változások a közelmúltban bőséges és széles körű nyilvánosságot kaptak. Ennek ellenére ezek nem változtatják meg azt, hogy a rendszerben kikből állnak az érdekcsoportok, és azt sem, hogy milyen értelemben érdekeltek.
A rezsim struktúrája alkalmas arra, hogy tipológiát alkossunk, amely szerint az elsődleges „Nagy Három” (kivéve a Kadirov családot, amely nyilvánvalóan domináns a hasznos hierarchiában), a következő, szabálytalan réteg és a kívülállók között oszlik meg. Ezek az érintettek kulcsfontosságúak a folyamatos személyi átmenetek megértéséhez, amelyek az utódlási kihívás részét képezik, függetlenül attól, hogy a verseny valójában meddig tart.
A nagy hármas
A „Három Nagy” család a Kadirovok mellett a Delimkhanovok, a Daudovok és a Vismuradovok. Ezt az értékelést a Kadirovhoz fűződő kiterjedt kapcsolataik és a köztársasági hadúrhoz való többszörösen bizonyított közelségük indokolja. Kevesen tagadnák e három család – élükön Adam Delimkhanovval, Magomed Daudovval és Abuzaid Vismuradovval – státuszát, bár az utóbbiak Oroszország 2022-es ukrajnai inváziója előtt visszavonultak a nyilvánosságtól.
A Delimkhanovok, mint család, túlnyomórészt a biztonsági szolgálatokkal foglalkoztak, és azok élén állnak. Adam a Duma parlamenti képviselőjeként Kadirov embere volt Moszkvában, és nagymértékben részt vett a kormányzó pénzügyi terveiben és külföldi merényleteiben. Nemrégiben nagyobb szerepet vállalt Ukrajnában, Mariupol megtámadásával kezdődően. A partnerországokkal folytatott terrorizmusellenes megbeszéléseken is ő volt az irányító. Adam öccse, Alibek alezredes, a Roszgvargyija első parancsnokhelyettese az Észak-Kaukázusban, míg a következő, fiatalabb testvér, Sharip a Belügyminisztérium (MVD) vezérőrnagya, a Roszgvargyija csecsenföldi regionális kirendeltségének parancsnoka. Mindkét fivér katonai parancsnokként szolgált a Kijev elfoglalására tett kezdeti kísérlet során. Végül a negyedik testvérről, Akhmadról (Surkho) keveset tudunk azon túl, hogy létezik és az MVD-ben szolgál. Még távolabbi rokonok, nevezetesen a Geremejevek, formálisan is szolgáltak a Kadirov-gárdában és részt vettek Adam merényleteiben.
A Daudovok még sokrétűbb szerepkörben szolgálnak. Magomed Daudov, aki nemrég a parlament elnökéből a miniszterelnöki székbe került, az elmúlt évtizedben a csecsenföldi belpolitikai helyzetért volt felelős. A feladatai részeként tömeges emberrablásokat, kínzásokat és más emberi jogok elleni bűncselekményeket szervezett. Továbbá támogatta Kadirov regionális politikáját, amely a szomszédos Dagesztán és Ingusföld köztársaságokat célozta meg. Magomednek tulajdonítják a csecsenföldi felkelés sikeres leverését és az azt követő újjáépítést is. A Daudov család következő legfontosabb tagja Magomed nagybátyja, Turko, aki Kadirov legfőbb tanácsadója és képviselője volt nemzetközi ügyekben. A kormányzó dubaji villájában tartózkodott, és főleg az Öböl-államokkal tartotta a kapcsolatot, bár találkozott Aleksandar Vučić szerb elnökkel is. 2023 júliusában Turko lett Oroszország képviselője az Iszlám Államok Szervezetében. Turko kulcsfontosságú volt Kadirov diplomáciai törekvéseiben, amelyeket a Kreml nevében folytatott.
A Vismuradov családot, amely a többinél lényegesen kisebb létszámú, Abuzaid uralja. Kadirov egyik legrégebbi barátjaként vezérőrnagy és a SOBR „Ahmat” (korábban SOBR „Terek”) parancsnoka lett. Magomed Daudovval együttműködve nagyrészt ők felelősek a köztársaságban uralkodó fenyegető légkör kialakításáért. Az „Ahmat” harci klubhoz fűződő kapcsolatai elősegítették a köztársaság férfi lakosságának a rezsim általi kooptálását a Kadirov-gárda létszámának fenntartása érdekében.
Második szint
Az érdekeltek második szintje a rezsimben jelentős befolyással rendelkező, bár a nagy hármason kívüli családok csoportja. Ezek a gazdaság és a biztonsági szolgálatok meghatározó szereplői.
A legnagyobb gazdasági érdekeltséggel rendelkező család a Movsadi Alviev, Csecsenföld fő oligarchája. Neve az utóbbi években egyre nagyobb hírnévre tett szert, mivel ő finanszírozta az Orosz Szpecnaz Egyetemet (RSU), Kadirov kedvenc gudermesi projektjét. Üzleti portfóliója sok vállalkozásból áll, ezek: a „Groznij-Siti”, a főváros központi fejlesztése; az „Oniks”, amely közel 30 milliárd rubel értékben kapott szemétszállítási szerződéseket; és számos más vállalkozás. Fia, Khalid régóta részt vesz a családi vállalkozásban. Ő volt az „Arena Siti”, a „Groznij-Siti” elődjének vezérigazgatója, és a „Minutka” tulajdonosa, mielőtt azt eladták volna a Kadirov családnak. Movsadi bátyja, Khozhbaudi emellett a Csecsennyeftekimprom vezérigazgatója, amely a köztársaság petrolkémiai ágazatát irányítja. Alvievékre bízták a Kadirov számára legfontosabb projektek egy részének irányítását, ami kulcsfontosságúvá teszi őket a rezsim pénzügyei szempontjából.
Más családok jelentős kádereket képviselnek a Kadirov-gárdában és más kormányzati szervezeti egységekben. Talán a legismertebbek a Csalajevek, mivel Zamid a hírhedt Ahmat Kadirov rendőrezred parancsnoka, amely az emberi jogok megsértéséről ismert. Zamid testvérei, Iszhak és Murad, Csecsenföldön belül kerületi szintű parancsnokok. A Tajmaszhanovok különböző vezető pozíciókat töltöttek be a kormányzati adminisztrációban és a minisztériumokban. Az Agujev testvérek többnyire a kurcsaloi MVD-osztály vezetését végezték, amelyet súlyos emberi jogi jogsértések miatt szankcionáltak. Rustam Aguev, a jelenlegi parancsnok, harcolt Ukrajnában és járőrözött Belgorodban. Testvére, Iszmail most a védelmi minisztérium „Ahmat-Zapad” zászlóalját vezeti. Ezek, illetve más családok is kiemelkedő szerepet játszanak a Kadirov-rezsimben.
Kivülállók
Számos kulcsfontosságú érdekelt fél nem illeszkedik pontosan a fenti kategóriákba, bár néhányuknak vannak olyan közös jellemzői, amelyek lehetővé teszik, hogy lazán csoportosítsuk őket.
A szereplők egy csoportja atipikus, és nem illeszkedik a rezsim struktúrájába. A legnyilvánvalóbb példa erre Daniil Martinov, aki az FSZB „Alfa” csoportjának tagjából Kadirov biztonsági tanácsadójává, majd a kijevi front parancsnokává vált, és most az orosz rendkívüli helyzetek miniszterének tanácsadójaként szolgál. Egy másik példa Apti Alaudinov. Miután korábban kiesett Kadirov kegyeiből, drámaian meghaladta korábbi státuszát. Miután átvette az „Ahmat-csoport” vezetését, amikor az először megalakult – látszólag azzal a céllal, hogy megalázza a kijevi támadásban kudarcot vallott parancsnokait –, Alaudinovot nemrég kinevezték az Orosz Fegyveres Erők Katonai-Politikai Főigazgatóságának helyettes vezetőjévé. Ez növeli Kadirov befolyását a védelmi minisztériumban zajló tisztogatás közepette. Végül ott van Ramzan unokaöccse, Khamzat Kadirov, aki hivatalosan a biztonsági blokk tanácsadójaként szolgál. Azonban kevés értékes pozíciót töltött be, ehelyett a rezsim informális oldalán tevékenykedik, lényegében végrehajtóként szolgál. Martinov és Alaudinov talán már kilépett a rendszer közvetlen apparátusából, de minden bizonnyal még mindig a rezsim érdekeit szolgálják. Ezzel szemben Khamzat Kadirov a rezsim hivatalos struktúráján belül van, de többnyire a hivatalos feladatain kívül tevékenykedik.
Másodszor, Kadirovról ismert, hogy üzleti és pénzügyi kérdésekben néhány közvetítőt is igénybe vett. Ezek nem csecsenek, akik néha a rezsim ismert barátai, bár néha nincs nyilvánvaló kapcsolatuk a rezsimmel. Pavel Krotov közvetítőként szolgált Kadirov és Adam Delimkhanov számára orosz üzletemberek megzsarolásában, valamint Kadirov legalább egyik csecsenföldi birtokának építését irányította. Kenes Rakisev, egy kazah oligarcha segített finanszírozni ezt az építkezést, és szintén részt vett Krotovval folytatott üzleti ügyletekben. Az ilyen közvetítők alkalmazása megkönnyíti a rezsim számára a vagyon megszerzését és tárolását, miközben elrejti az e feladatok elvégzéséhez szükséges eszközöket.
Az utolsó csoportot a „hétköznapi” emberek alkotják – akik közül néhányan átfedésben vannak a második réteggel –, akik banálisabb jellegű feladatokat látnak el, például bürokraták, propagandisták és vallási legitimátorok. Az első címke alá olyan tisztviselők tartoznak, mint Muszlim Hucsijev volt miniszterelnök vagy Said Zsamaldajev, a parlament megbízott elnöke, mindketten veterán politikusok. A legfőbb propagandisták a regionális állami televízió igazgatója, Csingiz Ahmadov és Ahmed Dudajev, a nemzetpolitikai, külkapcsolati, sajtó- és tájékoztatási miniszter. Ők döntő szerepet játszanak abban, hogy a rezsim üzeneteit az elsődleges célközönség (azaz Putyin) számára megfogalmazzák. Végül Kadirov fő vallási legitimátorai a köztársaság főmuftija, Slalah Mezsijev és Kadirov vallási ügyekkel foglalkozó tanácsadója, Adam Sakhidov. Őszintén szólva, ők kevésbé vesznek részt a rezsim felépítésében, ehelyett inkább vallási indoklást szolgáltatnak Kadirov tetteihez, és segítik a csecsen kultúra olyan irányba történő átalakítására tett kísérleteit, amely hosszú távon a közvélemény nagyobb támogatását biztosítja a rezsim számára.
Az érintettek fontossága és fluktuációja
Először is, a jelentős érintettek, különösen a pénzügyi vagy biztonsági szférában tevékenykedők rendelkeznek a legnagyobb potenciállal, hogy befolyásolják Kadirov utódjának terveit. Ha Moszkva megkerülné a Kadirov által létrehozott rendszert, az kétségtelenül feldühítené és elidegenítené a csecsenföldi status quo-t fenntartó rezsimtagokat, például a rangidős Kadirov-gárdatiszteket, akik sok pénzben és a fokozott biztonságban részesülnek. Hacsak a Kreml nem tervezi az egész rendszer felforgatását, Moszkvának együtt kell működnie a jelenlegi érdekelt felekkel.
Másodszor, az érdekek és a tétek dinamikusak. A pénzügyi érdekek elfedésére tett kísérletekkel együtt járnak a változások, és a biztonsági szolgálatok vezetésében természetes a fluktuáció. Az ilyen dinamikát súlyosbítja a háborús nyomás és a következő generáció felnőtté válásának egybeesése. Ez utóbbi pont különösen fontos, mivel hangsúlyozza, hogy a változások a belátható jövőben szokatlanul gyors ütemben folytatódnak, mivel a jelenlegi tisztviselők gyermekei beilleszkednek a rendszerbe.
Érdekes egy elit, ugye? Mire is hasonlít a legjobban? Megvan. A szervezett bűnözésre, egy maffia vezetőségére. Talán nem véletlenül.
Szele Tamás
